Ki tudja, hol áll meg? – az új Puskás Stadion költségei

Publikálás dátuma
2018.11.03. 14:32

Fotó: Draskovics Ádám
Harmincötmilliárd forintról indult, ma meg örülhetünk, ha százkilencvenből megússzuk. Eredetileg húsz sportág otthona lett volna, de ebből mára csak egy maradt: a labdarúgás. Igen, az új Puskás Ferenc Stadionról van szó, amelynek a tervek szerint egy év múlva kell elkészülnie – szó szerint bármi áron.
Ha nem akarunk 1953-ig és az abban az évben átadott egykori Népstadionig (2002-től Puskás Ferenc Stadion) visszamenni, azt mondhatjuk, a történet egy 2011-es kormányhatározattal kezdődött. Ekkor vált biztossá, hogy az addigra erősen lepukkant épület helyén új nemzeti aréna épül. A 65 ezer férőhelyesre álmodott új Puskás költségeit az első hírek 40 milliárd forintra tették, amit Giró-Szász András akkori kormányszóvivő hamar 35 milliárdra finomított. A tervezgetés kezdeti fázisában az ígéretek multifunkcionális létesítményről szóltak, amely akár 20 sportág igényeit is képes kiszolgálni. 

Nincs visszaút

Az események 2014 őszén gyorsultak fel, ekkor döntött úgy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), hogy – három csoportmeccs és egy nyolcaddöntő erejéig – Budapest is társházigazdája lehet a 2020- as Eb-nek. Ettől kezdve „muszáj” lett megépíteni a stadiont, ám az is hamar kiderült, hogy úgy és annyi pénzért, amiről korábban szó volt, képtelenség. 2015-ben Fürjes Balázs kormánybiztos már úgy fogalmazott, a határidő biztos betartása miatt „ésszerűsítés” mellett döntöttek. Ez a bizonyos ésszerűsítés a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tervekből mindent „kidobtak”, ami nem foci. Mindez különösen érdekes annak fényében, hogy 2011-ben még maga Orbán Viktor is így nyilatkozott a projektről: „Az egész ügy ugyanis nem korlátozódhat csak a futballra. Nagy terület van ott, sok mindenre tekintettel kell lenni, és bár mi a futballért élünk, mások is vannak a pályán, figyelnünk kell az atlétákra, a kerékpárosokra, és a teljes környék rendbetételére is.” Nos, a jelek szerint a többi sportágra mégsem voltak tekintettel. És miközben a funkciók száma csökkent, a költségek nőttek: immár 100 milliárd forintra. Mire pedig a közvélemény szép lassan megemésztette volna ezt a jelentősen megemelt büdzsét, a 2017. február 23-i kormányinfón Lázár János ledobta az atombombát: a beruházás bruttó 190 milliárdba kerül majd.
Az építkezés 2017 áprilisában kezdődött, az ütemterv betartásáért pedig a miniszterelnök vezetésével létrejött a Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság. A céldátum ekkor 2019. október 31-e volt, míg azóta arról hallani, hogy 2019. november 25-én (a legendás „6-3” évfordulóján), azaz a magyar labdarúgás napján avatnák az arénát. Egy biztos, a stadionnak most már minden áron el kell készülnie, hiszen a 2020-as Eb-rendezéstől óriási blama lenne visszalépni, ami jó időre visszavetné az esélyeinket mindenféle sportesemény vendégül látására. Éppen ezért nem vennénk mérget arra, hogy már nem drágul tovább.

Ó, te drága…

Az építést felügyelő Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja (KKBK) lapunknak úgy fogalmazott, „a közelmúltban épült, hasonló méretű európai stadionokkal összevetve a Puskás Aréna reális piaci keretek között, átlagos áron épül fel”. Kissé szétnézve, az említett „átlagos ár” kifejezés azért némiképp árnyalható. A táblázatunkba összegyűjtött adatok szerint az elmúlt években számos hatalmas aréna épült fel a kontinensen jóval olcsóbban. Általánosan bevett módszer az egyes stadionok árainak összevetésére, ha az összköltségüket elosztjuk a nézőtéren lévő helyek számával, azaz kiszámoljuk, mennyibe került „egy szék”. A 2020-as Eb-nek szintén otthont adó bukaresti Nemzeti Stadion például a „székárat” figyelembe véve csak fele olyan drága, mint az új Puskás, amelynél még a 2012-es tornára épült varsói aréna is olcsóbb valamivel, pedig annak behúzható a teteje. Említést érdemel az Allianz Arena, amelynek belső felépítése a majdani új Puskáséhoz kísértetiesen hasonló. Az ára viszont már egyáltalán nem. Pedig a müncheni stadion építése körül vesztegetési botrány is kirobbant, a vád szerint több millió eurós kenőpénzek cseréltek gazdát, azaz úgy fest, nemcsak az építésre ment el a pénz – de még így is férőhelyenként csak körülbelül fele annyiba került, mint a magyar válogatott leendő otthona. Ha a kezdeti 35-40 milliárdot és a jelenleg becsült 190 milliárdot nézzük, az újdonsült aréna már most elérte azt a „bűvös” ötszörös szorzót, amely a HVG tavalyi elemzése szerint az átlagos drágulás az utóbbi idők kormányzati nagyberuházásainál a 4-es metrótól a Várkert Bazáron át a Városliget-projektig. De a sport világában sem kell a régmúltig visszamennünk hasonló történetért, a 2017- es vizes világbajnokság büdzséje ugyanis 24,5 milliárd forintról indult és – Seszták Miklós akkori fejlesztési miniszter szavai szerint – 130 milliárd körül állhatott meg. 

Mi fizetjük, más élvezi

Egy-egy ilyen óriási létesítmény esetén ráadásul az építési költség csak a „kezdet”, a gondok néha csak utána, az üzemeltetésnél kezdődnek. Egy klubcsapat otthona esetén könnyebb a helyzet, hiszen ott legalább évi 20 hazai meccs van, de egy válogatott évente csak néhányszor töltheti meg a lelátókat. Hozzátehetjük, idehaza nemrég NB I-es stadionokat (Haladás, Diósgyőr) is adtak át úgy, hogy senki nem jelentkezett az üzemeltetésükre, ami az átlagos nézőszámot figyelembe véve nem is csoda. Az új Puskás esetén további bevételt jelenthetnek a zenei világsztárok fellépései, illetve a 3800 VIP-hely, nehéz azonban megbecsülni, a nyereséges (vagy legalább nem veszteséges) fenntartáshoz elegek lehetnek-e az eladott koncertjegyek és a páholyokban helyet foglaló elit borsos befizetései. Az pedig, hogy a nézők számára mennyire lesz vonzó az új aréna, természetesen a nemzeti együttes teljesítményétől is függ. Elég rossz indítás lenne például, ha a válogatott nem jutna ki a 2020-as Eb-re. A házigazdák ezúttal nem kvalifikálnak ugyanis automatikusan, és ha valamelyik rendező kiesik a selejtezőn, az UEFA igyekszik a földrajzilag legközelebb eső országok mérkőzéseit oda szervezni. Előfordulhat tehát, hogy végül Horvátország, Szerbia vagy épp Szlovákia játssza itt jövő nyáron a meccseit. És bár igaz, hogy a közelmúltban mindhárom ország futballjában ott hagyott ilyen-olyan formában némi pénzt a magyar állam, az azért mégiscsak túlzás lenne, ha még a vadiúj, csillagászati árú stadionunkat is nekik húztuk volna fel.

Ötvenéves hőmérsékleti rekord dőlt meg szombat hajnalban

Publikálás dátuma
2018.11.03. 12:58
illusztráció
Fotó: Shutterstock
A fővárosi és az országos legmagasabb minimumhőmérsékleti rekord is megdőlt szombatra virradóra – közölte az Országos Meteorológiai Szolgálat a Facebook-oldalán.
Mostanáig 1970-ben volt a legenyhébb a hajnal november 3-án. Akkor Budapesten 14,6 Celsius-fokot, Sopronban 13,8 fokot mértek. Az előzetes adatok alapján most Tatabányán 15,8, míg Budapesten 15,1 fokig hűlt csupán le a levegő. Az előrejelzés szerin folytatódik az évszakhoz képest meleg idő. A legmagasabb nappali hőmérséklet általában 18-23 fok között alakul, de az Alpokalján és a Kisalföldön ennél alacsonyabb értékek is lehetnek. Késő estére 10-15 fokra hűl le a levegő.
Szerző

Sargentini kifogott még Orbánon is

Publikálás dátuma
2018.11.03. 11:25

Fotó: FREDERICK FLORIN / AFP
Hiába a kormánypárti propaganda és a parlamenti határozat, elakadt a máskor olajozott fideszes gépezet a Sargentini-jelentéssel. Októberre ugyanis többen lettek azok, akik megszavaznák a jelentést, minden ötödik fideszes is így gondolkozik. A többség ráadásul úgy véli, a jelentés nem Magyarországot, hanem a kormányt ítélte el – derül ki a Publicus Intézet kutatásából. A fideszes bázist tehát ezúttal nem sikerült összerántani.
Másfél hónap alatt sem tudta meggyőzni a Fidesz a magyarokat arról, hogy a szeptember közepén az Európai Parlamentben (EP) kétharmados többséggel, néppárti voksok segítségével elfogadott Sargentini-jelentés a „bevándorláspártiak bosszúja” Magyarország ellen. Sőt egyre többen gondolják azt, hogy a jelentés a magyar kormányt, és nem Magyarországot ítéli el, illetve jelentősen emelkedett szeptemberhez képest azok száma, akik azt állították, hogy megszavazták volna a jelentést. A többi között ezt mérte a Publicus Intézet legfrissebb, a szeptemberi hasonló felmérést megismétlő kutatása, amit a Vasárnapi Hírek (VH) megbízásából készítettek. A friss adatsor szerint, míg szeptemberben a válaszadók 51, most 54 százaléka gondolja, hogy a jelentés a kormányt ítéli el, bár többen vannak azok is (34 százalék), akik szerint Magyarország került az EP célkeresztjébe. Ezt a bizonytalanok számának jelentős csökkenése magyarázza. Vagyis a válaszolni nem tudók vagy nem akarók is lassan kialakítják véleményüket a kérdésben, de még őket is csak részben tudta meggyőzni a kormánypropaganda. 
A Fidesz a saját bázisában is csak korlátozott eredményeket ért el ebben a kérdésben. Míg szeptemberben a fideszes bázis 41 százaléka mondta azt, hogy a kormányt ítélték el Strasbourgban, október közepén még mindig 35 százalék gondolta így. A társadalmon tehát nem fogott a kormányzati érvrendszer, és még a fideszes táboron is csak alig.

Mindent megmozgattak

Pedig a Fidesz mindent megpróbált, hogy a saját narratívája alapján tematizálja a közéletet. Kampányt indítottak Judith Sargentini zöldpárti EP-képviselő és a bevándorláspártinak bélyegzett erők ellen (ide került Sargentini mellé például Guy Verhofstadt és Soros György is), valamint a migrációs vonalra szűkítették a tematikát, mintha a befogadásuk megtagadása miatt büntetné a magyarokat az unió, nem pedig a kormányt marasztalnák el a jogállami normák megsértése miatt, amiről a jelentés valójában szól. „Magyarországot és a magyar embereket azért ítélik el, mert bebizonyítottuk, hogy a migrációra nincs szükség, és a migrációt meg lehet állítani” – érvelt a jelentés elfogadása után Szijjártó Péter külügyminiszter. Később, október közepén pedig a magyar parlament fideszes többsége – néhány kilépett jobbikossal – még egy előterjesztést is elfogadott a jelentés elutasításáról. A kormánypárt igyekezete a saját szemszögéből érthető, hiszen a tábort mielőbb közös nevezőre kell hozni. Ez az utóbbi években a legkülönbözőbb ügyekben rendre sikerrel járt, most azonban nem ez történt.  

8-ról 20-ra

A Publicus Intézet a kutatásban ismét rákérdezett arra, hogy „Ön megszavazta volna a Sargentinijelentést?”. Erre szeptemberben a válaszadók 44 százaléka mondott igent, most már 51, vagyis már nem csak a relatív többség gondolkodik így. Ennél is érdekesebb azonban, hogy míg szeptemberben a Fidesz híveinek alig 8 százaléka szavazta volna meg a jelentést, most minden ötödik fideszes (20 százalék) így gondolkodik, miközben a „nem” véleményen lévők aránya esetükben 80-ról 67 százalékra csökkent.
Azaz a jelentés megszavazásának kérdésében a kormánypárt nemcsak megfordítani nem tudta a tendenciát, de még a saját bázisában is visszaszorult, ami az EP-választás előtt vélhetően nem kis fejtörést okoz a Fideszben. Rákérdezett a kutatás arra is, hogy vajon a demokratikus normák követése egy EU-tagország esetében az unióra is tartozik-e, vagy az az adott ország belügye. Továbbra is a válaszadók 60 százaléka gondolja, hogy részben vagy teljes mértékben az EU-ra is tartozik ez, viszont továbbra is a fideszesek fele (most 49 százaléka) állítja, hogy ez kizárólag az adott ország belügye. Ami figyelemre méltó ebben, hogy a kormánypárti hívek véleménye itt sem mozdult el érdemben.

Számon lehet kérni

És hogy a jogállami, demokratikus normák hazai megsértése esetén az EU-nak be kell-e avatkoznia? Erre a kérdésre 52 százalék válaszolta azt szeptemberben, hogy egyetért vagy inkább egyetért, míg ez az arány októberben 54 százalék. Még a fideszesek 42 százaléka is így gondolkodik, a legmagasabb arányt pedig a szocialistaszimpatizánsoknál mérték, 91 százalékot. Ugyancsak 10 emberből 9 állítja azt: attól, hogy kétharmaddal választottak meg egy kormányt, nem tehet meg akármit és számon lehet kérni a tetteit. Ebben pedig pártoktól függetlenül szinte teljes az egyetértés a társadalomban. A cikk a Vasárnapi Hírek november 3-i számában jelent meg.