Előfizetés

Változékony képek a másik oldalról

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2018.09.06. 10:30

Fotó: Vajda József / Népszava
A Valyo kikötőt nem a Vizcayai-öbölben, hanem a Rákóczi híd pesti hídfőjénél érdemes keresni. Különösen mostanában: remek kiállítás nyílt itt.
Becsomagolt jelzőlámpa, kiürült utcán lámpafényben sütkérező hiúz, a Széchenyiben fürdőző embertömeg – pillanatok Budáról és Pestről, amelyek magukhoz vonzzák a néző tekintetét, bármily hétköznapiak legyenek is. A Valyo kikötőben látható Hello From The Other Side (Üdvözlet a másik oldalról) című kiállítás képei nem dokumentarista céllal készült fotók, sokkal inkább a város esszenciáját, a folyton felújítás alatt álló utcák és terek, a betört üvegablakok, a fények által kettészelt világok mindannyiunknak ismerős hangulatát hivatottak visszaadni. A tizenegy fotóművész képein a tudatos és tudattalan felismerések és jelentésrétegek, a Duna által kettéosztott város, az ember és a természet alkotta folyamatok, mozgások állíthatók párhuzamba, s tükröződnek vissza egymásban. Ez a tükröződés azonban nem csupán szimbolikus: a pesti Valyo kikötő szabad, a nyár ízeit kimerevítő szórakozóhelye mellett jól megférnek a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ konténerében plexi-boxokban elhelyezett képek, amelyeket szemlélve a Duna hullámai, a szomszédos területek építkezéseinek gyakran nem zajtalan történései, és a körülöttünk mozgó világ is egyaránt megelevenedik. Némileg persze megzavarva mindazt amit látunk; s ezzel egyúttal arra is rámutatva, miért nem egy klimatizált kiállítótérben kaptak helyet az alkotások, hanem sokkal inkább a város minden szennyével és szépségével együtt létező szabad térben.
És hogy mit is jelent pontosan a címben szereplő másik oldal, azt mindenki a saját élményei, a fotók emlékeink közt elraktározott képei alapján döntheti el a reggeli rohanás zajában sietve, vagy épp a délutáni dugóban várakozva. A visszapillantó tükrökből, a betört ablakokból, az előttünk elhúzó villamos ablakából látható elmosódott arcélek mind-mind a másik oldalon helyezkednek el. A jó hír azonban az, hogy van átjárás.

Infó:

Hello From the Other Side A kiállítás ingyenesen megtekinthető Nyitva: szeptember 23-ig Valyo Kikötő – Capa Kikötő (1095 Budapest, Hajóállomás utca 1.) Kiállító művészek: Bartha Máté, Barakonyi Szabolcs, Erdei Krisztina, Ficsór Zsolt, Gulyás Miklós, Kozó Attila, Kudász Gábor Arion, Kemenesi Zsuzsanna, Szilágyi Lenke, Szombat Éva és Timár Sára Erzsébet

Festői, álomszerű történetek

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2018.09.05. 18:51

Fotó: Neményi Márton
Nemzetközi színtéren is egyre többen érdeklődnek a 2009-ben alapított Cirkusz-Ka zenekar festői, álomszerű muzsikája iránt. Most viszont itthon lépnek fel: pénteken, a Narratív Zenekarok Fesztiválján. A Cirkusz-Ka alapítójával, Szlávics Annával beszélgettünk.
„Mi gyakorlatilag a színpadon tanultunk meg zenélni. Az első és legfontosabb mérföldkő a zenekar életében az az elhatározás volt, hogy a legelején kiálltunk a dalainkkal. Bátorság vagy butaság volt ennek a motorja, ma már mindegy is, de a legjobb döntés volt. Ilyen lendülettel vágtunk az első utazásokba, az első megjelent lemezünk felvételébe, így hagytuk ott szerzőtársammal, gitárosommal, Rock Tamással az akkori munkahelyünket. Nekem ezek a mérföldkövek, kicsik és nagyok, ahogy ez a zenekar folyamatosan változni, változtatni mer” – mesél a Cirkusz-Ka pályájának kezdetéről és az elmúlt kilenc év fontos eseményeiről Szlávics Anna. Már az alakulás évében kiadtak egy kislemezt, majd 2011-ben megjelent az első teljes albumuk – Kötéltánctangó címmel, a NarRator Records gondozásában. Azóta szinte minden évben jelentkeznek új felvételekkel: Tavak és tengerek című 2014-es lemezük nyitódala dobogós helyig jutott a brit Worldmusic Network világzenei dalversenyén. Az egyre növekvő külföldi érdeklődést jelzik az elmúlt években Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Lengyelországban, Belgiumban, Egyiptomban és a délszláv államokban adott sikeres koncertek. Mindez úgy, hogy dalaik magyar nyelvűek. „Olyan muzsika ez, ami bekapcsolja a közönséget, nem pedig kikapcsolja. Tere van a képzeletnek, és ha ebből épp kimarad az, hogy szó szerint értse valaki a szöveget, hát találja ki a saját történetét! Biztos mindenki átélte már, hogy ha nem beszélünk közös nyelvet, de szándék van egymás megértésére, az érzékelésünk kiélesedik a legapróbb gesztusra is, bekapcsol a kreativitásunk, s összerakjuk a szituációt. Ez történik a dalainkkal nem magyar anyanyelvű közönség előtt” – véli Anna. 
Amikor a kritikusok a Cirkusz-Ka muzsikáját igyekeznek körülírni, az alábbi műfaji címkéket használják: fado, bossa nova, flamenco, magyar népdal, jazz, francia sanzon, világzene. „Mindegyiket találónak érzem és egyiket sem. Saját zene, beleszűrődik, amit szeretünk, hallgatunk, de sehol semmi autentikus vagy átvett forma. Ösztönös döntések, pillanatnyi ihletett állapot, ami ezeket a dalokat megszüli. Persze utólag sok mindent rá lehet sütni, ha muszáj valamihez hasonlítani” – vélekedik Szlávics Anna. Amikor pedig arról kérdezem, hogy mennyire szövegcentrikusak a kompozícióik – hiszen most a Narratív Zenekarok Fesztiváljára kaptak meghívást – azt mondja, „ezek a dalok mi történeteink. Játékos jelenetek, érzések lazán kapcsolódó, festői, álomszerű füzére. Nem mondanám szövegcentrikusnak egyik dalt sem, egyaránt mesélnek a hangok, a ritmusok, az akkordok a szavak mellett. Elválaszthatatlan a szöveg és a zene.” Az ősszel új dalokkal és klippel jelentkező Cirkusz-Ka hazai és nemzetközi eredményeit Anna és Rock Tamás mindvégig közösen érte el. „Tamás a zenekar másik motorja; együtt nőttünk zenésszé, rengeteg közös tapasztalat és őrült kaland van mögöttünk. Ezzel együtt eljött a pillanat, mikor szerettünk volna más zenészektől is inspirációt kapni, tanulni a közös munkában. Elég sokan meg is fordultak a zenekarban, mindegyik találkozásért hálás vagyok. Az idők folyamán Szalay Tamás Géza és Clemente Gábor is állandó játszótársak lettek.” Anna és Tamás legszívesebben mindig a kvartettel és további vendégzenészekkel állna színpadra, de ez sokszor anyagi okok miatt nem lehetséges. „De szerencsénk van, mert a dalok először gitár-énekre születnek, s az egész zene esszenciája benne van a duó megszólalásban. Mi pedig nagyon szeretünk duóban, trióban muzsikálni, szeretjük a szabadságát, intimitását ezeknek a műfajoknak.”

Medrano és Sajnosbatár

A Narratív Zenekarok Fesztiválját Kamondy Imre költő-színész zenekara, a Cabaret Medrano nyitja, amely a pesti romkocsmákkal együtt, az ezredfordulón indult, és a budapesti kulturális tradíció mellett szövegei ismert kelet-európai írók (Hrabal, Mrożek) világához is hasonlatosak. A fesztivál második fellépője a Sajnosbatár, amely eredeti formájában már megszűnt, de nemrég – különös módon – saját emlék zenekaraként újjáalakult. „A jelen már elmúlt, a jövő még nem jött el, csak az emlékek maradtak” – vallja a Könczöl János és Szabó Enikő nevével fémjelzett kvartett.

Felfedezők – A részletekben rejlő művészet

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2018.09.05. 10:10
In.Stabil - Gaál Kata
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
A kortárs alkotók előtt tornyosuló kihívásokat és lehetőségeket tárja fel a Budapest Art Mentor program művészeinek munkáit bemutató Felfedezők című kiállítás.
Kilenc művész, kilenc egyedi alkotási mód – a Budapest Art Mentor program kiválasztott művészeinek sajátos hangvételű, újító és formabontó alkotásai a Felfedezők című kiállításon sokrétű, szerteágazó, ugyanakkor homogén egésszé állnak össze. Az újító és a formabontó jelzők mögött azonban nem megközelíthetetlen darabokat, hanem jól átgondolt, kidolgozott, érthető alkotásokat találunk. A percről percre változó technikai újítások korában a művészetek képviselőinek is új kihívásokkal kell szembenézniük, hiszen egy tökéletes portrét már egy gép is tud festeni – e gondolaton alapul az Ybl Budai Kreatív Ház falain belül bemutatott tárlat, amely a művészeti ágak közti átjárásra is nagy hangsúlyt fektet.
Az egyes művek üzenetei nem csak a XXI. századi kihívásokra, és az alkotói szabadságra, vagy épp a technika okozta rabságra, de egymásra is tökéletesen rezonálnak.

Míg Sztefanu Marina az elfeledett Édenkertet eleveníti meg egész termet betöltő installációjában, addig Szakál Éva Browser című festménysorozata az internet és a virtuális világ folyamatosan változó színeire mutat rá. Ehhez könnyed értelmezési láncolat fűzi Gaál Kata In.Stabil című művét, amely a klasszikus nemi szerepek megváltozására, és az ezekhez köthető sztereotípiák meglétére hívja fel a figyelmet. E témákhoz állnak közel Orbán Előd munkái is, amelyek az emberi kapcsolatainkban meglévő „visszajelzés függőségről”, az az okozta rabságról, kiszolgáltatottságról nyitnak párbeszédet.
Pauer szék - Ádám Zsófia
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Bár az idő, az emlékek, és világunk percről percre történő gyorsulása e művek esetében is előkerülő fogalmak, Ádám Zsófia vagy Horváth Lóczi Judit művei esetében központi szerepet kaptak. Előbbi művész Koreográfiák Bolcsóra című videóinstallációján egy kifeszített vászont, s apró, gyöngyszerű anyagokat láthatunk, amelyek a közvetlen közelben szóló hangszóró rezgéseinek hatására át-meg átrendeződő mozgást hoznak létre, ezzel a hang vizualitását megmutatva. Az anyag a művész más munkájában is megjelenik: egy fa törzsének és évgyűrűinek lenyomatain keresztül a változékonyságra, a szüntelen időben létezésre mutat rá az Emlékező anyag című alkotás. Horváth Lóczi Judit munkái a lenyomatoktól eltávolodva a harmadik dimenzió felé fordulnak. Színes építőkockákra hasonlító elemekből felépülő Becses idő című sorozata egy spájz-imitáció, amellyel a képzőművész arra kíván rávilágítani, a kortárs művészettel lényegében bárhol találkozhatunk. A polcon szereplő darabok közül kettővel például az Ybl Budai Kreatív Ház épülete előtt felállított nagyméretű szobrok formájában. Mátyási Péter Tanösvény című munkája is egy sokunk számára ismerős utat jár be; az Alpok hegyeit megidéző „tájképeket” ábrázoló állomások (egy tanösvény táblái) azonban a felhasznált anyagokon – műanyag fólia és ragasztó – keresztül a természethez való megváltozott viszonyunkat szemléltetik.
Emlékező anyag - Ádám Zsófia
Bár a kiállított művek mindegyike rendkívül összetett, jól átgondolt szerepük van a tárlat egészét tekintve, s a néző könnyedén tud kapcsolódni bármelyikhez azok mindennapi világunkra vonatkozó, mégis időtálló kérdéseket feszegető mivolta miatt. Hiszen ki ne számolta volna gyerekként egy fatörzs évgyűrűit, vagy ne szembesült volna felnőttként a női vagy férfi szerepek társadalmi meghatározottságának fullasztó béklyóival. S ezzel talán el is érkeztünk a kortárs művészeti törekvések, a kilenc kiállító alkotó, vagy a Felfedezők című tárlat céljához: elkészült a tökéletes portré. Az alanya pedig mi magunk vagyunk.

Budapest Art Mentor program

„Az éhes, pénztelen művészek, illetve életükben ismeretlen, de haláluk után felfedezett zsenik kora lejárt. (…) Ezért a kortárs alkotók számára elengedhetetlen, hogy saját magukat már az egyetem alatt, de legkésőbb az egyetemről kikerülve, elkezdjék a művészet-iparban pozicionálni.” – áll a Budapest Art Mentor program bemutatkozásában. A projekt célja, hogy lehetőséget biztosítson a pályázati úton kiválasztott tehetséges alkotóknak, olyan eszközökkel megismertetve őket, amely a hazai és nemzetközi piacon való megjelenésüket segíti. Az első évfolyam alkotói nem csupán közös órákon vettek részt, mentorokkal együttműködve dolgoztak, saját egyéni lehetőségeiket és adottságaikat figyelembe véve.