Elit

A britek büszkék Etonban, Oxfordban, Cambridge-ben képzett elitjükre. Idáig úgy-ahogy még bíztak is benne. Úgy tűnik, hogy kár volt. David Cameron konzervatív miniszterelnök (Eton, majd Oxford) jó ötletnek tartotta népszavazást kiírni az európai uniós tagságról, csak hogy visszaverje a kicsiny, de hangos Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) neonacionalista támadását. Jött a kampány, amelynek során például Boris Johnson (Eton és Oxford) bődületes hazugságokkal érvelt a EU-ban maradás ellen, és az egykori brit nagysághoz méltó, virágzó jövőt ígért a kilépés esetén. Ehhez valószínűleg némi titkos orosz rásegítés is kellett, de a britek szűk többsége a távozásra szavazott. Cameron lemondott, a helyére lépő Theresa May (Oxford) tárgyalásokat kezdett a kilépés feltételeiről. Amit kialkudott, azt a brit parlament történetének egyik legsúlyosabb kormánypárti kudarca során a képviselők leszavazták. Az EU hallani sem akar a tárgyalás újranyitásáról. Boris Johnson bármi áron, de miniszterelnök akar lenni, May még mindig húzza az időt. Abban reménykedik, hogy a március 29-i határidő közeledtével legalább a saját pártja beáll mögé. Ha nem, akkor vagy el kell halasztani a kilépést, vagy új népszavazást kell kiírni, vagy az Egyesült Királyság megállapodás nélkül zuhan ki az EU-ból. Az első esetben nyilvánvalóvá válik a konzervatív elit kudarca. A másodikban súlytalanná válik a népakarat, hiszen addig lehetne új referendumokat kiírni, amíg a kívánt eredmény ki nem jön. A harmadikban végveszélybe kerül az Egyesült Királyság: Észak-Írország egyesülhet az Ír Köztársasággal, a függetlenedő Skócia pedig felvételét kérheti az Európai Unióba. Mindez azért, mert Cameron nem volt elég bátor ahhoz, hogy felvegye a harcot a hosszú éveken át hülye kis bohócnak tekintett, egyetemi végzettség nélküli Nigel Farage-zsal és a nagy összképet tekintve maroknyi szélsőséges hívével. A neonacionalizmus életveszélyes, az elit tehetetlen. A legkisebb rossz alighanem az új népszavazás és az EU-ban maradás.
Szerző
Horváth Gábor
Frissítve: 2019.01.23. 09:50

Fogy az idő

Igazán nem azért mondom, mert kétszer lukra futottam a kerületi MSZP-iroda előtt - elvégre harmadszorra sikerült feliratkoznom -,  de egyelőre eléggé lelombozó mindaz, ami a főpolgármesteri előválasztás körül zajlik. Persze nem azt kifogásolom, hogy az egységfrontba tömörült ellenzék az asztal fölött vigyorog egymásra, mint a tejbetök, a terítő takarásában meg lilára rugdalja egymás lábát, elvégre nem véletlenül vannak külön pártban. Ha mindenben egyetértenének, és még szeretnék is egymást, már rég nem így lenne. 
Bár helyzetemből fakadóan nem voltam katona, mégis a néhai Magyar Néphadsereg jut eszembe az elmúlt hetekről: sokszor és sokaktól hallottam, hogy ott volt szokás így a serény tevékenykedés látszatát keltve lazsálni. Tudom, szerények az eszközök, pénz, paripa, fegyver mind a Fidesznél van, de mondjuk arra a néhány helyre, ahol az interneten szavazni óhajtókat regisztrálták, és egyúttal a jelölteket támogató aláírásokat gyűjtötték, egy-egy molinót valószínűleg alkotmánybírósági jóváhagyás nélkül is el lehetett volna helyezni. Ahogy a regisztrációs pontok kitelepülését, a szórólapozást, sőt a Facebook-kampányt sem tiltotta volna semmi. 
Hogy mindez nem így zajlott, annak okait bizonyára fel tudnánk tárni - hogy az egyik félé az infrastruktúra, a másiké az esélyesebb jelölt, az kétségkívül delikát helyzet -, de ennek túl sok értelme most már nincs. Nyugtázzuk csak azt, hogy egy hónapot kidobtunk az ablakon abból az időszakból, amikor a decemberi elégedetlenséget át lehetett volna fordítani választói aktivitássá, és sulykolni lehetett volna az ellenzéki tömegnek, hogy májusban is, októberben is van miért elmenni az urnákhoz, tudják úgy rajzolni az ikszet, hogy az fájjon a Fidesznek. 
De most, hogy ráfordulunk a következő szakaszra, legalább lehet szépíteni. Hajrá uraim, húzzanak bele! Csináljanak úgy, mintha élnének!
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2019.01.23. 09:49

Kazahok a Rubiconnál

A képviselői igazolvány valamennyi közigazgatási szervhez, valamint a közintézetekhez és közintézményekhez belépésre jogosít, mondja ki az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 98. paragrafusának negyedik bekezdése, míg az első arról rendelkezik, „az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni”. 
A megfogalmazás egyértelmű, ez alapján jutott be meglehetős nehézségek árán, december 16-17-én néhány ellenzéki képviselő a köztévé épületébe. Az már más kérdés, hogy az intézmény vezetői magukra nézve nem érezték kötelezőnek a jogszabályi előírásokat, mondhatni magasról tettek rá, és nemhogy nem álltak szóba az ellenzéki politikusokkal, de néhányukat kidobatták a biztonsági személyzettel, másokat az épületen belül bántalmaztak. 
Miután az erről készült felvételek bejárták a honi sajtót, egyértelművé vált, a történteket nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Hétfőn azonban kiderült, a Központi Nyomozó Főügyészségen kiváló takarítószemélyzetet sikerült összeverbuválni, a hatóság ugyanis simán kiseprűzte az ellenzéki feljelentést, s hogy ne végezzen félmunkát, közérdekű üzem megzavarása és más bűncselekmény miatt nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen. A döntést persze meg is indokolták: a képviselők nem képviselőként voltak az épületben, így az őket ért atrocitások nem minősülhetnek hivatalos személy elleni erőszaknak, viszont így megvalósulhatott a közérdekű üzem megzavarása tényállás. Hogy a képviselők igazolványuk felmutatásával jutottak be az épületbe, senkit sem zavart a Markó utcában. Részükről ennyi, kész, akta lezárva, kéz leporolva. Kérem a következőt!
Aki ez alapján bárki lehet. Újságíró, politikus, tüntető, a kocsmában a barátaival hangosan politizáló sörözgető, aki nem ért egyet a kormány politikájával, zavarja a nagy központi zabrálás, vagy éppen az agymosó propaganda. Ha ennek jelét adja, jöhet az ügyészség, hogy gatyába rázza egy kicsit. A Fidesz-pártigazolványát a vádhatóság vezetői székére cserélő legfőbb ügyész irányította szervezet ugyanis hétfői döntésével egyértelműen jelezte, a jog és a hatalom közül utóbbi szolgálata a fontosabb számára. 
Persze már eddig is látszott a védőháló, melyet a kormánypártok fölé feszített, hiszen megannyi gyanús gazdasági és korrupciós ügyben tett feljelentés landolt a süllyesztőben, de nem állt be a politika mögé ennyire nyilvánvalóan. A Rubicon átlépése pedig mindenki számára egyértelmű jelzés: lassan nincs hova hátrálni. Előbb-utóbb az is sorra kerül, aki ma még elfogadja ezt az állapotot. Ha ok nem is, indok biztos lesz. 
Négy éve írt alá együttműködési megállapodást az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének az ügyészi munkát érintő kérdéseiről a magyar és a kazah főügyészség. Miután Kazahsztánban nem tartanak szabad választásokat, nincsenek független intézmények, és a parlamenti ellenzék is támogatja a kormányt, akkor nem sokan értették, miért egy diktatúra vádhatóságával kell kapcsolatokat kiépíteni.
Mára kiderült.
Szerző
Vas András
Frissítve: 2019.01.23. 09:49