Előfizetés

Kártékony milliárdosok

Figyelemre méltó, de nem nagyon hangoztatott tény, hogy az Orbán-kormány a hivatali ideje alatt bekövetkezett nagyarányú forintleértékelődést az MNB révén megakadályozhatta volna, mivel az érvényes jegybank-törvény szerint, amit egyébként a Fidesz-kormány fogadott el, az MNB árfolyam-politikáját a kormány határozza meg. Viszont a leértékelődésből az MNB, kerülő úton a költségvetés (ezáltal a kormány) és többek között a külföldi, például a német tulajdonú összeszerelő autógyárak óriási hasznot húztak, s ezzel együtt számukra a magyar munka is még olcsóbbá vált. Az előbbiek hasznát a devizahiteles családok tömegei fizették meg, ők váltak földönfutókká. 
A Magyarországon működő összeszerelő autógyárak a magyar műszaki-technológiai fejlődéshez csak csekély mértékben járulnak hozzá. Az autók döntő hányadát külföldön, konvertibilis valutáért árusítják. Ha a külföldi valutát „hazahozzák”, a drasztikus leértékelődés kezdetéhez viszonyítva ma kb. 25 százalékkal több forintot kapnak. Így a leértékelődés óriási profit növekedést eredményez, úgy, hogy ez egy fillérjükbe se került. Másrészt a magyar forintban kifizetett munka leértékelődött, még olcsóbbá vált, kevesebb külföldi valutát kell átváltaniuk ugyanazért a magyar bérért.
A másik probléma is az Orbán-kormány politikájához kapcsolódik. A kormány a nemzeti burzsoázia megteremtése jelszó alatt százmilliókat, milliárdokat adogat vissza nem térítendő támogatásként politikai kegyenceinek. Hogy ez gazdaságilag hogyan hat a magyar gazdaság fejlődésére, versenyképességére, azt illetően érdemes egy tőlünk független tudósnak, Jan Svejnárnak (a Világgazdaság Szabályozását Kutató Központ igazgatója, Columbia Egyetem) nyilatkozatára visszautalni. (Népszabadság, 2015. augusztus 21.) Svejnar – többek között – arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon gyorsítja vagy lassítja-e a gazdasági növekedést, fejlődést a milliárdosok számának és vagyonának növekedése. Széleskörű nemzetközi összehasonlító kutatásokból vonja le a következtetést: a milliárdosok erősebb jelenléte egy országban lassítja a gazdasági növekedést, fejlődést. A kutatásban a tisztánlátáshoz a milliárdosok két típusát különböztetik meg. Az egyiket a politikai haverok alkotják, akik politikai kapcsolat nélkül nem válhattak volna milliárdosokká. A másik típus, akik zsenialitásuk, képességük, kockázatvállalásuk révén tettek szert vagyonukra. Nézetem szerint az Orbán-kormány uralkodása alatt döntően a milliárdosok első típusa, a politikai haverok csapata szaporodott legjobban.
A kutatások azt mutatták meg, hogy akik politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, és a vagyonukat döntően ennek köszönhetik, a gazdasági növekedésre, fejlődésre, az ország versenyképességére negatívan hatnak. Ezen milliárdosok erősebb jelenléte egy országban visszafogja a gazdasági fejlődést, rontja az ország versenyképességét. A Svejnár által vezetett kutatások következtetései az alábbiak.
1. A politikának, s így a kormányoknak, ha azok tényleg az ország érdekeit kívánják képviselni, figyelembe kell venni a vagyongyarapodás jellegét is.
2. Az adópolitikának meg kell akadályozni, hogy a szegények még szegényebbek legyenek.
3. A milliárdosok számának és vagyonának szaporodása nem javítja a gazdaság növekedését és versenyképességét. Egy ország gyorsabb gazdasági növekedést érhet el, és javíthatja versenyképességét, ha több pénz jut azokhoz, akik nem milliárdosok, nincsenek a jövedelmi és vagyoni piramis tetején.

Az európai testvériség nevében

A Charta 77-tel anno szolidaritást vállaló magyarok nyílt levele a Cseh Köztársaság Parlamentje Képviselőházának elnökéhez, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez.
Tisztelt Radek Vondráček Úr! Tisztelt Andrej Danko Úr! 1979. október 24-én Csehszlovákiában súlyos börtönbüntetésre ítélték a Charta ’77 mozgalom hat legismertebb személyiségét: így remélték elriasztani a többi tagot attól, hogy a tömörülés 1977. január 1-től vállalt küldetése mellett kitartva, továbbra is számon kérjék az államon a nemzetközi szerződésekben vállalt jogállamisági kötelezettségeinek megsértését. Az ítéletre reagálva mi (más akkori aláíró társunkkal egyetemben) az államunk elnökéhez fordultunk, a tiltakozásunkat kifejezendő, illetve az állampárt vezetőjéhez avégett, hogy a tekintélyét latba vetve lépjen fel az első fokon elítéltek felmentése és szabadon bocsátása érdekében. Úgy véltük, „az emberi jogok és a demokrácia védelmében” szükség van erre. Ma a térségünkben ismét olyan kormányok vannak hatalmon, amelyek szisztematikusan megsértik a nemzetközi szerződésekben vállalt jogállamisági kötelezettségeiket. Ahogy negyven éve, ma is politikai céloknak rendelik alá a jogot; és ahogy akkor, úgy ma is Moszkva érdekeinek hasznos magatartást folytatnak Európa nyugati felével szemben. Az uniós szolidaritás obstruálásához fedőtörténetként használják a földönfutók – az ő diszkriminatív nyelvhasználatukban: „migránsok” – jelentette problémát, jóllehet az nem vagy alig érinti térségünket. Mindebben a magyar kormány élen jár, és az Európai Bizottság után most már az Európai Parlament is szükségét érezte annak, hogy kormányunkat megpróbálja visszatéríteni a szerződéseknek megfelelő, az emberi jogok és a demokrácia érvényesülését szavatoló útra. Most a Szlovák Nemzeti Tanács elnöki kezdeményezésre az EP-határozat elítélésére készül, miután azt október 2-án a Cseh Köztársaság Parlamentjének alsóháza is már elítélte. A cseh parlamenti állásfoglalás „helytelen és nem szerencsés" lépésről beszél; továbbá arról, hogy „még jobban elmélyülnek az Európai Unió régi és új államai közötti árkok és bizalmatlanság". Sajnálatos módon e megállapítás igaz, ha nem is arra, hogy az EP megszavazta a (néhány ponton téves) Sargentini-jelentést, hanem térségünk kormányainak magatartására és az ahhoz a nemzeti parlamentektől kapott támogatásra. Amit e kormányok és parlamentek napjainkban a joguralom, valamint az európai testvériség ellen elkövetnek, az a jelen és a jövő elárulása. Önök azonban, Elnök urak, a nemzetük múltjával, Václav Havel, Ján Mlynárik és társaik erkölcsi örökségével is szembefordultak. Budapest, 2018. október 24-én
Ádám Péter műfordító Balla Margit grafikus Barna Imre szerkesztő Békés Vera filozófus Békéssy Péter programozó Bodansky György publicista Csákó Mihály, szociológus Csillag Veronika pszichoanalitikus Dalos György író Dezsényi Katalin szerkesztő Erdélyi Ágnes filozófiatörténész Erős Ferenc pszichológus Garai László pszichológus Gáspár Zsuzsa szerkesztő Havas Gábor szociológus Hegedüs András közgazdász Hegedüs József közgazdász Hermann Zsuzsa nagymama Iványi Gábor lelkipásztor Jánossy András közgazdász Juhász Pál közgazdász Kelen András közgazdász Kenedi János kritikus Kertesi Gábor közgazdász Klaniczay Gábor történész Kozák Gyula szociológus Kőszeg Ferenc szerkesztő Lengyel György szociológus Ludassy Mária filozófiatörténész Mécs Imre elektromérnök Nádasdy Ádám nyelvész Pécsi Vera közgazdász Pető Iván levéltáros Steiger Kornél filozófiatörténész Sulyok Miklós, egykor matematikus, most szakács Szilágyi Ákos költő Tamás Gáspár Miklós filozófus Váncsa István újságíró Zsámbéki Gábor rendező Zsolt Angéla

A névtelen gazdag

A NER-uralom kezdete óta gyötört a kíváncsiság: ha majd egyszer Mészáros Lőrinc bekerül a 100 leggazdagabb magyar tevékenységét rangsorba állító kiadványba - kétségem sem volt afelől, hogy ez előbb-utóbb megtörténik -, akkor miképpen vázolják fel az 52 éves férfiú életútját? Kizárható volt, hogy, örökölt vagyonával, netán jól hasznosítható eljárásaival indokolják sikereit. Azt sem lehetett feltételezni, hogy a pénzügyi befektetések világában szinte a zsenialitás határát súroló jártasságot szerezvén röppent fel a legfrissebb rangsor második helyére. 
A "100 leggazdagabb..." szerkesztője előtt tehát megemeljük kalapunkat, amiért Mészáros Lőrinc névjegyét nem szuszakolta be a jól bevált, hagyományos felépítésű curriculum vitae-k közé. Iskolai végzettségről nem esik szó, örökölt vagyonról, a gázszerelést forradalmasító eljárásról sem, a kormányfőhöz való kötődését pedig elintézik azzal, hogy a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia alapítványának kuratóriumi elnöke. Majd kissé meglepődnek, hogy a nagyvállalkozó vezetéknevét kétszeresen is viselő kft. 2006 és 2015 között 21 milliárd forintra növelte nettó árbevételét, amiről az egyik internetes portál kiszámolta, hogy a növekedés mértékét tekintve lepipálta még a legnagyobb közösségi oldal bővülését is.
De Pósalaky bácsi szavával: "ugorgyunk". Hiszen 2018 őszére ez a 21 milliárd forint elhanyagolhatóvá vált ahhoz képest, hogy a nemzet gázszerelője immár Magyarország legnagyobb magán-vagyonkezelőjévé vált. Csak két tőzsdén jegyzett cégének értéke (van neki több is!) eléri már az 1 milliárd eurót is. (Médiabefektetéseinek viszont kevésbé üzleti, sokkal inkább kormányzati érdekeket szolgáló, agymosó szerepe van.) S emberünknek - no ne legyünk naivak, természetesen a NER első emberének - egyszer csak szűknek bizonyult a hazai piac. Álmaikban már a nemzetközi terjeszkedés szerepel, elvégre hazánk majdani harmadik legerősebb tőzsdei társaságának ez kijár.  
Magyarországon 2016-ban megszűntek a vagyonosodási vizsgálatok. Talán nem véletlenül.