Világos

Nagy adagokban kapják a propagandát az arra fogékonyak az európai parlamenti választás előtt. Pártunk és kormányunk a jelek szerint nem tart attól, hogy ez akár mérgezéshez is vezethet. Szünet és válogatás nélkül szórják a kommunikációs bombákat a hívekre, bízva benne, hogy legalább egy részük eléri a kívánt hatást. A cél érdekében bevetnek mindenkit, hazai megmondóembereket és EP-képviselőket. 
Utóbbiak közül legújabban Szájer József sorolhatta el, miért kell a bevándorlás-ellenes erőknek – értsd: Fidesz – győzniük májusban. És egyébként mindig. A Magyar Idők címen ma utoljára megjelenő sajtótermékben közölt interjú sok újdonsággal nem szolgált. A képviselő megerősítette, hogy az ellenzék saját hazája ellen folytat hadjáratot, miközben Brüsszel előretolt hadtesteként szolgál. Ám számukra sem édes hazánkban, „sem Európában nem terem sok babér”. És így tovább, a végtelenségig. 
Nem is érdemelne sok szót ez a kommunikációs hadgyakorlat, ha egyszerre csak nem lenne benne egy figyelemre méltó mondat. „Az ellenzéki manőverekkel kapcsolatban az is világos üzenet, ha Gyurcsány Ferenc összebútorozik a Jobbikkal, ahogyan az is, ha nem” – így Szájer József.
Tényleg világos az üzenet. Vagyis az, hogy a hivatalos propaganda számára tökéletesen mindegy, mi a valóság. Egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi történik, és mi az igazság. Csak az a fontos, hogy – gyakran csak elképzelt – világuk képét sulykolják az emberekbe. Azt kell elérni, ha bárhol megjelenik Soros György, Gyurcsány Ferenc, netán a Jobbik neve, a migráns, vagy éppen a tüntetés szó, a polgár összerezzenjen és aztán el is uralkodjék rajta a félelem. Hogy ne legyen más választása, mint a menekülés a megmentőhöz: a Fideszhez és a kormányhoz. 
A stratégia lényege, hogy a magyar embert nem szabad bonyolult dolgokkal terhelni. Elég, ha érti, a kisnyuszit mindenképpen meg kell verni, akár van rajta sapka, akár nincs. Mint az alapviccben. Szerintük ennél több nem is kell.
Azt meg kizártnak tartják, hogy az emberek egyszer elkezdenek gondolkodni.
Szerző
Sebes György
Frissítve: 2019.02.05. 09:05

Tévedések víg előjátéka

A napokban előválasztási jelöltvitán voltam közönség. A két baloldali, csaknem mindenben egyetértő jelölt hozsannázással kezdte: akkorra már több mint tízezren leelőszavaztak valamelyikükre. Nagyon hangsúlyozták, mindegy kire, fő a részvétel.
Nos, igen, de ez az olimpián is csak a vigaszdíj átadásakor hangzik el. Valamirevaló választáson a győzelem a fontos. Sajnos – ott úgy látszott – nincs az indulók között a jövendő főpolgármester. Mi több, még az „egyesített ellenzéki” jelölt sem. Nem mintha alkalmatlanok lennének, sőt mindkettőjük kellően tapasztalt, tehetséges, tisztességes és jó szándékú ember. Akkor meg miért nem?
Először is: baj van a háttérrel. Az MSZP tekintélye, vonzereje – ha nem is annyira, mint vidéken, de - a fővárosban is erősen megkopott. Nemcsak sorozatos pozícióvesztései miatt, hanem főként sorozatos rossz üzenetei okán. Amilyen ez a szárnyaszegett előválasztási kísérlet. Nem voltak képesek határozott jelöltállításra. Nem voltak képesek egyenesen kihátrálni a potenciálisnak számító önjelölt, Horváth Csaba mögül, akit amikor csak lehetett, eddig is mindig magára hagytak. És alkalom volt bőven, hiszen Tarlós naponta árasztja el nyilvánosan (és látható élvezettel) a leggorombább szidalmakkal. Nemcsak népszerűtlenek, hanem kicsit karizmatikus embereik sincsenek, ezért gondoltak kicsi, értelmiségi típusú szatelit pártjuk népszerű, szelíd (ezért örökös) lúzerére, fél évvel azután, hogy miniszterelnök-jelöltként lenullázta magát. Csodálkoznak, és örülnek, hogy nincs ellenfél. Még a Nagy Puzsér sem állt sorompóba, attól tartva, hogy fél szájjal megveri mindkettőt, és akkor már neki nem lenne visszaút. 
Az elképzeléseikkel sokkal kevesebb a baj. Csakhogy bármilyen jó, bármilyen tisztességes – most és itt –, eladhatatlan. Csak egyetlen példát emelek ki: Karácsony Gergely tökéletes és megvalósítható programot fejtett ki a szegénység és a hajléktalanság fővárosi kezelése tekintetében, bő negyedóra alatt súlyosan baloldali értelmiségi társaságunknak. Szem nem maradt szárazon. De a szélesebb publikumnak nincs erre negyedórája, és régen járt erkölcstan oktatásra. Könnyen hisz a gazembereknek, akik azt ígérik, hogy a tisztelt választó nem lát majd alvó hajléktalant az aluljáróban vagy a kapualjban. Hogy börtönbe viszik-e, vagy megnyúzzák, azon gondolkodni sem kedve, sem ideje nincs. És ezt Győri Péter esetéből tudni kellene! 
Mindkét jelölt pontosan látja és láttatta azt is, hogy Budapest legnagyobb problémája a kormány politikája. Ők úgy látják, hogy csak ezzel a kormánnyal van baj. Egy jobb indulatú és jobb ízlésű kurzus mind följebb és följebb virágoztatná a fővárost. Lehetséges, de erre Trianon óta nem volt példa. Alighanem tévedés ezt hinni. Mindenesetre most ezek uralkodnak, nem látszik bukásuknak sem a módja, sem az ideje. (Nekem biztosan nem. 2010 óta legalább száz fogadást vesztettem el, amikor közeli bukásukat jövendöltem. ) 
Horváth Csaba azt is jól látja, hogy a Fidesszel semmiféle együttműködés nem lehetséges. De ez így csak üres handabandázás. Hogy képzeli? Úgy, hogy mind a fővárosi, mind a 23 kerületi közgyűlésbe nem jut be fideszes? Vagy mindenütt kisebbségben lesznek, és diszkrét úriemberekként csöndben búsulnak? Ennyire naiv még Horváth Csaba sem lehet. Sem a kormány (konkrétabban O1G), sem a Fidesz önként nem mond le a hatalom legkisebb egységéről sem. 
Horváth Csaba ki is mondta, hogy csak az erőből értenek. Kitűnő meglátás, de ez az, ami nekik nincs. (P.S: Vigyázat! Erő és nem erőszak!)
Szerző
Haskó László
Frissítve: 2019.02.04. 09:22

Magyar arckép

Aki egyszer bebizonyítja, hogy minden munkára alkalmatlan, az később mindig minden munkára alkalmas lesz - ennek a kissingeri elméletnek volt pontos példája Koleszár Vili. Először rendőr akart lenni, végül diplomata lett, húsz évesen már párttag, ösztöndíjas Moszkvában. Természetesen a szovjet referatúrán kezdett dolgozni, mert azt gondolta, ott dőlnek el a nagy dolgok. 
Ilonka, a felesége, aki ugyancsak egyszerű családban nőtt fel, mindenben támogatta. Koleszár Vilmos sok mindent tanult Moszkvában. Mindig ott lapult a sporttáskájában a teniszütő, ha éppenséggel valamelyik főnök partnert keresett, ő azonnal készen állt, mérkőzés végén pedig szívesen mesélt a terveiről. Első kiküldetése Ausztrália volt, ahol ügyesen hárította át a munkát – és az esetleges kellemetlen konzuli eseteket – másokra, mindezt olyan kedvesen és alázattal, hogy végülis senki sem haragudott rá. Négy év után lakás és Opel, ami akkoriban, a hetvenes években nagy szenzáció volt, néhány év tengés-lengés a Bem rakparton, jelentéseket rakott sorba, elfoglalta magát. Rövidesen következett India, éppen a legjobbkor. Ebben persze az is segített, hogy Ilonka édesapja magasrangú pártember volt, ilyenkor egy-két telefon segít a karrier építésében. 
- A te eszeddel már miniszterhelyettes is lehetnél, Vilmos – mondta néha szomorkásan Ilonka. – Talán nem vagy elég szorgalmas? 
Koleszár azonban nem akart szorgalmas lenni. 
Jött 1990, változott a helyzet, az „egypárti illeszkedés” helyett a „többpárti illeszkedés” következett, Koleszárnak egyszeriben terhes lett a moszkvai múlt, átírta az életrajzát, ahogyan sokan mások is. Elvált Ilonkától, mert nem volt képes a szellemi fejlődésre, és nem sokkal később már egy fiatal, az új rendszer híveként közismert néppárti politikus csúnyácska lányának, Zitának udvarolt. Így egyszeriben Manilában találta magát. Fülledt, forró, érdektelen trópusi város, de legalább megmentette a pályafutását. 
- A te eszeddel már nagykövet is lehetnél – mondta szomorkásan Zita, miközben zászlós, fekete Mercedesről ábrándozott. 
Ám ez az időszak nem tartott sokáig, megint baloldali támogatók után kellett nézni. Így felmelegítette kapcsolatát Ilonkával, aki azt mondta neki: tudta, hogy ő az igazi.
- Majd a választásokon eldől – mondta tréfásan Koleszár, de komolyan gondolta. 
Eldőlt. 1998 tavaszán némi keresgélés után megint előhozták a moszkvai múltját, és egy kis orosz város konzulátusán találtak munkát neki, amihez semmi kedve sem volt, és tudta is, hogy ez mit jelent. Hogy vége. Előkereste Zita telefonszámát, másnap a közismert néppárti politikussal hármasban kávéztak, Koleszár azt mondta, rájött, hogy Zita az igazi, gyereket is terveznek, hogy gyarapodjon a nemzet. A politikus tudta, hogy hazudik, de hát ő is állandóan hazudott, ezért nem zavarta a dolog. 
- Csatlakozz a párthoz. Tanácsadó leszel, aztán majd nagykövetet csinálunk belőled – mondta. - Vagy államtitkárt. Szeretjük az olyan tisztességes embereket, mint te. Megérdemled. 
Összekacsintottak. A népet szolgálják.
Szerző
Odze György
Frissítve: 2019.02.04. 09:21