Illiberálisok egymás közt

Recep Tayyip Erdogan török elnök néhány napja Németországban járt. A német-török viszony évek óta nem éppen felhőtlen, kivált a 2016. júliusi puccskísérlet óta, amikor a török elnök szerint az Egyesült Államokban élő prédikátor, Fethullah Gülen hívei akarták megdönteni hatalmát. Bár kézzel fogható bizonyíték nincs erre - a rezsim egyes tisztek nem feltétlenül meggyőző vallomásaira hivatkozik -, a kormány  elképesztő bosszúhadjáratot indított a gülenisták ellen, több mint 77 ezer embert tartóztattak le, 160 ezren vesztették el állásukat, 15 ezer tanár engedélyét vonták be, médiaházak, lapok, televíziók sorát zárták be. A gyűlöletkampány egy másik szörnyű korszak emlékét idézte. 
Németországnak ezért kötelessége is volt, hogy figyelmeztesse Erdogant az emberi jogok tiszteletben tartására. A német vezetők ezt a török elnök legutóbbi látogatása során is megtették, amit Erdogan meglehetősen rossz néven vett. Amint a hazafelé tartó repülőgép fedélzetén elmondta, német vendéglátói „barátságtalanok” voltak vele. Azt viszont tudhatja, hogy ma úgyszólván hazai pályán fogadják Budapesten. Orbán Viktor részéről nem kell semmiféle kellemetlen megjegyzésre sem számítania. A magyar kormányt ugyanis cseppet sem zavarják az emberi jogsértések, a tömeges letartóztatások, mások megbélyegzése. A magyar kormányfő talán irigyli is török kollégáját, lám, ott még egyszerűbb elhallgattatni a másként gondolkodókat, még könnyebb teljesen koholt vádak alapján lejáratni és a rendszer ellenségének kikiáltani valakit. Elvégre Orbán még csak álmodozhat olyan hadseregről és titkosszolgálatról, mint amilyennel Törökország rendelkezik.
Tudjuk, a Nyugat folyamatosan hanyatlik, és mi roppant büszkék vagyunk keleti (türk) gyökereinkre. Az azonban mégiscsak figyelemreméltó, hogy bár Erdogan is jó kapcsolatokra törekszik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, azt a török elnök is jól tudja, csak akkor marad talpon a török gazdaság, ha közeledik a Nyugathoz, illetve Németországhoz. A török elnök a gazdaság fellendítésének, az életszínvonal jelentős javításának köszönhette népszerűségét hazájában, most azonban veszélybe került egy sor vívmány. A líra értékvesztése nyomán szeptemberben majdnem 25 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. 
Erdogan folyamatosan fenyegetőzik, a világ fontos vezetőjének állítja be magát, ám leginkább a nagy meseíró, Andersen hősére, arra az uralkodóra emlékezteti az embert, aki megvarratja új – nem létező – ruháját, mindenki elragadónak találja, miközben a valóság az: a király meztelen. Nincs mire büszkének lennie, a valóság nagyon is lehangoló, a török gazdaság már nem a régi, s az életszínvonal jelentős csökkenése fenyeget. 
Ezért is érti majd meg magát annyira jól magyar vendéglátójával, hiszen Orbán is egyfajta mesevilágban él: a saját pozíciójukat is féltő mamelukok elhitetik vele, milyen erős, miközben a könyörtelen valóság teljesen mást mutat. Mesebéli találkozó lesz ez az illiberális vezetők között, csak egy a gond: előbb-utóbb minden mese véget ér.
Szerző
Rónay Tamás
Frissítve: 2018.10.08. 09:47

Működik minden

Hallott már híreket meg pletykákat a menesztéséről, főleg a titkárnőktől, akik mindig jólértesültek, de elhessegette őket. Elvégre államtitkár, Kelemen államtitkár úr, a miniszter, más miniszterek, sőt a miniszterelnök bizalmasa. 
Ő maga választotta ki a közeli munkatársait, megbízott bennük, őrá is lehetett számítani. Jól ismerte a hivatal működését, az apparátust, amit manapság csapatnak neveznek, tudta, hogy eltemethetnek vagy felemelhetnek ügyeket. Kényes feladatokat is bíztak rá, nem egyszer csak a miniszter és ő tudott a dologról. Bizalmas tárgyalások üzletemberekkel, gyakran külföldi szállodákban, sokszor pénzről, befolyásról, vásárlások, eladások, befektetések. Néha kilenc számjegyű összegek jelentek meg a bankszámláján, Erika meg is riadt, nehogy bajba keveredjél, de ő csak nevetett, ez a munka része, és csakugyan, az összegek el is tűntek. 
A korábbi kormányba is beépült, jó szakembernek tartották, két nyelven is beszélt, de soha nem tartozott igazán közéjük, mindig volt egy tüllfüggöny, ami mögé, ahol az igazi vezetők dolgoztak, nem látott be. Ha nagyon érdeklődött, megveregették a vállát, jobb, ha ebből kimaradsz.
Sokszor írt alá szerződéseket, amelyeket nem értett, vagy amikkel nem értett egyet, és ideje sem maradt elolvasni, a miniszter úr kéri, utak, gyárak, épületek, kölcsönök, hitelek, utalások ismeretleneknek, te államtitkár vagy, mondta neki a hivatal jogásza, írd alá, a többi megy a maga útján, nem érthetsz mindenhez. Még nagyobb összegek a számláján, ez már veszélyes, mondta ő a miniszternek.
- Az a veszélyes, amit én annak tartok – felelte a miniszter. Nevettek, barátságos vállveregetés. – A dolgok jól mennek, ez a lényeg. Nem kell mindent észrevenni. Biztonságban vagy. Vegyél egy nagyobb házat, Erika örülni fog. 
Megnyugodott. Találtak új házat, nem ott, ahol Erika szerette volna, hanem egy olyan utcában, ahol sok új ismerőse lakott, egyszerűbb így, magyarázta az ingatlanos. Aztán Erika elhagyta.
- Azt mondják, benne vagy csomó gyanús ügyben Az újságban is írnak rólad – mondta.
- Nem vagyok benne semmiben – felelte ő, de nem volt meggyőző. – Utasításokat kapok, végrehajtom, utasításokat adok, végrehajtják. Működik minden.
Egyedül könnyebb is volt, nem kellett beszámolnia, szabadok lettek az estéi, óhatatlanul megismerkedett kedves, fiatal lányokkal, akiket nem érdekeltek gyanús ügyek.
Meglepődött, amikor a miniszter egy reggel bejött, mert nem volt szokása. 
- Kicsit sok volt körülötted a piszkos ügy, nem figyeltél eléggé, nyomok maradtak hátra. 
- Leváltanak?
- Nem - mondta a miniszter. – Áthelyezünk. Nem kell a cirkusz. Keresünk neked valamit vidéken. Annyi név van már forgalomban, nem tűnik majd fel senkinek. 
- És a ház?
- Az nem volt a neveden. – A szokásos, kedélyes vállveregetés. – És az igazság az, hogy soha nem is tartoztál igazán közénk.
Kelemen elköszönt a titkárnőjétől. A folyosón egy munkás már a névtábláját csavarozta le a falról.  
Sokszor írt alá szerződéseket, amelyeket nem értett, vagy amikkel nem értett egyet

Szerző
Odze György
Frissítve: 2018.10.08. 09:46

Csend a Mezőkön

Lázban ég a világ egyik legnevezetesebb sugárútja, az Elíziumi Mezők, azaz a Champs Élysée. A párizsi főhatóság, a városi tanács fontolóra vette, betiltsa-e a környék összes vendéglátóhelyének éjszakai nyitva tartását. Este tizenegy óra után roló le, záróra. Az ok az elviselhetetlen lárma, a szüntelen zaj, ami a lakók szerint pokollá teszi az életüket. Tavasszal, nyáron, ősszel, télen ugyanaz megy: nem tudnak aludni. 
Még csupán híre kelt a szándéknak, máris kitört a ribillió. Párizs szellemét bürokratikus úton megölni? Tönkretenni a hírét néhány ezer, tízezer nyárspolgár kedvéért? Ráadásul amúgy is paprikás a hangulat. Két esztendő múlva, 2020-ban lejár Anne Hidalgónak, a Szajna part jelenleg regnáló szocialista polgármesterének „végtelenség óta tartó” - 2014-ben kezdődött - mandátuma, s állítólag sokan új arcra vágynak, mi több, egykori és mai miniszterek is álmodnak a posztról.
Az amúgy jól értesült és érintett Le Figaro szerint köztük Nicolas Sarkozy is ott van, a volt államfő, aki az évtized elején nagyot bukott az országos politikában. Bár lehetne boldog is, hogy vége minden politikai kellemetlenségnek, a konzervatív lap szerint hirtelen föltámadt benne a közéleti szereplési vágy, beköltözne a párizsi városházára, esztendőkig uralná, vezetné ezt a sajátos birodalmat. S még az is meglehet, egy olyan várost örökölne, amely már betiltotta az éjszakai életet, hadd lehessen meghallani a madarak finom ricsaját is a kürtök harsogása, a motorzajok helyett. Elképzelhető, hogy Párizsnak ezen túl csak ez kell? Fölöslegesek a mesés üzleti bevételek, az idegenforgalom mennyei jövedelmei, a nagyvilág csodálata, az összehasonlíthatatlan világhír? A tengerentúl, Ázsia, Afrika maradjon veszteg otthon, a Szajna part nyugalomra vágyik?
A Le Figaro komoly lap, erősek a politikai érdekeltségei. Konzervatív körökben, mondhatni, egyenrangú a liberális Le Monde-dal. Ha ilyen értesülést tett közzé, alighanem komolyak a forrásai. Sarkozy Párizsról álmodik, és kiszivárogtatta friss szeszélyeit.   
Hogyan is szól a régi mese? Paris vaut bien une messe. A Szajna part világa mindig megér egy misét. Bezárt éjszakai szórakozó helyekkel is. Talán úgy valamivel kissé többet is… Istenem, a változatosság az igazán szórakoztató. Ha ha mindez nem egészen igaz, úgy talán még érdekesebb is.
A Le Figaro szerint Nicolas Sarkozy beköltözne a párizsi városházára, esztendőkig uralná, vezetné ezt a sajátos birodalmat

Szerző
Várkonyi Tibor újságíró
Frissítve: 2018.10.08. 09:46