A művészet és a természetvédelem kapcsolódik össze egy napra a budapesti Carl Lutz felső rakpart Margit híd és Árpád híd közötti szakaszán. Egy kilométeres festményt állítanak ki a Dunáról, a Duna mentén. A több mint 60 összefűzhető tekercsből álló festmény a szerb származású Ana Tudor festőnő munkája, amely egy nemzetközi turné állomásaként lesz látható a rakparton. A Duna Művészete (Art of Danube) című kezdeményezést a németországi vadvédelmi Egyesület (Association for Wildlife Protection) támogatja, azzal a céllal, hogy a Duna folyása mentén 14 városban és 8 országban mutassák be az alkotást A Fekete erdőtől a Fekete tengerig című pop-up kiállítás keretében. A WWF Magyarország együttműködésében megvalósuló eseménnyel hazánk és a térség legnagyobb folyójának jelentőségére, a folyóban és árterein található fajok megóvásának fontosságára hívják fel a figyelmet. A festmény kedd reggeltől a koraesti órákig lesz megtekinthető a járda és kerékpárút felőli részen. „A művészettörténetből is ismert, hogy a festészet gyakran a természetből nyeri az inspirációját. Azt gondolom, ezeket a kérdéseket egyszerűbb ilyen jellegű, meghökkentő, művészi dolgokkal megvilágítani” – mondta lapunknak dr. Bogyó Dávid, a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi projektvezetője.

A projekt lehetővé teszi a teljes Duna-medencében hogy a szakemberek, a média, és legfőképp a helyi polgárok értesüljenek róla: a természeti értékek leromlása emberi döntések következménye, amelyeket a társadalom tevékenysége okoz – hangsúlyozta Bogyó Dávid, kiemelve, a Duna a világon a leginkább nemzetközi folyam, melynek legtöbb problémája az összes jelenlévő országban hasonló, s így nemzetközi együttműködések nélkül nem oldható meg. „A célunk az, hogy a megfelelő eszközökkel felhívjuk a figyelmet a kérdésre, és egyre többen legyenek azok, akik a saját, szűkebb környezetükben képviselik azt az értékrendet, hogy óvják természeti értékeinket. Úgy hiszem, ez minél nagyobb támogatottságot nyer a társadalomban, annál inkább lehet hatással a döntéshozókra is.” 

Az élővilág, és a Duna szeretete köti Ana Tudor, festőnőt is a projekthez. A művész munkáit már több országban is kiállították, viszont ez alkalommal olyan alkotást szeretett volna készíteni, amellyel otthonát és az azt körülölelő folyót is népszerűsíti. A hatalmas kiterjedésű, a világon is egyedülálló festmény három év alatt készült el a helyi üzletek művészeti kellékei, valamint az alkotó családja, barátai segítségével. A vajdasági kisvárosból származó művésznő életének nagy részét Horvátországban töltötte, később mégis visszatér szülőföldjére, ahol azóta a számára annyi gyerekkori emléket őrző Dunának és a védelemre szoruló növény- és állatvilágának szenteli festészeti tevékenységét. „Az egy kilométer hosszú, nyolcvan centiméter magas festmény megdöbbentő, nem szokványos megközelítést tartalmaz. Nagyon jól szimbolizálja, hogy a folyam nagyon hosszú, ábrázolja a különböző folyószakaszokat, a forrást, a torkolatot” – hangsúlyozta Bogyó Dávid. „A festmény grandiózussága jól kifejezi, hogy milyen meghatározó a Duna a régióban. Ökoszisztéma szolgáltatásai – a parti pihenés, a horgászat, az ivóvízkészlet, az esti kiülős beszélgetések – összességében nagy hasznot hajtanak a társadalomnak, melyeket nehéz pénzben kifejezni.”

Michael Douglas hetvenhárom évesen olyan lelkes és vibráló, mintha csak most ért volna a csúcsra. Pedig kapott ő már Oscar-díjat producerként, majd színészként is. Most „csak” visszatért a mozivászonra A Hangya és a Darázs című Marvel-moziban, melynek a párizsi díszbemutatója után beszélgettünk.

- Immár másodszor alakítja Dr. Hank Pym-et, azaz az eredeti Hangyát a Marvel univerzumban. Hogyan látja a nagy Marvel – DC háborút? - Jó kérdés. Sehogy, mert fogalmam sincs a képregények világáról. Négy évvel ezelőtt elküldték nekem A Hangya forgatókönyvét, először azt hittem, hogy valami természetfilmet kellene narrálnom, aztán észrevettem, hogy a forgatókönyvvel jött egy csomó képregény is. Elolvastam őket, és tetszett, hogy életemben először zöld háttér előtt kell majd színészkednem. Eddig csupán emberi karaktereket alakítottam… Tulajdonképpen addig a pontig csak egyetlen szuperhősfilmet láttam, a Vasember első részét, de csak azért, mert Robert Downey Jr. hívott, akivel együtt forgattuk a Wonder Boys – Pokoli hétvégét. Aztán jött a forgatás, és mondogatják nekem, hogy ide nézzek, onnan meg lőnek rám, szóval kellőképpen zavarba jöttem. Zöld háttér előtt játszani kemény meló! Amúgy meg a Marvelről ma azt gondolom, hogy minden filmjük sikeres, ilyet még nem láttam soha. Le a kalappal. - Feminista filmnek tatja A Hangya és a Darázst?  - Feminista film?... Hát, az biztos, hogy az egyik főhős nő, és ez még ma is eléggé ritka esemény. Sőt, még a főgonosz is nő! A Weinstein-botrány egyik fontos hatása, hogy egyre több női szakember, rendező, operatőr jut lehetőséghez. De nem hiszem, hogy ennek vagy a feminizmusnak bármi köze lenne A Hangya és a Darázshoz, ami lássuk be: két órányi, borzasztó sok pénzből készült szórakoztatás.   - A gyerekeivel sem nézett soha szuperhősfilmeket? - Nem, mert a gyerekek ma már az iPadon moziznak, miközben ki sem kelnek az ágyból. Nem fogok melléjük feküdni. A nagyobbik fiam pedig nem néz ilyeneket, ő egy igazi történelem-faló, így szinte csak dokumentumfilmeket néz. Kivételt tett A Hangya első részével, majd azt mondta: „Papa, ez jót fog tenni a karrierednek. Törekedj arra, hogy benne legyél a második részben is!”  - Miután nagyon energikus passzban van, muszáj rákérdeznem: mitől boldog ennyire? - Viccel? Túléltem a rákot, teljesen felépültem és hetvenhárom évesen fontos szereplője vagyok Hollywood legfontosabb franchise-ának, mely a tökéletes eszképizmust hirdeti. Emellett természetesen próbálom nem felizgatni magam a világ olyan dolgaival, melyekre úgysincs semmilyen ráhatásom.    - De úgy tudom, elkötelezett demokrataként a híreket még mindig elolvassa és rendszeresen jól fel is húzza magát rajtuk.  - Értékelem a tájékozottságát, tényleg így van, bármennyire is szeretnék erről leszokni. De nem lehet, nem szabad. Lépni kell, mert a társadalmat és a közvéleményt átitatja a méreg, a rák. A demokrata párttal együttműködve most azon dolgozom, hogy az időközi választásokon nyerjünk, és megalapozzuk egy demokratikus kongresszus létrejöttét. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a Mueller-vizsgálat eredménye. Szóval, sok probléma van az Egyesült Államokban, de az, hogy olyan országokban, mint Magyarország, Lengyelország, Törökország vagy Olaszország, sérül a liberális demokrácia intézménye, kétségbeejtő. A hidegháború hangulata kísért Európában.    - Azt mondta: mindig csak drámai karaktereket alakított. Ezekre a lehetőségekre ugrott csak korábban? - Nem, én egészen másképp működök, mint egy átlagos színész, mert én elsősorban producer vagyok. Amikor a kezembe kerül egy forgatókönyv, nem a szerepet nézem elsősorban, hanem magát a filmet. Ha úgy érzem, hogy a könyv hat rám, elemzem, és ha jó filmet remélek, akkor nézem csak alaposabban, milyen is nekem járó szerep. Ami olykor jó, máskor pedig Sharon Stone a szerencsésebb. Azt tudtam, hogy Verhoevennel nagyon erős lesz az Elemi ösztön, és bármilyen kisebb szerepet is elvállaltam volna benne.    - Ha mar szóba hozta: mit gondol, Hollywoodban ma le lehetne forgatni egy, a szexualitás terén olyan nyers és belemenős filmet, mint az Elemi ösztön?  - Hát, készült egy folytatása is, én nem láttam, de úgy hallottam, eléggé pocsék (nevet). Nézze, a kérdésére a válasz: igen is, meg nem is. Hollywoodi nagy stúdió már biztosan nem vállalná be, de itt van ez az új csodálatos találmány, a streaming, ahol minden lehetséges. A Szilícium-völgy megeszi az álomgyárat reggelire. Ott van például a Netflix, pont most fejeztem be nekik egy komédia sorozatot, a The Kominsky Method-ot. Már csak azért is zseniális, mert nincs reklám, így egy-egy epizód hossza sincs behatárolva. A feleségem, Catherine (Zeta-Jones) pedig a Hulunak és a Facebooknak készít egy szériát. Nézzük a számokat: 2018-ban a csak a Netflix 8 milliárd dollárt költ tartalomgyártásra.    - De nem sajnálja a mozit? - Dehogynem. Ha tehetem megyek, főleg IMAX-be. De akkor térjünk vissza a számokhoz. A Netflix díja tíz-tizenkét dollár havonta, ezt szorozzuk be a 130 millió előfizetővel. Ez másfél milliárd dollár bevételt jelent havonta, és 18 milliárdot évente. A mozi háttérbe fog szorulni, olyan különleges eseménnyé fog válni, mint a színház. De persze, van olyan hely a világon, ahol most van a mozik forradalma: Kína. - Van olyan, amit esetleg megbánt a karrierje során?  - Mindig is ösztönös alkat voltam és szerettem kockáztatni, gondoljon csak mondjuk a Száll a kakukk fészkére című filmre, melynek a producere voltam, vagy a Kína szindrómára, melyben szerepeltem. Volt egy tévésorozatom a hetvenes években, a San Francisco utcáin, ami az Egyesült Államokban nagy siker volt. - Magyarországon is.  - Komolyan? Nem tudtam, hogy Kelet-Európában is sugározták. Tudja, annak idején szinte lehetetlen volt az átjárás a tévé és a mozi között. A filmsztár a mozicsillagot jelentette, akiért az emberek fizettek, hogy láthassák, a tévészínészek meg lesajnált figurák voltak, akiket ingyen néznek. Amikor megkaptam az Oscar-díjat a Száll a kakukk fészkére producereként, mindenki azt kérdezte tőlem értetlen arccal: na, de miért akarsz te színészkedni? Ezután az történt, hogy producerként remek filmeket tudtam tető alá hozni, melyekben a stúdiók miatt nem tudtam szerepet kapni. Például én voltam a producere a John Carpenter rendezte Csillagembernek, én szerettem volna eljátszani a címszerepet, de a pénzemberek nem járultak hozzá. Így fel kellett hívnom Jeff Bridges-t. - Mi történt, miután megkapta színészként is az Oscar-díjat a Tőzsdecápákért?  - Hát, akkor bekövetkezett, amire vágytam, immár úgynevezett bankképes sztár lettem. Persze, megtanultam, hogy nem mindig jó az, amire az ember vágyakozik. Túlságosan fontos lettem: Oscar-díjas producer és színész egyben. Túl sok mindennel foglalkoztam, ki sem látszottam a munkából. Visszatérve a kérdésre, amit megbántam, az az volt, hogy nem építettem le a produceri cégemet, és nem élveztem ki azt, hogy végre filmsztár lehetek. - De azért csak büszke a karrierjére, nem?  - A produceri énem válaszol egy sporthasonlattal: jó az átlagom. Kritikai és bevételi szempontból egyaránt. - Édesapja adott tanácsokat annak idején?  - Hogyne adott volna. Például azt, hogy folyamatosan eddzem a testemet. Neki még most, 101 évesen is van személyi edzője. Erről jut eszembe, amikor 90 éves volt, izgatottan felvívott, hogy meghalt Mike, az akkori edzője. Aki 94 éves volt (nevet). Amúgy a legfontosabb tanácsa a showbizzel kapcsolatban az volt: „Teljesíts a maximumon, minden mást szarj le!” - Mi lesz, ha az ön gyerekei is színészek akarnak lenni?  - Semmi, mert már azok. Örülök, hogy nem rettentek meg a felmenőiktől… - Mit szólt ahhoz, amikor először meglátta a digitális technika következtében a harminc évvel korábbi önmagát A Hangya és Darázsban?  - Először is: imádom Michelle Pfeiffert, akivel ebben a jelenetben – életemben először – együtt játszom. Oda voltam a gyönyörtől, hogy ő lesz a feleségem. Erre, amikor ezt a bizonyos „fiatalkori” szcénát vettük fel, telenyomták a képünket mindenféle pontszerű cuccokkal, hogy leképezzék a mimikánkat. „Hát, nem így gondoltam, Michelle” – mondtam zavaromban. A legszebb viszont tényleg az volt, amikor a moziban azt láttam: nem csak most, de harminc évvel ezelőtt is már együtt voltam Michelle Pfeifferrel. - Ne értse félre a kérdést: ugye, nem tervezi a visszavonulást?  - Nem látok semmilyen okot, amiért kellene.   

Egy öreg kenyereskosárból előkerült David Bowie első demófelvétele, amelyen a 16 éves zenész első együttesével egy kis londoni stúdióban rögzített magnószalagon énekel – írja az MTI. A magnófelvételen Bowie az I Never Dreamed című számot adja elő a The Konrads nevű bandával. A The Guardian című brit napilap szerint a szalag akár 10 ezer fontért (3,6 millió forintért) is elkelhet egy aukción. A The Konrads a Decca lemezvállalat számára készítette a demót, de sem ez a próbálkozás, sem egy következő nem nyerte el a kiadó tetszését. Bowie pedig hamarosan otthagyta a bandát művészi ellentétekre hivatkozva. A felvételt David Hadfield találta meg, aki a The Konrads dobosa és menedzsere volt. A szalag akkor került elő, amikor költözés miatt kiürítette házát, és kirámolta a garázs fölötti tárolót is. A demó nagyapja egykori kenyereskosarában pihent más holmikkal, fényképekkel, vázlatokkal, levelekkel együtt. Hadfield felidézte, hogy a Konrad ügynöke, Eric Easton kérte fel őket a demó elkészítésére, amihez Mordenben az RG Jones stúdiót foglalták le. Bowie, aki akkor még eredeti nevén, David Jonesként szerepelt, a banda többi tagjával írt számokat a felvételhez. „Úgy döntöttünk, hogy néhány gitárszámot és egy eredeti dalt veszünk fel. Az I Never Dreamed című számot választottam, mivel ez volt a legerősebb. David vezette a vokált, hogy a legjobban szólaljon meg a szám. Tehát ez lett a legelső felvétel, amelyen David Jones énekelt 55 évvel ezelőtt” – mesélte Hadfield. Bowie 2016 januárjában halt meg rákban, két nappal 25. stúdióalbuma, a Blackstar megjelenése után, a 69. születésnapján.

Személyes műgyűjteményének árverése, amelyen Frank Auerbach és Damien Hirst munkáira is lehetett licitálni, több mint 33 millió font (12 milliárd forint) bevétellel zárult a Sotheby's aukciósháznál. Hadfield relikviáját szeptemberben az Omega Auctions bocsátja árverésre Newton-le-Willowsban. Paul Fairweather, az árverés vezetője „teljesen új, zenetörténetileg jelentős” darabnak nevezte az eredeti magnószalagot, amely egy olyan zenész első felvételét tartalmazza, aki később szupersztárrá vált.