Háború a vízért a Közel-Keleten

Publikálás dátuma
2018.09.15. 13:00

Fotó: CUMA SARI / AFP/ANADOLU AGENCY
Fegyveres összecsapáshoz vezethet a Tigris és Eufrátesz folyók vízkészletéért folytatott harc Irak, Szíriai és Törökország között. Erre jutott számos nemzetközileg elismert szakértő.
Ahogy elcsendesedik a háború Szíriában és Irakban, úgy erősödik fel egy újabb háború réme, amelynek főszereplője a víz. Szíriának és Iraknak olyan elvárásai vannak Törökországgal szemben, ahonnan a Tigris és az Eufrátesz folyók erednek, amelyeknek az nem akar eleget tenni. A konfliktus nem újkeletű, de a belső problémáival küszködő Szíria és Irak eddig nem volt abban a helyzetben, hogy követeléseinek nyomatékot adjon. Most sem elsősorban valamelyest megerősödött helyzetük sarkallja őket a hangosabb kiállásra, hanem a vészesen súlyos helyzet, amelyet a vízhiány idézett elő. Az Asharq Al-Awsat vezető arab nemzetközi újság hasábjain megszólaló szíriai szakember, Nabil al-Szamman arra emlékeztet, hogy 2011-ben a szárazság és a hatóságok rövidlátása Szíria keleti felében, az Eufrátesz völgyében felkeléshez vezetett a központi kormányzattal szemben. A nyugati világ, Törökország és a Perzsa öböl arab országai a felkelők mellé álltak. A polgárháború a vízi infrastruktúrát végleg lerombolta. Irak is megszenvedte a háborút, amely lehetetlenné tette számára, hogy a vízhiányra megoldást találjon. Ami viszont Törökországot illeti, mindvégig sikerült ellenőrzése alatt tartania a térség vízkészletét, sőt hozzálátott a grandiózus dél-keleti anatóliai terv megvalósításához. Az Európa és Ázsia fő területei között hídszerűen elhelyezkedő Anatólia ideális terep az elképzelés kivitelezésére. 22 gátat és 19 villanyerőművet szándékoznak létesíteni, amivel majdnem a felére csökkentik azt a vízállományt, amely a régió fő folyamainak az alsó szakaszán elhelyezkedő Szíriát és Irakot látná el vízzel. A modern Törökország alapítójának, Mustafa Kemal Atatürknek álmát most Erdogan elnök akarja megvalósítani. Szíria minden igyekezete, hogy megállapodásra jusson Törökországgal a víz elosztásáról, eddig kudarccal végződött. Pedig már 1962-ben nekirugaszkodtak a tárgyalásoknak, de a politikai szembenállás mindig zátonyra futtatta azokat. Szíria és Irak is szeretett volna kompromisszumra jutni az Eufráteszt illetően, de közös stratégiájuk hiánya Törökország malmára hajtotta a vizet. Nabil al-Szamman terjedelmes cikkében a törökök fő érvelésére hívja fel a figyelmet: az ő földjeik termőképesebbek, mint a szomszédaiké, ezért nekik több víz is jár. Olyan ez, mint a Perzsa öböl arab országainak magatartása az olajjal. Süleyman Demirel miniszterelnök már 1992-ben kijelentette: Az a víz, amellyel a Tigris és az Eufrátesz látja el Törökországot, török. Mi sem mondjuk meg Szíriának és Iraknak, mit szeretnénk, hogyan osszák el az olajukat. Nekik sincs joguk azt követelni tőlünk, hogy osztozkodjunk a vízkészletünkön. Az Asharq Al-Awsat című lap szerint a XXI. században annyira elmérgesedett a helyzet, hogy 2010-ben a NATO már reális lehetőségként számolt azzal, hogy szír és iraki csapatok törnek be Törökországba. Ma egy ilyen lépésnek sokkal kisebb a valószínűsége, azonban a belső helyzet normalizálódása az eddiginél jobban fel fogja vetni a vízhiány megoldásának a szükségességét. Figyelembe véve, hogy Damaszkuszban és Bagdadban is a síiták vannak hatalmon, nem fog nehezükre esni a szunnita Törökországgal szembeni szövetség. A szerző azonban túl optimista, amikor ettől a szövetségtől azt reméli, hogy megfosztja majd Törökországot a víz feletti dominanciájától. Erdogan ugyanis nem arról híres, hogy a fenyegetések súlya alatt meghátrálna. Ellenkezőleg. A vízért kirobbanó háború lehetősége nemcsak a Közel Keleten fenyeget. Az orosz média már tavaly arról cikkezett, hogy fennáll a háborús konfliktus veszélye Közép-Ázsiában a volt szovjet köztársaságok között. Kirgizisztán és Tádzsikisztán folyói felső szakaszainak hatalmasak a vízkészletei, míg Üzbegisztán, Türkmenisztán és Kazahsztán vízhiánnyal küszködik. Egyre rosszabb a helyzet Afrikában. A négymillió lakosú Fokváros víz nélkül maradhat az év végére. AZ ENSZ felmérése szerint több mint kétmilliárd ember nem jut elegendő vízhez. Miközben a vízkészlet csökken, az emberiség lélekszáma folyamatosan emelkedik. Ötven év múlva mintegy 9 milliárdan élnek majd a földön, a víz értéke pedig az aranyéval fog vetekedni. 

Minden cseppje kincs

A szíriai polgárháború a vízről is szólt. Az amerikai Stratfor intézet egy 2015 novemberében megjelent elemzésében rámutatott, hogy az IS háborút indított a vízért. Az amerikai cég akkor úgy vélte, ha nem sikerül felszabadítani azokat a területeket, amelyeken a térség legjelentősebb vízkészletei találhatóak, akkor nehéz lesz megszabadulni a szélsőséges iszlamistáktól. A Stratfor azt írta, hogy a cikk megjelenésének időpontjáig az IS összesen 20 jelentősebb támadást indított szíriai és iraki vízkészletek, illetve a vizet érintő bárminemű infrastruktúra ellen. A víz feletti ellenőrzéssel ugyanis a mezőgazdaságot és az energiaellátást is felügyelhetik. A moszuli duzzasztógát például Irak energiaellátásának 75 százalékát biztosítja. A kurdok 2014 augusztusában foglalták vissza az IS-től ezt a stratégiai szempontból kulcsfontosságú objektumot. A vízkészletek később felszabadultak, s az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a háború során időnként a kurdok is bevetették a víz fegyverét, s eltárták tőle azokat a településeket, amelyek felett az iszlám szélsőségesek vették át az irányítást. A duzzasztógátak más célt is szolgáltak: egy időre itt rejtőztek el az IS legfontosabb vezetői.

Szerző
Témák
víz Szíria

Erősödik a szélsőjobb Európában

Publikálás dátuma
2018.09.15. 12:00
Nemrégiben Gdanskban vonultak fel az Európa-pártiak
Fotó: MICHAL FLUDRA / AFP/NURPHOTO
Minden jel arra mutat, a 2019-es európai parlamenti választások nyomán nehéz helyzetbe kerülnek a hagyományos pártok.
Reuters hírügynökség saját elemzésében, amely az utóbbi idők nemzeti választásai eredményei és a 27 tagállam közvélemény-kutatásai alapján készült, arra a következtetésre jutott, hogy a szélsőjobb és euroszkeptikus blokk jelentős támogatottságra tehet szert a jövőben felálló Európai Parlamentben. Számításaik szerint, annak ellenére, hogy a belső választásokon, az általános félelmek ellenére a Svéd Demokraták mégsem tudtak átütő sikert elérni, a brit hírügynökség azzal számol, hogy a jövő évben esedékes EP-választáson viszont már meg tudják duplázni képviselőik számát akkor is, ha ugyanazt a 17,6 százalékot érik el, amit a hazai választáson tudtak felmutatni. A hagyományosan liberális, toleráns skandináv országban ez is sokkhatással bírt. Az EP-választáson Svédország 21 mandátumról szavaz, ebből 4-et szerezhetnek meg a Svéd Demokraták, ami összességében a 705 mandátum függvényében nem jelentős, mégis üzenetértékű. A Reuters azzal számol, hogy az Európai Unió mélyebb integrációját (amit viszont Emmanuel Macron sürget és képvisel) ellenző erők a parlament egyötödét mindenképpen kiteszik majd, ami ugyan nem elegendő ahhoz, hogy gyökeres változásokat véghezvigyenek, ahhoz viszont igen, hogy fejfájást okozzanak a hagyományos pártoknak és mélyítsék a megosztottságot a Nagy-Britannia kilépését követő Unióban. Azt minden előrejelzés egybehangzóan mutatja, hogy a nem tradicionális erők erősödni fognak. A hírügynökség emlékeztet arra, hogy Steve Bannon, Donald Trump amerikai elnök választási kampányának alapembere, majd egy ideig tanácsadója az európai unióellenes erők összefogására és az EU ellenes voksok ösztönzésére tesz kísérletet. Minden bizonnyal erősebb EP képviselettel rendelkezik majd a két jelenlegi olasz kormánypárt, az EU-szkeptikus, hagyományos pártnak nem mondható Ötcsillag Mozgalom (M5S) és a szélsőjobb, radikális Liga, a német, ugyancsak szélsőjobb Alternatíva (AfD). Ők együttesen nemcsak hogy pótolni tudják a brit UKIP hiányát, hanem vélhetően több képviselőt hoznak majd, mind a 19 távozó brit és az M5S jelenlegi képviselete. A UKIP által dominált Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD), amelynek tagja az M5S és az Alternatíva is 58-ra emelheti 45 fős képviseletét, a Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Frontból nemrég Nemzeti Gyűléssé átkeresztelt formáció által fémjelzett EU-ellenes Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) csoport számíthat a leglátványosabb növekedésre. Ennek a csoportnak a tagja az olasz Liga és a holland, Geert Wilders által vezetett Szabadságpárt is, az ő népszerűségnövekedésük hozza majd a többletet a frakciónak, 35 mandátumok helyett legkevesebb 62-re számíthatnak. Azonban ugyanitt mutatkozik meg máris leglátványosabban a belső érdekellentét is, Matteo Salvini máris az ENF-en kívüli pártok között, (mint például a Fidesz) keres új szövetségest. A két jobboldali szárny összesen 119 mandátumra számíthat a mostani 78 helyett, ami 10,4 százalékos jelenlegi részarányukat 16,9 százalékra növelné. A Reuters szerint az EP nyolc hagyományos parlamenti csoportja közötti erőviszony nem változik, de kisebb nagyobb mozgások várhatóak, máris látszanak ennek jelei. Az olasz M5S is tapogatózik a centrista, EU-párti erők irányába, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) is érezhetően elkívánkozik az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) táborából. A lengyel kormánypárt, akárcsak Orbán Viktor magyar miniszterelnök Fidesze, amely az Európai Néppárt ellentmondásos tagja, nem híve az EU szétverésének, leginkább és legalábbis az uniós pénzek tekintetében nem, jegyzi meg a brit hírügynökség. A legnagyobb nyertes minden bizonnyal a liberális ALDE lesz, amely élvezheti a francia hagyományos jobb és baloldal összeroppanásának és Emanuel Macron új mozgalma előretörése gyümölcsét. A Reuters szerint a legnagyobb frakció továbbra is a néppárti marad, jelenlegi 219 mandátuma helyett azonban csak 186-ra számíthat. Legnagyobb vesztesnek a Reuters szerint is a balközép tábor ígérkezik, a Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciója azonban így is második erő marad az EP-ben.
Szerző

Kétmillió ember maradt áram nélkül, ahogy partot ért a Florence hurrikán

Publikálás dátuma
2018.09.15. 08:33

Fotó: Atilgan Ozdil / ANADOLU AGENCY
Trópusi viharrá szelídült péntek éjszakára a Florence hurrikán, de változatlanul veszélyes, több halálos áldozatot követelt.
Észak-és Dél-Karolina part menti településein térdig ér a víz, óránként 100-110 kilométeres szél süvít, fákat csavar ki tövestől, áradnak a folyók. A vihar eddig öt halálos áldozatot követelt. Az észak-karolinai Wilmingtonban a vihar fát csavart ki, amely rázuhant egy házra, a bent lévő fiatal nő és kisbabája meghalt, a családfőt kórházba szállították. Ugyancsak Észak-Karolinában egy nő szívrohamot kapott, a vihar és a magas víz, valamint a törmelékek miatt a mentők csak későn tudtak bejutni a házába. Egy kutyáit ellenőrző férfit a szél vágott a földhöz, azonnal meghalt, egy másik áldozatot egy víz alá került házban az áram ütötte agyon. A két folyó találkozásánál fekvő, 30 ezer lelket számláló észak-karolinai New Bern városa teljesen víz alá került, a házakat az első emeletig árasztotta el a víz, az embereket motorcsónakokkal mentik ki otthonaikból. Az amerikai földtani intézet szerint a térségben eddig 75-80 centiméternyi eső esett. Észak-Karolinában eddig több mint 800 ezren maradtak áram nélkül. Roy Cooper kormányzó péntek esti sajtótájékoztatóján arra figyelmeztetett, hogy várhatóan két-két és félmilliónyi embernek nem lesz áramszolgáltatása. Az államban 150 menedékhelyet nyitottak, több mint 20 ezer ember ezekben várja, hogy a vihar elvonuljon. A közintézmények, iskolák, templomok zárva tartanak, de nemcsak Észak-Karolinában, hanem a szomszédos Dél-Karolinában is. Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője bejelentette, hogy Donald Trump elnök a jövő hét elején vagy közepén felkeresi a katasztrófa sújtotta vidéket. A Fehér Ház közleményben jelentette be, hogy a kormányzat felkészült a segítségnyújtásra: több mint 3800 szövetségi alkalmazott, köztük a katasztrófa-elhárítási ügynökség (Fema) ezer munkatársa a helyszínen segít, az egészségügyi minisztérium gyógyszereket készített elő, és a tárca 560 munkatársa áll készenlétben.
Szerző
Témák
hurrikán