Nem finnyáskodom

Általános iskolában magyart tanító barátom mesélte, hogy amikor a Szózatnak ahhoz a soraihoz értek, hogy „jőni fog a nagyszerű halál”, a gyerekek lefagytak. Nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy van egy sír, ahol a nemzet elsüllyed, és a gödröt mindenféle síró népek veszik körül. Nem is értették, miként halhat meg egy nemzet. Milyen sírt lehet ásni ilyen sok embernek? Voltak, akik szinte látták, ahogyan a sírásók – mint egy koporsót - a nemzetet a szó szoros értelmében leengedik a mélybe. Az egyik kislány el is pityeregte magát. 
Innen nézve tényleg ijesztő, ahogyan a kormány a vészharangokat kongatja, de felnőtt fejjel megértem, hogy szaporodásra igyekszik bírni a szülőképes korosztályokat. Egyáltalán nem új keletű a nemzet elfogyásának víziója, erről manapság sokat hallanak még a kisiskolások is. Kétségtelen tény, hogy évről évre kevesebb magyar születik, mint ahányan meghalnak, a még nem is olyan régen tíz és fél milliós nemzet már alig több, mint kilenc millió 700 ezret számlál.
Nem az én dolgom, hogy kioktassam a kormányt arról, hogy kis országok nálunk kisebb népességgel is köszönik szépen, jól vannak. Talán még jobban, mint mi. Ott van például Izland, a területe alig nagyobb a mienknél, és összesen úgy 340 ezren lakják. Hagyjuk most, hogy ennek ellenére több jó focistájuk van, mint nekünk - sokkal lényegesebb, hogy tíz évvel többet élnek nálunk. De ne is menjünk ilyen messzire, vegyük, mondjuk, az 5 milliónyi szlovákot, vagy a szlovéneket, akik kétmillióan sem voltak restek önálló államot alapítani, és egészen jól megy a soruk. Szóval nem egy-egy nemzet népességének létszáma dönti el, hogy a sorsukat látva más népeknek „gyászkönny” szökik-e a szemükbe, vagy sem.
Ha az ember falusinak születik, örök életére az marad, mondta a minap egy „falusi fickó”, aki szerint kormánya családpolitikai intézkedései egyszerűen impozánsak. Minden kifogáskeresés csak finnyáskodás. Akik ezt külföldről teszik, azok „különös emberek”, majd kapnak is a fejükre a külügyérünktől; akik meg belülről teszik, azok csak a magyar emberek kedvét akarják elrontani. És igaza van: akinek nem tetszik, az legfeljebb nem él vele. Sokan viszont nem tehetik - szerinte ők magukra vessenek. Vagy húsz éve azt mondta: három szoba, három gyerek, négy kerék… Akkor sem lettünk többen, de ettől még nem jött el a nemzethalál.
A mi „falusi fickónk” szerencsére bizakodó. Most úgy látja, a négy gyerek sem volna baj, és négy kerékről meg a hitelbírálat nélküli ajándék pénzről is szó van. Ettől biztosan meglódul a házasodási és szülési kedv, és világra jön majd az a plusz mintegy 40 ezer poronty, akikre a termékenységi ráta pozitívra fordulásához szüksége volna a nemzetnek. Ám a diplomás nők aránylag kevesebbet szülnek, pedig őket célozzák az ajándék milliók, a kedvezmények, miközben az alacsonyabb státuszúak körében nagyobb volna a hajlandóság.
Nekik, ha szülni támad kedvük, a csekély gyesből, meg a családi pótlékból tegyék. Nehogy már főállású anyaként, pótutasként potyázzanak a nemzetmentés vonatán! 
De ez nem ronthatja el a kedvünket.
Szerző
Somfai Péter
Frissítve: 2019.03.07. 09:21

Alea iacta est!

Ellenzéki pártjaink átlépték a magyar Rubicont. A baj csak az, hogy menekülés közben, visszafelé. Úgyhogy erősen sajnos van. Ám ez kutyafüle ahhoz, amekkora sajnos lesz május nyolcadika után, meg október végén. És ki tudja, hány további évig leszünk képtelenek saját erőből lerázni a nyakunkról hörcsög habitusú (önkény) urunkat-parancsolónkat. 
Három eszelős méretű választási vereség elszenvedése minden tanulság levonása nélkül maradt. „Meg nem unják véges-végtelen, hogy az a nóta mindig úgy megyen.” És azt sem veszik észre, hogy mi, akiknek rájuk kellene szavazni, nagyon unjuk. És bármennyire unjuk, utáljuk Orbánt és a rendszerét, nem tudunk elmenni szavazni. Lehetetlen helyzetbe hoznak minket. A külön indulással és a külön listáikkal. (Megjegyzem: éppen most, az őszi választásokra készülve „egyesült” a lengyel ellenzék nagyobbik része.)
Hogyan lehet például arra a listára szavazni, amelyen előkelő helyen van a politikai félcédulás „kapitány”, aki az elmúlt 10 évben tévedést tévedésre, botrányt botrányra halmozott? (Igaz, sem ő, sem a pártja „nem vette észre”, csak az egész világ rajtuk röhög.) Vagy arra, amelyiknek az első helyére az amortizált pártvezér ez ideig hitves-politizáló hitvese került? Ő ugyan – ellentétben a kapitánnyal – hiba és botránymentes, de a feleség karizmája pontosan annak a fele, mint amit amortizált férje-ura magáénak mondhat. Ez a jelölés azt mutatja, hogy nincs emberük, nincs agytrösztjük, nincs „holdudvaruk”. 
A két legerősebb (ide egy keserű szmájlit kérek elképzelni!) baloldali párt csak közepesen alacsony részvétel mellett érheti el az 5 százalékot. Ha még kevesebben vesznek részt a választáson, konkrétan csak a fideszesek - ami könnyen megeshet -, akkor nem küldünk baloldalit az EP-be. Akkor nemcsak a Néppárt segítségét veszítjük végleg el, hanem a szocialistákét is. A többi büszkének esélye sincs. A Jobbik Európa-ellenes szavazói már a Fidesz táborban nótáznak-fütyörésznek. A puzséros párt-öngyilkosokra csak öngúnyból lehet szavazni. És egyetlen momentum sem utal a Momentum várható sikerére. 
Magyar szempontból ez több veszteséget jelent Trianonnál, de az Unió számára is Waterloo lehet. Ugyanis a tisztességes magyar Európa-barátokat, vagyis a honi ország-lakosok túlnyomó többségét kizárják az európai nacionalizmus-sovinizmus-populizmus elleni fellépésből. Hiányozni fogunk. Nem kicsit, nagyon. 
Mit kellett volna tenni? A pártoknak egyöntetűen és határozottan közeledni kellett volna a legnagyobb támogatottságú, az Uniót erősíteni és Orbánt hitelteleníteni tudó mozgalomhoz, Hadházy százezreket megmozgató aláírásgyűjtéséhez: ne feledjük, az elmúlt héten már "zászlót bontott” a Márky-Zay- és Hadházy-féle Mindenki Magyarországa kezdeményezés is. Semmilyen más kampányra nem lett volna szükség. Nem egy, ötmillió aláírást is össze lehetett volna gyűjteni. Megjegyzem, Rubiconon ide, Rubiconon oda: még most sincsen késő. 
Szerző
Haskó László
Frissítve: 2019.03.06. 10:15

Méltó öregség európai módra

Nemrégiben három hír is érdemben foglalkozott az alapnyugdíj megvalósíthatóságával. Farkas András - a "Nyugdíjguru" - a Portfóliónak írt cikkében elemezte a társadalom elöregedésének problémáját, és lehetséges megoldásként felvetette: „megoldás lehet például, ha a munkajövedelmek járulékoltatására épülő folyó finanszírozás töredező paradigmáját felváltanánk a fogyasztási adóra épített állampolgári alapnyugdíj, s az azt kiegészítő kötelező nyugdíjcélú öngondoskodás eszméjével.”
A Népszava ugyanakkor az OECD új országjelentését ismertette. E szerint Alvaro Pereira, az OECD igazgatója megállapította: „a magyar nyugdíjrendszer ebben a formában már sokáig nem tartható. A tanulmány javasolja, hogy Magyarország emelje meg a törvényes nyugdíjkorhatárt, utána pedig kösse azt a várható élettartam alakulásához. Az OECD azt is ösztönözné, hogy Magyarország szüntesse meg a korengedményes nyugdíjba vonulás valamennyi lehetőségét, és ezzel egyidejűleg egy, minden nyugdíjas számára egy minimális jövedelmet biztosító alapnyugdíjat vezessen be. A jelenlegi gyakorlat szerint lényegében az aktívak járulékából fizetik ki az idősek járadékát. Alvaro Pereira a tőkealapú nyugdíjrendszert tartaná ideálisnak, ami Magyarországon a magánnyugdíjpénztárak visszahozását jelenthetné.” 
A Mérce viszont arról adott hírt, hogy 900 eurós alapnyugdíjat vezetne be az SPD Németországban. A tervezet lényege, hogy jelentősen emeljék a nyugdíját azoknak az állampolgároknak, akik legalább 35 évig dolgoztak, minimumjövedelemért. A jelenlegi német nyugdíjrendszer alapján ezek az emberek havi 517 eurót kapnak a nyugdíjpénztártól, ez az összeg jelentősen, 483 euróval fog emelkedni, a munkaügyi miniszter szerint legkésőbb 2021 januárjától.
A Nyugdíjasok Pártja 50+ a megalakulása óta elkötelezett híve az alapnyugdíj bevezetésének. Magyarországon az alapnyugdíj mértéke szerintünk 40000 forint lehetne havonta, forrása az állami költségvetés. 65 év felett járna annak, aki magyar állampolgár, és legalább negyven évi magyarországi lakhellyel rendelkezik, továbbá járna a rokkant nyugdíjasoknak is. 2,25 millió jogosulttal számolva ez mintegy 1100 milliárd forint évente, a GDP kb. 3,5 százaléka. Erre épülne rá a „munkanyugdíj”, amelyet változatlanul a befizetett járulékok és szolgálati idő alapján állapítanának meg, forrása tehát a járulékbefizetés. Itt is szükséges azonban a 2008 óta változatlan nyugdíjminimum felemelése, 28500 forintról legalább 50000 forintra. E két intézkedés eredményeként nem lenne olyan 65 évesnél idősebb, életét végigdolgozó ember, akinek a járandósága 90000 forint alatt lenne, akár már 2020-tól kezdve.
Szervezetünk javasolja az európai alapnyugdíj megteremtését is minden 65 feletti EU állampolgárnak. Az európai alapnyugdíj mértéke elképzelésünk szerint nem több, mint 200-300 euró havonta, forrása az uniós költségvetés, tehát végső soron a tagállamok befizetése. 65 év felett alanyi jogon járna annak, aki európai uniós ország állampolgára és legalább negyven évi európai uniós országbeli lakhellyel rendelkezik. Erre épülne rá az egyes országok saját nemzeti nyugdíjrendszere. Mivel igen nagy eltérések vannak az egyes uniós országok által biztosított nyugdíjak között, az egységes alapnyugdíj sokkal nagyobb jelentőségű lenne a szegényebb országok nyugdíjasai számára, mint a gazdag országok nyugdíjasainál.
Az európai alapnyugdíj megteremtése illeszkedne a szociális jogok európai pillérei gondolataihoz. A kezdeményezés 20 alapelve közül kettő kiemelkedően fontos a nyugdíjasok számára. Az egyik a minimumjövedelem: eszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy élete során bármikor, amikor nem rendelkezik elegendő anyagi forrással, olyan juttatásokban részesüljön, amelyek garantálják számára a méltósággal élhető élethez szükséges minimumjövedelmet, és ténylegesen hozzáférjen a méltányos életszínvonalat lehetővé tevő árukhoz és szolgáltatásokhoz. Azoknak a kedvezményezetteknek az esetében, akik képesek dolgozni, a minimumjövedelem-juttatásokat össze kell kapcsolni a munkaerőpiacra történő (újbóli) beilleszkedést ösztönző intézkedésekkel. A másik az időskori jövedelem és öregségi nyugdíj: a nyugdíjba vonult munkavállalók és önálló vállalkozók jogosultak olyan nyugellátásban részesülni, mely az általuk befizetett járulékokkal arányos, és amely megfelelő jövedelmet biztosít a számukra. A nők és a férfiak számára egyenlő esélyeket kell biztosítani a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez.
Álláspontunk szerint az európai alapnyugdíj megteremtése biztosítaná az időskori méltóság megőrzésének minimumához szükséges szociális biztonságot minden európai időskorú állampolgár számára. Az európai alapnyugdíj megteremtésének azonban jelenleg semmilyen feltétele nem adott: nincs rá forrás, politikai akarat és társadalmi nyomás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e feltételek ne volnának megteremthetőek 2023-ig.
Szerző
Kabai Tibor
Frissítve: 2019.03.06. 10:15