Ha a brit kormány elfogadja a hosszabbítást, akkor az Egyesült Királyságnak részt kell vennie az EP-választáson.
Újabb posta érkezett az Európai Tanács elnöke számára a Downing Street 10. céges papírján. A háromoldalas levélnek csak az utolsó előtti bekezdése tartalmazza Theresa May kérését „Kedves Donaldhoz”. A brit kormányfő az Európai Unió szerződésének 50. cikkelye alapján rögzített kilépési határidő kiterjesztését kéri 2019. június 30-ig. Theresa May javasolja, hogy a hosszabbítást fel lehessen függeszteni, amennyiben az érintett felek korábban képesek ratifikálni a kilépési szerződést. A konzervatív vezető az EU korábban ismertetett feltételeinek értelmében megteszi a megfelelő előkészületeket az Egyesült Királyságnak az európai parlamenti választásokon való részvételére, de ha reményei szerint május 23. előtt sikerül szentesíteni a brüsszeli megállapodást, visszavonja jelöltjeit. Június 30-a jelentősége, hogy másnap ül össze először az új összetételű Európai Parlament.
Theresa May részletesen kifejti Donald Tusknak, mennyire „frusztráló”, hogy mindeddig nem sikerült „rendezett körülmények között” befejezni a kilépés folyamatát. Beszámol a parlamentben kialakult „patthelyzetről” és a konszenzus elérése érdekében tett erőfeszítésekről, köztük a Munkáspárttal folytatott tárgyalásokról. Az Európai Uniótól érkezett, a BBC News-on ismertetett első visszajelzés szerint Tusk 12 hónapos „rugalmas” Brexit-kiegészítést fog javasolni az április 10-i EU-csúcstalálkozón, amit a megegyezés brit ratifikálása esetén le lehet rövidíteni.
A jelenlegi abszurd helyzetben nem okoz meglepetést, ki erősítette meg talán elsőként, hogy kész indulni az EP-választáson. Az a Nigel Farage, akinél több borsot aligha törhetett bárki az EU vezetésének orra alá és akinek a legmegsemmisítőbb a véleménye Brüsszelről. A Sky News-nak nyilatkozva a korábban a UKIP, újabban a Brexit Párt vezetője szomorúnak nevezte magát a választási részvétel miatt. Azt gondolta, „már megnyerték a Brexit-csatát, de nem hajlandó huszonöt év küzdelme után hagyni, hogy a brit politikusok átgázoljanak rajtuk”. Farage „gyalázatnak” nevezte, hogy mind a munkáspárti vezetésben, mind a kormányban egyáltalán felmerült egy második népszavazás gondolata. A populista politikus máris megígérte, „amennyire csak lehet, meg fogja nehezíteni az EU dolgát, megvétózva a költségvetés emelését, megakadályozva az állítólagos EU hadsereg tervét és ellenállva Macron integráció-erőltető elképzeléseinek”.
Theresa May-nek komoly nehézségei lesznek, amikor kabinetjének Brexit-párti tagjaival le akarja majd nyeletni a hosszú halasztás békáját, hiszen ők szeretnének minél hamarabb kint lenni az EU-ból. A parlamenti pártok attól tartanak, hogy a szavazópolgárok a május 2-i részleges helyhatósági választásokon elverik rajtuk a port a Brexit-válság miatt.
Uri Geller állítja, rommá törte a brit parlament vízcsöveit
Tárgyalóküldöttségi szinten folytatódtak csütörtökön a kormányzó brit Konzervatív Párt és a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt egyeztetései a brit EU-tagság megszűnésének folyamatában kialakult patthelyzet feloldása végett. Ám a tervezettnél két órával korábban véget kellett érnie az ülésnek a brit alsóházban, ugyanis beázott a parlament.
A beázásért nem várt helyről vállalták a felelősséget, szúrta ki a 24.hu: Uri Geller illuzionista Twitter-üzenetben állította, hogy telepatikus erejével hajlította meg a csöveket, és ezzel okozta a beázást. Azt írta, megérdemelték a politikusok, és nem fog elnézést kérni. A kanálhajlító mutatványaival híressé lett előadó korábban levelet is írt Theresa May miniszterelnöknek. Ebben kijelentette, hogy mentális szuperképességeivel megállítja a brexitet, mert szerinte az nagyon rossz lépés.
Az Egyesült Államoknak nagyon nem tetszik, hogy Törökország Moszkvától vásárolt légvédelmi rendszert, ráadásul egy amerikai gyártmány helyett.
Az Egyesült Államok beváltotta fenyegetését. Az amerikai védelmi minisztérium bejelentette, leállítják az ötödik generációs F-35-ös harci repülőgépek fogadásához és hadrendbe állításához szükséges felszerelések szállítását Törökországnak. Sőt, akár a teljes üzlettől is visszalépnek, amennyiben a törökök nem állnak el az orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer vásárlásától. Mike Pence amerikai alelnök szerint a helyzet egyszerű: Ankarának választania kell az Sz-400-asok és a NATO között. Mevlüt Cavosoglu török külügyminiszter viszont éppen ellenkezőleg úgy gondolja, senkinek, sem a Nyugatnak, sem az oroszoknak nem szabadna azt kérnie tőlük, hogy válasszanak.
Kérdés persze, miért olyan fontos a törököknek a fegyverzet, hogy még egyik legfőbb szövetségesükkel is készek összeveszni miatta? Nos, katonailag a beszerzés valóban indokolt. Törökország közvetlen szomszédságában az utóbbi években több háború is zajlott, és a feszültségekkel terhelt közel-keleti térségében a közeljövőben is bármikor kipattanhat egy újabb fegyveres konfliktus. A problémát jól jelzi, hogy miközben a szomszédos Szíriában például évek óta véres háború dúl - és most is abból az irányból érkezik a legfőbb fenyegetés -, a régió nagyratörő középhatalma képtelen saját erőből megoldani légvédelmét. 2013 óta a feladatot a NATO déli területre telepített Patriot és SAMP/T rendszerei látják el.
Törökország tehát szeretné saját kezébe venni biztonságát, a dilemma csak az, ehhez honnan vásároljon fegyvert? Kézenfekvő megoldásnak tűnhet a már egyébként is alkalmazott amerikai Patriot, csakhogy az üzlet feltételei nem éppen kecsegtetőek. Washington 3,5 milliárd dollárt kért a rendszerért, de még az is kérdéses, mikorra tudna elkészülni, főleg, hogy az üzletet még a kongresszusnak is jóvá kellene hagynia. Ehhez képest Oroszország az Sz-400-asokat jóval olcsóbban, 2,5 milliárd dollárért kínálta, és a tervek szerint az idén júliusban már le is szállítják. Azt nem egyszerű megítélni, hogy melyik fegyver a jobb, ugyanis nem teljesen ugyanarra a célra fejlesztették ki őket. A Defenseworld szakportál összehasonlítása szerint az amerikai Patriot az ugyancsak amerikai THAAD rendszerrel kombinálva rendelkezik minden olyan képességgel, amivel az Sz-400-as, ár-érték arányban tehát az orosz fejlesztés éri meg jobban. Korábban például Kína és India rendelt még a fegyverből, de például Szaúd-Arábiában, az amerikaiak egyik fő közel-keleti partnerénél is felmerült a vásárlás ötlete (ahogyan az F-35-ösé is). Ankara egyébként még egy kínai ajánlatot is fontolgatott, 2017-ben azonban végül Moszkvával írt alá.
Az Egyesült Államok - és más NATO-tagok - viszont azt kifogásolják, hogy az orosz fegyver nem kompatibilis a szövetség rendszereivel és biztonsági kockázatot is jelenthet. Utóbbi jelentette az ürügyet a száz megrendelt F-35-ös leszállításának szüneteltetésére is, az amerikaiak szerint ugyanis félő, hogy az orosz eszköz fontos információkat tudna megszerezni a csúcstechnológiás harci repülőről. A szakmai érvek mellett a tiltakozás oka persze legalább ennyire politikai és gazdasági is. Washingtonban érthető módon nem nézik jó szemmel, hogy egy szövetséges állam a riválisa zsebeit tömi, és trójai falóként idegen technológiát enged be. Erre is megvan azonban a törökök válasza. Ankara szerint az Sz-400-asokat „saját”, nem pedig NATO célokra használnák, így fel sem merül, hogy a fegyvert be kellene építeni a közös rendszerbe. Ami pedig az üzletet illeti, azt sem zárták ki, hogy az Sz-400-asok mellé Patriotokat is vásároljanak. Törökország szerint az ügy politikai jellegét az is erősíti, hogy az egyel korábbi generációt, az Sz-300-asokat több NATO-tagállam, például Bulgária, Görögország, Horvátország, Szlovénia is használja, az ellen mégsem volt kifogása senkinek.
Egyelőre tehát patthelyzet alakult ki, és nem világos, hogyan lehetne feloldani. A török külügyminiszter a minap azt nyilatkozta, Donald Trump amerikai elnök egy telefonbeszélgetésben azt ígérte Recep Tayyip Erdogan török államfőnek, majd ő elsimítja az ügyet, ebben azonban aligha bízhatnak. Praktikus megoldásként a törökök állítólag felajánlottak, dolgozzanak ki olyan védelmi módszert, amivel garantálható, nem szivárognak ki érzékeny adatok, ám az ötlet süket fülekre talált. Ahogyan a török vezetők már többször leszögezték, az Sz-400-as üzlet nem visszavonható - ez bizonyára irgalmatlanul drága lenne anyagi és politikai értelemben is -, így alighanem a vita megmarad. Ez persze Törökország NATO-tagságát nem érint, legfeljebb a szervezetben betöltött szerepét, a többi tagállamhoz fűződő viszonyát. Várhatóan elesnek viszont az F-35-ösöktől - bár egy részüket Törökországban gyártották volna -, ám ilyen gépe a Közel-Keleten egyelőre egyébként is csak Izraelnek van.
A magyar vezetés az egész régióra veszélyes az Orbán növekvő befolyására figyelmeztető szlovén hetilap szerint.
Példátlan diplomáciai levélben kéri a magyar kormány Szlovéniát, hogy akadályozzák meg, hogy a jövőben Orbánról karikatúra jelenjen meg - írja a Magyar Narancs a Mladina című szlovén lap nyomán. Ez az a lap, amelyik március végén olyan címlappal jelent meg, mely Orbán Viktort náci vezérként ábrázolta, miközben hozzá dörgölőztek a szlovén szélsőjobboldali párt, az SDS vezetői.
A címlap és a magyarországi helyzetet elemző írás ellen azonnal tiltakozott a ljubljanai magyar nagykövet. Szilágyiné Bátorfi Edit szerint a címlap "minden határt átlépett, felháborító és sajnálatos". Az olvasói levélre a Mladina szerkesztősége az Orbán-címlap szivárványos variációjával válaszolt. A történet azonban itt nem ért véget.
Mint kiderült, tiltakozásként a nagykövet diplomáciai jegyzéket is átadott a szlovén Külügyminisztériumnak.
Ebben a levélben Szilágyiné Bátorfi Edit arról ír, hogy a Mladina karikatúrája átlépi a sajtó- és a szólásszabadság határait, és rontja a két ország amúgy kiváló kapcsolatát. A ljubljanai Magyar Nagykövetség ezért tiltakozik a szlovén Külügyminisztériumnál, és arra kéri a szlovén kormányt, hogy a jövőben akadályozza meg, hogy hasonló eset megtörténjen az országban.
Az erről értesülő szlovén lap szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy a magyar kormány sorai a múlt egy egészen sötét időszakát idézik, egyúttal leleplezik a magyar hatóságok és a nagykövet valódi természetét.
"Egy ország, amely fel mer szólítani egy másik kormányt, hogy lépjen fel újságírók ellen, komoly biztonsági fenyegetést jelent az egész régióra"
- fogalmaznak. A lap szerint a magyar kormány már akkor beavatkozott a szlovén belpolitikába, mikor Orbánhoz közeli emberek anyagilag is kisegítették a Janez Janša vezette szélsőjobboldali pártot, a tavalyi választáson csúfosan elbukó SDS-t, illetve amikor bevásárolták magukat a helyi médiába. De többek közt előástak egy olyan fotót is, amin Szilágyiné nagykövet asszony egy Nagy-Magyarország térkép előtt pózol; ezen a most szlovén Muraköz - ahol magyar közpénzből stadion és fociakadémia épül - Magyarország része.
Amiatt aggódnak, hogy a szlovén szélsőjobbon, a felvásárolt szlovén médián és az ottani magyarok lekenyerezésén keresztül egyre nő Orbán befolyása már Szlovéniában is.