Előfizetés

Renault-Nissan: hazugságon alapult a frigy?

Rédei Judit
Publikálás dátuma
2019.01.13. 14:00

Fotó: Miho Ikeya / AFP
Carlos Ghosn kék öltönyben, fehér ingben, vezetőszáron, csuklóján bilinccsel, lesoványodva érkezett a lecsukását követő 51. napon a nyilvános bírósági meghallgatásra. Nyakkendőt nem viselt, a bírák szerint ugyanis tartani lehet az öngyilkosságtól.
 Az autóipar „cárját”, a Renault-Nissan-Mitsubishi cégkomplexum elnökét szinte napra húsz esztendővel azután tartóztatták le Tokióban (tavaly november közepén), hogy elindította a siker útján az akkor a csőd szélén tántorgó Nissant.
Valósak, vagy koholtak az elsősorban jövedelemeltitkolásra vonatkozó vádak? Egyelőre nem látni tisztán, de nem csak Ghosn családja, hanem elemzők is arra gyanakodnak, hogy a Renault-Nissan kapcsolat „kiegyensúlyozására” irányuló japán törekvésben keresendő az események kulcsa.
Eltitkolt eurómilliók

A Felkelő Nap országában évekig szinte istenként tisztelt Carlos Ghosn e hét keddjén kapott először lehetőséget, hogy nyilvánosan védekezzen. A 64 esztendős üzletember 15 percet beszélt a bírák előtt, világosan fogalmazott, miközben minden felhozott vád ellen tiltakozott. Utána ügyvédei következtek, akik ellentámadásba mentek át, megvádolták a Nissant és egyben kimondták azt is, hogy a botrányt kirobbantó, jelenleg a társaságot egyedül irányító Hiroto Saikawa is készülhet arra, hogy az igazságszolgáltatás elé kell állnia. A jogászok hangsúlyozták, a Nissannál mindenről tudtak, Ghosn semmilyen döntést nem hozott egyedül, így a jövedelmét érintő dolgokban sem. Egyúttal kérvényezték Ghosn szabadon bocsátását óvadék ellenében. Elvileg január 11-én lezárult az ideiglenes őrizetbe vétel immár harmadik szakasza; hogy szabadság, vagy további börtön vár Ghosnra, az lapzártánk után derülhet ki. Elemzők inkább újabb vádemelésre számítanak, és arra, hogy a per kezdetéig, ami hat hónap múlva várható, rács mögött marad a Renault vezére, akit a tárgyalás után megkötve vezettek a furgonhoz, amely visszaszállította a hírhedt Kosuge börtönbe.
A japán törvények alapján akár tíz év börtönnel is sújthatják Ghosnt a mintegy 39 millió euróra rúgó, 2010-15 közötti időszakra vonatkozó jövedelembevallási hiba következményeként. Az érintettek arra hivatkoznak, hogy a javadalmazás egy részének kifizetését ütemezték, így annak összege, a tőzsde felé történő bevallási kötelezettség idején még nem is volt ismert. Ghosnt - akit nem egyedül, hanem tanácsadójával, Greg Kellyvel együtt vettek őrizetbe - letartóztatását követően a Nissan és a Mitsubishi késlekedés nélkül kiebrudalta minden tisztségéből, miközben a Renault-nál megvárják a jogi helyzet megnyugtató tisztázását. Greg Kellyt a napokban szabadon bocsátották mintegy félmillió eurós óvadék ellenében. Családja, ahogy Ghosné is, összeesküvésről beszélt a sajtónak, és arról, hogy a cél a Nissan „újrajapánosítása”.
Az egyelőre nem pontosan megfogalmazott további vádak szerint Ghosn személyes befektetési veszteségeit a Nissannal fizettette ki. Az ügyet megszellőztető japán napilap, az Aszahi Sinbun arról írt, hogy Ghosn, amikor bankja egy 2006-os származékos devizaügylet mögé pluszgaranciát kért, az egész ügyletet átruházta a Nissanra, a tranzakció pedig 1,7 milliárd jen (13,2 millió euró) veszteséget okozott a cégnek. Egy szaúdi üzletember, Kaled al-Dzsuffali segítette ki a garanciával, az ő jutalékát viszont állítólag a Nissan egyik számlájáról folyósították. Az ügy mindenesetre nyugtalanítja a Shinsei Bankot, ahol Ghosn magánszámlája van. Igaz, az ügyvédek egy szerződést emlegetnek, amely a Nissan, a pénzintézet és Ghosn között jött létre, előbb a veszteségek Nissan-számlára történő átterheléséről, majd arról, hogy minden ezzel kapcsolatos veszteséget, illetve nyereséget Carlos Ghosn vállal. Hát csavaros az ügy.
Egyes feltételezések szerint viszont összesen több mint 69 millió euróra rúg a japán adóhatóságok elől eltitkolt jövedelme, ugyanis számon kérnek rajta csaknem 30 millió eurónyi tőkepiacon realizált nyereséget is. Hab a tortán, hogy egy japán hírügynökség szerint a Nissan 2002 óta évi 100 000 dollárt fizetett ki Ghosn nővérének fiktív tanácsadásért. A nyomozás a Reuters értesülése szerint Brazíliában is folyik, ahol a Nissant különösen érdekli, mit rejt egy Copacabana közeli luxuslakás, amely vállalati tulajdon, de kizárólag Ghosn és családja használatában áll. Egyelőre sem a társaság, sem a gyanúsított hozzátartozói nem juthatnak be, így az ott őrzött három széf tartalma titokban maradt. De más ingatlanok is húzzák a mérleget, egy ház Bejrútban, egy havi 8000 euróért bérelt lakás Amszterdamban, egy másik 10 ezerért Tokióban, és még egy párizsi lak is, amelyet 2005-ben a Nissan vásárolt meg a főnök számára – lehet, hogy mindez egy kicsit sok egyetlen embernek. Ghosn 2016-ban újra nősült, és az esküvői luxusról nyilvánosságra került fotók sem igazán tetszettek japán körökben.
Az irányítás a japánoké

A Renault december 13-i igazgatósági ülésén úgy döntöttek, Ghosn az ügy teljes tisztázásáig megőrizheti pozícióját. A Le Figaro értesülése szerint felkészültek a leváltására is, már esélyes elnökjelöltként emlegetik Jean-Dominique Senardot, s így egy újabb Michelin káderre bíznák a Renault kormányzását (Ghosn is a Michelintől érkezett). Eközben a feszültség egyre növekszik a Nissan és a Renault között, utóbbi a napokban rendkívüli igazgatótanács összehívását kérte a japánoktól. Mire a Nissan vezére, Hiroto Saikawa kategorikus nemmel válaszolt, hozzátéve, hogy a naptárt nem fogja a Renault-hoz igazítani, és bár meghallgatják a véleményeket, de a Nissan irányítása a japánoké…
A francia sajtó pedig továbbra is sértetten találgat, de a többnyire jól értesült The Wall Street Journal sem szolgált lényegi magyarázatokkal, mindössze a feljelentő Hiroto Saikawa indítékait kutatta. A Nissan erős embere, hosszú ideig Ghosn védence a lap szerint azért látta elérkezettnek az időt főnöke megbuktatására, mert az meg akart válni tőle. Tény, Saikawa sosem volt túl népszerű a cégnél, 2017-es igazgatói kinevezése után nem váltotta be Ghosn hozzá fűzött reményeit, április és szeptember között 17 százalékkal csökkent a működési nyereség és komoly bajok voltak a végső minőség-ellenőrzéssel is. Saikawa pedig azt állítja, hogy valaki felhívta a figyelmét a visszásságokra, ám hogy ki, arról nem nyilatkozott.
Carlos Ghosn kalandja 1998. november 11-én kezdődött Tokióban. Egy fekete asztal körül nyolcan ültek, rajta kívül a Nissan nagyhatalmú vezére, Yoshikazu Hanawa és a cég hat további vezetője. A franciákkal szemben történelmileg bizalmatlan japánok szorult helyzetben próbálták érdekeiket képviselni, egy elszánt Renault-káderrel szemben, aki valójában nem tárgyalt, hanem lerohanta őket. A japán gyártónak a csőd szélén nem volt választása, a Forddal és a Daimlerrel kudarcba fulladtak a tárgyalásaik. A „blitzkrieg” nem tartott tovább három óránál, készen állt az üzleti terv, a partnereknek csak alá kellett írni a fúziós megállapodást. A franciák belépője 5 milliárd euróba került, első lépésben 36,8 százalékos Nissan-pakk került a birtokukba, és opciót szereztek további 6,6 százalékra.
Kétkedő akadt bőven, így például Bob Lutz, General Motors akkori vezére szerint hasznosabb lett volna, ha a Renault az óceánba önti a pénzét… Louis Schweitzer ki mást, mint a Renault-nál akkor már 3 esztendeje igazgatóként, „cost killer”-ként működő, a Michelintől érkezett Ghosnt bízta meg az ügy menedzselésével, aki feleségével és négy gyerekkel Japánba költözött, harminc „önkéntes” kíséretében. Eltökéltek voltak, hogy rentábilissá teszik a társaságot. Az N-R-P, azaz Nissan-Revival-Plan üzembezárásokkal, a szinergiák felszámolásával, sok ezer állás megszüntetésével, drasztikus költségcsökkentésekkel végül is célra vezetett. 2000-ben már egyensúlyt jelzett a japán gyártó év végi mérlege. Újabb egy év elteltével a Nissan adósságai megfeleződtek, 2002-ben pedig teljesült a cég vágya, megkapta az áhított 15 százalékos Renault-csomagot, cserébe a franciák része 43,4 százalékra emelkedett a Nissanban.


Ghosn eközben megdicsőült: "sógun"-ként, „szamuráj"-ként istenítette a japán sajtó, és a vállalati berkekben is csak elismeréseket zsebelhetett be, a nyelvi nehézségek ellenére. Tabukat döntött, az alkalmazottak számára is engedélyezte az eddig csak vezetők számára fenntartott lift használatát, ő maga ledobva a zakót, ingujjban tárgyalt, és még néhány magánéleti titkot is megosztott a nyilvánossággal. Igazi celeb lett, a közvélemény-kutatások szerint a japánok akár országuk irányítójaként is szívesen látták volna, egyfajta „Ghosnmania” született körülötte. Az utcán, amikor feleségével sétált, lépten-nyomon megállították, ismertebb volt, mint a Sony irányítója, és a harsonák hangja eljutott Párizsig.
2005 áprilisában a Renault vezére lett, de a Nissan kormányát sem engedte el. Közel 10 000 kilométer, nyolc időzóna választotta el a két világcéget, de ő ingázva is vasmarokkal fogta az ügyeket, hangoztatva, hogy a Renault dolgaiban nem dönthet Tokió, de Párizs sem szólhat bele, hogy mi történjen a Nissannál. A farkasétvágyú Ghosn a Mitsubishi megszerzésével tette meg a döntő lépést, hogy az általa irányított cégcsoport évi 10 millióra legyen képes emelni a gyártást. Az üzlet nyélbeütésének stílusa Ghosnra vall, a dealt mindössze 15 napos tárgyalás előzte meg. A Nissan kihasználta, hogy a Mitsubishi nyakán szorult a hurok, miután kiderült, 1991 óta hamis adatokat közölt a hatóságokkal gyártmányaik fogyasztásáról, 5-10 százalékkal csökkentve a valós értéket. Ahogy az már a Renault-Nissan házasságban is gyakorlat volt, a Mitsubishi márka tekintélye sem szenved csorbát, ígérte Ghosn.
Ha a botrányt Ghosn pénzügyei robbantották is ki, vélhetően a kiváltó okok ennél mélyebben gyökereznek, ahogy a következmények sem állnak meg a japán-francia vállalatcsoport elnökének elítélésénél, vagy esetleges felmentésénél. Ha nem is lehet állítani, hogy Tokió és Párizs között alapvető ellentétek kerültek felszínre, az azonban kétségtelen, hogy a húszéves múltra visszatekintő Renault-Nissan házasság időről időre megingó alapjai most ugyancsak kemény próbának lettek kitéve. Lehet, hogy a sikertörténet csak félreértés - elmélkednek a helyzet elemzői, a szereplők pedig, kihasználva a helyzetet, politikusokat hibáztatnak, sérelmeket sorolnak. Emmanuel Macron és Shinzo Abe mindössze annyit mondott, hogy a Renault-Nissan páros a japán-francia gazdasági együttműködés szimbóluma. Hát ez most veszélybe került- állítja több elemző. A franciák egyelőre érzelmi síkon kezelik az ügyet, a japánok nagyon is pragmatikusan, azonnal reagálva a helyzetre átvették a kormányzást. „Miért e gyűlölet?”- tanakodik a francia sajtó, majd adódik a válasz, azért mert az egész szövetség „hazugságon alapul”.
A Nissan csaknem kétszer nagyobb a Renault-nál, amely 43,4 százalék erejéig tulajdonosa a japán társaságnak, ez utóbbi a Renault 15 százalékát mondhatja magáénak. Valójában azonban ez szavazati joggal nem jár, ami fájó pontja az együttműködésnek. „A Renault azt hiszi, felvásárolta a Nissant, a japánok viszont pont fordítva gondolják”. Amúgy a Nissan tőzsdei kapitalizációja meghaladja a 32 milliárd eurót, miközben a Renault értéke 25 milliárd alatt mozog. A balhét mindkét cég részvényei megsínylették, és az árfolyamok jelenleg jócskán elmaradnak az év eleji szinttől.

Robbanás repülés közben

Mára olyan szoros kötelékek alakultak ki a francia-japán cégcsoportnál, amelyek, józan ésszel elképzelhetetlenné teszik az esetleges válást. Mégis vannak, akik megkockáztatják a kérdést: lehetséges-e, hogy a Renault-Nissan-Mitsubishi szövetség repülés közben robban szét? Közös igazgatóságok irányítják a beszerzéseket, a HR-t, a logisztikát, az üzletfejlesztést, az eladást, a garanciális szolgáltatásokat. Közös platformokon folyik a gyártás, a tervek szerint 2022-re 9 millió jármű, az összes gyártmány kétharmada készül majd ily módon. A trió, kiegészülve az ugyancsak szövetséges orosz Avtovaz mintegy 300 ezres termelésével, jelenleg 10 millió körüli gyártással a világ első számú cégcsoportjaival, a Volkswagennel, és a Toyotával került azonos szintre. A folytatás kétséges, a japánok mindenesetre tisztogatnak a Nissannál. A napokban több Ghosnhoz közel álló tisztségviselő „szabadságot” kapott. Így a hierarchia második helyén álló spanyol José Muñoz, aki állítólag speciális feladatokat kap majd, de a személyzeti vezetőt, a kanadai Arun Bajajt, valamint az Infiniti irányítóját, a német Roland Krügert is „pihenni” küldték. Érdekes módon a francia felsőbb vezetőkhöz egyelőre nem nyúlt Hiroto Saikawa, aki persze maga sincs biztonságban.

Amatőr a bridzsasztalnál

Carlos Ghosn 64 éves világpolgár. Libanoni szülőktől Brazíliában született, Franciaországban nevelkedett. Három útlevele van és cikázik a világban. Határidőnaplóját külön személyzet kezeli, pontosság, hiperszervezettség jellemzi. Kétkedés és respektus övezi, miközben vissza-visszatérő témát ad horribilis jövedelme. Nyugaton 7 millió eurót, keleten 8,8 milliót zsebel be évente. Üzletviteli döntéseit viszont sehol nem kérdőjelezték meg az elmúlt több mint húsz év alatt. Idén júniusban Ghosnnak további négy évre bizalmat szavaztak a Renault-részvényesek és ezúttal a 15 százalék erejéig tulajdonos francia állam is rábólintott, nem csak a hosszabbításra, hanem a vezér javadalmazására is. Szerinte teljesen jogosan. Az egyetlen dolog, amiről széles mosollyal az arcán elismerte, hogy nem érdemelte ki, az a lehetőség, hogy leülhet nála sokkal jobb játékosokkal bridzselni. Ekkor még úgy tűnt, amíg a világ világ Ghosn érinthetetlen marad.

A láthatatlan Kelly

Ghosn szinte láthatatlan jobbkeze tulajdonképpen csak a botrány kapcsán került elő az árnyékból. A 62 esztendős Greg Kelly 30 éve szolgálja a Nissant, jogtanácsosként kezdve, majd fokozatosan ment felfelé a létrán, egészen az alelnöki posztig. Kelly lapértesülés szerint úgy manipulálta a cég könyvelését, hogy a bizonyos ingatlanok, amelyeket az elnök számára, saját használatra vásároltak, ne számítsanak adózandó jövedelemnek.

Jön a génmódosított emberek kora?

Boldogkői Zsolt
Publikálás dátuma
2019.01.13. 08:43

Fotó: Marabu
He Jiankui, a sencseni egyetem kutatója a napokban jelentette be, hogy egy anyának génmódosított ikrei születtek, s a genetikai beavatkozást ő maga végezte egy manapság kurrens technológiát alkalmazva.
 A bejelentés villámgyorsan bejárta a földgolyót, napokig vezető hírként bolondítva meg a médiát. A laikusok és a tudományos kutatók soha nem látott egységben ítélték el a nemzetközi normákkal ellentétes emberkísérletet.
Nézzük meg, mit hozhat a jövő: engedélyezik-e a majd a genetikailag tervezett babákat, biztonságos és etikus-e egy ilyen beavatkozás?
Mi történt?

A kínai kutató egy Hongkongban tartott konferencián tette a bejelentést, mely szerint asszisztálásával egy genetikailag módosított ikerpár született. A szűk szakmai közönség döbbenten hallgatta a hírt, de a konferenciateremben még nem robbant az információs bomba. A He Jiankui által a YouTube-ra feltett videó által viszont igen. Hatalmas, világméretű felháborodás keletkezett, a tudomány embereivel a frontvonalban. Közben felröppent a hír, hogy útban egy újabb génmódosított baba, aki szintén a Jiankui laborban fogant. A nemzetközi sajtó szerint Kínában nem léteznek az ember genetikai módosítására vonatkozó jogszabályok, ám az ázsiai ország hatóságai szerint törvényeket sértett a kísérlet, és vizsgálat folyik a docens beosztású kutató ellen. Talán ezzel van összefüggésben az a hír, hogy He eltűnt, és senki nem tudja, jelenleg hol tartózkodik. Mindenesetre, a fejlett világ törvénykezése szigorúan szabályozza az emberi sejtekbe géntechnológiával történő beavatkozást, génmódosított ember előállítására pedig még soha nem adtak ki engedélyt, igaz talán nem is igen kértek ilyet mindeddig.
A génterápia két formája

Ha a sejtekbe való génbevitel célja betegségek gyógyítása, génterápiáról beszélünk. E módszernek két fő típusa van. Az ún. szomatikus génterápia során egy felnőtt szervezet valamely szervének sejtjeiben végezzük a genetikai módosítást, ami lehet idegen gének bevitele, vagy a saját DNS módosítása. A csíravonal génterápia esetében az egy- vagy néhány sejtes embrió DNS-ét módosítjuk, melynek eredményeként a test összes sejtje tartalmazza a genetikai változtatást, ideértve az ivarsejtképző sejteket is; tehát az ilyen típusú genetikai módosítás örökíthető is.
Génterápiával az AIDS vírusa ellen

A kínai kutató ez utóbbi módszert alkalmazva, HIV elleni rezisztenciát alakított ki egy ikerpárban. Az AIDS vírusa kétféle sejtfelszíni receptorhoz (CD4+ és CCR5) kapcsolódva jut be az immunsejtekbe (helper T sejtekbe). Létezik olyan természetes CCR5 variáns, amelyben egy mutáció ellenállóvá teszi a hordozót az AIDS-szel szemben. He Jiunkai ugyanebben a génben hozott létre egy hasonló mutációt. Állítólag azért választotta a HIV vírus elleni védettséget, mert az apa AIDS-es, és mert Kínában elterjedőben van e betegség (a népesség 0,1 százaléka HIV pozitív).
Több probléma is van ezzel. Először is a HIV fertőzés megakadályozására már ma is létezik gyógyszeres megoldás, tehát az apától nem kapta volna el sem az anya, sem a gyermekek; másrészt a beavatkozás nem egy betegséget gyógyított meg, hanem csupán megelőzni szándékozott azt. Tegyük, hozzá, hogy ez a mutáció csak a HIV gyakoribb variánsával szemben véd meg, és csakis abban az esetben, ha a CCR5 gén mindkét (anyai és apai) kópiájában jelen van a genetikai módosítás. Azt is megfigyelték viszont, hogy e gén természetes mutáns változata fogékonyabbá tesz a krími-kongói vírus fertőzéssel szemben, ami persze nem olyan jelentős betegség, mint az AIDS. A genetikai beavatkozást az utóbbi évek favorit technológiájával a CRISPR módszerrel végezték (lásd keretes írásunk). A CRISPR-ról azt kell tudni, hogy e rendszer segítségével igen nagy gyakorisággal és pontossággal lehet genetikai változtatásokat véghezvinni a DNS-ben.
Kutatói aggodalmak

A genetikai módosítással szembeni aggályok először a tudomány világából érkeztek még a ’70-es évek elején. Az ún. rekombináns géntechnológiát kifejlesztő kutatók aggodalmaskodni kezdtek azt illetően, hogy valamilyen veszélyes génmódosított kórokozót szabadítanak a világra, ezért egy rövid időre moratóriumot hirdettek a technika gyakorlását illetően. A nevezetes Asilomar-konferencián (1975) döntöttek arról, hogy a maximális biztonság betartásával folytatják a munkát. A félelem alaptalan volt, az eltelt évtizedek során sem maga a technológia, sem a genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) nem okoztak semmilyen említésre méltó galibát.
GMO-hiszti

A DNS-be való belepiszkálással szemben igen nagy lett a bizalmatlanság a közvéleményben és ebből kifolyólag a törvényeket alkotó politikai elitben is. Érdekes módon, a laikus aggodalmak nem a génmódosított mikrobákat illetően keletkeztek, hanem a növényi táplálékok „génszennyezettsége” miatt. GMO-kon ma a közbeszéd a génmódosított haszonnövényeket ért. A GMO-kkal szembeni hisztéria több forrásból származik. Vannak, akik úgy vélik, hogy nem ildomos az Anyatermészet bölcsességét kétségbe vonni a fajok génkészletének kialakulását illetően. Mások mérgezőknek vélik őket, vagy attól tartanak, hogy kiszorítják a természetes fajokat, illetve, hogy az idegen gének elszaporodhatnak. Extrém álláspontot képvisel az a nézet, mely szerint a probléma az, hogy a GMO-kban gének vannak. A lényeg, hogy a fejlett világ közvéleménye irracionálisan viszonyul a géntechnológiához és az általa előállított termékekhez, az államok pedig szigorú törvényekkel szabályozzák e területet. Hazánk az alaptörvénybe foglalt korlátozással világelső lett a szigorúság terén. Sajnos, ez a hozzáállás az EU mezőgazdaságát versenyképtelenné teszi a problémához ésszerűbben viszonyuló harmadik világbeli országokkal szemben.
Génkorrekcióval a betegségek ellen

Állatmodelleken már évtizedek óta gyakorolják a gének kiütését (KO állatok) és az idegen gének bevitelét (transzgenikus állatok), az utóbbi években elsősorban a CRISPR technológia alkalmazásával. Az emberi alkalmazásokra jóval szigorúbbak az előírások, még a szomatikus génterápiát illetően is. Néhány szerencsétlen esetet követően felfüggesztették a klinikai kipróbálásokat. Ilyen volt például a világhírnévre szert tett Jesse Gelsinger esete, aki az ammónia lebontásában szerepet játszó gén (OTC) mutációját hordozta. Egy adenovírus vektorral próbálták bevinni az OTC gén működő változatát a fiú szervezetébe, de a vírussal szemben keletkezett erős immunválasz következtében a fiatal páciens meghalt.
Néhány éve újra lehet humán kísérletekre engedélyeket kapni. Egyelőre egyetlen mutáns gén által okozott betegségeket próbálnak gyógyítani. A csontvelőben képződő vérsejtek a legjobb célpontok erre, mivel viszonylag könnyen hozzáférhetőek, de gyógyítottak már májbetegséget (Hunter-szindróma) is, éppen a CRISPR technológiával. Noha a vírusok igen hatékony génbeviteli rendszerek, az ellenük képződő immunválasz és az esetleges toxikus hatásuk miatt nem a legideálisabbak erre a célra A nemrégiben kifejlesztett nanorészecskéken alapuló technika lehet a vírusok mellékhatás nélküli alternatívája. Az egygénes betegségek esetében a fő problémát az jelenti, hogy ezek az összes genetikai háttérrel rendelkező betegségnek mindössze két százalékát teszik ki. A várakozások szerint azonban a sok gén által meghatározott komplex betegségek (szív-és érrendszeri betegségek, rák, depresszió, stb.) egy része is gyógyítható lesz egyszerű módszerekkel, talán egyetlen gén bevitelével is.
Génkozmetika

Sokan a betegségek gyógyítását illetően elfogadnák a csíravonal génterápiát, de az ember testi és szellemi sajátságainak genetikai módosítását már nem. Elrettentő példaként hozzák fel a szemszín megváltoztatását, vagy az izomzat, illetve a mentális képességek javítását. A genetikailag tervezett babák elleni legfontosabb érv itt is az, hogy a DNS-ünkbe való beavatkozás szentségtörés, hiszen úgy vannak jól a dolgok, ahogyan azt a Teremtő vagy a Természet megalkotta. Vajon a nők mit tesznek, amikor kifestik magukat és csábosan öltözködnek, vagy a férfiak, amikor gyúrják a testüket? Az elménk tanulással való csiszolása is javítás az öröklött állapoton. A modern orvoslás, sőt maga a tudományos-technológiai progresszió éppen arról szól, hogy nem hagyjuk a természetre a dolgokat. Vannak, akik azzal az abszurd állítással állnak elő, hogy a genetikai módosítás a gyermekek jogainak csorbítása. Ez az érv ott sántít, hogy a partnerünk kiválasztásával mi magunk is alapvetően meghatározzuk a gyermekeink testi és észbeli sajátságait, de senkinek nem jutna eszébe ezt a még meg sem született gyermekek jogaival összefüggésbe hozni. Túlreagáljuk a genetikával kapcsolatos dolgokat.
A beavatkozások kockázata

A CRISPR technika eléggé biztonságos, de az állatokon végzett kísérletek azt mutatják, hogy esetenként nem kívánt genetikai változások is bekövetkeznek a DNS-ben. Az emberi genomról tudni kell, hogy a mutációk nagy többsége semmilyen negatív következményekkel nem jár. A DNS-ünk mindössze egyetlen százaléka kódol fehérjéket és még ebben a kis régióban is sok mutáció következmények nélkül marad. A maradék 99 százalék ugyan nem teljesen funkció nélküli, de a bázisok sorrendje javarészt lényegtelen. Állítólag megvizsgálták a génmódosított ikreket, és nem történt semmilyen nem-kívánt genetikai változás. A modern technológiákkal szemben igen gyakran a teljes kockázatnélküliséget követelik meg az ellenzők. A helyzet az, hogy lényegében mindennek van bizonyos szintű rizikója. Például, jelenleg a hagyományos orvoslásnak igen magas szintű a kockázata, hiszen sokan halnak meg, vagy betegszenek meg pl. gyógyszermellékhatások, kórházi fertőzések vagy gyógyítási hibák miatt.
Tehát a kérdés nem az, hogy van-e kockázat, hanem, hogy az mekkora. Azt kell elérni, hogy minimálisra csökkentsük a modern genetikai technikák kockázatát. Jelenleg még ott tartunk, hogy próbáljuk megbecsülni, mekkora ez a kockázat. A helyes nézőpont kialakítása szempontjából ismét megemlítem a partnerválasztást, amely valóban nagy rizikótényezőt jelent. Minden emberben számos káros mutáció fordul elő, s nem megfelelő partnerválasztással igen kockázatos kombinációkat képezhetünk a gyermekeink DNS-ében. Ez a veszély jóval nagyobbnak tűnik, mint a kínai kutató által alkalmazott módszer, mégsem háborgunk a felelőtlen emberi magatartásokon. Természetesen, nem lehet bármit megtenni egy emberrel, ezért szükségesek a törvények. Ezeket viszont úgy kellene alakítanunk, hogy a modern genetikai technológiákkal az emberiség javát szolgálhassuk. A modern orvoslás jótékony az egyén számára, de hosszú távon káros az emberi populációra nézve, hiszen kikapcsolja a természetes szelekciót, ezért az előnytelen mutációk feldúsulnak a genetikai állományunkban. A csíravonal génterápiával azonban a modern gyógyítás orvosolhatná a maga által kreált problémát. Ne parázzuk túl a genetikát; a jövő orvoslásának legfőbb eszközével állunk szemben.

Mi a CRISPR-Cas9?

Ez a rendszer eredetileg egyes baktériumok „immunrendszereként” szolgál az őket támadó vírusokkal (fágok) szemben. A baktérium DNS-ben van egy régió, ahová a sejtbe bejutó fágokból egy DNS-darab beépül, majd a szomszédos szekvenciákkal együtt RNS molekulaként leíródik. A leíródó RNS-nek a vírusból származó szakasza az újonnan fertőző fág DNS-ét ismeri fel, a baktériumból származó része pedig egy másik RNS-t, ami a sejtben jelenlévő Cas9 enzimhez kapcsolódik. Ez az enzim elvágja a fág DNS-t és ezáltal elpusztítja a vírust. A molekuláris biológusok különféle átalakításokat végeztek a rendszerrel, ami által lehetővé vált, hogy precíz genetikai módosításokat hajthassanak végre: mutációkat és idegen szekvenciákat lehet bevinni a gazda DNS bármely pontjára.

Egy volt uralkodóház felszámolása

Mészáros Márton
Publikálás dátuma
2019.01.12. 18:10
A hannoveri családi fészek, a Marienburg-kastély
Fotó: Julian Stratenschulte / AFP
Ernő Ágost hannoveri herceg úgy szabadulna a családi rezidenciától, mint rab a börtönből; a Marienburg-kastély eladását a karácsonyi ünnepeket megelőzően maga jelentette be az északnyugat-német sajtónak. Az alsó-szászországi Pattensen közelében álló (Hannovertől sem távol lévő) épületet jelképes vételárért, mindössze egy euróért ajánlotta fel megvételre a tartomány tudományos és kulturális tárcájának, amely elfogadta az ajánlatot. Mint az előző hónapban, a kastély lovagtermében tartott rövid, lényegre összpontosító beszédében a harmincöt éves nemes megfogalmazta, az állami kézbe adással olyan megoldásra lelt, amely továbbra is látogathatóvá tenné a kastélyt és annak páratlan gyűjteményét, hiszen ez a Hannover-ház szívügye évek óta. De ami a családi állapotokat és a nemes múltat illeti, voltak szebb napok is a família történetében.
Ahány ház, annyi szokás, tartja a közmondás, és ez különösen igaz a Hannover család tagjaira. A dinasztia – a német-római királyokat és császárokat is adó Welf-ház kadétága – alapítója György Braunschweig-Lüneburg hercege volt, aki a 16. század második felében látta meg a napvilágot, hogy végül Calenberg hercegség uralkodójaként végezze be. Kezdetben elsőszülött utódai, majd hetedik gyermeke, Ernő Ágost örökölte a hannoveri székhelyű hercegség jelentős részét, őt később I. Lipót német-római császár, az érte tett erőfeszítései méltányolásaként Hannover választófejedelmévé nevezte ki. És ezzel kezdetét vette egy família egészen páratlan felemelkedése. Ugyanis Ernő Ágost herceg azt a pfalzi Zsófiát, született cseh királyi hercegnőt vezette oltár és anyai örömök elé, aki Stuart Jakab angol király leányunokája volt. Ennélfogva kilenc gyermekük közül a legidősebb György, aki az apja után Braunschweig-Lüneburg hercegi és a választófejedelmi címét örökölte, anyai ágon az angol trónra formálhatott igényt. És egy napon mit ád az isten? Nos, azt, hogy a katolikus Stuartok öröklésből való kizárásával az angol 1701-es örökösödési törvénynek (Act of Settlement) köszönhetően előbb a Csatorna másik felén élő, rendkívül korosnak számító Anna anyahercegné, majd később Zsófia révén maga György került a szigetországi trónszék közelébe. És amikor 1714-ben gyermektelenül elhalálozott Anna, a Stuart-ház utolsó uralkodója, Zsófia fia, a protestáns hitű hannoveri választófejedelem fejére került Szent Eduárd koronája.
Hannover-házi György élete hátralévő időszakát Angliában töltötte, bár öt alkalommal huzamosabb időre hazalátogatott Hannoverbe, ahol felvilágosult udvarában  értelmiségiekkel és művészekkel vette körül magát. Szinte a közelmúltig élt a mendemonda arról, hogy az angol nyelv alkalmazásában hiányosságokat mutatott, mára azonban bizonyossá vált, hogy nem voltak számottevő nehézségei. Halálát követően hat Hannover-házbeli uralkodó követte az angol trónon, köztük III. György, az „elmebajos”, aki a napóleoni háborúk lezárását követően, 1814-ben létrehozott Hannoveri Királyság első, de már angol anyanyelvű uralkodója lett (Hannoverben egyetlenegyszer sem járt), valamint az utolsó hannoveri, Viktória királynő. Nem sokkal az új állam megalapítását követően kettévált a család: az egyik németes angol herceg IV. Vilmos néven foglalta el az angol trónt, egy másik németes angol herceg, történetesen az előbbi öccse, pedig I. Ernő Ágost néven lett Hannover királya. A brit uralkodócsalád előbb a Szász-Coburg-Gotha, később pedig Windsor néven vészelte át a történelem viharait, Európa másik felén a nevet megőrizve maradt fenn a Hannover család, viszont 1866-ban Poroszország annektálta a kis birodalmat. A királyság egyenes ági örököseinek ez nem jelentett gondot arra nézve, hogy apáról fiúra örökítsék a hercegi címet és jószerivel kizárólag az Ernő Ágost nevet.
Azzal, hogy a leendő házfő, az előtagként a VI. sorszámnevet viselő Ernő Ágost most megválik a szépapja, V. György utolsó hannoveri uralkodó által a szépanyja, Mária királyné számára a monarchia végnapjaiban építtetett Marienburg kastélykomplexumtól, szimbolikus gesztust tesz. Egyrészt belátja saját anyagi korlátait, másrészről továbbviszi ősei értékteremtő tradícióját; az állami pénzekből átcsoportosított 27 millió euróból - a 2020-ban rajtoló renoválás és állagmegőrzés után - nem csak eredeti fényében fog tündökölni a gótikus épület, hanem múzeum, illetve luxushotel is helyet kap benne.
Ugyanakkor az átruházással akár pont kerülhet a fiatal herceg és édesapja, V. Ernő Ágost, a Hannover-ház jelenlegi vezetője között dúló elmérgesedett viszonyra. A hatvannégy éves német kékvérű, aki papíron Caroline monacói hercegnő házastársa, de valójában évek óta jelennek meg róla őt különböző életkorú és foglalkozású hölgyek társaságában félreérthetetlen szituációkban megörökítő fotók a lapokban, 2004-ben adta át az ősi családi fészket a fiának. Az akkor 22 éves örököst nem merő atyai jóindulatból ajándékozta meg, döntése mögött vélhetően vaskos pénzügyi okokat, leginkább adóelkerülési szándékot kell keresni. Mindenesetre nem sokkal később az idősebb, egyébként botrányhős Ernő Ágost úgy döntött, telekürtöli a médiát azzal, hogy az átíratás nem volt jogszerű, a fiatalabb Ernő Ágost – aki bevallása szerint 44 millió euró értékben adott el a családi kincstár féltve őrzött ritkaságaiból azért, hogy kifizesse a család adósságait, és részben helyreállítsa a kastélyt – viszont jogi iratokkal, földhivatali adatokkal kívánja igazolni, hogy az épület legálisan áll a birtokában. A história sajátos folytatása, hogy 2012-ben az idősebb Ernő Ágostot eltávolították egy prosperáló családi alapítvány elnökségéből, helyére fia került.
És ami a megátalkodott tényeket illeti, az idősebb herceg évek óta nem áll szóba örökösével, aki a közelmúltban anélkül vette feleségül orosz származású, Londonban dolgozó divattervező menyasszonyát, Ekaterina Malisevát, hogy az örömapa jelen lett volna a hatszáz vendéget számláló ceremónián. Ugyanakkor az sem disputa tárgya, hogy az idősebb Ernő Ágostnak, aki vert már paparazzót és vizelt már nyilvánosan világkiállítási pavilonban, komoly alkohol- és dohányproblémái vannak. Tavaly például Keresztély nevű másodszülöttje és Alessandra de Osma perui ügyvéd limai házasságkötésekor állítólag „ételmérgezés” miatt vesztette eszméletét, de brit és német pletykalapok szerint masszív italfüggőségével magyarázható a kómába esése. (Évekkel korábban heveny hasnyálmirigy-gyulladással szállították a monacói kórházba, akkor ugyancsak mély kómában töltött több napot.).
Mindenesetre, a Marienburg kastélynak évi kétszázezer civil látogatója akad, de a százharmincöt szobás egykori főlakban ezentúl is fenn kívánják tartani a Hannover-ház lakosztályát. Arra azonban még várni kell, hogy apa és fia azonos időben tartózkodjon egy fedél alatt.