Egy szó

Akaratlanul is érdekes adalékokat szolgáltatott a kormánypárti média a „közszolgálati” tévé híradójának működéséről. Annak a vágatlan felvételnek az utóéletéről van szó, amelyből kiderült, hogy a nyilatkozónak a riporter szól, szőjön már bele mondandójába egy fontos szót. A leleplező videó megjelenése után a hatalomhoz közel álló sajtó és portálok gőzerővel kezdték bizonygatni, hogy a 444.hu hazudott és csalt is. A főszereplő, ifj. Lomnici Zoltán a jelek szerint perre viszi az ügyet. 
Teljesen hihető, hogy a naponta szereplő alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány jogi szakértője a „mostoha körülmények” miatt elfelejtette említeni azt a fontos szót. Hiszen láthatóan egy behavazott utcán kellett beszélnie, ahol hideg volt, autók és emberek is közlekedtek. Mint kiderült, ráadásul Esztergomban készült a riport – ki tudja, miért ott, és nem egy stúdióban -, ahová ifj. Lomnici együtt utazott a riporterrel. Érdekes. De még inkább az, hogy útközben maga vetette fel, mennyire fontos az a szó, amit utóbb kifelejtett. Sőt, az alkotmányjogász nyilatkozataiból az is világossá vált, hogy arra a szóra már korábban is felhívta a szerkesztő figyelmét. Elküldte ugyanis neki egy korábbi megszólalását, amiben az szerepelt. 
Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy pártunk és kormányunk saját igazának sulykolására nem csupán politikusait használja, hanem olyan – látszólag - független szakértőket is, amilyen például ifj. Lomnici. Azt sem titkolták, hogy a hatalom érdekeit képviselő médiumok pontos eligazítást kapnak – ha maguktól nem tudnák –, mit és hogyan kell beleégetni a nézők tudatába. De azzal azért nem nagyon szoktak kérkedni, hogy az interjúalanyok előre megmondják a szerkesztőknek, miről és miképpen kell beszélgetni. Egy kínosnak vélt szituáció, lám, ezt is kihozta belőlük. 
Működik a hírgyár.
Szerző
Sebes György
Frissítve: 2019.01.21. 09:32

Blokád

Nem tudhatjuk, hány focista vett részt a túlóratörvény elleni szombati megmozdulásokon, de gyanús, hogy nem sok: abban az (egyetlen) iparágban, ahol 2010 óta nagyjából a négyszeresére nőttek a bérek, nincs komoly ok a tiltakozásra. Ugyanezen idő alatt a minimálbér kézhez kapott összege nagyjából 40 százalékkal emelkedett, ami érthetetlenné teszi, hogy az Orbán-kormány – ha valódi sikert akar fölmutatni – miért nem a focistafizetésekkel büszkélkedik. 
Annak viszont jól körülírható oka van, hiába értetlenkedik rajta visszatérően a kormánysajtó, hogy Budapesten, ahová a világot jellemzően a XII. kerület villáiból szemlélő jobboldali véleményvezérek még ellátnak, miért tüntet sok „nem munkás” és egyetemista. Leginkább azért, mert a klasszikus értelmiségi szakmákban (talán a mérnöki pályát leszámítva) nem volt semmilyen kézzelfogható bérfelzárkózás, és kilátás sincs ilyesmire. Ahhoz ugyanis, hogy legyen, ugyanolyan tempóban kellene nőniük a béreknek, mint az Orbán Viktor által az egészségüggyel, az oktatással, a kultúrával és minden más szektorral szemben preferált fociban.
A Fidesz-univerzumban, ahol 2010. április 25-én, az Orbán-párt kétharmados parlamenti többséget hozó győzelmének napján indult az időszámítás (előtte pedig csak a sötétség létezett), biztosan nehéz elképzelni, de a valódi többség nem a 2008-as világválság előtti reáljövedelmi szintjét szeretné utolérni, hanem legalább a spanyol meg a portugál fizetéseket. És egyre nehezebben veszi be a gyomruk, hogy miközben egy-két jól helyezkedő gázszerelő és kötélbarát évek alatt multimilliárdossá vált a brüsszeli pénzesőben, nekik másfél évtizeddel a belépés után azt próbálják eladni eredményként, hogy nem élnek rosszabbul, mint mielőtt az európai kalandba belevágtunk.
A hét végi demonstrációk mintázata kirajzolt valamit, amiből talán a karmelita zárda új lakója is megérti, hogy mit rontott el. Konjunktúra van, Budapesten most könnyű munkát találni, de minél távolabb kerülünk a fejlődési gócoktól (a fővárostól, Győrtől, Székesfehérvártól, Debrecentől), annál kisebb a munkahely-választék és a bér, ellenben annál nagyobb a kiszolgáltatottság. Az ország településeinek egyharmadán eladhatatlanok a lakások, és ha valakinek a kenyér után indulva mégis sikerül kiszabadulnia a lakás-csapdából, a faluról hozott vételár a prosperáló nagyvárosokban egy frissen ácsolt kutyaólra sem elég, a jövedelmek pedig még a labdarúgásban sem követték azt az árrobbanást, ami a centrumok lakáspiacán lezajlott.
A szombati napot – aligha függetlenül a fentiektől – a vidék nyerte, látványosan bizonyítva, hogy a civilek, a szakszervezetek és az ellenzéki pártok elszigetelt erőtlensége összeadva meghökkentő erőket tud felszabadítani. És volt még egy egyértelmű nyertes: a kormányoldali sárdobálást elegánsan visszapöckölő gimnazista, akinek a kortalan igazságait ugyanúgy nem tudja blokád alá venni a morálisan szétesett Orbán-rezsim, ahogyan harminc éve Grószék is rendre visszapattantak a hasonlóan szemtelen és mosdatlan szájú Soros-ösztöndíjasról, Orbán Viktorról.
Szerző
Hargitai Miklós
Frissítve: 2019.01.21. 09:31

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
Szerző
Rónay Tamás
Frissítve: 2019.01.19. 09:13