Előfizetés

Huszonnyolc éve nem látott mélyponton a magyar futball

H. Sz.
Publikálás dátuma
2018.07.13. 16:22

Legutóbb az 1990/1991-es idényben fordult elő, hogy győzelem nélkül rajtoltak a nezetközi ligákban a magyarok. Csak akkor mások voltak az ellenfelek.
Két döntetlen és két vereség – ez a magyar futballcsapatok heti mérlege a nemzetközi kupasorozatokban. Kedden a MOL Vidi FC ért el 1-1-es döntetlent a luxemburgi Dudelange vendégeként a Bajnokok Ligája selejtezőjének 1. fordulójában, szerdán a Budapest Honvéd kapott ki a macedón Rabotnickitől idegenben az Európa-liga kvalifikáció hasonló szakaszában, csütörtökön pedig az Újpest szenvedett 3-1-es vereséget az azeri Neftci pályáján, szintén az El-ben. Az Azerbajdzsánban történtekkel egy időben, a Groupama Arénában fellépő Ferencváros a Maccabi Tel-Aviv ellen közel állt ahhoz, hogy némileg kozmetikázza az élvonalbeli klubok mérlegét, egy hosszabbításban szerzett gól után viszont az Üllői úton is 1-1 lett az El-meccs vége.
„Nyilvánvalóan keserű a szánk íze, hiszen a kezünkben volt a győzelem. Jól játszottunk fegyelmezettek voltunk, kontrolláltuk a mérkőzést, mindenki a maximumot nyújtotta a siker érdekében. Csalódottak vagyunk, de most már előre kell nézni és a pozitív dolgokra építeni, hiszen azt gondolom, ezen a mérkőzésen nagyon sok ilyen volt: tudtuk tartani az ellenfél tempóját, felvettük velük a versenyt” – mondta a Népszava kérdésére válaszolva az FTC kapusa, Dibusz Dénes, aki még nem adta fel a reményt. – Az 1-0 nagyon jó eredmény lehetett volna, de sajnos így alakult a vége. Ennek ellenére is meg fogjuk próbálni idegenben kiharcolni a továbbjutást. Szerintem nem lehetetlen, hiszen a csütörtöki mérkőzés is megmutatta, vagyunk olyan szinten, hogy ez sikerülhet.” 
Akár összejön, akár nem, tény, a négyek nyeretlensége 28 éve nem látott mélypont, olyan ugyanis legutóbb az 1990/1991-es idényben fordult elő, hogy győzelem nélkül rajtoltak a magyarok. Óriási különbség, hogy akkor a Napoli, a Manchester United, a svájci Luzern és a belga Royal Antwerp volt az ellenfél.

Ha jó a szakmai munka, lesznek eredmények is

Bernau Péter
Publikálás dátuma
2018.07.13. 11:00

Fotó: Népszava
Nagy Miklós a Vasas Kubala Akadémia új tulajdonosa. Ha az üzletember nem segített volna, akkor a Vasas fiataljainak Siófokra kellett volna menniük.
Nagy Miklós lapunknak elmondta, rövid gondolkodási idő után, alig pár hét alatt döntötte el, hogy tulajdonosként vállal szerepet a Kubala Akadémia életében, Budapesten, a Fáy utcában tartva ezzel az angyalföldi utánpótlást.
- Ha a kisfia nem lenne a Kubala Akadémia játékosa, akkor is beszállt volna tulajdonosként az angyalföldi utánpótlásfutballba? - Kézenfekvő kérdés, amit a tízéves kisfiam is föltett nekem, amikor elmondtam neki, mik a terveim. Ha nem focizna itt a gyermekem három éve, akkor nem biztos, hogy ennyire képben lettem volna. Jóllehet támogatóként korábban is jelen voltam a klub életében. A Vasas- kötődésem mindig is megvolt, a tizenharmadik kerületben nőttem fel, jelenleg is itt élek, a Németh László Gimnáziumba jártam, amit akkoriban Kilián György Gimnáziumnak hívtak, és amelyben számtalan Vasas- sportoló tanult. A suliba menet a 14-es villamos minden nap a Fáy utcai stadion mellett ment el. Már középiskolásként arról álmodoztam, hogy egyszer szerepet vállalok kedvenc csapatom életében, és most jött el ez a lehetőség.
- A gyermeke helyzete nem lett könnyebb. - Egyáltalán nem, de nagyon intelligensen, okosan kezeli ezt a helyzetet a fiam, remélem mások is így fogják ezt kezelni, és rám is mindig számíthat majd a nehéz pillanatokban. Amikor elmondtam neki a terveimet, megkérdezte, hogy akkor is ezt szeretném –e, ha ő nem itt sportolna. Amikor azt válaszoltam neki, hogy igen, mert ez tőle függetlenül is gyerekkori vágyam volt, ami most végre megvalósulhat, akkor felderült az arca és sok sikert kívánt. 
- Mennyit gondolkozott azon, hogy belevágjon-e ebbe az egészbe? - A bizonytalanság hosszabb ideje ott volt a levegőben, a Kubala Akadémia átvilágítására azonban két hét állt rendelkezésemre az ideális fél év helyett, ennyi volt a gondolkodási időm. A jogi és pénzügyi átvilágításban az ügyvédem és a pénzügyi vezetőm segített, én is nagyon sokat foglalkoztam ezzel. A szervezeti átvilágítást magam végeztem. Szeretek mindenről tudni, ami úgy lehetséges, ha személyesen veszek részt szinte mindenben.
- Nem tart attól, hogy később csontvázak dőlnek ki a szekrényből?
- Tartani nem tartok tőle, de teljesen kizárni sem tudom. Arra elég volt a két hét, hogy munkatársaimmal együtt megállapítsuk, nagy gond nincs, kisebb problémák adódhatnak, de ilyesmi bárhol előfordulhat.
- Milyen volt a fogadtatása? - Mindenki nagy szeretettel fogadott, talán fogalmazhatok így, az utolsó pillanatban érkeztem. Néhányan sajnos elmentek, mert a bizonytalansággal teli hónapokban máshonnan kaptak ajánlatot, amit elfogadtak. Amikor belevágtam, még úgy tűnt, sokan elmennek, szerencsére a többség maradt. Kora reggeltől késő estig itt dolgozom, mindenkivel személyesen beszélgettem legalább egy órát, ötven munkatársnál ez nem ment egyik napról a másikra. Most már tudom, kikre számíthatok, a kedélyek lenyugodtak, el tudjuk kezdeni az érdemi munkát.
- A felnőtt csapat kiesése mennyiben könnyíti meg az utánpótlás helyzetét? - Kiesni sosem jó, bár én azt tapasztalom, hogy még a riválisaink is változatlanul NB I-es klubnak tartják a Vasast. Én is azt gondolom, hogy a búcsú egy átmeneti állapot, ennek a csapatnak a hagyományai, az ismertsége és elismertsége miatt is az élvonalban van a helye, a Vasas nem NB II-es klub, akkor sem, ha éppen a másodosztályban kell szerepelnie. Az akadémia szempontjából persze nagyobb lehetőséget jelent az NB II, talán több fiatal tehetség léphet pályára a felnőtteknél.
- Tulajdonosként mennyire szól bele a szakmai munkába, van-e eredménykényszer az edzőkön? - Bár több mint harminc éve igazolt játékos vagyok, a mai napig focizom egy amatőr csapatban, edzősködtem és korábban vezettem is amatőr klubot, a szakmai kérdésekbe nem kívánok beleszólni. Azt gondolom, az eredménykényszer az utánpótlásban a képzés halála. Abban hiszek, ha jó a szakmai munka, akkor lesznek eredmények is. Egy mondatot biztosan nem szeretnék hallani a kisebb gyermekekkel foglalkozó trénerektől, azt, hogy „ne cselezz!”. Kisgyerekeknek ilyet tilos mondani, hiszen ezzel lehet kiölni belőlük az egyéniséget.
- Megéri az utánpótlásba befektetni? - Anyagilag ezt nem igazán lehet nyereségesen csinálni. De nem is ez a cél. Minden költséget előre ki kell fizetni, megfinanszírozni, majd az elszámolást bemutatni a labdarúgó-szövetségnek. Ha minden számlát befogad az MLSZ, akkor lehet nullszaldós az év. Most az invesztíciós fázisban vagyok. Hiszek abban, hogy jó az út, amin elindultunk. Kiváló szakemberek érkeznek hozzánk, akik reményeim szerint minőségi javulást fognak jelenteni a szakmai munkában. Vannak nagy visszatérőink, akik korábban már tevékenykedtek az Akadémián, mint pl. Tóth Csaba, aki a szakmai vezetésért felel majd, Komódi László, aki az U17-es csapatunk vezetőedzője lesz, vagy Répási László, aki az erőnléti stábot vezeti majd. A rehabilitációs stábot az Máthé Botond fogja vezetni, aki többek között korábban az U21-es magyar válogatott sport rehabilitációját menedzselte. A felnőtt csapattal történő együttműködés nagyon fontos. Az FC és az Akadémia szakmai vezetése a tervek szerint rendszeresen egyeztetni fog a felnőtt csapat ajtaján kopogtató potenciális tehetségekről, a feláramlás koordinálására az FC-vel közösen külön pozíciót hoztunk létre, ez Vancsa Miklós feladata lesz. Olyan fejlesztéseket hajtunk végre, melyek eredményei évek múlva jelentkeznek. 
- Önnek saját cége is van, amelynek tulajdonosa és ügyvezetője is. Hogyan jut ideje ezzel is foglalkozni? - A cégemet húsz éve alapítottam, akkor is működik, ha pár hétig kevesebb időm jut rá. Ebben a kiélezett kezdeti időszakban szinte minden időmet az Akadémia köti le, a cégemnél heti egy napot töltök a személyes egyeztetésekkel és késő esténként, amikor végeztem az Akadémián, akkor bemegyek aláírni a szükséges papírokat. Ha az Akadémián minden beindul, és végleg a helyére kerül, akkor jut majd ismét több idő a cégemre is.

A végén rontotta el az FTC

Hatos Szabolcs
Publikálás dátuma
2018.07.13. 09:54

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A Ferencváros labdarúgócsapata vezetett, végül 1-1-re végzett izraeli ellenfelével csütörtök este az Európa-liga selejtezőjének 1. fordulójában lejátszott Üllői úti mérkőzésen.
Thomas Doll újoncokat avatott.
A Ferencváros német trénere csapata első 2018/2019-es szezonban lejátszott tétmérkőzésén máris a kezdőcsapatba jelölte a nyáron igazolt hét játékosa közül Abraham Frimpongot, Kjartan Finnbogassont és az előző szezon legjobb játékosának még kispesti színekben választott támadót, Davide Lanzafamét, további két új szerzemény a cserepadon kezdett. Csakúgy, mint a válogatott csatár, Böde Dániel.

Közösen emlékezett az FTC és a Mazsihisz

Az üldözöttek mellé állt, társaival 1944-ben több száz zsidót mentett meg a biztos haláltól – ez volt Tóth „Potya” István „vétke”, amiért a nyilasok 1945 februárjában kivégezték. A budapesti sportklub első hivatásos edzőjéről (aki játékosként is szerepelt a klub színeiben) a Ferencváros–Maccabi előtt az FTC és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közösen emlékezett meg. „Oktatási és kulturális tekintetben is fontos esemény ez a találkozó, melyet minden demokratikus társadalom megirigyelhet. Jóleső érzés ennek apropóján megemlékezni Tóth Istvánról, aki életét áldozta embertársaiért és becsületéért” – mondta Igor Ujhazi, a Zsidó Világkongresszus antiszemitizmus elleni koordinátora.

A játékot a házigazda kezdte aktívabban, Varga Roland a 7. percben például kétszer is veszélyeztetett – előbbi esetben Enric Saborit csekély híján öngólt fejelt. Később a túloldalon Avi Rikan szánta el magát lövésre húsz méteren túlról, próbálkozása azonban Dibusz Dénes közbeavatkozása nélkül is elzúgott a felső léc fölött.
Miközben a pályán néhány kósza próbálkozástól eltekintve leginkább mezőnyjáték zajlott az első 45 percből hátralévő időben, a mérkőzésre kilátogató mintegy 14 ezer hazai néző minden előzetes aggodalom ellenére példásan, sértő megnyilvánulás nélkül buzdította a Ferencvárost. Kitartóan nagy hangerővel szurkolt a hazai B-közép és időnként az oldallelátó népe is, a kapu mögötti tábor legfeljebb kifütyülte az időt helyenként már az első játékrészben is húzó ellenfelet. Az izraeli csapatot elkísérő körülbelül 70 drukker mindeközben csendes szemlélője volt az eseményeknek, igaz, gólörömre kezdetben egyik oldalon sem volt ok: félidőre 0-0-lal vonultak a felek.
A térfélcserét követően ugyanaz a 11-11 labdarúgó folytatta, aki egy órával korábban kezdett, a hazaiak pedig a lila felszerelésben védő Predrag Rajkovic kezébe erőtlenül bólintó Lanzafame révén öttel a fordulás után majdnem megszerezték a vezetést. Noha kisvártatva hasonlóképpen tett a Maccabi játékosa, Avi Rikan is, aki a tizenhatos vonaláról célozva alig célzott Dibusz kapuja mellé, ami késett, nem múlott: a 61. minutumban Stefan Spirovski használta ki a Varga Roland beívelt szabadrúgása utáni kavarodást, előnyhöz juttatva a Ferencvárost! A kellemes nyári estén örömében azonmód félmeztelenre vetkőzött a Fradi-tábor nagyja, a továbbra is sportszerű hangulat érthetően csak fokozódott.
A hajrában is inkább a magyar együttes állt közelebb az újabb találathoz, ám a vége mégis 1-1 lett: Eliran Atar megpattanó lövése a hosszabbításban becsapta Dibuszt. Nagy esélyt szalasztott el a Ferencváros, amely jövő csütörtökön Netanyában szerepel a Maccabi vendégeként.

Hátrányban az Újpest

Az FTC mérkőzésével egy időben, szintén az El-selejtező első fordulójában a Neftci Baku vendégeként pályára lépő Újpest Nagy Dániel góljával hiába vezetett Azerbajdzsánban, félidőben már 1-1-re állt a mérkőzés, amelynek 3-1-es végeredménye nem sok jót ígér a visszavágóra. A második mérkőzést jövő csütörtökön a Szusza Ferenc Stadionban rendezik.