Előfizetés

César: családon belüli erőszakról szóló elsőfilm a legjobb idei francia film

MTI
Publikálás dátuma
2019.02.23. 10:19
A képen: Xavier Legrand, Thomas Gioria, Lea Drucker és Alexandre Gavras
Fotó: THOMAS SAMSON / AFP
Xavier Legrand első filmje, a családon belüli erőszakról szóló Láthatás című alkotás kapta meg a legjobb filmnek járó legjelentősebb francia elismerést, a César-díjat péntek este Párizsban.
A rendező szerint "eljött az idő", hogy ne csak a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján, november 25-én gondoljunk a családon belül bántalmazottakra. A magyar mozikban is vetített film 39 éves rendezője érdemelte ki a legjobb forgatókönyvért, a vágója, Yorgos Lamprinos a legjobb vágói munkáért járó szobrot, a főszerepet alakító Léa Drucker pedig a legjobb női alakításért járó Césart vehette át. "Szeretném ezt a filmet valamennyi Miriamnak (a film főszereplőjének neve), minden olyan nőnek ajánlani, akik nem fikcióban, hanem ilyen tragikus valóságban élnek" - mondta a díj átvételekor a színésznő, aki külön megemlékezett a feminista aktivistákról. 
"Az erőszak szavakkal kezdődik, mégpedig olyan szavakkal, amelyek mindennaposnak, banálisnak hatnak, és nem is vesszük észre, hogy ezek a szavak már egy fenyegetés kezdetét jelentik"

- hangsúlyozta a színésznő, aki "külön büszke arra, hogy a filmet egy férfi rendezte".

A történet főhőse Miriam, aki a válását követően azt kéri a bíróságtól, hogy fossza meg volt férjét a közös fiúk láthatási jogától, miután a férfi erőszakosan bánt velük. A bíróság ennek ellenére a közös felügyelet mellett dönt, amit a nő nem tart tiszteletben, miközben a megfélemlített gyerek a szülők közötti konfliktus túsza lesz. A francia filmes szakma 4200 képviselője 22 kategóriában választotta ki a legjobbakat az előző évben moziba került alkotások közül a párizsi Salle Pleyel koncertteremben 44. alkalommal megrendezett gálán. A legjobb rendező díját Jacques Audiard érdemelte ki a Testvérlövészek című filmjéért. A Halálos szívdobbanás és A próféta 66 éves rendezője harmadik alkalommal vehette át a szobrot ebben a kategóriában. Az amerikai-francia-spanyol-román koprodukcióban készült angol nyelvű westernfilm megkapta a legjobb operatőri munkáért (Benoit Debie), a legjobb díszletért (Michel Barthélémy) és a legjobb hangmérnöki munkáért (Brigitte Taillandier, Valérie De Loof, Cyril Holtz) járó Césart is. A legjobb férfi alakítás díját Alex Lutz kapta az általa rendezett Guy című áldokumentumfilmben nyújtott alakításért. Az alkotás egy képzeletbeli idősödő táncdalénekes portréja. A film zenéjét komponáló Vincent Blanchard és Romain Greffe vehette át a legjobb filmzenéért járó elismerést. Az elsőfilmes César-díjat a Jean-Bernard Marlin rendezésében készült, Marseille-ben játszódó Shéhérazade című alkotás érdemelte ki, amely két fiatal szenvedélyes szerelméről szól az utcai prostitúció világában. A film főszerepeit alakító Kenza Fortas kapta meg a legígéretesebb színésznőnek, Dylan Robert pedig a legígéretesebb színésznek járó díjat. A legjobb adaptációnak járó César-díjat a Les Chatouilles (Csiklandozások) című dráma kapta meg, amelyet Eric Metayer és a főszerepet alakító Andréa Bescond rendezett. A színésznő először színpadi változatot, majd játékfilmet készített arról, hogyan tudta felnőttként feldolgozni azt a gyerekkori traumáját, hogy szülei legjobb barátja rendszeresen megerőszakolta. Az anyát alakító Karin Viard érdemelte ki a legjobb női mellékszereplőnek járó Césart. A legjobb férfi mellékszereplő díját Philippe Katerine vehette át a Szabadúszók című vígjátékban nyújtott alakításáért. A legjobb külföldi filmnek járó Césart Koreeda Hirokazu Bolti tolvajok című thrillerének ítélte a francia filmszakma. A japán film a tavalyi cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb alkotásnak járó Arany Pálmát is. Idén másodszor adták át a közönség César-díját a francia mozikban legsikeresebb film, a Les Truche 3 című vígjáték rendezőjének, Olivier Baroux-nak. A filmet tavaly 5,6 millióan látták Franciaországban. Tiszteletbeli César-díjjal tüntetették ki Robert Redfordot. Az Oscar-díjas amerikai színésznek Kristin Scott Thomas, Párizsban élő brit színésznő adta át a díjat.

Búcsú Fésűs Évától

Vas András
Publikálás dátuma
2019.02.22. 20:36

Fotó: SHUTTERSTOCK
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró. Hol volt, hol nem volt, a váci piarista templom közelében egy apró házikó emeleti szobájában egy kislány éldegélt közjegyző apukájával és háztartásbeli anyukájával. No és a nagymamával, aki a legnagyobb ínség közepette is elhozta sokat betegeskedő unokája szobájába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat, hogy elfeledtesse szeme fényével a szenvedéseit. A kislány aztán felcseperedett, drogista segédvizsgát tett, s a második világháború alatt felkötött karral járt dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmunkába a katonai mosodába. Miután államosították a drogériát, a fiatal lány Budapesten keresett munkát gyors- és gépíróként, hogy aztán új életet párja oldalán Kaposváron. Az új otthonhoz és munkahelyhez hamarost új hobbi is párosult, egy véletlennek köszönhetően meséket kezdett írni a Rádiónak: megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai. A mai középgeneráció a tévéből, a nagyétkű Palacsintás király kapcsán ismerhette meg a nevét: a fiúk fülig szerelmesek voltak Kökényszemű Katicába, mind elátkozták Derelyét, a minden hájjal megkent főszakácsot, s szurkoltak a gonosz ellen küzdő Éliás királyfinak. De imádták minden hősét – több mint kétszáz meséje cirka kéttucatnyi kötetben látott napvilágot -, s a népszerűség elől magát mindig távol tartó asszony azt vette észre, egyre gyűlnek az ilyen-olyan kitüntetések a szoba polcain, míg végül a hazai meseírók közül – Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Csukás István után – negyedikként a 2017. március 15-én Fésűs Éva átvehette a Kossuth-díjat is. Első meséjét – ahogyan azt 2017 karácsonyán a Népszavának adott interjújában elmesélte - a kisfiának írta. Mivel ismerőseinek is nagyon tetszett, beküldte a Magyar Rádiónak – és ezzel elkezdődött egy életre szóló utazás a mesék világában, miközben a történetek kitalálója Kaposváron a vasgyárban, az Állatforgalminál, végül a Köjálnál dolgozott titkárnőként. Másfél évtizede, férje halála után kezdett el verseket írni, eleinte csak a fióknak, aztán persze ezekből is több kötet lett, jó néhányat meg is zenésítettek közülük. Tizenöt esztendeje lett Kaposvár díszpolgára, 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, míg 2014-ben megkapta a legnagyobb somogyi kitüntetést, a Pro Comitatu Somogy-díjat, három évre rá pedig Vác is díszpolgárának választotta. Fésűs Évát, aki májusban ünnepelte volna 93. születésnapját Kaposvár városa saját halottjának tekinti.

Kinek a tulajdona az Esterházy-kincs?

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2019.02.22. 20:33
FŐÚRI RAGYOGÁS - Az iparművészet nagy Esterházy-tárlatára Fraknóból is érkeztek műkincsek
Fotó: Népszava
A Fővárosi Törvényszék pénteki, reggeltől estig tartó tárgyalásán még Werbőczy István 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került.
Továbbra is folyik a per Közép-Európa legjelentősebb, mintegy 100 millió euró értékű barokk főúri kincstáráért, az Esterházy-kincsekért, amelyet az osztrák Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont jogutódja, a Nistema Kft. ellen. A Fővárosi Törvényszék pénteki tárgyalásán még Werbőczy 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került – a periratok ismertetése és a perbeszédek reggeltől estig folytak.

Mint arról a Népszava is beszámolt: a Esterházy magánalapítvány magát tekinti a mintegy száz éve Budapestre szállított és az Iparművészetibe 1920-ban és 1923-ban is letétbe helyezett kincseknek. A magánalapítvány pert azután kezdeményezte, hogy 2016-ban döntés született arról, az Iparművészetiből Fertődre szállítanak 75 Esterházy-műtárgyat.

A felperes a keresetében azt szeretné elérni, hogy a kincseket szállítsák vissza az Iparművészetinek, de amennyiben a műtárgyak átvételét megtagadja az épp felújítás alatt álló budapesti múzeum, úgy a tárgyakat adják ki a részére. Az osztrák magánalapítvány ugyanis azzal érvel, az 1695-ben létrejött hercegi hitbizományként a magyarországi kincsek is a burgenlandi fraknói vár tartozékai, mint ahogy jogi képviselőjük fogalmazott: a vár kincstára egy megbonthatatlan műalkotás, amelynek alkotója Esterházy Pál herceg.
Az alperesek jogi képviselői szerint ugyanakkor 1920 után – miután az Esterházy birtokok egy része Ausztriához került − az újonnan létrejött osztrák Esterházy hitbizomány leltárai nem említtették a magyarországi hitbizomány műtárgyait , a hitbizomány várományosai sem emeltek kifogást az ellen, hogy a műtárgyakat V. Pál herceg letétbe adta Budapesten. A felperes vitatja, az alperesek viszont állítják: 1949-ben jogszerűen államosították az Esterházy-kincseket.