Előfizetés

Újabb villa, halleluja! – az Andrássy útra költözik a művészeti akadémia

Tölgyesi Gábor
Publikálás dátuma
2018.08.29. 11:00
Kásler szerint a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolatából sarjadtak ki a diktatúrák
Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Átadták a Magyar Művészeti Akadémia Titkárságának új otthonát, ami eddig hatmilliárdba került az adófizetőknek.
„A Jóisten a saját képmására teremtette az embert abból a célból, hogy kövesse őt. Rajta kívül nincs igazság.” Ha egy pap, lelkész vagy rabbi mondja mindezt, nincs abban semmi meglepő. Ám ezúttal a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) titkársága új otthonának keddi avatóján az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, Kásler Miklós kezdte ekként „templomi” beszédét, jóllehet, elődje, Balog Zoltán lelkészként sem igazán prédikált hasonló alkalmakkor. Például 2014-ben a felújított Pesti Vigadó átadásakor, amelyet a kormány az MMA tulajdonába adott. Kásler Miklós persze nemcsak teológiai eszmefuttatásokkal és latin idézetekkel tűzdelte meg beszédét: belefűzte az Íliászt, az Odüsszeiát és az Aeneist, majd jött Dante és Tasso. Amikor csapongó beszédében Vörösmartyhoz ért, felcsillant a remény, hogy a hallgatósága hamarosan elérkezhet a XXI. századba, de nem: ekkor Kásler képzeletben az Etelközbe vezette a publikumot. Ha a Who is America szatirikus sorozathoz hasonlóan Sacha Baron Cohen egyszer elkészíti majd a Kicsodák a magyarok? című szériát, feltehetően az alt-right újságíró karaktere arról faggatja majd a Magyar Tudományos Akadémia valamelyik történészét: Mi a véleménye arról, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje ágyazott meg a legbrutálisabb diktatúráknak? Merthogy ezt egy miniszter jelentette ki. Miután Kásler Miklós előadásában legalább öt ideológia is letarolta hagyományainkat, művészetünket, a hallgatóságában felderenghetett: nemcsak a hit, a prédikálás képessége is kegyelmi ajándék. De legalábbis a tárcavezető nagyon készülhet az Országgyűlés kulturális bizottságának éves miniszteri meghallgatására: ott szórakoztatják hasonló tirádákkal a politikustársaikat a tárcavezetők, legalábbis némelyikük. A magyar kultúra mint magányos tölgy és színes énekes madár költői képe mellett persze volt kétértelmű üzenet is a kultúrkampfért lelkesedőknek: „A megválasztott kormánynak nem feladata megszabni a kultúra irányait, nem is teszi. Ugyanakkor a kormány alkotmányos kötelessége, hogy szuverén módon védje értékeinket, mindenkinek biztosítsa az esélyt az alkotásra és kulturális gyarapodásra” – mondta a miniszter.
Az MMA tiszteletbeli elnöke, Fekete György héttételes laudációja ezek után felüdülésként hatott – legalábbis a hosszúságát és artikulációját tekintve. Az invokációban Fekete egy Orbán Viktor-idézetet hívott segítségül: „Az akadémia nem hozomra épült. Múltja van, teljesítménye, amit külső jogi, politikai és pénzügyi támogatás nélkül hozott eddigi teljesítmény.” Tekintve, hogy a miniszterelnök mindezt 2011 novemberében mondta annak alkalmából, hogy az MMA-t pár hónappal korábban köztestületként az alkotmányba betonozták − az MMA 2012-ben 2,5 milliárd forintos állami támogatást kapott, 2017-ben már 10,5 milliárd volt a költségvetése –, meglehetősen necces indítás volt. Fekete érezhette is ezt, a beszédében kitért a kritikus hangokra is mint az „álértelmiségiek provokációjára”. Az Andrássy út 101. alatt álló villa viszontagságos történetét mindössze annyival intézte el: MÚOSZ, Vorosilov. Mikor a világörökségi környezethez, múzeumokhoz érkezett beszédében, az intézményeket a tizenkét apostolhoz hasonlítva, már-már aggódni kezdtünk, nehogy blaszfémia legyen a vége.
Az Andrássy úti épület
Fotó: Kovács Tamás / MTI

Kettőt egy csapásra

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 2006-ban adta el Andrássy úti székházát, a Schanzer-villát. Az éppen száz éve épült eklektikus ház 1940-ben lett állami tulajdon, majd a sajtókamara székháza, Vorosilov marsall 1945-ben itt rendezte be a főhadiszállását. A MÚOSZ 1947-ben kapta vissza, a hetvenes években a legendás 25. színháznak is helyet adott. Az újságírók szövetsége 2008-ban költözött ki belőle, az állam 2014-ben vásárolta meg az MMA részére a mögötte álló, Bajza utca 31. szám alatt álló villával együtt, mintegy 2 milliárd forintért. A két villát egy üvegtetővel fedett udvar, valamint a Schanzer-villa hátsó traktusához toldott teraszról lenyíló üveglépcső köti össze – utóbbit tériszonyos akadémikusok valószínűleg nem fogják használni, turistaattrakció pedig nem lesz belőle, mivel a két épületet az MMA Titkársága – mintegy 120 fő – használhatja, miután az MMA köztestületi feladatainak bővülésével kinőtte a Vörösmarty téri Kristályházban – a 444.hu információi szerint évi több mint 100 millió forintért bérelt otthonát. (A Vörösmarty téri épületben az MMA könyv- és lapkiadója marad.) A két épület felújításának, átalakításának tervezési-kivitelezési költsége mintegy négymilliárd forint volt, s mint azt Laki Pétertől, a kivitelező Laki Épületszobrász Zrt. vezetőjétől megtudhattuk: a munkaerőhiány, valamint a folyamatosan dráguló árak a 2015-ben indult projektet sem kímélték. Új közösségi terek, ahol az MMA tagjai méltó körülmények között találkozhatnak – azon túl, hogy a titkárságnak legyen hol elférnie, az MMA elnöke, Vashegyi György ezzel indokolta, miért volt szüksége újabb villákra az MMA-nak. az épületbejáráson mindössze csak néhány reprezentatív teret, valamint a főtitkári és elnöki szobát mutatták be, ahol konstatálhattuk, a régi szecessziós kandallók megmaradtak, ám a színházteremhez vezető régi lépcsősort megszüntették. A nyolcvan fős színházterembe egyébként még Fekete György protekciójával sem sikerült bejutni, ahogy a Bajza utcai szecessziós lakóházat is elzárták a kíváncsi szemek elől. Imponáló, hogy az épület zéró energia kibocsátású, a fűtést és hűtést hőszivattyúk biztosítják – az éves fenntartási költséget mindenesetre nem árulták el az illetékesek −, ám az épület belül egyelőre kopár, feltehetően csak karácsonyra rendezik be teljesen.

A Hild-villa
Fotó: MMA

Rajonganak a historikus épületekért

Az MMA első ingatlanvagyonát 2013 novemberében kapta: a Budakeszi út 38-40. alatt álló Hild-villát 820 millió forintból újították fel az MMA művészetelméleti kutatóintézetének részére. Az intézmény 2016-ban még azt kutatta, hogy mit kutasson. Honlapja szerint idén már több rendezvényt, konferenciát tartott, tanulmányokat jelentetett meg. A szomszédos −a Budakeszi út 36. szám alatt található −, már felújított Ybl-villát 2016-ban vásárolta meg az állam 1,4 milliárd forintért a műgyűjtő bankár, Kovács Gábortól, a pazar berendezésért és műtárgyakért 254 milliót fizettek. A Napi.hu annak idején megírta: a Kovács Gábor érdekeltségében álló Ybl-Villa Kft. mérlegében a tárgyi eszközök 948 millió forinton voltak nyilvántartva 2015 végén, ebből az ingatlanok 741 millió forinton. Az Ybl-Villa Kft. részére 2010-ben 600 milliós hitelt folyósított a Raiffeisen Bank. A Műcsarnokot 2013-ban, a Pesti Vigadót 2014 márciusában kapta meg használatra az MMA – utóbbi felújítására az állam több mint 7,5 milliárdot költött. Az épület rekonstrukciójának viszontagságos története több mint tíz évig tartott. A Magyar Kézműves Akadémia Alapítvány (MKAA) az épület ötödik és hatodik emeletének felújítására 2011–2014 között európai uniós pályázatból 270 millió forintot, saját forrásból 136 millió forintot fordított, hogy kiállítóteret alakítson ki, és azt öt évig működtesse. Az MMA azonban 2014-től nem engedte be az épületbe az MKAA-t. A Műcsarnokot és a Pesti Vigadót az MMA a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-vel közösen használja.

A Pesti Vigadó épülete
Fotó: Török Máté / MMA

Michelangelo is nyerhetett volna

Agócs Gergely népzenekutató, Jónás Tamás költő, Kolonits Klára operaénekes, Köbli Norbert forgatókönyvíró− számos jeles alkotó, elismert művész is nyertese az MMA ösztöndíjpályázatának, amelynek köszönhetően egy éven át havi bruttó kétszázezer forintban részesülnek. Bár a nyertes pályázatokat, az elbírálás szempontjait nem hozták nyilvánosságra, a Népszavának elmondták: nemcsak a pályázatokat, hanem az alkotók hitelességét is nézték. – Ha valaki például azzal pályázott volna, hogy a Sixtus-kápolna freskóihoz mérhető mesterművet készít, de a korábbi munkái alapján ez hihetetlennek tűnt, nem támogattuk – mondták el lapunknak. Mintegy 1200 pályázó regisztrált, 800 pályázat volt elfogadható formailag, több mint félezer támogatható pályázat közül választott ki százat a zsűri. Volt Kossuth-díjas pályázó is, aki végül nem nyerte el az MMA-ösztöndíját.

Csak hitelből képesek fedezni az iskolakezdést

Varga Dóra
Publikálás dátuma
2018.08.27. 07:30

Fotó: Shutterstock
Számos család csak hitelből tudja finanszírozni a tanévkezdést, a személyi kölcsönök piaca augusztus-szeptemberben rekordokat döntöget.
Felpörög a személyi kölcsönök piaca augusztusban és szeptemberben, számos család ugyanis kisebb-nagyobb kölcsönöket vesz fel, hogy finanszírozni tudja az iskolakezdés költségeit. A több tízezer forintba kerülő tanszerek, a nyáron kinőtt ruhák és cipők megvásárlásán túl a nagyobb gyerekeknek albérletet is kell keresni, amelyért több havi kauciót kell letenni. Az elmúlt években a május-júliusi időszak személyihitel kihelyezéseinél akár 12 százalékkal is magasabb volt az augusztus-októberi mennyiség: 2015. május-júliusában például mintegy 34 milliárd forint személyi kölcsönt folyósítottak a bankok, augusztus-októberben viszont már 38 milliárdot. Azóta a személyi kölcsönök még népszerűbbek lettek, hiszen a kamatok rekord alacsonyak, ingatlanfedezet nem szükséges, az elbírálás kevés adminisztrációt és időt vesz igénybe, a kamatozás többnyire fix. Így tavaly már egyaránt erős volt a két időszak 88, illetve 86 milliárd forinttal. Valószínűleg az idén sem törik majd meg a lendület, és akár a májusi közel 44 milliárd forintos rekord is megdőlhet szeptemberben – mondta érdeklődésünkre Veres Patrik, a Bank360 szakértője. A bankok visszajelzései alapján a legtöbb ügyfél ebben az időszakban tanszerek, bútorok, műszaki cikkek – például laptop vagy mobiltelefon a gyereknek - vásárlására veszi fel a kölcsönt, de költenek a megszokott hitelcélokra is, mint lakásfelújítás, vagy autóvásárlás. Veres Patrik megjegyezte: éppen a megnövekedett ősz eleji kiadások miatt vesznek fel nagyobb összeget az ügyfelek, amiből egyaránt finanszírozható a tanszer és más egyéb is, amire a családnak szüksége van. Egy korábbi felmérés szerint a lakosság harmada számít ebben az időszakban jelentősebb kiadásra, amelyet közel 20 százalék fedezne hitelből. A Bank360 statisztikái szerint ilyenkor általában 1-1,5 millió forint körüli személyi kölcsönöket vesznek fel az ügyfelek. A tanévkezdés költségeinek kigazdálkodása különösen a vidéki családok számára okoz nehézséget, hiszen főként ott jelentkezik előbb-utóbb az a probléma, hogy helyi lehetőség híján másik településre kell küldeni iskolába a gyereket. A napi ingázás, a kollégium, vagy az albérlet költsége pedig alaposan megterheli a családok pénztárcáját, holott épp a kisebb vidéki településeken élők tudnak a legkevésbé ilyesmire félretenni. A falvakban élők mintegy kétharmadának a jövedelme nem éri el a társadalmi minimumot: azaz ők belső átcsoportosítással sem tudnak kisebb váratlan kiadásokat fedezni. A Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Policy Agenda nemrégiben publikált közös felmérése szerint ez egyébként a magyar társadalom felére igaz: csaknem 5,5 millió ember lényegében egyik napról a másikra él, nincs semmilyen tartaléka. A munkavállalók ugyan a szakszervezetektől is kapnak segítséget a tanévkezdéshez, ám sokszor ez sem elég. A Vasas Szakszervezetnél a tagok fele kér megalapozottan iskolakezdési támogatást, tehát jövedelmük alapján ennyien valóban rászorulnak a segítségre – tudtuk meg László Zoltántól, a Vasas Szakszervezet alelnökétől. Sokan emellett még hitelt is kénytelenek fölvenni; a költségek kigazdálkodása főként a középiskolába vagy felsőoktatásba járó diákok szüleinek okoz gondot. Egy albérlet több havi kauciója például már olyan kiadás, amit sokszor csak hitelből tudnak fedezni a családok - magyarázza az érdekvédő. A szakszervezet ezért évek óta a tanévkezdésre időzítve egy pénzintézettel kötött megállapodás értelmében kedvezményes hitellehetőséget kínál tagjai számára, amelyet a tagok ki is használnak. László Zoltán azonban jobban szeretné, ha a magyar munkavállalók annyit keresnének, hogy egy fogszabályzó elkészíttetése vagy az iskolakezdés miatt ne kelljen hónapokra eladósítaniuk magukat. Megjegyezte: jó volna például változtatni azon a gyakorlaton, amely szerint számos cég a jelenléthez köt bizonyos juttatásokat. A havi 20 ezer forintra is rúgó jelenléti bónuszt már egy nap alatt elveszítheti az az édesanya, aki otthon marad beteg gyerekével, pedig arra a pénzre nagy szükség volna az iskolakezdéskor.   

Több százezres különbségek

A személyihitel-állomány teljes összege a júniusi adatok alapján 585,6 milliárd forint, az új szerződéseké 42,17 milliárd volt. Az első 6 hónapban 214,39 milliárd forint volt az új személyi hitelek összege, ami több mint 51 százalékos növekedést jelent tavalyhoz képest. A kamatok átlagosan 14,03 százalék körül alakultak ebben az időszakban, míg az átlagos hitelköltség mutató (THM) 14,31 százalék volt. Az ajánlatok között ugyanakkor nagy a szórás: a bank360.hu kalkulációi szerint 1 millió forintot - jövedelemátutalással - már 10,97, de akár 18,38 százalékos THM-mel is fel lehet venni 60 hónapra, ami több mint 150 ezer forintos különbséget jelent a visszafizetendő összegben. Még nagyobb eltérések vannak 5 millió forintos hitelösszegnél: a legkedvezőbb ajánlat 8,9 százalékos THM-mel rendelkezik, máshol 14,31 százalékos THM-mel adják. A visszafizetendő összegben a két ajánlat között csaknem 900 ezer forintnyi különbség van.    

Egyre kevésbé éri meg a cégeknek, hogy utalvány formájában iskolakezdési támogatást adjanak dolgozóiknak, a kormány ugyanis az utóbbi években folyamatosan csökkentette ennek adókedvezményét, jövőre pedig teljesen meg is szünteti. Két évvel ezelőtt még 34,51 százalékos adóteher mellett adhatták a cégek dolgozóiknak az iskolakezdési utalványt, 2017-re ez 43,66 százalékra nőtt, az idén pedig – az egyéb adóváltozások miatt – 40,71 százalékos adót kell fizetniük utána. Jövőre viszont az iskolakezdési támogatás is úgy adózik, mint a bér, vagyis nem lesz többé értelme utalvány formájában nyújtani. Pláne, hogy annak adminisztrációs terhe is van: nyilatkozatot kell kérni a dolgozótól, hogy családi pótlékra jogosult, gyermeke pedig iskolába jár. Az iskolakezdési utalványokat ráadásul nem is lehet akármire elkölteni: csak tankönyvek, taneszközök, illetve ruházat vásárolható belőle. Egy ajándék- vagy egy Erzsébet-utalvány kiadásához viszont nem kell igazolás, és többféle módon is el lehet költeni, ezért amióta az adóvonzatuk azonos az iskolakezdési utalványokéval, a tanévkezdéskor valamilyen támogatást nyújtó munkáltatók nagyjából fele már inkább ebben a formában segíti dolgozóit – magyarázza Fata László cafeteria szakértő. A cégek most többnyire 10-20 ezer forintot adnak iskolakezdésre az érintett dolgozóknak. Ez igen népszerű cafeteriaelemnek számít, és a cafeteriát nyújtó cégek csaknem felénél az egyre kedvezőtlenebb adófeltételek ellenére még 2017-ben is megtalálható volt a kínálatban. Miután azonban jövőre a bérrel azonosan adózik az iskolakezdési támogatás és a többi utalvány is, valószínű, hogy a cégek - ha továbbra is adnak majd ilyen támogatást -, ezt inkább bér formájában fogják kifizetni – véli Fata László. Ezzel azonban többezer forintot veszítenek az érintett dolgozók, mivel a munkavállalói és a munkaadói adóterheket összeszámolva a mostani 40,71 százalék helyett 81,95 százalékos adót kell majd fizetni a támogatás után. Ez azt jelenti, hogy egy 20 ezer forintos iskolakezdési támogatásra ezentúl 6 700 forint adót kell fizetnie a munkavállalónak, így csak 13 300 forint marad a zsebében. Fata László azt mondja: a cafeteria-keretben a volument tekintve ugyan nem tesz ki a jelentős hányadot az iskolakezdési támogatás, hiszen csupán egy évben egyszer nyújtott kisebb összegről van szó, a családoknak azonban komoly segítséget jelent. Ráadásul ezzel a munkaadók eddig egy bizonyos célt, a gyerekek iskoláztatását tudták támogatni. Ha viszont az utalvány bérré alakul, azaz bármire elkölthető lesz, akkor egyrészt e célzott jellegét elveszíti, másrészt idővel teljesen el is sikkadhat.  

A minimálbéreseket a bank is húzza

A fogyasztási hitelekre - áru- és személyi kölcsönökre - leginkább az alacsonyabb jövedelmű családok szorulnak rá: az MNB adatai szerint a fogyasztási hitelek esetében az adósok 77 százalékának nem haladja meg a jövedelme a havi bruttó 300 ezer forintot. Ez a réteg ráadásul aprópénzért adósítja el magát hónapokra: a legalacsonyabb jövedelmi kategóriákban felvett összeg 100 és 200 ezer forint között mozog. A magasabb fizetéssel rendelkezők jóval kisebb arányban vesznek fel fogyasztási hitelt: a félmillió forint feletti bruttó jövedelemmel rendelkezők szerződései alig több mint 5 százalékot tesznek ki. Ők viszont jellemzően nagyobb összegeket igényelnek: a 400 ezer forintnál többet keresők körében már az 1 millió forintos hitelösszeg feletti kölcsönök dominálnak. Az alacsonyabb jövedelmű háztartásokban sokkal jellemzőbb a hitelhalmozás is: a 2013 óta folyósított fogyasztási hitelek csaknem harmadánál az adósnak már volt egy másik, még vissza nem fizetett hitele, 14 százalékuknál pedig az új személyi kölcsön folyósítása előtti hónapban szűnt meg a korábbi kölcsönszerződés. A hitelhalmozók között szép számmal vannak nagycsaládosok is, akik jóval nagyobb arányban (37 százalék) kényszerülnek erre, mint a gyermektelen háztartások (29 százalék). A bankok ugyanakkor jóval kedvezőbb feltételek mellett kínálnak hiteleket a magasabb jövedelemmel rendelkező ügyfeleknek, mint a kevésbé tehetőseknek. Az egyik bank például egy 1,5 millió forintos, 5 évre felvett személyi kölcsönt 16,3 százalékos teljes hiteldíjmutatóval (THM) kínál a 91 770 forintos jövedelemmel rendelkezőknek, vagyis a minimálbérből élőknek (ennyi marad a bruttó 138 ezer forintos minimálbérből). A 450 ezer forint feletti jövedelemmel rendelkezők viszont 8,31 százalékos THM-mel juthatnak hozzá ugyanehhez a hitelhez. A visszafizetendő összeg tekintetében ez drasztikus – több mint 300 ezer forintos – különbséget jelent: a minimálbéreseknek 2,15 millió forintot, a 450 ezer felett keresőknek 1,82 millió forintot kell visszafizetniük 5 év alatt a 1,5 milliós kölcsönért.  

Kaszacsapás az ország felett

Doros Judit, Vas András
Publikálás dátuma
2018.08.25. 11:00

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Bodrogközi polgármesterek megkongatták a vészharangot: szerintük az állam arra készül, hogy visszanyesse a járásokat, ami egyértelműen hátrány lenne a vidéknek.
Amennyire ódzkodtak tőle 2013-ban, annyira hozzászoktak, mi több, megkedvelték a járásokat a vidéki kisvárosokban, falvakban. Ezért is ijesztő a búvópatakszerűen felbukkanó hír, miszerint a kormány a járások megnyirbálására, itt-ott megszüntetésére készül, s a közszféra tervezett létszámleépítése ezeket a hivatalokat is érinti majd. Az érintettek a maguk módján igyekeznek ellenállni vagy legalábbis kifejezni az ellenérzésüket. A fideszes polgármester vezette Cigándon például augusztus 20-án nemcsak az államalapítást és az új kenyeret, hanem a cigándi járás megalakulásának ötéves évfordulóját is látványos külsőségek közepette ünnepelték, s az eseményre meghívták a közeli Hercegkút szülöttét, Stumpf István alkotmánybírót is. A térség polgármesterei pedig egy emberként álltak a színpadra, így is demonstrálva a járáshoz való tartozásukat. Oláh Krisztián, a település kormánypárti polgármestere azt mondta a Népszavának: ellentmondó hírek érkeznek hozzájuk, van, aki az eddigi járási hivatali rendszer teljes átalakítását rebesgeti, mások „csak” átszervezésekről beszélnek. Ők ez utóbbinak sem örülnének – mondta –, mert a vidéki hivatalok jelenleg is létszámhiánnyal küzdenek, s az eddiginél kevesebb emberrel egyszerűen nem tudnák elvégzeni a feladatukat. Csak a cigándi járás 15 település és az ott élő 17 ezer ember ügyes-bajos dolgait intézi. - Errefelé sok a szegény, a hátrányos helyzetű, a munkanélküliség közelíti a húsz százalékot: ilyen környezetben már az is érvágás, ha plusz tíz kilométert kell utazni a munkaügyi kirendeltségre, nemhogy ötvenet-hatvanat – mondta. A legtöbb itteni polgármester egyetértett Oláh Krisztiánnal. Volt, aki azt mondta lapunknak: a Bodrogköz az ország legszegényebb kistérsége, ha itt bezárnak egy ilyen hivatalt, az azt jelenti, hogy az állam egyszerűen lemond erről a vidéktől, s nemhogy lélegeztetőgépre teszi az itt élőket, hanem még a levegőt is elzárja előlük. Ám akadt olyan is, aki szerint „nem dőlne össze a világ”, legfeljebb néhány addigi hivatalvezetőből kirendeltségvezető lenne, néhány főosztályvezető pedig lefokozódna az összevonásokkal. A fontos ügyeket ugyanis még mindig helyben, a polgármesteri hivatalokban intézik, ez legfeljebb akkor változna, ha az állam ezt az intézményrendszert is drasztikusan leépítené – amiről egyébként szintén felbukkannak hírek. – Kevés elhibázottabb döntést tudok elképzelni, mint a járások vagy legalábbis egyes járások, illetve járási hivatalok megszüntetését – jegyezte meg egy somogyi kistelepülés polgármestere. – Egy falu életében a járás a kapocs az államhoz, ez az a szint, amelyen be tud csatlakozni a rendszerhez. Az itt élőknek pedig a mindennapjait határozza meg, hiszen például a munkaügyi hivatal vagy a földhivatal kirendeltségével állnak kapcsolatban. A faluvezető hozzátette, vidéki szinten az állami operatív munka a járásokban zajlik, ha már spórolni akar az állam, sokkal inkább a teljesen funkciótlan, csak reprezentatív szerepet játszó megyéket kellene leépíteni, megszüntetni. – Ha csak a közszféra beharangozott létszámleépítése miatt nyúlnának a járásokhoz, egyértelmű, az illetékesek megint fordítva ülnek a lovon – mondta a polgármester. – Ismét kiderülne, a vidék, az itt élőemberek szimpla statisztikai adatok a kormányzat számára, s a minisztériumokban senkit sem érdekel a falvak életminősége. Hasonlóképpen vélekedett Süle Tibor, Alsóbogát polgármestere is, aki szerint nagyjából akkora szükség van a jelenlegi járási rendszerre, mint családban a gyerekekre. – A leépítés helyett sokkal inkább még több tartalommal kellene megtölteni – jelentette ki. – Egy kistelepülésnek annál jobb ugyanis, minél több funkciót kap a járás, hiszen azt jelenti, helyben, de legalábbis belátható távolságban vezényelheti le az ember az életét. Az információáramlás, az ügyintézés olyan területek, melyeket minél közelebb kellene vinni az emberekhez, nem pedig központosítani egy távoli helyen, akár csak anyagi megfontolásokból is. Egy zalai faluvezető szerint éppen elég baj, hogy az elmúlt években rengeteg feladatot elvontak a körjegyzőségektől, s ezek átkerültek a járásokhoz, bizonyos területeket viszont értelmetlenség lenne ennél magasabb szintre emelni. – A megyéknél nincs semmiféle hatalom, afféle káderfektető, szó szerint műintézmények – állította –, s nincs is meg az apparátus, hogy átvegyen funkciókat a járásoktól. A megyei kormányhivatalok pedig már így is igazi vízfejek, az operatív munka helyett jobbára csak az ellenőrzésre van energiájuk, ráadásul, mivel nincsenek ott a „terepen”, a helyi dolgokra nincs is rálátásuk. Egy baranyai polgármester szerint egy ilyen irányú, újabb közigazgatási átszervezésnek a kistelepülések lennének a nagy vesztesei, ám az értelmét racionálisan senki sem tudná megmagyarázni. – A 2010-es kormányváltás óta, ha nem is tökéletesen, de kialakult az új rendszer – jegyezte meg. – Most megint fenekestől felfordítanának mindent a leépítésracionalizálás jegyében, persze nem fentről, a minisztériumokból kezdve, hanem egy nagy kaszacsapással végigsuhintva az országon. Aztán persze később belátják, hogy a helyi ügyintézéshez is kell valamilyen állami szint, s akkor majd jön a fejvakargatás, hogy mi legyen, mert a korábbi állapotot ciki visszaállítani. Megszívja majd mindenki, egyedül a pecsétfaragók járnak majd jól: tele lesznek megrendeléssel… Megkerestük a Belügyminisztériumot, valóban van-e alapja a járási hivatali rendszer átalakítására vonatkozó híreknek. Meglepetésünkre azt közölték, hogy ez ügyben a Miniszterelnökség illetékes. Innen azt a választ kaptuk, hogy cáfoljuk a hírt, semmilyen alapja nincs. – A járási rendszer általunk történt helyreállítását a kormány nagy előrelépésnek tartja, ezért semmiképpen sem kívánjuk megszüntetni azt. Annak felülvizsgálata zajlik, hogy az egyes járások területeinek kialakítása az elmúlt évek tapasztalatai alapján megfelelő-e vagy indokolt-e a változtatás. A kérdésben eddig semmilyen döntés nem született – írták. Néhány, lapunknak nyilatkozó polgármesterrel is megosztottuk a hivatalos választ. Nem nyugodtak meg. 

Mire jók a járások?

Magyarországon korábban a közigazgatás alapegységeit a királyi vármegyék alkották, élükön az ispánokkal, s később alakultak ki a nemesi vármegyék szolgabírókkal s az illetékességi körüket jelentő szolgabírói járásokkal. A tanácsrendszer megalakulásával a járások szerepe megnövekedett, az ügyek többségében elsőfokú feladatot és hatáskört láttak el, a községek szerepe pedig formálissá vált. Magyarországon 1983. december 31-én megszűntek a járások. A Fidesz–KDNP 30 évvel később újraélesztette a rendszert, arra hivatkozva, hogy a kormány szükségesnek tartja a járás, mint az állam szervezetének legalacsonyabb szintű területi és szervezeti egysége kialakítását, a hatékonyabb, költségtakarékosabb és ügyfélközpontú területi közigazgatás megteremtése érdekében. Hangsúlyosan szerepelt a határozatban, hogy a járáson belül a székhelytől legtávolabb levő település lehetőség szerint ne legyen messzebb 30 kilométernél, s figyelembe kell venni a közlekedési infrastruktúra és a közúti-vasúti megközelíthetőség szempontjait, a tömegközlekedési lehetőségeket. Az induláskor – 2013. január 1-jén – 175 járási, valamint a fővárosban 23 kerületi hivatal kezdte meg működését, s miután a polgárdi járás megszűnt, így jelenleg 174 ilyen közigazgatási egység működik szerte az országban. Tavaly bővült a profiljuk is, miután a fővárosi és megyei kormányhivatalok által ellátott 1106 hatáskörből 914 átkerült a járási és fővárosi kerületi hivatalokhoz.