Egészségünkre!

Az ember leül a tévé elé, hogy hátha pont akkor van valami nézhető – aztán persze mégsem –, és akkor beüt a krach. Tudniillik a műsorban termékmegjelenítés látható, a termék pedig a szépség és az egészség. Egészen pontosan – ha jól értettem – a szép emberek egészsége. És nem lehet félvállról venni a dolgokat, az embernek gondolnia kell az egészségére. Főképp persze a felesége egészségére. De az olyan, mintha a sajátjára gondolna. 
Tehát az ember ül a tévé előtt, hogy megtudja, miképpen őrizheti meg egészségét (felesége egészségét) „az emberi kor végső határáig”. Különös, poétikusan ritmusos nevek kerülnek elő: bio macagyökér por, perui kovaföld por, astaxhintin és bakopa kapszula (200 darabos kiszerelésben jobban megéri!). Big Star fogyókúrás tapasz nano mágnessel, szuper kollagén mix, árpalé, búzafűlé, rizsnyák, a filézett aloe vera gél és a nagy kedvencem, a az ínyenc zabfasírtpor, ez a háromszoros szóösszetétel, amelynek minden tagja külön-külön is ellentmond a gasztronómia és az emberi létezés összes törvényszerűségének. 
Az egészségnek persze az teszi a legjobbat, ha mindezek együtt sorakoznak az ember konyhapolcán. És amikor az ember már majd kicsattan az egészségtől, akkor jön egy nyavalyás influenza, amelyik egyáltalán nincs felkészülve egy ilyen egészséges egyedre, mint mi, és egész egyszerűen ledönt a lábunkról. Mondanom sem kell, ez teljesen méltatlan és igazságtalan, különös tekintettel az egészségünkbe fektetett anyagi eszközökre. 
Mert mivégre is vagyunk itt e földön, drága barátaim? Úgy tűnik azért, hogy egészségesek és fittek legyünk. Vagy ha mi nem is, legalább életünk párja, akit időről-időre olyan feliratok alatt teszünk ki az autóból (csak fél óra, meg is várhatnál), hogy ultrahangos kavitációs tripoláris zsírbontás, szerrapeptáz elixír hidroabrasio kezelés, gyémántfejes bőrcsiszolás és a tű nélküli mezoterápia.
És jó ez nekünk? – tesszük föl a kérdést minduntalan, és a válasz az, hogy igen, ez jó nekünk. Ki ne szeretné jól érezni magát a bőrében, és különösen, ha élete párja jól érezné magát az övében? És úgy is, mint ennek a közös boldogságkeresésnek és tömegpszichózisnak a hétköznapi áldozatai, minden nap elzarándokolunk a közeli bioboltba, hogy beszerezzük a túléléshez szükséges szárított goji bogyót és porított kecskekörmöt, aztán kitesszük az asszonyt (1-es számú szülőt, 2-es számú szülőt) a szépségpalota előtt, hogy elvégezhessék rajta a rádiófrekvenciás arcfeszesítést és/vagy a mikrodermabrázió bőrmegújítást, amikre persze semmi szüksége nincs. Gondoljuk mi. 
De még mielőtt miszlikbe aprítanának az egészségtudatos olvasók, tartozom egy vallomással. A fenti írás valószínűleg meg sem született volna, ha nem látom meg az egészségnek és fittbalasznak (tényleg van ilyen!) ezt a csodálatosan költői esszenciáját egyetlen táblába összesűrítve Pasaréten. Ezúton is bocsánatot kérek Weöres Sándortól, amiért kölcsönvettem tőle kedvenc versem egyetlen sorát, imigyen: 
furcsán szökken e pentameter sor elő műkörömágy, gél lakk és cellulitisz kezelő.
Szerző
Kövesdi Péter

Riasztó

Feltűnő vehemenciával taposnak sárba a miniszterelnök fegyvertársai mindenkit, akinek rossz szava van a családvédelmi akciótervről. Vagyis a hét pontról, amely még elképzelés, hiszen a részleteit ki kell dolgozni, párat el is kell fogadtatni a parlamenttel. Bár ez utóbbi nem lesz nehéz, azért vita ott is várható. De közben bizonyára mindenki megkapja a magáét, akinek kifogása vagy – ne adj' isten – véleménye lesz. 
Az utóbbi napokban megtudhattuk, mit érdemelnek azok a bűnösök, akik nem hozsannáztak Orbán Viktor bejelentéseire. A szociális ügyekért felelős svéd miniszterről például kiderült, hogy politikailag aberrált, mivel hisz „a politikai korrektség őrületében”. Legalábbis Semjén Zsolt szerint. A miniszterelnök-helyettes azzal is érvelt, „a természet rendjének való megfelelés”, ha segítik a magyar nőket anyává válni. De előtte már tiltakozott a külügyminiszter, majd Novák Katalin államtitkár nyílt levélben kérte ki Annika Strandhäll nyilatkozatát. Aki riasztónak merte nevezni a magyarországi fejleményeket. Mármint azt, hogy azok nem segítik a nők függetlenségét, ezért a 30-as évekre emlékeztetnek, és a jobboldali populista politikát erősítik. A hazai kritikusok ezt úgy fordították le, hogy a svéd miniszter nácizmussal vádolta meg a magyar kormányfőt.
Hosszan lehetne idézni azokat az elvakult minősítéseket, amelyekkel a hatalom emberei szembeszálltak a nem is létező ellenséggel. Híven vezérükhöz, aki az állandó harcban találja meg élete és politikája értelmét. Túl ezen, az események egyetlen konklúziója: senki ne merészelje bírálni Orbán Viktort. Amit ő mond és tesz, az ma Magyarország. Aki pedig ezt nem hajlandó elfogadni – határon belül és kívül –, az jobban teszi, ha csendben marad.
Különben lesújtanak rá a Semjén Zsoltok, és ennél nagyobb büntetés aligha lehet napjainkban.
Szerző
Sebes György

Megvilágosodva

Hibát követtem el. Sajnálom, hogy cinkos voltam. Bocsánatot kérek. 
Ezek azok a mondatok, amelyeket ritkán hallani vagy olvasni a magyar közélet szereplőitől. Viszont sokan szeretik hangoztatni a múlttal való szembenézés fontosságát. A minap Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke például azt mondta, hogy csalódott a magyar értelmiségben: „hogy fél kiállni, és fél attól, hogy teljesítse értelmiségi feladatát, azaz megmondja, hogy miről mit gondol, kertelés nélkül. Az, hogy kezd kialakulni ilyen kritikanélküliség, azt értelmiségiként rémülettel szemlélem. Én elhiszem, hogy senki sem szereti a kritikát, de én az életem során igyekeztem magam olyan emberekkel körülvenni, akik ha én hülyeséget akarok csinálni, akkor megmondják a szemembe, hogy ez így nem jó.”
Pálinkás József 1991-ben lépett be a Magyar Demokrata Fórumba. Csurka István 1992-ben írta a rendszerváltás utáni időszak első nyíltan antiszemita és kirekesztő tanulmányát, amely óriási tiltakozást váltott ki. Pálinkás József neve nem lelhető fel a felháborodottak között. 2011-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézetének tudósait pénzügyi visszaéléssel rágalmazó „filozófusbotrány” idején Pálinkás József az Akadémia elnöke volt. Nem emlékszem, hogy tekintélyét, tudását és hatalmát latba vetve megakadályozta volna meghurcolásukat. Azt sem tudom felidézni, hogy hangosan szót emelt volna az egyetemi autonómia sérülésekor, kiállt volna a tankönyv-egységesítés ellen, vagy ordított volna, amikor a Figyelő “Soros zsoldoshadseregének” tagjaiként listázta a társadalomtudósokat. 
Tavaly júliusban nyilatkozott a Palkovics Józseffel való szakmai szembenállásáról, de még nem gondolta, hogy az MTA függetlensége veszélyben lett volna. Mára megvilágosodott, és média-roadshowja során hangoztatja, hogy mekkora bűn elvenni az MTA kutatóintézeteinek önállóságát. 
„Csúcsforgalom van a damaszkuszi úton” - szólt Esterházy Péter mondata. Az ember elvei, politikai eszméi, akár még erkölcsi normái is változhatnak. Ám a hitelesség érdekében először nem árt szembenéznie a saját múltjával.
Szerző
Hompola Krisztina