Kivándorlási találós kérdés: na, honnan menekül a legtöbb diplomás

Publikálás dátuma
2018.11.07. 09:08
Illusztráció
Fotó: Népszava
Kevés híján minden tizedik diplomás magyar itt hagyja az országot. Nem tűnik ez függetlennek attól, hogy a nyugati átlagbér felét sem lehet keresni Magyarországon.
A diplomás magyaroknak már a 8 százaléka él külföldön – derül ki a Tárki Társadalmi Riport 2018 elvándorlásról szóló elemzéséből. A Hárs Ágnes által jegyzett tanulmányból kiderül: a felsőfokú végzettséggel rendelkező elvándorlók aránya Európában itt a legmagasabb, írja a hvg.hu.
Az elvándorló diplomások tíz százalékhoz közelítő százalékos aránya jóval meghaladja az aktív korú népesség körében mért átlagot - ez utóbbi 5,3 százalékos. Rajtuk kívül még a fiatalok és a vállalkozók távozása szembetűnő. Az elvándorlás aránya különösen a vendéglátóiparban, az építőiparban és a feldolgozóipari ágazatokban volt jelentős, emellett az egészségügyben, ahol akut a munkaerőhiány. Az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők elvándorlási aránya elmarad a többi országétól. A kutató becslése szerint
az elvándorlók létszáma tavaly meghaladta a 300 ezret.

A kivándorlás minden évben legalább 1 százalékkal nőtt 2010 óta. 2010 és 2016 között pedig évente átlagosan a foglalkoztatottak 2 százaléka lépett ki a hazai munkahelyéről, hogy külföldön vállaljon munkát. A hazaköltözőket is figyelembe véve pedig évente átlagosan a foglalkoztatottak nettó 1 százaléka ment külföldre dolgozni. A jelenség részben magyarázható a brutálisan alacsony magyar bérekkel:
Magyarország a legelmaradottabb bérszintű országok közé került, ahol a jövedelem alig haladja meg a nyugat-európai országok átlagának a felét.

Javulás ugyan látszik, de mértékében jelentéktelen.
Elvándorlással kapcsolatos eredményeivel Magyarország – Szlovákiához, Lengyelországhoz és Észtországhoz hasonlóan – a mérsékelt kivándorló országok közé tartozik. A csúcstartó Románia, ahol a 20-64 évesek 16,6 százaléka élt tavaly külföldön.
Szerző

Nincs az az áramár, ami javítaná Paks2 esélyeit

Publikálás dátuma
2018.11.07. 09:06

Fotó: Kisbenedek Attila / AFP
Hibás az a feltételezés, miszerint az európai áramárak emelkedése akár a tervezett paksi bővítés esélyeit is javíthatja: a projekt kilátásai rosszabbak, mint valaha - így számol ávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője.
Az áramárak „elszállása” és a bővítés összefüggéseiről írt a napokban az Index, és ara jutott, hogy az árszint váratlanul elérte azt a magasságot, amikor már kijön a paksi matek, vagyis az Orbán-kormány korábban valószínűtlennek tűnő számításai hirtelen közelebb kerültek a realitáshoz. Jávor azonban a blogján publikált hosszú, adatokkal bőségesen megszórt levezetésében kifejti, hogy erről nincs szó: az árampiacon nem történt olyasmi, ami egy 60 éves tervezett élettartamú erőmű várható megtérülését pozitívan befolyásolná. Az EP-képviselő már az alapfeltevést is cáfolja, vagyis azt állítja, hogy nem robbant föl az áramár: „A magyar piac szempontjából döntő fontosságú német áramárak az év eleji 35 euró körüli árszintről átlagosan 50-55 euróra kúsztak (egyébként a nyári hónapok óta csökkennek, nem pedig robbannak).  Szerinte ugyanakkor nem a rövid távú áringadozások, hanem a trendek és a hosszú távú prognózisok alapján érdemes Paks 2-t beárazni. „Az elmúlt egy-két év 20-35 euró közötti termelői áramárairól mindenki tudta, hogy fenntarthatatlanul alacsonyak, nem finanszírozzák a szükséges új befektetéseket, döntően az európai erőművi túlkapacitás következményeképpen kialakult nagyon erős verseny eredményei. Sok öreg, bezárás előtt álló erőmű fut, amelyek amortizációja már rég le lett írva a költségek között, így a puszta üzemeltetésük relatíve olcsón megoldható. Ez nem csak alacsony árakat eredményezett, hanem azt is, hogy újonnan épült erőművek nem tudtak nyereségesen termelni, így nagy erőművek állnak kihasználatlanul. Magyarországon a 2011-ben átadott gönyűi, 430 MW-os gázerőmű többet állt, mint amennyit működött, mert olcsóbb importálni az áramot, mint Gönyűn termelni (ennyit arról, hogy a magas magyar importráta leszorítása miatt kell Paks2 – a magas importráta oka nem a hiányzó kapacitás, hanem a drága termelés, ez pedig Paks2 esetében sem lesz másképp). Egyértelmű volt, hogy középtávon a piac korrigálni fog, ami árnövekedéssel jár majd. Jelenleg alapvetően ennek szemtanúi vagyunk” - fogalmaz a politikus.
Hosszú távon az árakat a versengő áramtermelési technológiák termelési költsége határozza meg, érvel az EP-képviselő. Ilyen költség a CO2-kvóták emelkedése - ami a gázt érinti, a megújulókat azonban ugyanúgy nem, mint az atomot. „Az az árampiac, amin Paks2-nek a 2030-as évektől versenyeznie kell, egyre döntőbb mértékben megújuló alapú lesz. A megújuló energiatermelés költségeit pedig a CO2 kvótaárak vajmi kevéssé befolyásolják, így annak további emelkedése (akár a 100 eurós szintig) a fosszilis termelés versenyképességét fogja radikálisan rontani, és így azt fogja kiszorítani a piacról. Az atommal versengő megújuló források árszintjére ez elhanyagolható hatással lesz. A megújuló energia esetében a költségek zuhanásban vannak, átlagos költségük mostanra 50 dollár alá esett (tehát jóval alulmúlják a valószínűtlenül optimista 55 euró/MWh-ás hivatalos becslést is Paks2 várható termelési költségére)” - szögezi le írásában Jávor. Mint kiemeli, az elmúlt egy évben a zöldáram-árak helyenként rekordalacsony árakat értek el nyilvános aukciókon, a szárazföldi szélenergia esetében 20 USD/MWh (mai árfolyamon 17,5€), napenergia szektorban 25 USD/MWh (mai árfolyamon 21,9€), tengeri (offshore) szélnél pedig 45 USD/MWh (mai árfolyamon 39,4€) árszinteken születtek megállapodások. „Ezek olyan költségszintek, amiket a 2020-as évek második felére becsültek elérhetőnek még akár 4-5 évvel ezelőtt is, az árzuhanás tehát sokkal gyorsabb, mint amire számítottunk, és még messze nem állt meg. Hosszú távon átlagosan is 20 euró/MWh körül lehet a megújulók költségszintje, és döntően ez fogja meghatározni az árszinteket. Ezzel kéne versenyeznie a hivatalosan 55 eurós, a valóságban inkább 100 euró körüli tényleges költségű áramnak, amit Paks2 fog termelni” - áll a blogbejegyzésben. Jávor Benedek ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az Orbán-kormány számításaiban szereplő 55 eurós paksi termelői ár nem valós: még papíron is csak abban az esetben jön ki, ha a hitelből finanszírozott beruházás tőkeköltségeit (vagyis a kamatokat) nem terhelik rá a beruházásra, vagyis azokat nem az erőművel, hanem a magyar adófizetőkkel fizettetik meg. Amennyiben a tőkeköltségeket is Paks 2-nél számolják el – márpedig egy beruházás megtérülése szempontjából ez az egyetlen tisztességes opció –, akkor máris 106 eurós termelési árat kapunk. Márpedig ezen a szinten sem a megtérülésre, sem a megújulókkal szemben a piaci verseny megnyerésére nincs semmilyen esély. És még a 106 euró is csak akkor tartható, ha minden az előzetes tervek szerint alakul. Amennyiben az építkezés elhúzódik – aminek egyre nő a valószínűsége–, akkor az elvi megtérülést biztosító paksi termelői áramár az előzetes számítások alapján akár a 170 eurót is elérheti. „És mit látunk Paks2-nél? A projekt 4 év alatt 3 év csúszást szedett össze, a költsége vélhetően erősen alul, várható kihasználtsága pedig masszívan felülbecsült. Az olyan kényszerhelyzeteknek, amelyek a Duna alacsony vízállásából, és magas hőmérsékletéből fakadtak az elmúlt hónapokban, gyakorlatilag egyáltalán nem szabadna előfordulniuk a következő 60 évben, hogyan ne romoljon az erőmű kihasználtsága a kényszerű leállások, visszaterhelések miatt, és ne jelentkezzenek plusz költségek a kiegészítő technikai megoldások (pl. hűtőtó vagy hűtőtornyok létesítése) miatt” - olvasható Jávor írásában. A blogbejegyzés konklúziója szerint „A paksi matek sikeréhez a valóságban 100 euró körüli áramárra lenne szükség. Paks2-t egyetlen szereplőnek érdemes újraértékelni: a magyar kormánynak, és mihamarabb ki kell szállnia ebből a hosszú távon reménytelenül kínos és káros beruházásból”.
Témák
Paks2 áramár

És mégsem törlik el az alacsony lakás-áfát, legalábbis Varga Mihály ezt szeretné

Publikálás dátuma
2018.11.07. 08:38
Illusztráció
Fotó: MOLNÁR ÁDÁM / Népszava
A pénzügyminiszter azt javasolja, 2023-ig maradjon az 5 százalékos lakás-áfa - de csak azoknál az új lakásoknál, amik november elseje előtt megkapták a végleges építési engedélyt.
A Varga Mihály vezette Pénzügyminisztérium MTI-ben megjelent közleménye szerint a kedvezményes adókulcs jövő év végéig hatályban van, ami azt jelenti, hogy 2019. december 31-ig minden - a törvényi feltételeknek megfelelő - új építésű lakóingatlan értékesítése után a legalacsonyabb mértékű, 5 százalékos áfát számítják fel.
A javaslat még öt évig megtartaná az alacsony lakás-áfát.

Amennyiben az Országgyűlés elfogadja, akkor 2019. december 31-ét követően azoknál az új lakóingatlanoknál is alkalmazható lesz az öt százalékos mértékű áfa, amelyek építésére 2018. november elsején már van végleges építési engedély, vagy az építését addig bejelentették. A kedvezményes adómérték ebben az esetben is csak akkor alkalmazható, ha legkésőbb 2023. december 31-én eladják az új lakást.
A részleteket a Pénzügyminisztérium szakszervezeti javaslatok alapján, többek közt az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) ajánlásai mentén dolgozta ki.
Szerző
Frissítve: 2018.11.07. 09:16