1500 éves szőlőprésre bukkantak Izraelben

Publikálás dátuma
2019.03.19. 11:11
Illusztráció
Fotó: RODGER BOSCH / AFP
Mozaikpadlós, mintegy 1500 éves szőlőprést találtak Korazimban, Észak-Izraelben - jelentette be hétfőn az Izraeli Természetvédelmi Hatóság (INPA).
A 4 x 4 méteres szőlőprést bor készítéséhez használták a Talmud megszövegezésének korában, vagyis az i. sz. harmadik és ötödik század között. A Korazim Nemzeti Park területén folytatott ásatások során előkerült leletekből bebizonyosodott: az ekkor a Kinnerettől, másik nevén a Galileai-tótól északra fekvő településen élő zsidó lakosság bort készített és ivott, olajat préselt és gabonát is őrölt. 
A szőlőprést véletlenül fedezték fel, amikor a nemzeti parkban dolgozó, karbantartást végző munkások véletlenül észrevették a padlózatát borító gyönyörű, geometrikus mintázatú mozaik szélét. Korazimban mindeddig csak ezt a mozaikpadlót találták, ezért különleges értéket képvisel.
Az előbb a padló medencéjében, majd a kősatuban is kipréselt szőlőlét a régészek szerint amforákban tárolták és érlelték borrá. Korazimban egy teljes, a római és a bizánci korból származó zsidó falut tártak fel. Noha a szőlőpréseket ebben a korban általában a szőlőtőkék közelében építették fel, ezen a településen - a szakemberek szerint szokatlan módon - lakott területen végezték ezt a munkát. 
A terület az Izraeli Természetvédelmi Hatóság (Israeli Nature and Parks Authority, INPA) felügyelete alatt áll, amely az ásatásokat az Arielben működő egyetemmel közösen végezte a pénzügyminisztérium támogatásával. A fekete bazaltkőből épített településen korábban mikvék, vagyis zsidó rituális fürdők, egy hatalmas, remekbe szabott zsinagóga, valamint számos lakóépület maradványai kerültek elő a huszadik században több időszakban is folytatott ásatásokon. 
Korazimot az Újszövetség is említi, Máté és Lukács evangéliumában szerepel azon városok között, amelyek elutasították Jézust, és ezért átkozottak. A településen jelentős pusztítást végzett egy i. sz. 363-ban történt földrengés, de utána újjáépítették, és a korai muzulmán korig, a nyolcadik századig fennállt.
Szerző
Témák
Izrael szőlő bor
Frissítve: 2019.03.19. 13:06

Így nem épül meg az évszázad tudományos beruházása Magyarországon

Publikálás dátuma
2019.03.19. 08:20
A Virgo gravitációs hullámdetektor. Ennél modernebb berendezést telepítettek volna a korábbi tervek szerint a Mátrába
Fotó: Claudio Giovanni / AFP or licensors
A gigantikus Einstein-teleszkópot a Mátrába telepítették volna, de az Akadémia kutatói nem merték vállalni a kockázatot: mi történik, ha a kormány éppen a beruházás kiugró költségeire hivatkozva von el további pénzeket az MTA-tól.
Hang nélkül sikkadt el a tavalyi év egyik hatalmas, ha nem a legnagyobb horderejű tudománypolitikai vitája. Tavaly november végén a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Fizikai Tudományok Osztályának kutatói elsöprő, több mint 80 százalékos többséggel leszavazták az évszázad tudományos beruházásának hazai megvalósulását, mely mintegy egymilliárd eurós befektetést igényelt volna. És bár a magyar kormány még nem döntötte el, hogy támogatja-e a gravitációs hullámokat mérő, gigantikus Einstein teleszkóp Mátrába telepítését, ha a fizikusok szavazatain múlik, a hosszú évek óta tervezett, áldozatos munkával előkészített projektből nem lesz semmi - írja tudományos ismeretterjesztő portál, a Qubit
Ez különösen annak fényében meglepő, hogy tavaly novemberig még úgy tűnt: a magyar tudósok, de legalábbis a fizikusok épphogy egy emberként támogatják, hogy Magyarországon, közelebbről a Mátrában épüljön a legújabb (vagyis az olaszországi VIRGO után a második) európai gravitációshullám-detektor. A háromszög alakzatban, három tíz kilométeres hosszúságú, a föld alá fúrt karból álló berendezés potenciális helyszínéül több európai ország is szóba jött. A 2007-es előzetes mérések alapján egy elhagyatott olaszországi bánya és a Pireneusok egy ugyancsak zavartalan helyszíne mellett a Mátra, azon belül is a használaton kívüli gyöngyösoroszi ércbánya a három dobogós egyike volt. Ezeken a helyszíneken azért tűntek különösen kedvezőnek a feltételek, mert az előzetes számítások és mérések szerint kevés a gravitációshullám-mérést nagyban megnehezítő háttérzaj, például a szeizmikus tevékenység.
Az akadémikusok a Qubit értesülései szerint a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke, Lovász László kérésére tartottak az Einstein teleszkóp ügyében belső bizottsági ülést még tavaly ősszel, november 28-án. Lovászt előzőleg az Innovációs és Technológiai Minisztériumot (ITM) vezető Palkovics László kérte fel, hogy foglaljon állást a közel tíz éve tervezgetett, a hazai sajtóban 2010 óta sztárolt, gravitációs hullámok bemérésére alkalmas Einstein teleszkóp mátrai megépítéséről. A detektor megépítése Magyarország történelmének talán legambiciózusabb tudományos projektje lett volna, de az MTA fizikusai a jelek szerint nem kérnek a teleszkóp mátrai megépítéséből. A teleszkóp hazai megépítése ellen szavazók azzal indokolták döntésüket, hogy félő: a hatalmas ívű tudományos beruházáshoz Magyarországon nem állna rendelkezésre a szükséges szellemi és anyagi háttér – mondta a a portál kérdésére Lévai Péter, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjának főigazgatója, az európai ESFRI Infrastruktúra Bizottság tagja.
Magyarán, a fizikusok attól tartottak, hogy az ITM és az MTA között tavaly nyár óta tartó tudományfinanszírozási perpatvarban az Einstein teleszkóp megépítése kiváló ürügy lehetne a további forráselvonásra, más tudományos kutatások, akár teljes akadémiai kutatóintézetek költségvetésének kárára.

Szerző

Tengelyferdeség magyarázhatja az exobolygók szokatlan pályáit

Publikálás dátuma
2019.03.18. 14:14
Illusztráció
Fotó: NASA
Egy új elmélet szerint az exobolygók jelentős része az oldalára dőlt. Ha ez igaz, akkor egy megoldódhat egy régi rejtély.
A bolygók a csillagukat körülvevő gáz- és porkorongból alakulnak ki, pályájuk pedig folyamatosan változik, ahogy hatnak egymásra és a korongra. Az egymáshoz közeli bolygók esetén a legstabilabb pályák között úgynevezett rezonancia áll fenn: a bolygók keringési időinek aránya kis egész számok hányadosával írható le. 
A Kepler-űrtávcső adatai szerint azonban vannak bolygók, amelyekre nem az ilyen elrendezések jellemzők. Az űreszköz jó néhány olyan kompakt, többszörös bolygórendszert talált, ahol a bolygók kevesebb mint száz nap alatt kerülik meg a csillagukat. Ezeknek meglepően nagy hányadában a bolygók nem a rezonáns pályákat foglalják el. Például a közelebbi bolygó 3,2-szer kerüli meg a csillagot, míg a távolabbi párja kétszer.
Ennek oka az lehet, hogy valami kitolja a bolygókat a rezonanciából. Korábban úgy gondolták, hogy maguk a bolygók okozzák a disszonanciát, de hogy miképpen, az rejtély maradt. A Yale Egyetem munkatársai, Sarah Milholland és Gregory Laughlin, most a Nature Astronomy folyóiratban azt a feltevésüket tették közzé, hogy az exobolygók forgástengelyének ferdesége lehet az oka - írta a Csillagászat.hu.
Ha egy bolygó tengelye kibillen, a csillaga idővel visszahúzza azt a helyére. A Hold és a Föld helyzete is így rendeződött nem sokkal a kialakulásuk után. A Föld árapály-ereje egy dudort húzott a Hold egyenlítőjére. Erre a kisebb távolság miatt erősebben hatott a Föld tömegvonzása, mint a Hold többi részére, a húzóerő fokozatosan lelassította a Hold forgását, és annak periódusidejét a Föld körüli keringéséhez igazította. A folyamat során a Hold forgási energiájának egy része keringési energiává alakult, és ezáltal távolabbra került a Földtől. Az óceánok árapály-jelenségének köszönhetően, amit a Hold okoz, égi kísérőnk még most is nagyon lassan távolodik tőlünk, a Föld forgása pedig lassul.
Hasonló folyamat zajlik le a bedőlt tengelyű bolygók esetében: ahogy a csillaguk árapály-ereje igyekszik egyenesbe billenteni a tengelyüket, lassan távolodnak tőle. Ahhoz, hogy eltávolodjanak a rezonanciapályától, megfelelően hosszú ideig bedőlve kell maradniuk; a csillag tömegvonzása csak hosszú idő alatt tud a pályájukon változtatni.
Ha ezek a bolygók erősen bedőltek, annak meg kell mutatkoznia abban, ahogy a csillaguk körül keringve infravörösben változik a fényességük. A legextrémebb esetben, ha a bolygó teljesen az oldalára dőlt, mint például az Uránusz, akkor a nappal és az éjszaka fél-fél évig tart egy adott féltekéjén. A Spitzer űrtávcső vagy a jövőben üzembe állítandó James Webb-űrtávcső segítségével észrevehetjük a jellegzetes mintázatokat az infravörös fénygörbékben.
Az még nem egyértelmű, hogy az elmélet mennyire általánosítható az exobolygókra - magyarázta Millholland.   
„Azt hiszem, azt nyugodtan mondhatjuk, hogy a nagy tengelyferdeségek gyakoriak, de további vizsgálatok szükségesek, hogy megtudjuk, mennyire.”

Szerző