Előfizetés

Orbán kedves kísértete

Annyi időnk se volt, hogy elfelejtsük, és lám, Nikola Gruevszki szelleme máris visszatért kísérteni. Az Európai Parlament, miközben elfogadta a macedóniai jogállamisággal foglalkozó éves jelentését, egyben határozatban szólította fel Magyarországot, hogy küldje haza a börtönbüntetése elől szökő volt kormányfőt. A tervezetet 470 képviselő támogatta, csak 116-an szavaztak ellene. Vagyis Orbán nem egyszerűen kisebbségben maradt, hanem elsöpörte a szökőár. Az EU bővítésért felelős biztosa, egyben az Európai Néppárt osztrák alelnöke, Johannes Hahn a négyötödös többség véleményét tolmácsolta, amikor kijelentette, hogy Macedónia haladást ért el a jogállamiság érvényesítése terén, és a tagállamoknak együttesen kell támogatniuk ezt a folyamatot. 
Hahn azt is hozzáette, soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy az Európai Unió egységet mutasson és egységesen harcoljon az alapvető elvek és értékek betartatásáért. Az utóbbi nyilván nem lehetséges Orbán Viktorral karöltve, mivel ő az unió megosztásán és gyengítésén dolgozik. A következtetés magától adódik: nélküle, vagy éppen vele szemben kell egységet teremteni. Nem lesz nehéz, legfeljebb egy kicsit még várni kell rá. A májusi EP-választások után nyilván át fog rendeződni a brüsszeli-strasbourgi felállás.
Európa türelmesen, bár kicsit furcsállva figyelte, amíg Orbán csak itthon építgette a saját képére formált, szép új világot. Most azonban, hogy az egész kontinensre szeretné kiterjeszteni vízióját, és már "nagypályás" játékosnak érzi magát, egyre több tyúkszemre tipor rá. Ezt egy ideig biztosan lehet élvezni, de hosszabb távon elég nagy butaságnak tűnik. A harciasságért kapott hazai jópontoknál máris jóval több az EU közös érdekeinek megsértéséért kirótt szőrös bunkó. A miniszterelnök Ukrajna és most Macedónia esetében is az oroszok szája íze szerint politizál: lassítani próbálja az integrációs folyamatokat - miközben persze fennen hangoztatja az ellenkezőjét.
Nikola Gruevszki kis pont a kontinens szívéért és eszéért folytatott játszmában, Orbán most nyilván csodálkozik, miért tört ki miatta ekkora balhé. Talán az is meglepi, hogy a németek egyre újabb és újabb részletekkel állnak elő arról, miként szöktették át az elítéltet több határon magyar hivatalos személyek - a forma kedvéért nevezzük őket diplomatáknak, bár nyilván lehetne másként is. Csak nem figyelik titokban a magyar kormány Balkánra küldött embereit? Lassan úgy leszünk ezzel, mint a törökök a Hasogdzsi-gyilkossággal: valaki a kezdettől fogva tudja, mi történt, és érdekeinek megfelelő ütemben csepegteti az információt. De legalábbis elhatározta, hogy kideríti az igazságot. Attól, hogy Orbánnak üldözési mániája van, még nem biztos, hogy nem üldözik.
A magyar kormányfőnek van érzéke a jelképekhez. Ezért is érthetetlen, miért nem látta előre a Gruevszki-szimbólum hatását. Egy korrupt, oroszbarát, balkáni minicézár kedvéért fordult szembe a világ boldogabbik felével. Csoda, ha őt is korrupt, oroszbarát, balkáni minicézárnak nézik?

Rabszolgatörvény 2.0

Ideje lenne egy kicsit magukba szállni a szakszervezeteknek! Most is addig számolgatták, hány túlórát lehet a dolgozók nyakába sózni egy évben, míg a Fidesz azt nem mondta: tényleg, mi is pont erre gondoltunk. Legyen 400 óra! 
És ez nem vicc. Két munkaügyekhez kiemelten értő fideszes politikus egy napsütéses őszi napon átlapozhatta a Népszava tavaly áprilisi számait, és rábukkant a Munka Törvénykönyve akkor tervezett módosítására. Kósa Lajos és Szatmári Kristóf (aki saját zöldségboltja egyetlen alkalmazottja után sem tudta kiszámolni az adókat) azt gondolta, megpróbálja megint letuszkolni az ellenzék és az érdekvédők torkán, hogy a túlórák elszámolásának időkeretét a mostani (és tavalyi) egy évről tolják ki háromra. A kutya nem emlékszik majd, hány túlórája volt, csak jól járhatnak a cégek. A VKKSZ szakszervezeti szövetség akkor kiszámolta, hogy az iparban dolgozókat akár évi 400 túlórára is lehetne kötelezni, s a két „munkaügyi szakértő” emberei most ezt a konkrét számot írták bele a szövegbe, szondázva a szakszervezeteket: na, ehhez mit szóltok?
A tiltakozás idén is ugyanakkora, mint tavaly, amikor a választás előtt a bizottság végül visszavonta a tervet. Most annyit tudtak elérni a szakszervezetek, hogy a vállalatoknak kollektív szerződésben kell rögzíteni a dolgozók képviselőivel a túlóra elszámolásának helyi feltételeit. Megint engedett a Fidesz, bár jövőre újra próbálkozhat, hisz nyoma sincs annak a 2015-ös ígéretének, hogy előzetes egyeztetéseken a teljes Munka Törvénykönyvét újraírják. 
Ráadásul idén nemcsak ezt az egy ajándékot akarta a kormány becsomagolni a munkahelyi karácsonyfák alá, hanem ott a cafetéria megvonása, a köztisztviselők és a rendvédelmi szervezetek nem hivatásos tagjaitól elvett öt nap szabadság, kötelező munkaidejük megnövelése is. Az illiberálisok láthatóan szeretnének túljutni a legfájdalmasabb munkaügyi intézkedéseken, hogy három év múlva, a következő választási kampányban elég legyen kiosztani néhány tábla Tibi csokit, ami a többséggel elfeledteti, hogy mennyit rontottak a helyzetükön.
A szakszervezetek tiltakoznak az utólagos egyeztetések és a munkás-, meg családgyilkos törvénytervezetek miatt; demonstrációkra készülnek; s ahol nem sikerül megállapodni a cégvezetéssel, ott helyi sztrájkokat fontolgatnak. A Magyar Szolidaritás Mozgalom radikálisabb fellépésre sarkallná őket, az ellenzék jó témát talált, hevesen szidhatja a kormányt, az meg hagyja magát. Megszokott forgatókönyv ez már. 
Történni azonban csak ott történik valami a dolgozók érdekében, ahol van erő. Az Audi Hungária Független Szakszervezet a győri gyár 12 ezer dolgozójából több mint 8 ezer tagot tudhat maga mögött. „Nein, danke” – ezzel a rövid üzenettel tették helyre tavaly a kormányt és a gyár vezetőit a „rabszolgatörvény” első változatának bejelentésekor. Most is azt mondják: „Nálunk nem lesz 36 hónapos munkaidőkeret!”. Nekik elhisszük, de mi lesz azokon a munkahelyeken, ahol se szervezettség, se szakszervezet? Tényleg lépni kellene.

Kopók

Úgy érzem, már régóta ismerlek, olyan sokat olvastam rólad - pattan be a kormányfői kisbusz anyósülésére Chuck Norris, hogy aztán az amerikai akciófilmsztár szűk két percben asszisztáljon sofőrje propagandavideójában. Merthogy a kocsit maga Orbán Viktor vezeti, aki drága miniszterelnöki idejéből néhány fertályórányit a Texasi Kopóra áldozott. Aki cserében eljátszotta az unterman szerepét, lelkesen lapogatta a magát utcai harcosnak nevező vendéglátóját, és komoly képpel meghallgatta, hogy őt a liberálisok jobban utálják, mint az amerikai elnököt, Donald Trumpot. Orbán arról is beszélt: nem az elitből érkezett, a szülőfaluja pedig „semmi különös, de szép hely”. Ha legközelebb összefutnak, elviszi oda is, ígéri. 
Norris közben elégedetten hümmög, lelkesedik, ahogy a hátsó ülésen ülő szőke asszonya is, majd a baráti kvaterkázás végén a kisbusz bekanyarodik a TEK-hez, ahol a bemutató edzés után az amerikai színész elismerően bólogat: sok helyen járt már a világban, de ilyet még nem látott. 
A szerényen Kopók című, remek kis anyag a miniszterelnök Facebook-oldalán látható, és értékéből nem von le semmit, hogy Norris holnap vagy holnapután ugyanilyen lelkesen veregeti meg a következő aktuális vendéglátója vállát, hiszen színészként nem nagy ügy eljátszani a rajongót, még ha kissé bárgyú is a vigyor…
Az egyetlen probléma szerintem, hogy túl rövid a videó. Ha már kocsiba pattantak, igazán autókázhattak volna még egy keveset. És közben a sofőr beszélhetett volna az új túlóratörvényről, mellyel milliókat szolgáltat ki a munkáltatók kénye-kedvének, az elítélt macedón miniszterelnök haver befogadásáról – bár talán erről is olvasott Chuck… Vagy ha már úgyis a Hungária körúton jártak, pikkpakk átgurulhattak volna a Róbert Károlyra, s máris a Honvéd Kórháznál vannak, ahol Orbán Viktor megmutathatta volna a koraszülött osztályt, melyet éppen bezárnak, ugyanis nincs elegendő orvos. A Texasi Kopó pedig megint bólogathatott volna, ilyet másutt nem látott. 
Ez lett volna az egyetlen őszinte pillanat a filmben.