Jó itt lakni – 90 éves a Gombaszögi Nyári Tábor

Publikálás dátuma
2018.07.22. 19:58

A felvidéki fiatalok legfontosabb nyári fesztiválján jártunk, ahol nincs térerő, alapfelszerelés a gumicsizma, de nem dísznek van a programfüzetbe biggyesztve, hogy szabadegyetem.
Dél is elmúlt már, de a tábor mintha még mindig ébredezne. A levegőben sparheltes lepény illata terjeng – a szalonnásnál finomabb fesztiválkaját még nem találtak fel –, a szomszéd asztalnál néhányan azt próbálják megfejteni, mit jelenthet a palacsintás bódé oldalán virító „ordás” felirat. A Gombaszögi Nyári Tábor sok tekintetben olyan, mint egy időutazás: mintha csak a kilencvenes évek végét írnánk, és a Sziget Fesztiválon járnánk. A táborozók komótosan sétálnak a zuhanyzók felé törölközőbe burkolva. Az ételsoron mindenhol más zene szól – de egyik sem olyan hangosan, hogy az megzavarja a még a tegnap hatása alatt állókat. A programsátrakban viszont már javában folynak a beszélgetések: hol a futballvébét elemzik, hol párkapcsolati témákat feszegetnek, hol pedig nemzetiségi kérdésekkel, oktatásügyi dolgokkal foglalkoznak a szakemberek. Közönség még a kora reggeli órákban is akad mindenhol: a „szabadegyetem” szó itt nem a hangzás kedvéért van a programfüzetbe biggyesztve. A programok közül egyértelműen a kulturális-közéleti serpenyő felé billen a mérleg, noha lehet túrára indulni a közeli cseppkőbarlangba, van paintball, medence, függőhíd, óriáshinta – és a kiírás szerint iszapbirkózás is. Ez utóbbiból némileg minden lakónak kijut: Gombaszög völgyben fekszik, a hegyek pedig minden nap lehúzzák az esőt, így a felkészült fesztiválozók gumicsizmát is csomagolnak. És ha már a völgynél tartunk: térerő nincs, az internetről meg már a megérkezéskor lemondtunk. Épp ez adja Gombaszög vadromantikáját: ott kell lenni, meg kell élni ahelyett, hogy kifelé kommunikálnánk. Ezért folyamodunk mi is a kóstoláshoz a Google helyett az ordás palacsinta tekintetében. Megéri: isteni.
Szívesen elcipelném ide azt, aki azt szajkózza, hogy a fesztiválozás műfaja maga a kulturális-erkölcsi métely: az irodalmi sátorban törökülésben isszák az írók-költők szavait a táborlakók, a folkszínpad felől jófajta felvidéki népzene szűrődik a vegán turmixokat kínáló pult felé. A jurták tövében lovak legelésznek, az egyik sátorban jógaoktatás folyik, s miközben próbáljuk eldönteni, mit együnk, mielőtt belevetjük magunkat a koncertekbe, megjelenik egy simogatásra Bordás Jakab, a fesztivál hivatalos kutyája, saját arcképes igazolvánnyal. Jakab (beszédes vezetékneve akkori lerobbant egészségi állapotára utal) az erdőből érkezett, Isten tudja, milyen előélet után döntött úgy, hogy itt szeretne lakni. Ahogy elnézem a tömeget, jó páran maradnának itt egész évre. A GombaOviban egész nap szakemberek vigyáznak a gyerekekre, így a szülők bátran kikapcsolódhatnak. Már a stáb felhívása – „este hatig mindenki szedje össze a pereputtyát” – megmosolyogtat, ám, hamarosan abba is beavatnak a veterán gombaszögiek, miért épp egy veréb a tábor emblémája. Az egyébként Magyarországon is ismert, mondjuk úgy, frivol tábori nóta idecitálásától azonban most eltekintenék. Kellő mennyiségű Kofolával felszerelkezve elindulunk a nagyszínpadhoz. Ez is a régi Szigeteket idézi, amikor a Világzenei nagyszínpad előtti dombon heverészve lehetett bólogatni, elmerülni a jobbnál jobb fellépők zenéjében. Az Akkezdet Phiai – a délután még az irodalmi sátorban szórakoztató slammer, Saiid, illetve Závada Péter költő-slammer duója – koncertje sajátos fordulatot vesz a nagyszínpadon. Az elromlott keverő miatt előbb a cappella rapet kapunk, aztán Said új szövegeiből némi ízelítőt. Miközben a technikusok igyekeznek megoldani a problémát, Závada félig humorosan felteszi a kérdést: nincs valakinél egy Závada-verseskötet? Nos, van: a közönség tapsvihar kíséretében adogatja előre a szerző Roncs szélárnyékban című kötetét. Lesz vers, lesz hang is, folytatódik a koncert az olyan AKPH-klasszikusokkal, mint a Kottazűr vagy a történtek tükrében egészen új színezetet kapó Mivel játszol, amelynek refrénje úgy szól: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”. 
Gombaszögön 1928 óta táborozik szervezetten a magyar fiatalság, az itteni szórakozás és a kulturális programok mindig is kiemelten fontos szerepet játszottak a felvidékiek életében. Ennek megfelelően komolyan képviselteti magát a Felvidék két legfontosabb magyar médiuma, az Új Szó és a Pátria Rádió, a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotókiállításán pedig láthatjuk magunk is: a változó idők és szelek ellenére Gombaszög valóságos fogalom az itteni magyarság körében. Sokan pedig éppen Magyarországról jönnek minden évben, hogy töltekezzenek a háborítatlan tábori hangulatból. „Ennyi fának még sosem rappeltünk” – nevet Saiid a lassan sötétbe burkolózó szalóci táj felé, aztán rákezd emblematikus, Egy ház című dalára: „Egy házam van, annak az égbolt a teteje / padló a végtelen föld, falak nincsenek / Apám a Nap, a Hold anyám, csillagok a gyermekek / Határtalan horgolják illatok a kertemet”.
Frissítve: 2018.07.23. 14:24

Arctalan emlékmű a vallásszabadságnak

Publikálás dátuma
2018.07.22. 14:55

Hogyan lesz az ötletből köztéri szobor? Mennyire szab határt az alkotói fantáziának a megrendelő? Melyik pályázat a győztes és miért?
Dávid Ferenc egyházalapító püspök egész alakos szobrának elkészítésére hirdetett pályázatot a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség a vallásszabadság törvénye kihirdetésének 450. évfordulóján. Ennek apropóján egy szoborállítás folyamatát kísérjük végig a gondolat megszületésétől a köztéren felavatott alkotásig. Cikksorozatunk második részében a döntésről beszél az egyik elbíráló Kovács István, és a győztes alkotó, Bocskai Vince is megszólal.

A püspökre emlékeznek

Dávid Ferenc az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke meghatározó módon járult hozzá a Tordai országgyűlés döntéséhez, amelyben a világon elsőként ismerték el a vallásszabadsághoz való jogot. A vallásszabadság kihirdetésének 450. évfordulóján 2018. január 13-tól 2019. január 13-ig szerteágazó ünnepségsorozattal emlékeznek meg. 

- Tíz pályamunka érkezett, három az anyaországból – közülük ketten erdélyi származásúak – és hét Erdélyből – meséli Kovács István, a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség közügyigazgatója, aki egyike volt a döntéshozóknak. - A pályázatokban különböző értelmezési szempontok érvényesültek, egész alakos, figuratív megjelenésre összpontosító, konkrét arcot és alakot kreáló tervek, nagyon realisztikus, a XIX. századra jellemző megjelenítésű, és egy teljesen elvont, Dávid Ferenc gondolatiságát, üzenetét geometriai formákban megfogalmazó elképzeléssel is találkoztunk. Volt, aki plasztikai megoldásokban gondolkodott és volt, aki a megvilágítást is a műalkotás részeként gondolta el – részletezi az ötleteket Kovács István. - Az egyházközség ragaszkodott a szakmai szempontokhoz, és végül hosszas parázs vitákat követően egy határokat feszegető mű, Bocskai Vince pályaműve mellett döntöttünk, bár még mindig vannak különvélemények zsűriben – beszél a döntésről Kovács István. - A győztes terv nagyon érdekes értelmezésben ötvözi a plasztikai megjelenítést Dávid Ferenc gondolatiságával, a püspök egy kerek kövön áll, reverendájának redői orgonaszerűek, kezében pedig egy könyv látható, ami lehet a Biblia, de lehet a maga által írt teológiai vitairat is. Bocskai Vince nem talált ki konkrét arcvonásokat, nem az arckifejezés a fontos, hanem amit – többek között – a testtartás sugall. Igaz, ez kissé kockázatos döntés, mert a gyülekezeti közösség szeretne tekintetet is látni vallásalapítójáról. De a legfontosabb, hogy az igazságkereső, megalkuvásra képtelen reformer, a vallásszabadság a világon elsőként való törvénybe iktatását elősegítő Dávid Ferenc szellemisége megjelenjen Sepsiszentgyörgyön, az unitárius templom közeli parkban – teszi ki a hangsúlyokat Kovács István.

Költségek:

A szobor összköltsége 45 ezer euró (nagyjából 14,6-14,7 millió forint). Ebből tízmilliót a magyar kormány biztosít a jubileumi emlékév keretéből, a többit az egyházközség és Sepsiszentgyörgy városa állja. 

Tisztelet a bátorságnak

A szobrász névjegye

Bocskai Vince erdélyi magyar szobrászművész Szovátán született 1949-ben. 1990 óta terrakottában készült szobraival foglalkoztatott köztéri szobrásszá vált Erdélyben, s Magyarországon is. Köztéri portrészobrait gondos mintázás és az úgynevezett "groteszk realizmus" jellemzi. Többek között Gyulán látható Báró altorjai Apor Vilmos vértanú püspökről készült szobra, Kolozsváron Márton Áron püspök egész alakos szobra, Bod Péterről készített mellszobra pedig Felsőcsernátonban, Bod Péter szülőhelyén.

– Római katolikus vagyok, de inkább ökomenikusnak tartom magam, mindig érdekelt Dávid Ferenc személyisége. Kihívás ábrázolni mindazt, amit létrehozott, amin keresztülment katolikus pap korától az unitárius egyház megalapításáig. Rendhagyónak tartom és csodálom, hogy volt bátorsága kiállni a meggyőződéséért annak ellenére, hogy a katolikus egyház kirekesztette azokat, akik nem értettek egyet – indokolta Bocskai Vince szorbrászművész, hogy mi vette rá a jelentkezésre. Egy nagyjából 10X2,7 méteres bronzszobrot képzelt el pályázatában, amelyben hangsúlyos, hogy Dávid Ferenc arcvonásait nem ábrázolja. – Két ok vezérelt, amikor úgy döntöttem, hogy arcvonások nélküli alkotás készül, egyrészt mert hiteles ábrázolás nem maradt az utókorra, másrészt pedig mindenképpen el akartam kerülni, hogy bárki ismert emberre hasonlítson a művem. A középtengelyben egy arcél lesz, a szemüreg helyét diszkréten érzékeltetem, és menet közben még készítek tanulmányokat, hogy minél inkább közvetítsem a sejtelmességet, amelyet ez a rendkívüli személyiség sugároz. De a szobrász tudja, minden makett egy kísérlet, ezért decemberig, amikor az agyagváltozatot bemutatom a bírálóknak, még alakulhat a mű – mondta Bocskai Vince.

A zsűri:

Vécsi Nagy Zoltán – művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője Gazda József - író, művészeti író, szociográfus, tanár, művelődésszervező Gergely Zoltán – szobrászművész Vargha Mihály – a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója Ütő Gusztáv – festőművész, grafikus Élthes Barna – szobrászművész Czimbalmos Kozma Csaba – műépítész, Sepsiszentgyörgy városgondnoka Gazdag Éva – a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség gondnoka Kovács István - a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség közügyigazgatója 

Témák
szobor pályázat
Frissítve: 2018.07.22. 18:14

A csúnya is esztétikai gyönyörrel kecsegtet

Publikálás dátuma
2018.07.22. 08:19

Fotó: Deim Balázs / Ferenczy Múzeumi Centrum
A művészet bevett formáiról és kifejezőeszközeiről, a széphez fűződő viszony átalakulásáról is szól a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás Szentendrén
A mindennapjaink során magunk körül tapasztalható bizonytalanságot, változékonyságot, az értékvesztést, és mindezek a művészet által újraértelmezett nagyon új, és sajátos hangvételű alkotásait mutatja be a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás a szentendrei MűvészetMalomban. Az elmúlt évtizedekben új műfajok jelentek meg a művészetben, s a korábban abszolútnak tartott perfekció helyébe a nyerseség, valamint az esztétikai fogalmának megváltozására rávilágító művek megalkotása került. A határok elmosódnak, és a keleti diktatúrákban vagy a szabad kapitalizmusban élő alkotók elképzelései a politika és a technológia változásainak megfelelően alakulnak. A tárlat egyaránt állít a néző elé a korábbi művészeti konvenciókat kétségbe vonó, a múlt, az emlékezés, a megörökítés létjogosultságát feszegető, valamint a kiútkereséshez kapcsolódó, nagyon is aktuális kérdéseket.
A korábban bevett hagyományok megkérdőjelezésére tesz kísérletet Daniel Pitín cseh festőművész is, aki a képzőművészet egyik kiemelkedő műfaját, a csendéletet idézi fel Határvidék című munkájában, ami használaton kívüli, felismerhetetlen, fiktív formákból áll. „Az egész világunk erről szól: a folyamatos alkalmazkodásról az újhoz, a még nem látotthoz, vagy a teljesen érthetetlenhez, amit nem tudunk logikával felfogni. Ez a világ már túlnőtt azon, hogy az emberek változtatni tudnának rajta” – hangsúlyozta Muladi Brigitta, a kiállítás egyik kurátora, az ArtCapital programsorozatának keretében zajló tárlatvezetésen. A művészettörténész kiemelte, nem csupán a megjelenítésben, a technikai megvalósításban is felmerülnek új megoldások. Ennek példái a galéria terében is helyet kapott gipsz szobrok, amelyek magukon viseli a kéz nyomát is. - Az, ami sokáig a művészek hátsó udvarában volt kidobva, egy új gondolkodás mentén helyet kap az alkotások között is. Egy olyan fázist örökít meg, amikor a művész még keresi önmagát, és kifejezőképességét. Ez annak lenyomata, ahogy az alkotó egy pusztulási folyamat után, egy új formát, az apokalipszisből új életet hoz létre – részletezte Muladi Brigitta. A kiállított művek nagy része e gondolat mentén épül fel, valami elfeledett, de emlékeinkben elevenen élőt idéz, egy a megszokottól eltérő, olykor szürreális formában. Szűcs Attila grafikai alkotásai is múlt és jelen, az elmosódott emlékek, de egyúttal a nagyon is pontos antropológiai megfogalmazásmódok meglétére mutatnak rá. Az EXIST (élni, létezni) felirat soraiból lecsúszott S betű, az EXIT (kijárat, kiút) is egy nagyon sajátos megjelenítése annak, ahogy a mindennapi életünk felépülni látszik: a létezés – ha csak ökológiai mértékben gondolunk is rá – határán egyensúlyozunk.
Az átalakulás, a világról való gondolkodás megváltozása, a szépségeszményhez fűződő sztereotípiáink lebontása leginkább Makai Mira Dalma művein keresztül jelenik meg. - Számos művész próbálta megfogni a virág szépségét, annak múlékonyságát. Nagyon hosszú ideig e tematika szerint dolgozván készítettek virágcsendéleteket, itt viszont a pusztulás szélén álló növényt láthatjuk. A művész a szép, finom kerámiát és mázat a hagyományos esztétika megváltozásának megfelelően alakítja masszaszerű, amorf anyaggá – hangsúlyozta Muladi Brigitta. A kiállítás műveire egyaránt jellemző az eddig megszokott értelmezési keretektől és sémáktól különböző megközelítés. A természet és ember, ember és állat viszonya, az ember önmagával, saját testének legapróbb építőelemivel való kapcsolata, a múlthoz, a történelmi korokhoz, a politikai gondolkodás megváltozásához adaptálódott felfogások egyaránt megjelennek az egyes műveken. A színek és a formák elegyéből kibontakozó alkotások gyakran elidegenítő, megakasztó hatással bírnak, s felteszik azokat a kérdéseket, amelyeket igyekszünk magunktól távol tartani, és szemet hunyni felettük. A távolságtartás igénye a kíváncsisággal ellentétesen változik a kiállítás során a nézőben, rávilágítva a kortárs művészetek talán egyik legfontosabb jellemvonására: minden, ami elsőre idegen, válhat néhány perc elteltével nagyon közelivé és otthonossá.

Infó:

Csiszolatlan gyémántok Kurátor: Alexander Tinei, Muladi Brigitta Helyszín: Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalom (Bogdányi u. 32., Szentendre, 2000) Nyitva: szeptember 2-ig  

Szerző
Frissítve: 2018.07.22. 13:29