Bérnyomás

A közismert, német tulajdonú üzletlánc bejelentette: náluk januártól 300 ezer forint lesz a kezdő pénztárosok és logisztikai munkatársak (leánykori nevükön árufeltöltők) havi bruttó keresete. Mármint a teljes munkaidőben foglalkoztatottaké. A kiskereskedelmi hálózat boltjainak nagy többségében ugyanis csak heti 30 órát dolgoznak az emberek. A társaság azzal érvvel, hogy a részmunkaidős keresetekből is képesek a dolgozók megélni. A munkavállalók azonban ehhez valószínűleg hozzátehetnék: ha muszáj! 
A KSH - a fejét a homokba dugó strucc módjára - 2015 közepe óta ódzkodik a hazai létminimum kiszámítástól. Azt sugallja ezzel: felesleges adatot gyűjteni olyasmiről, ami nincs is. Így elsősorban a lakossági fogyasztási szokásokra koncentráló kutatóhelyek végeznek felméréseket - megbízási alapon - arról, hogy mennyiből tud megélni egy átlagosnak minősülő család. Ahány számítás, annyi eredmény.  
A hagyományos kapitalista körülmények között a béreket úgy szabták meg, hogy valamivel a létminimum felett legyenek, de csak annyival, hogy egyúttal a versenytárs munkaadóét is felülmúlják egy kicsivel. A globális információcsere csaknem teljessé válásának korában azonban a munkavállalóknak egyre pontosabb képük alakult ki arról, hogy tevékenységüknek mennyi is a piaci ára. Így a 2000-es évek második évtizedének Magyarországára is az vált jellemzővé, hogy az álláshirdetésre (toborzásra) jelentkezők egyre nagyobb és nagyobb összeggel kívánják megfejelni azt az összeget, amelyet a munkaadók előzetesen kikalkuláltak. 
Alulról jövő nyomással - a korábbinál jóval jelentősebb léptékkel - indult be Magyarországon mintegy három-négy esztendővel az a bérfelzárkóztatási folyamat, amelyben az állam mint a legnagyobb foglalkoztató is kénytelen részt venni. Az antidemokratikus, önkényuralmi eszközökkel bőségesen élő Orbán-rendszer torz szerepértelmezéséből adódóan azonban a munka világa másik két résztvevőjének - a munkaadóknak és a munkavállalóknak - véleményét sutba dobva a kormány maga határoz majd a 2019-es minimálbér és a garantált bérminimum összegéről. 
Számukra a helyzet már csak azért is kényes, mert a béren kívüli juttatásokat (cafetéria) gyakorlatilag kivégezték, azzal a felütéssel, hogy a munkaadók majd ezt az összeget kompenzálni fogják a munkavállalók számára. Így az a fura helyzet állhat elő, hogy a kizsákmányolást a legmagasabb fokon érvényesítő, multinacionális, vagyis tőkeerős és versenyképes cégek gondoskodnak a dolgozóikról, vagyis a belső feszültségektől való félelmükben partnerekké válnak a bérfelzárkóztatásban, a többiek pedig jó esetben is csak kínlódnak majd. 
A következmények nyilvánvalóak. A politikai okokból a gazdaság megóvandó szektoraként megjelölt kis- és közepes vállalkozások világából egyre többen áramlanak majd át a nagyokhoz. Ennek máris csalhatatlan jele, amikor az üzletláncok pénztárai kezdenek elférfiasodni, mutatva, hogy lám, már megéri itt dolgozni.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2018.12.17. 08:40

Nincs új a Nap alatt!

A rabszolgatörvény megszavazásának napján botrány volt a magyar parlamentben, majd este kormányellenes tüntetés zajlott több pesti utcán és a Kossuth téren. A média jó része példátlannak minősítette az eseményeket. Nos, ez érdekes tévedés. 1912-ben ugyanis már történt valami kísértetiesen hasonló. 
1912. május 22-én Tisza István grófot, a korábbi miniszterelnököt választották a képviselőház elnökévé. Erre azért került sor, mert az úgynevezett „véderő törvény” megszavazását az ellenzék obstrukcióval kívánta meggátolni, és Berzeviczy Albert, majd Návay Lajos házelnök inkább lemondott, mint hogy az obstrukció letörésére vállalkozott volna. (Gonosz dolog volt ez a szép nevű tervezet, erős irányváltást tartalmazott a háború irányába.) 
A közutálatnak örvendő Tisza házelnökké választása volt a híres és máig emlékezetes (Babits által is megénekelt) „vérvörös csütörtök” kiváltó oka. Május 23-án a tüntetők általános választójogot követelve a Parlamenthez vonultak. (Tisza ezt is halálosan ellenezte, mert az ún. Nagy Magyarországon erős létszámfölényben voltak a nemzetiségek.) A vérvörös csütörtökön hat tüntetőt megöltek a rendőrök. Volt 200 sebesült és 300 letartóztatás. Tisza házelnök ezután gátlástalanul letörte az obstrukciót: nem adott szót az ellenzéknek, vita nélkül tette föl szavazásra a véderőtörvényt. Az 1848-as házszabályra hivatkozva rendőrséget hívott az ülésterembe, és kivezettette az ellenzéki képviselőket. 
És 1912. június 4-én megszavazták a véderőtörvényt. Eddig a hasonlatosság. A további fejleményekről csak az érdekesség kedvéért: 1912. június 7-én Kovács Gyula kitiltott ellenzéki képviselő az újságírói karzatról (mert volt olyan!) leugorva háromszor rálőtt Tiszára, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Mindketten megúszták. Az elnöki pulpituson állítólag ma is látható a golyó ütötte lyuk. 
1913. június 7-én ismét Tisza lett a miniszterelnök. Aztán volt egy háború. Utána, 1918. október 31-én a negyedik Tisza elleni merénylet sikeres volt. Ennek a kiemelkedő magyar politikusnak állította vissza a szobrát a Kossuth térre Orbán Viktor és Kövér László, az 1944. március 18-i állapotnak megfelelően.
Szerző
Haskó László
Frissítve: 2018.12.17. 08:39

A régi lemez

A japánok mindenben a legjobbak akarnak lenni, és szeretnék, ha ezt mások is elismernék. Büszkék, de látszólag alázatosak. Keményen és szorgalmasan dolgoznak, miközben kissé szégyellik, hogy nem elég okosak és nincs bennük alkotószellem. Mindent hatalmas lelkesedéssel és erőbedobással végeznek. Még szórakozni és inni is csak így tudnak. Imádják a rendet, és mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy az országban rend legyen. Ideáljuk a yashashii, aki mindig szolgálatkész, előzékeny, figyelmes és engedékeny. Az igazi yashashii a világ minden kincséért sem szállna ki más előtt a liftből, de ragaszkodik ahhoz, hogy előtte mindenki más kiszálljon. 
Szeretnek engedelmeskedni a rendszernek, és bíznak annak működésében. Ösztönösen udvariasak. A meghajlás a japán magatartás kulcsa. Jól meghajolni csak a japánok tudnak. Az áruházakban az igazgató minden reggel meghajlással köszönti az első vásárlókat, és ezt komolyan is gondolja.
Egy alkalommal betértem a Ginza egyik hatalmas lemezboltjába, egy korai John Lennon-szerzeményt szerettem volna ajándékba vinni Marinak. Nem volt könnyű a japán betűkön kiigazodnom, de végül találtam egy angolul törve beszélő fiatal lányt, aki a számítógépen megkereste a dal címét, aztán őszinte szomorúsággal közölte velem, hogy a lemez pillanatnyilag nem kapható. Mosolyogva köszöntem meg a segítségét, és már indultam a kijárat felé, amikor egyszer csak előttem termett egy sötét öltönyös, fehér inget és csokornyakkendőt viselő középkorú férfi.
- A bolt vezetője vagyok – közölte velem az angolul beszélő eladó tolmácsolásában. – És hallottam, hogy nem találta meg, amit keresett. - Nem, de semmi baj… - Uram, ez baj. Az én dolgom, hogy segítsek magának. Van egy lerakatunk Kobében, majdnem bizonyos, hogy ott az Ön által keresett lemez megtalálható. Holnapra elhozatjuk. - Kobe? De hiszen az majdnem hétszáz kilométer – kiáltottam fel egy közép-európai vevő ösztönös csodálkozásával. – Hogyan hozatják el? - Ezt bízza ránk, uram – mondta a csokornyakkendős. – Önnek bizonyára fontos ez a lemez. - Nem annyira – szabódtam. – De holnap benézek… - Szó sem lehet róla, hogy Önnek a mi hibánkból kétszer kellene fáradnia. Csak adja meg a szálloda nevét és címét.
Bevallom, másnapra meg is feledkeztem a lemezről, az egész nap tárgyalásokkal telt. Amikor délután visszaérkeztem a szállodába, a portás a maga rendkívül udvarias módján az értésemre adta, hogy egy elegáns hölgy vár rám az előcsarnokban. A lemezbolt küldönce volt, aki a lemezt hozta, mellé pedig egy - Japánban amúgy drága - virágot. 
- Elnézést kérünk a késedelemért, és fogadja el ajándékba. Remélem, máskor is visszatér hozzánk – mondta, miközben felém nyújtotta a gondosan becsomagolt lemezt, majd szorgalmas hajlongásokkal elhagyta az épületet. Fiatal munkatársaim döbbenten figyelték a jelenetet. 
- Randevút beszéltem meg – mondtam. - Na és a lemez? - Ezt itt így szokták, pupákok. Ha egy nőnek tetszik egy férfi, lemezt ad ajándékba.
Bólogattak. Megint tanultak valamit Japánról.
Szerző
Odze György
Frissítve: 2018.12.17. 08:38