Előfizetés

Lemond Avigdor Liberman izraeli védelmi miniszter

MTI
Publikálás dátuma
2018.11.14. 13:18

Fotó: MENAHEM KAHANA / AFP
Bejelentette lemondását Avigdor Liberman izraeli védelmi miniszter, egy nappal a Gázai övezetet uraló radikális iszlamista Hamásszal kedden megkötött tűzszünet után - jelentette a helyi média szerdán.
Liberman pártja, a Izrael a Hazánk (Jiszrael Béténu) frakciója számára összehívott rendkívüli értekezleten jelentette be lemondását, amely két nap múlva lép érvénybe. "Ha Liberman valóban lemond, akkor elkerülhetetlen a kneszet feloszlatása" - közölte a koalíció egyik képviselője a Jediót Ahronót című újság honlapjával, a ynettel még a bejelentés előtt. Az izraeli törvények szerint a miniszter lemondásával Benjámin Netanjahu miniszterelnökhöz kerül vissza a védelmi tárca irányítása. "A tegnap történtek, a Hamásszal folytatott egyezkedés a terrornak való behódolással ér fel. Nincs erre semmiféle más meghatározás, nincs ennek semmiféle más jelentése"- indokolta lépését a médiának Liberman. "Jelenleg csak rövid távra vásárolunk nyugalmat annak árán, hogy hosszú távon súlyos csapás éri nemzetünk biztonságát"- tette hozzá élesen bírálva a Hamásszal előző napon kötött megállapodást. Az izraeli biztonsági kabinet keddi üléséről beszámoló sajtójelentések szerint ugyanakkor az ülésen Liberman nem szállt síkra a készülő fegyverszünet ellen, amikor a vita összegzésekor Netanjahu bejelentette. Avigdor Liberman távozásával várhatóan Szofa Landver, a bevándorlók ügyeivel foglalkozó miniszter is távozik hivatalából. A Zsidó Otthon (Bájt Hajehudi) nevű jobboldali nacionalista párt belső köreiből származó információ szerint a pártot vezető Naftali Bennet csak azzal a feltétellel hajlandó bennmaradni a kormányban, ha ő kapja meg a védelmi tárca irányítását.

Sosem látott politikai válságba sodródhat Svédország

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2018.11.14. 12:13
Ulf Kristersson
Fotó: JONATHAN NACKSTRAND / AFP
Politikai zsákutcába kerülhet  Svédország, miután a stockholmi parlament nemet mondott az ellenzéki jelölt, a jobbközép Mérsékelt párt vezetője, Ulf Kristersson miniszterelnöki kinevezésére. A 349 tagú törvényhozásban megrendezett szavazáson mondhatni esély sem volt arra, hogy a politikus megszerezze az abszolút többséget, ami 175 voksot jelentett volna. Mindössze 154-en voksoltak rá, a Mérsékelt párt, a kereszténydemokraták és a jobboldali radikális Svéd Demokraták képviselői. Nemmel szavaztak viszont a baloldali pártok, élükön a szociáldemokratákkal, valamint két olyan politikai erő is, amely eddig a jobboldali szövetséghez tartozott: a Centrumpárt és a liberálisok. A szavazás során tehát nem csak Kristersson kormányalakítási kísérletei fulladtak kudarcba, hanem a jobboldali együttműködés is szétesett. Az egész háttere: a szeptember 9-én megrendezett parlamenti választáson sem a jobb- sem a baloldali szövetség nem kapott elegendő többséget, mert a Svéd Demokraták 62 mandátumukkal kerültek a „királycsináló” szerepébe. A populista bevándorlásellenes párttal azonban nem kívántak szövetkezni a Stefan Löfven szociáldemokrata kormányfő által fémjelzett baloldali koalíció. A Mérsékelteket irányító Kristersson és a kereszténydemokraták viszont tárgyalni kívántak a Svéd Demokraták vezetőjével, Jimmie Akessonnal arról, hogy a párt kívülről támogasson egy jobboldali koalíciót. 
Csakhogy a Centrumpárt és a liberálisok elfogadhatatlannak tartottak bármiféle együttműködést a szélsőségesekkel. Bár Kristersson esélyei minimálisak voltak arra, hogy megválasszák, vélhetően abban reménykedett, hogy az utolsó pillanatban meggondolja magát szövetségének két pártja. Nem így történt, amit a kormányfőjelölt meglehetősen bosszúsan vett tudomásul azt közölvén, azóta, hogy a Mérsékelt párt élén áll, még nem volt példa arra, hogy a jobboldali szövetség bármely tömörülése is egy polgári jelölt ellen szavazna. Azt azonban nem kommentálta, hogy a Svéd Demokraták rá voksoltak, ami azt jelzi: nem magát tartja hibásnak a szövetség széteséséért. Ez azt is jelenti, hogy Svédország közelebb került egy előrehozott választáshoz. Ennek azonban drámai következményei lennének, mert a helyi közvélemény-kutatások szerint a Svéd Demokraták tovább erősödtek a parlamenti választás óta, s jelenleg 20-21 százalékon állnak.

Sokkal jobban kikapott Trump, mint ahogy látszott

Kárpáti János
Publikálás dátuma
2018.11.14. 10:01

Fotó: Timothy A. Clary / AFP
Egy héttel az amerikai félidős választások után, a postai voksokat is figyelembe véve, a korábbinál kedvezőbb a demokraták szempontjából.
A még most sem teljesen lezárt szavazatszámlálás friss meglepetése, hogy Arizonában a demokrata Kyrsten Sinema nyerte meg a szenátorválasztást, kiütve a nyeregből a voksolás utáni éjszakán készült első mérleg szerint még győztesnek látszó, republikánus Martha McSallyt. Ez a fordulat azért jelentős, mert Arizona elég szilárdan „vörös”, vagyis a republikánusok felé hajló államnak számított eddig. Ez a győzelem persze önmagában még nem jelenti azt, hogy a félidős választást hatalmas demokrata előretörés, a többek által várt „kék hullám” jellemezte volna, de kétségkívül jelzésértékű, hogy a 42 éves Sinema győzelmével 1988 óta most először választottak ebben a „vadnyugati” államban demokrata párti szenátort. Kyrsten Sinema több szempontból is úttörő: ő lesz Arizona első női szenátora, illetve az első nyíltan biszexuális amerikai szenátor. Az elmúlt hat esztendőben a képviselőház tagja volt. Nem radikális, hanem sokkal inkább kiegyensúlyozottságra törekvő demokrata politikusnak számít: képviselőként megszavazta a Donald Trump elnök által szorgalmazott törvényjavaslatok több mint a felét. Bár az eredmények még most sem teljesen véglegesek és hivatalosak, könnyen elképzelhető, hogy a republikánusoknak a száz tagú szenátusban a két elnökválasztás közötti félidőben tartott nagy erőpróba nyomán is csak alig lesz több szenátoruk, mint az eddigi 51, annak ellenére, hogy tíz olyan szenátusi poszt betöltéséről szavaztak most az amerikaiak, ahol eddig demokrata volt a szenátor, de az államban a 2016-os elnökválasztáson a republikánus Trump kapott több szavazatot, tehát az állam a legutóbbi mérhető versengés idején a republikánusokhoz pártolt. Az, hogy most több „veszélyeztetett” szenátori poszton voltak kénytelenek vállalni a demokraták a megmérettetést, alapvetően a véletlennek tudható be: a félidős választáson a szenátusi helyek egyharmadáról döntöttek, mert a szenátori mandátum hat évre szól, és kétévente újítják meg a testület egy-egy harmadát. Floridában még újraszámlálják a szavazatokat, Mississippi államban pedig e hónap 27-én pótválasztást tartanak, a tartós szenátusi erőviszonyok csak akkor fognak kialakulni. Donald Trump már a november 6-i választás után néhány órával kihirdette a republikánusok hatalmas győzelmét. Ez az értékelés nem is a szenátusban bizonyult a legkevésbé megalapozottnak, hanem a teljesen újraválasztott képviselőházban, ahol a demokraták legkevesebb 32 helyet elhódítottak a republikánusoktól, további négy helyen pedig nyerésre állnak, és ezzel elragadták a többséget az eddig 23 fős előnyben volt republikánusoktól. A szövetségi kormány politikáját, manőverezési lehetőségeit ugyan közvetlenül nem érinti, de az Egyesült Államok közhangulatáról sokat elárul, hogy a demokraták a félidős választásokon a maguk javára fordították meg az erőviszonyokat az 50 közül 7 szövetségi államban a kormányzóválasztás nyomán, valamint 8 szövetségi államban az állami törvényhozás tagjainak a megválasztásakor. Összességében a demokraták a 70-es évek első felében tombolt Watergate-botrány időszaka óta most szerepeltek a legjobban a félidős választásokon. Az, hogy a képviselőházban „kék fordulat” történt, alapvetően átírja majd az elkövetkező két esztendő várható amerikai belpolitikai forgatókönyvét, hiszen az elnök emberei semmi lényeges törvényalkotást nem lesznek képesek keresztülvinni, ha nem kötnek alkut a demokratákkal, nem mennek elébe egyes demokrata követeléseknek. Ráadásul az a lehetőség is elveszett a republikánusok számára, hogy a két év múlva újra esedékes képviselőházi választásokra való felkészülés jegyében a saját érdekeiknek megfelelően rajzolják át az egyes képviselői választókerületek határát, ami – tekintettel az állandóan változó népességi arányokra – folyamatosan meglévő manipulációs lehetőséget biztosít a mindenkori többségnek.  

Demokrata sokszínűség

Az amerikai választási elemzők egyetértenek abban, hogy a demokraták egyfelől a kisebbségek, másfelől a magasan képzettek, de leginkább a nők körében szerepeltek jól, és ennek köszönhetik sikereiket. A női szavazók 56 százaléka demokrata jelöltre voksolt, amiben nyilvánvalóan szerepet játszott az elnök magatartása, több, a nőkkel kapcsolatos, sokak által visszataszítónak tartott megnyilvánulása. A demokraták számos értelemben vett sokfélesége nem csupán a szavazóbázison, hanem a megválasztott jelöltek között is megmutatkozik. Így Massachusetts állam először küldött afroamerikai nőt a szövetségi törvényhozásba, Michigan, illetve Minnesota államból egy-egy muszlim női is bejutott a kongresszusba, Kansasban pedig „bennszülött amerikai” - vagyis indián, ráadásul leszbikus indián – politikusnőt választottak be a szövetségi képviselőházba.