Előfizetés

Panorámaadót vetne ki a siófoki polgármester

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.10.22. 10:51

Akinek az ingatlana a Balatonig ér, és élvezi a balatoni panorámát, az fizessen több helyi adót – ezt kívánja a fideszes többségű helyi képviselő-testülete elé terjeszteni Lengyel Róbert, Siófok független polgármestere.
Szándéka szerint ezzel gátat kíván szabni a vízpartot elfoglaló és a balatoni panorámát eltakaró apartmanházak egyre gyorsuló elterjedésének – magyarázta a Szabad Pécs című lapnak. Mint mondta: a helyi építési szabályzatot és az adórendeletet is módosíttatni szeretné. A cél minimálisan az, hogy a település is lásson valamit az ezekben a zárt ingatlanparkokban zajló üzleti tevékenység eredményéből. A legtöbb Balaton-parti társasház a tóparti települések közül éppen Siófokon épült az elmúlt években, és jelenleg is számosnak az építése zajlik. „Egyre szűkül a rálátás a magunkfajta egyszerű földi halandók számára a gyönyörű balatoni panorámára” – mondta Lengyel, aki szerint 2004 előtt a helyi építési szabályzat védte a zöldfelületeket és szigorú magassági korlátozást tartatott be az építtetőkkel, de az után egyre csak lazított a város vezetése ezeken a szabályokon.  „A siófoki partszakasz lassan átalakult, és nem feltétlenül az előnyére” – vélekedett a polgármester, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a balatoni panorámás ingatlanok tulajdonosai ugyanannyi helyi adót fizetnek, mint például akinek a vasút és a Balaton között van az ingatlana. „Azt szeretném, hogy a közvetlen balatoni panorámával rendelkező ingatlanok tulajdonosai mélyebben nyúljanak a zsebükbe” – mondta Lengyel.

Hajléktalan-törvény: még béke van a kiserdőkben

Vas András
Publikálás dátuma
2018.10.22. 10:00
TÚLÉLŐK - Egy kempingsátorral kezdte, mára kis viskót épített magának Orsós János
Fotó: RADÓ FERENC / MTI
- Eszükbe ne jusson bemenni! Várjanak, bedudálok! Tudják, a kutyák miatt – állít meg a kaposvári Búzavirág-garázsváros melletti kiserdőbe vezető ösvény előtt Boncz Edit hangja. A Kutyatár Természet- és Állatvédő Egyesület vezetője ezután akkurátusan megnyomogatja a kürtöt, mire előbb éles ugatás hallatszik, majd feltűnik a sűrűből két férfi. Boncz Edit régi ismerőse a kiserdőben élő hajléktalanoknak. Jó kapcsolatukat bizonyítja, hogy október 15-én, amikor életbe lépett az új hajléktalantörvény, körbetelefonálta a somogyi megyeszékhely szociális intézményeit és hivatalait, hogy bizonyosságot szerezzen, nem rombolják le a tíz fős társaság otthonait. Merthogy a fedél nélküliek egy csoportja az elmúlt fél évtized alatt szépen berendezkedett a lakótelep garázssora mögötti fás területen. Miután gazdáiknak hála némi szimatolással és bizalmatlan morgással megússzuk a megismerkedést a kutyákkal – az egyik staffordshire terriert még a Kutyatár vezetője is nagy ívben kikerüli –, rácsodálkozunk a tisztáson kialakított kis lakótelepre: az épületek a hetvenes években simán megállták volna a helyüket kiskerti vityillóként, de sok horgász még ma is csettintene, ha ilyen kunyhója lenne valamelyik halastó partján. - Jó, mi?! – büszkélkedik Ónodi István, amikor a padlólapból épült, hungarocellel szigetelt, belül lambériázott falú, így tíz négyzetméteres építmény tetején kiszúrjuk a napelemet. – Erről megy a lámpa, a magnó meg a számítógép. A tévét sajnos nem bírja el, a fridzsidert pedig aggregátor működteti. Belépve az apró házba a meleg mellett a tisztaság tűnik fel először. Előbbiért egy fával megrakott vaskályha felel, utóbbi a tulajdonos műve. Ónodi István öt éve hajléktalan, ahogyan röviden elmeséli, széthullott a családja, ő pedig az utcán találta magát. - Nem akartam elhagyni magam, csak mert elvesztettem a tetőt a fejem fölül – magyarázza. – Mindvégig dolgoztam, csak hát a keresetemből nem tudtam albérletbe menni. Ezt viszont fel tudtam építeni, még ha évek alatt is. Nagyjából százezer forintot költött a falakra és a szigetelésre, az ablakok, a bútorok és a többi berendezés lomtalanításnál került a kiskocsijára. Napközben egy városkörnyéki vállalkozó erdejében dolgozott, munka után és hétvégeken pedig a házát eszkábálta: minden szöget és csavart maga vert a helyére. Társaival udvari vécét is épített – igazából csak a víz hiányzik nekik, mert azért a lakótelep játszóterének ivókútjáig kell gyalogolni, télen pedig még messzebb, a hajléktalanszállóra.
– Egy kempingsátorral kezdtem, abból lett ez a ház – mondja Orsós János is. A rinyakovácsi férfi húsz éve él az utcán, illetve jó néhány esztendőre beköltözött át a régi hajléktalanszállóra. Amikor azonban jó néhány éve lebontották az ipartelepen álló fabarakkokat, s felépült az új, modern szálló, visszatért az utcára. – Nem embernek való hely az – állítja. – Sokkal kisebb, mint az előző, drágább is, meg aztán nem kutya vagyok, hogy a földön aludjak. Másutt viszont nemigen jut hely. Például a női rész csak tízfős, pedig csak én ismerek vagy harmincat, aki az utcán él. Orsós János is ugyanabban az erdőben dolgozik, mint szomszédja, harmadik társuk, Zoltán viszont a városgondnokság egyik kukásautóján. - Csak a kocsitársam és a közvetlen főnököm tudja, hogy hajléktalan vagyok – indokolja, miért nem mondja meg a teljes nevét. – A többiek nem vették még észre. Pedig a középkorú férfi már huszonöt éve az utcára került, igaz, akadt időszak, amikor olyan munkahelyen dogozott, hogy megengedhetett magának egy szerény albérletet. Egy éve viszont ismét fedél nélkül maradt. - Egyből idejöttem, tudtam, hogy itt már építkeztek néhányan – magyarázza. – Ami kevés pénzem volt, mind beletettem ebbe – mutat körbe. Merthogy neki nemcsak kis háza, de zárt tárolója is akad, melyben a mosógép és a szerszámok kaptak helyet. No és egy lakókocsija, melyben az élettársa él. Az asszony még nem ért haza a munkából, így a kocsi most ideiglenes kutyaházként szolgál, oda zárták be a kutyaőrség „parancsnokát”, egy rottweiler-bernáthegyi keveréket. - Jobb így – jegyzi meg sokat sejtetően Boncz Edit, akitől megtudjuk, az összes kutya be van oltva, s mindnek rendben van minden papírja. - Ha nem így lenne, már a kutyák és mi sem lehetnénk itt – bólogat Orsós János. – Viszont úgy néz ki, maradhatunk. Erre pedig mi bólogatunk egyetértőn, hiszen jogvédők szerint a hajléktalantörvény csak a közterületen fedél nélkül élőkre vonatkozik. Fedél pedig itt akad, a tisztáson éppenséggel öt kis épület áll, s tízen laknak bennük. És persze mindannyian megkönnyebbültek, amikor a törvény életbe lépést követően kiérkező rendőrök nem szólították fel őket, hogy kezdhetnek pakolni. - Először egy kicsit megijedtünk, mert hatan jöttek, a kutyák miatt felhúzott pisztollyal – meséli az egyik férfi, aki a hátsó házakból óvatoskodott elő, és inkognitóban akar maradni. – De nagyon normálisak voltak, körülnéztek, s azt mondták, ha úgy marad minden, mint eddig, azaz nem zajongunk, nem szemetelünk, és a kutyákra sem lesz panasz, nem kell elmennünk. - Viszont más már nem jöhet ide – szól közbe Ónodi István. – Ez a hely már betelt.

Nem állt gépezet

Az ünnepi hétvégén sem tartott szünetet a rendőrség és a bíróság: vasárnap tartották annak a hajléktalan férfinak a tárgyalását, akit két pénteken vett őrizetbe a rendőrség Budapesten, a Móricz Zsigmond körtéren. A kétnapos őrizet után a bíróság – feltehetően az érintett egészségügyi állapota miatt – az eljárást felfüggesztette. A döntés után a férfit szabadon bocsátották. A férfit képviselő Utcajogász Egyesület úgy vélte: ha a bíró valóban az otthontalan ember egészségügyi állapota miatt fejezte be a gyorsított eljárást, akkor felmerül a gyanú, hogy már az őrizetbe vétel sem volt jogszerű.

Kövér: Macront 3D nyomtatóval gyártotta a háttérhatalom

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2018.10.22. 09:15

Fotó: Vajda József
A házelnök a Magyari Időknek adott interjúban fejtette ki: az EP-választás tétje, hogy ránk szögezik-e a „hetedik koporsó”, a migráció fedelét.
Október 23. alkalmából adott interjút a kormánypárti Magyar Időknek Kövér László házelnök, aki egyebek mellett a napjainkban újra csúcsra járatott kultúrharcról is beszélt: „Keresztény nézőpontból a világ keletkezése óta kultúrharc, a jó és a ­rossz, a normális és az abnormális, a morális és az immorális, a rend és a káosz küzdelme zajlik” – mondta Kövér, aki szerint 1994-ben, az MDF-kormány bukása után úgy tűnt, hogy a kultúrharcot a liberális erők megnyerték. „A kultúrharcnak a Fidesz húsz éven át elszenvedője és nem alakítója volt” – mondta a házelnök, aki szerint ez a küzdelem az emberek lelkéért folyik: „miként tudjuk az üzenetünket elmondani azoknak az embereknek, hogyan tudjuk az általunk képviselt, a közösségeinket megtartó értékek melletti kiállásra bírni őket, akiknek a szavazatai által kormányzunk”.   A történelemtanítás például Kövér szerint „a mai napig a marxizmusban gyökerezik”, vagyis „gyermekeink alapvetően azt tanulják, amit még nekünk is tanítottak”. Harminc évvel a rendszerváltozás után ennek nem így kellene lennie, de ezt a munkát a jobboldali értelmiség dolga lett volna elvégezni, belőlük viszont – fogalmazott a házelnök – hiányzott a kellő kurázsi ahhoz, hogy ugyanolyan vehemenciával vesse bele magát a kultúrharcba, ahogy azt a liberálisok tették. „A baloldali-liberális kultúra képviselői húsz éven át minden egyes konfliktusban – mint a vlaszovisták Prágában – az utolsó töltényig harcoltak, a végén akár olyan parodisztikus helyzetekben is, amelyek inkább a Muppet-show-ba illenek” – mondta.  A jövő májusi EP-választás Kövér szerint egy új szakasz kezdetét jelentheti, levéve a napirendről a migránsok tömegei­nek betelepítését és az Európai Egyesült Államok létrehozásának kérdését. A küzdelem azonban nem ér véget – figyelmeztetett – mert az EP-választás nem fog totális győzelmet hozni „a normalitásban, a valódi európai értékekben hívők számára”. Az ellenség ugyanis „álnok és könyörtelen”, még akkor is, ha a „lopakodó birodalomépítés erői” fokozatosan vonulnak vissza a kommunikációban azokról a harcterekről, amelyeket rosszul választottak meg.
„Az olyan politikusok, mint az Európát egyszer és mindenkorra maga alá gyűrni akaró háttérhatalmak által háromdimenziós nyomtatóval – egyébként ördögi zsenia­litással – legyártott és piacra dobott Emmanuel Macron, a liberális megmondóember Guy Verhofstadt, Frans Timmermans vagy a többi nejlonpolitikus (...) az EU sírásói.”

– vágott oda Kövér az európai színtéren ellenségnek kinézett politikusoknak, akikkel szerinte nem sok jövő vár a nyugat-európai országokra. A migráció szerinte egy „hetedik koporsó” – ez utalás Orbán Viktornak a Nagya Imre és társai újratemetésén elmondott beszédére, amelyben a hatodik, jelképes koporsóról azt mondta: abban az ő generációjuk két évtizede fekszik –, a bevándorlókat ugyanis nem lehet integrálni, sőt, az integráció fordítottan megy majd végbe. „Ez van a hetedik koporsóban, csak az a kérdés, hogy mikor kezdik a fedelét leszögezni, és mi is ott fekszünk-e benne, ahogyan azt sokan akarják” – mondta Kövér.