Előfizetés

Szórakoztató virágnyelvlecke

Csepelyi Adrienn
Publikálás dátuma
2018.07.02. 14:37
Virágszimbólumokon keresztül is megtanulható a szerelmi nyelv
Élnek a szerelmi életet a növények? Mi közük van a mi szerelmi életünkhöz? És hogy kerül egy ezzel kapcsolatos könyv a Kultúra rovatba?
A növények szerelmi élete: annak, hogy élnek-e a növények szexuális életet, alapvetően semmi köze nem lenne a kultúrához. Alapvetően. Fleur Daugey (erre mondják, hogy nomen est omen) azonban jól kitágítja a horizontot, és nem csupán biológiai, de kultúrtörténeti kontextusba is helyezi a témát. Amellett, hogy alapos betekintést nyújt az ivaros és ivartalan szaporodási formák különféle válfajaiba, illetve a legmodernebb kutatási eredményekbe azt illetően, hogy élvezik-e a növények a szaporodást, a kötet nagy része olyan szép, akár egy művészeti album. A makrofotók mellett ugyanis egy sor ismert és kevésbé kézenfekvő festményt, domborművet láthatunk Rubenstől a preraffaelitákig. Olvashatjuk az ókori görög filozófusok gondolatait a növények szaporodásáról, a különféle növényekről szóló mondákat a Narcissus holttestéből növő nárcisztól a náddá változó Syrinxig és a babérfává váló Daphnéig, vagy Flora istennő legkülönfélébb ábrázolásaiig. Sokat tanulhatunk a virágok szimbolikájából: mi köze a rózsának az ókori lakomákhoz vagy Szűz Máriának a Liliomhoz? Miért nézte kritikus szemmel a korai keresztény egyház a rózsakoszorúkat?

Martin Johnson Heade

Cikkünket az  1819 és 1904 között élt amerikai festő műveivel illusztráltuk. Heide elsősorban tájképeivel és romantikus növényábrázolásaival vált a műgyűjtők kedvencévé. Részlet- és érzelemgazdag képei rendszeresen bekerülnek a természettudományos ismertetőkbe.

Daugey könyve alapos és olvasmányos: az Énekek éneke tájleírásait korabeli festményekkel szemlélteti, Guillaume de Lorris Rózsaregényét annak miniatúráival együtt elemzi. Egyik oldalon még kódexlapokat nézegetünk, a másikon a Tádzs Mahal falfestményeit, a következőn meg hímivarsejtekről és a botanika fejlődéséről olvashatunk. Az arányok mesteriek: észrevétlenül szívjuk magunkba a tudást, miközben a szemünk gyönyörködik a míves kivitelezésű oldalakban. Szír csempék, Proust-magyarázat, kínai filozófia – és még némi nyelvészeti kitekintést is kapunk. Gondolták volna, hogy a francia nyelvben a „les fleurs” kifejezés eufemizmus a menstruációra? Az sem véletlen, hogy a magyar ezt úgy mondja: virágnyelven így nevezik. Az pedig, hogy ez a kifejezés pontosan mit is jelent, a könyv végére világossá válik.

Nincs határa a mindennapi dizájnnak

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2018.07.02. 14:20

Fotó: Villányi Csaba / Flashback
Egyedi tervezésű bútorok, különleges ékszerek és az életünket észrevétlenül behálózó alkotások láthatók a Határtalan Designon.
Otthonosság, egységesség, kreativitás– az Új Budapest Galéria forma- és színkavalkádjába lépve leginkább ezek a fogalmak jutnak a látogató eszébe, miközben szívesen lehuppanna az egyik fotelbe, vagy felpróbálna egyet a vitrinben lévő ékszerek közül. „A design a mindennapjaink része” – a szervezők gondolatát nagyon is visszaigazolják a Határtalan Design kiállításon látottak. A több szempontból is valóságközeli tárlat – amely a már korábban indult 13. madeinhungary és a később, visegrádi támogatásnak köszönhetően megszerveződő 6. MeeD közös eseménye – Szigeti Szilvia textiltervező és alkotótársa, Radnóti Tamás belsőépítész munkája, amely saját bevallásuk szerint olyan számukra, mint egy karmesteri, vagy rendezői feladat: közösségi létben gondolkodnak.  Ezt jól tükrözi az a multikulturális megközelítés is, mely szerint évről-évre más régiót hívnak meg a kiállításra, valamint újabb és újabb társművészeti műfajokat mutatnak be. A cseh, lengyel és szlovák tervezők mellett, idén először szerepelnek a kiállításon német, osztrák, román, svájci és szlovén alkotók művei.  „Én maximálisan elutasítom azt a kirekesztő gondolatot, hogy csak bizonyos csúcsbrandekből kerülhetnek ki a design tárgyai. A design nem ez. Sokkal inkább az, ami a mindennapjainkat körülvevő használati tárgyakban megjelenik. A legfontosabb, hogy ott legyen mögötte az a kreatív, alkotó ember, aki egy másik emberhez szól és valamilyen üzenetet közvetít számára” – mutatott rá Szigeti Szilvia. A kiállításon számos olyan darab is van, amely még a prototípus kategóriába tartozik, ugyanakkor kis-szériás valamint már a nemzetközi piacokon is megjelent sorozatgyártott, több jelentős dizájn díjjal kitüntetett produktum is látható. „Azt a fajta frissességet és kreativitást próbáljuk meg idevarázsolni, amit a tárgykultúra jelent a világban általában. Fontos, hogy olyan élő anyag jöjjön létre, amiben látjuk, és el tudjuk helyezni magunkat magyar tervezőként. Nemzetközi pezsgést szeretnénk beindítani, hiszen a más régiókkal való kapcsolatteremtés ránk is inspirálóan hat” – hangsúlyozta a tervező. Szigeti Szilvia a nemzetközi példák alapján úgy véli, olyan ösztönző gazdasági intézkedésekre lenne szükség (például a járulékok csökkentése), amelyek lehetővé tennék, hogy a vállalkozók designereket foglalkoztassanak. Valamint a korábbiakhoz hasonló (ITD, HITA) nyílt pályázati lehetőségeket kellene teremteni a piacra jutáshoz és a termékfejlesztéshez egyaránt, minden szereplő számára átlátható feltételekkel. A tervező kiemelte, Csehországban Szlovákiában, Szlovéniában a vállalkozók büszkék arra, ha designert foglalkoztatnak, és felismerték ennek jelentőségét, Magyarországnak azonban még nagy a lemaradása e téren. A Texhibition projekt is az ő kezdeményezése, amelynek célja a különböző generációkhoz tartozó textiltervezők és gyártók közötti kapcsolatok építése, és a szemléletbeli váltás elősegítése; mivel jelenleg sok a gyártópozícióban lévő vállalkozó, aki nem érzi annak fontosságát, hogy ne másoljon, hanem saját arculatot alakítson ki.
Az alkalmazott fotográfiát is hasonló törekvések mentén mutatják be a kiállításon, azt a történelmi pillanatot rögzítve, amikor még nem szorította ki a 3D-s grafika ezt a műfajt – hangsúlyozta Szigeti Szilvia. A tervező úgy látja, ez olyan fontos műfaja a designnak, amely nélkül nem is tudna piacra lépni: „széles spektrumban akartuk bemutatni a műfajt, mit jelent, ha a fotós a tárgyfotóra koncentrál, vagy ha a tárgyábrázolást más kontextussal gazdagítja, sőt tartalommal, üzenettel tölti meg, sokszor a hummorral is operál. Ezt a fajta életszerűséget és kézzelfoghatóságot a grafika nem tudja majd helyettesíteni.” A design megjelenésében mérvadó elem a social design, tehát a társadalmi jelenségekre való aktív reflexió is – mutatott rá a tervező. Az egyik kiállított videóinstalláció a délszláv háború traumatizált asszonysorsain keresztül mutat be egy textiltervezéshez kötődő projektet, melynek során a környék hagyományaira épülve, az OOLOP stúdió textiltervezőinek irányításával az asszonyok egyedi kézzel horgolt párnákat készítenek, majd a kész tárgyaikat értékesítik. A közös munka, a találkozás segít feldolgozni a hátrahagyott borzalmakat és új utakat nyit a túléléshez. A Ljubljanától északkeletre fekvő kis város példáján keresztül rálátás nyílik arra, milyen hangsúlyos lehet a design esetében is az elfogadás, a befogadás, és a személyes sorson keresztül történő kapcsolatteremtés.  A művek válogatása, és összeállítása során a szervezők abszolút célja volt, hogy rámutassanak az európai összetartozásra, kiemelve, hogy a kultúrák különbözősége ellenére is lényegi tényező az egymásra gyakorolt hatás. Meghatározónak tartják a generációk közti párbeszéd kialakítását, épp úgy, ahogy a műfajok közti átjárhatóságot. Szigeti Szilvia rávilágított: az egymásra figyelés térben, időben és filozófiában egyaránt fontos; az igazi alkotói szabadság ebben rejlik.

Párhuzamos tematikák

Külön egységként látható a pozsonyi AFAD – Academy of Fine Arts and Design in Bratislava – S + M + L_XL Műterem – Fém és Ékszer Tanszéke által rendezett Új Konstelláció című kiállítás, amely a tavaly őszi müncheni kiállítást követően először Budapesten, a stúdió 25 éves történetére reflektálva, az ötvösművészet és ékszertervezés legújabb törekvéseit tárja az érdeklődők elé. Az idei évben mindezek mellett kiemelt szerepet kapott a sokszor méltánytalanul háttérbe szorított alkalmazott fotográfia is. A szervezők azt tartották szem előtt, hogy a designt nem lehet lokálisan vagy regionálisan bent tartani egy országban, folyamatos nemzetközi pozícionálásra van szüksége. 

INFO

13. Madeinhungary Határtalan Design  Új Budapest Galéria Nyitva: augusztus  26-ig.

Szép esténk lesz

Varga Péter
Publikálás dátuma
2018.06.30. 07:47
Kyung-wha Chung - FOTÓ: Li lewei / Imaginechina /AFP
Kyung Wha Chung és Kevin Kenner francia zeneszerzők műveiből válogatott nagyobb és kisebb lélegzetű műveket új lemezére.

Debussy 15-16 éves korában írt szép dala, a Beau soir (Szép este) a zeneszerző egyik leghíresebb műve, még Barbra Streisand is lemezre énekelte, és gyakran elhangzik hegedűs átiratban is. Adta tehát magát egy olyan kiadvány címéül, amely francia szerzők hegedű-zongora műveit tartalmazza. Amelyen hallhatjuk a Beau soir-nál is híresebb, A lenhajú lány című, eredetileg zongorára írt prelűdöt is, amely itt szintén hegedű-zongora letétben szólal meg, és amely már a „nagy” zeneszerző műve, az egyik legjellemezőbb Debussy darab. Ezek kis művek Fauré és Franck rövid remekeivel együtt afféle ráadásdarabok az A-dúr szonáták mellett. A kissé szokatlan műsorösszeállítást az indokolhatja, hogy a dél-koreai hegedűművész 1980-ban már kiadott egy lemezt Radu Lupuval, amelyen Franck szonátája mellett a Debussyé szerepel, úgy tűnik, valamiért tavaly a lemez készítésekor a hetvenes évei felé közeledő Chung szükségét érezte, hogy a hegedűirodalom egyik sarokkövéről újabb változatban is beszámoljon hangfelvételen. (Néhány esztendővel ezelőtt, tizenöt év elteltével jutott újra lemezszerződéshez.) Szándékát az is erősíthette, hogy nagysikerű koncerten játszotta a két A-dúr művet a svájci Verbier-i fesztiválon 2016-ban. A Franck-szonáta sokra becsült mű, de a Fauré-jé itt is úgy tűnik, fajsúlyosabb alkotás.

Kyung Wha Chung
Dél-koreában született 1948-ban, csodagyerekként indult. Négy éves korában zongorázni, hét éves korában hegedülni kezdett, kilenc évesen Mendelssohn versenyművét játszotta zenekarral. Később New Yorkba költözött, ahol Ivan Galaminnál tanult a Juilliard Schoolban, utána tanult Szigeti Józsefnél is. Játszott a világ nagy zenekaraival, felvette a hegedűirodalom jelentős műveit.

Nem indul jól a lemez, az első tétele erőltetett hegedűhangon csendül fel, nem igazán szépen, kidolgozottan szólnak a többszólamú hegedűhangok. Chung annak az előadói stílusnak a híve, amely hozzáadott energiatöbblettel, gyorsabb tempókkal, intenzívebb hangzással próbál figyelmet felkelteni, hatást elérni. Ez sikerre is vezethet, azonban gyakran visszaüt; a felvételen a hegedűhang sokszor bántó, kevéssé cizellált. A Franck-műben a hangsúlyok jobban kifinomultabbak, kevesebb a sikerületlenebb megoldás, a behízelgően dallamos, valóban erősen ható negyedik tétel szolgálhat a hallgató teljes elégedettségére. A kis darabokban végig mer megfelelően lágy, lírai Chung lenni, de hát azok jóval egyszerűbb játszanivalók, nem kell, hogy fűtse az előadót valamiféle bizonyítási vágy. A jó képességű amerikai zongorista végig megbízható társ, egyenletesen kiváló színvonalon működik együtt a hegedűművésszel. Sajnos a száraz hangzású felvételi környezet egyikük hangszerének szebb megszólalását sem segíti.

Infó
Beau Soir
Warner Classics, 2018
Kyung Wha Chung (hegedű)
Kevin Kenner (zongora)
Fauré A-dúr szonáta
Franck A-dúr szonáta