Orvosok veszélyben - Halálba menekülő gyógyítók

Publikálás dátuma
2018.05.29. 07:02
FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER
A túlhajszoltság, a feldolgozatlan kudarc és a végzetes élethelyzetekkel való szembesülés is szerepet játszat abban, hogy sok orvos lesz öngyilkos.

Az orvosok között kétszer akkora a befejezett öngyilkosságok aránya, mint a társadalom más rétegeiben átlagosan. Leggyakrabban a sebészek, az altatóorvosok, illetve a pszichiáterek vetnek véget az életüknek. E szakmákon belül is fokozottan veszélyeztetettek a nők. Minderről néhány hete az Amerikai Pszichiátriai Társaság kongresszusán Deepika Tanwar és munkatársai számoltak be. Adataik szerint az öngyilkosság mellett döntő orvosok a legritkább esetben élik túl a kísérletet. Minden más társadalmi csoportnál magasabb körükben a befejezett öngyilkosságok aránya. Mindennek hátterében a felmérés szerint leggyakrabban kedélybetegségek, alkoholizmus, vagy gyógyszerfüggőség van.

Arról, hogy Magyarországon mennyire gyakoriak az orvosok által elkövetett öngyilkosságok, nincsenek adatok. A legutolsó ilyen vizsgálat a rendszerváltás előtt volt, amikor az orvosi hetilap halálozási adataiból próbáltak a kutatók, Molnár László és munkatársai adatokhoz jutni – mondta lapunknak Győrffy Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense. Az akkori adatokat a Szociológiai Szemlében közölték, ebből kiderül, hogy míg a negyven év alatti orvosok halandósága alacsonyabb a lakosságénál a negyven év felettieké már felülmúlta azt. Kiugróan sokan haltak meg már akkor is szív- és érrendszeri betegségekben, és sok volt az öngyilkos.

– Csak más országokban végzett kutatások alapján tudjuk, hogy az értelmiségi szakmák közül az orvosok körében történik a legtöbb öngyilkosság – mondta lapunknak Rihmer Zoltán professzor, pszichiáter. Ezekből derült ki az is, hogy a szakmán belül e téren a legveszélyeztetettebbek a sebészek, az altatóorvosok és a pszichiáterek.

„Gyakran több órán át kell koncentrálni, görnyedni a műtőasztal fölött, ahol egyetlen apró mozdulattal, elnyisszanthatod például az aortát, és ezzel pillanatok alatt meg lehet ölni a beteget.” – magyarázta egy sebész a Népszavának. Szerinte egyébként a jó sebész reggel a templomban imádkozik, este meg a kocsmában felejt.

Weltner János több évtizede praktizáló sebészként, egykori szakmai felügyelő főorvosként csak egyetlen olyan szaktársára emlékszik, aki vetett véget életének. Ezt az orvost a családja is erősen ösztönözte, hogy minél több feladatot vállaljon, s végül túlhajszoltságában valami hibát is elkövetett, ami után öngyilkos lett. A férfi egyszerűen összeroppanthatott, úgy érezte nem képes megfelelni a túlzó elvárásoknak.

Egy másik orvos, aneszteziológus két olyan kolléganőre is emlékezett, aki öngyilkos lett. Egyikük közvetlenül a halála előtt tudta meg, hogy kiújult szervezetében a rosszindulatú daganat, fölvágta az ereit, egy másik budai kórház aneszteziológus doktornője pedig fölakasztotta magát.

– Nehéz elviselni például azt, amikor egy súlyosan sérült ember életéért órákig küzdesz, aztán hirtelen kiderül, már csak szervdonor lehet belőle. S akit addig minden erőddel életben akartál tartani, annak most kálium injekcióval leállítod a szívét, és jön egy másik team, és végig asszisztálod ahogyan eltávolítják testéből a szerveket. S végül az asztalon marad a betegedből egy bőr- és szőrcsomó – idézte fel az egyik soha el nem feledhető élményét egy másik aneszteziológus. Szerinte ezek az emberek arra vannak szocializálva, hogy segítsenek, még akkor is, ha valaki agyhalott. Ha a gyógyítási kudarcokat magukkal viszik, gyorsan túlterheltté válnak. Aki nem képes ezeket az érzéseket törölni időről-időre az agyából, annál biztosan egyszer csak elszakad a cérna, és fölköti magát.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK

FOTÓ: SHUTTERSTOCK

Rihmer Zoltán professzor szerint az öngyilkosságban számtalan külső tényező is szerepet játszik, de ami majdnem mindig jelen van, az a pszichiátriai betegség. A saját életüket kioltók 70 százaléka súlyos depresszióban szenved. Ha pedig jön a depresszió, lehet valaki világhírű sebész, kiváló elme, akkor is úgy érzi: nem elég jó, remeg a keze, nem emlékszik semmire, és ettől nem is mennek a dolgok a tőle elvárható színvonalon. Főleg a kreatív, nagy műveltségű embereknél óriási katasztrófa, amikor egy depressziós állapotban nem fog az agy, nem tud koncentrálni, elfelejt mindent. S közben meg állandóan ott van az agyában az is, hogy korábban micsoda teljesítményekre volt képes. Ha valakit ebben az állapotában mondjuk elhagyja a felesége, netán még munkanélkülivé is válik, könnyen nyúlhat végzetes eszközhöz.

– Az orvosnők gyakrabban vetnek véget az életüknek, mint a férfiak. Ez azért is érdekes, mert a társadalom egészére ennek az ellenkezője igaz – mondja Rihmer Zoltán. – A teljes populációban az öngyilkosságban meghaltak kétharmada férfi.

A professzor fölidéz egy angliai vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy azok a nők lettek a leggyakrabban öngyilkosok, akiknek egyidejűleg férjük, gyerekük és állásuk is volt. Ha a három körülményből egy is hiányzott, már jóval kisebb volt az öngyilkosságuk esélye. De akiknek gyerekük, férjük és munkájuk sem volt, azok között szintén kiugró volt az önmaguk ellen fordulók aránya.

A hallgatás összeesküvése
Egy kutatócsoport 2000-ben azt vizsgálta, hogy milyen mélyen érinti a pszichiátereket az általuk kezelt betegek öngyilkossága. Harmaduk számolt be mély, személyes megrázkódtatásról, ami elkeseredésben, alvászavarban, ingerlékenységben nyilvánult meg. 42 százalékuk változtatott a gyakorlatán, 15 százalékuk gondolkodott el azon, hogy felhagy szakmájával, és akár idő előtt nyugállományba vonul. Egy másik tanulmányban azt vizsgálták, hogy mennyire érinti mélyen az orvosokat betegük halála. Ebből pedig az derült ki, hogy minél hosszabban kezeli az orvos a betegét, annál nagyobb az érzelmi reakció, ha végül elveszíti. De még az ismeretlen halála is felkavaró lehet, különösen, ha saját tehetetlenségét, kudarcát, esetleg tévedését éli meg benne az orvos. A kutatásokból az is kiderült: ha volt lehetőség a problémát másokkal, vagy az orvostársakkal megbeszélni, az hatékony segítséget jelentett az érintetteknek. Amikor meg nem, a „hallgatásnak ez az összeesküvése” olyan földolgozhatatlan stresszé vált, amely kiégést, olykor depressziót okozott.



Szerző

Balatoni nyár - A vendég jön, de nincs, aki kiszolgálja

Publikálás dátuma
2018.05.29. 07:00
Fotók: Radó Ferenc
Sokáig a forgalomra panaszkodtak a vállalkozók, de mára fordult a kocka: turistából nincs hiány, csak munkaerőből. Egyes felmérések szerint a cégek nyolcvan százalékánál nincs elég ember.

A balatoni éttermek, boltok, cukrászdák, fagylaltozók egy része már a május elsejei hosszú hétvégén kinyitott, a többiek számára pedig a pünkösddel kezdődött a szezon. Legalábbis azokban az üzletekben, amelyekben volt elég alkalmazott: mert míg vendégből nincs hiány, munkaerőből nagyon is van.

– Pultos, felszolgáló, szakács, leszedő, takarító – sorolta Kati az egyik balatonlellei étteremben, milyen munkakörökbe tudnának azonnal felvenni embereket. – Kinyitottunk, mert most már muszáj, de fogalmunk sincs, hogyan visszük így végig a nyarat, mert azt nem tehetjük meg, hogy az alkalmazottak pihenőnap nélkül dolgozzák le a szezont. Napi 16 órába belepusztulnának. Hirdetünk mindenütt, az interneten legalább húsz helyen fent vagyunk, de nincs jelentkező.

A Dönciként bemutatkozó lellei vállalkozó is hasonló cipőben jár: az idén nyitotta meg partközeli falatozóját, de jelenleg ő áll a pultban, ugyanis még nem sikerült senkit szerződtetnie.

– Volt itt két lány, váltásba szántam őket, de már a múlt hétvégén soknak találták a munkát, pedig még igencsak takaréklángon égtünk – bosszankodott. – Itt a környéken mindenki megadja az 1000-1200 forintot óránként, azaz, aki akar dolgozni, képzettség nélkül is megkereshet 400 ezer forintot havonta. Csak éppen nincs meg a hajlandóság. A fiatalok úgy gondolják, hogy eldolgozgatnak, aztán este irány a buli, viszont mi is nyitva vagyunk hajnali kettőig, azaz nem lehet csak úgy lelépni.

A balatonboglári Árend Dorisz azt mondta, éttermükben már tavaly is komoly gondot okozott a munkaerőhiány.

– Az idén komolyan rászerveztünk a nyárra – magyarázta. – A családból többeket beszerveztünk, volt, aki Ausztriából jött haza, hogy segítsen, s a férjemmel mi sem csak szervezünk, hanem beállunk dolgozni. Kemény lesz, de legalább megvan a létszám.

Doriszon kívül ilyesmivel senki sem büszkélkedhetett az általunk megkérdezett balatoni vállalkozók közül. Sőt, egyes felmérések szerint a tóparti kereskedelmi és vendéglátóhelyek nyolcvan százaléka munkaerőgondokkal küszködik.

– A vendéglők, büfék, falatozók tizede nem is tud kinyitni, csak június közepén – állította a balatonfüredi vállalkozó, Sebestyén Zoltán. – Abban bíznak, ha véget ér az iskola, s befejeződik az egyetemeken a vizsgaidőszak, talán kapnak embert. Persze ez még tűzoltásra sem elég, hiszen azt jelenti, teljesen amatőrökkel próbálják végigvinni a szezont.

Ezek után érthető, hogy igencsak megnőtt a profi szakácsok, felszolgálók becsülete. A nagyobb éttermek havi 800 ezer-1,2 millió forintot kínálnak internetes hirdetéseikben egy szakácsnak egy hónapra – plusz szállást és ellátást –, a szakképzett pincérek pedig 500-700 ezer forinttal kalkulálhatnak jobb helyeken. Sőt, a legtöbb helyen már a papírt sem kérik, csak a tapasztalatot nézik: Balatonfüreden akad egység, ahol kétezer forintot kap óránként egy több szezonban bizonyított pultos.

– És szezon közben lehet, erre még rá is kell ígérni – jegyezte meg Kirscher Péter, aki egy grillbárt visz az északi parton. – Tavaly nyáron is jöttek a szomszédos éttermekből, s száz-háromszáz forinttal magasabb órabérért próbálták elvinni az alkalmazottaimat.

Akik persze élnek a lehetőséggel, hiszen egy 200 forinttal magasabb ajánlat a szezon végén többszázezres különbséget jelenthet a fizetésben.

– Nemrégiben jött egy szakács a Petőfi-sétányra. Bement vagy öt helyre, s megkérdezte, mennyiért alkalmaznák. Hétszázezerről indult a licit, végül 1,1 millióért szegődött el… – mesélte egy siófoki vendéglős.

Sok helyen akkora problémát jelent a munkaerőhiány, hogy a szűkös létszám miatt a vendéglő nem tud egész héten nyitva tartani.

– Egyszerűen nem tudom úgy összeállítani a műszakokat, hogy kijöjjön hét napra – állította Takaró Ferenc, az egyik északi parti étterem vezetője. – Így, ha nem történik csoda, akkor hétfőnként zárva leszünk, mert kell a pihenőnap az embereknek.

A probléma persze nem új keletű, hiszen évek óta egyre nagyobb a munkaerőhiány a tóparton, nem véletlen, hogy az érintett vállalkozói kör már jó előre megpróbált felkészülni az idényre. Május első szombatján például Siófokon tartottak állásbörzét kifejezetten szezonális munkákra, méghozzá alig tíz perces állásinterjúkkal – a gondokra azonban ez sem jelentett megoldást.

– A szakmabeliek, vagyis szakácsok, pincérek, eladók egy jelentős része kint dolgozik Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Svájcban, Angliában vagy Írországban – mondta Kiss Károly, az egyik tóparti péküzletlánc alkalmazottja. – Főleg az osztrák síterepeken dolgozók régebben még hazajöttek nyárra, de most már kint is elképesztő a hiány a jó alkalmazottakból, így a munkaadóik inkább kifizetik őket egész évre, még ha májustól októberig ötöd akkora is a forgalmuk.

– Itthon sem jobb a helyzet – tette hozzá Torma Zoltán fonyódi vendéglős. – Nekünk most éppenséggel pizzaszakácsra lenne égető szükségünk, mert akit betanítottunk, s négy évig nálunk dolgozott, elment inkább a Lidlbe. Harmadannyi a munkája, viszont a fizetése nem arányosan kevesebb, mint amit mi tudunk fizetni.

– Korábban az volt a baj a Balatonnál, hogy nem érkezett elegendő vendég, s így sokan nem tudták kitermelni a költségeiket, vagy nem hozott annyi nyereséget az adott hely, hogy érdemes legyen hosszú távon működtetni – jegyezte meg Takaró Ferenc. – Néhány éve szerencsére nagyon beindult a tó, erre most nincs elég ember, aki dolgozzon, kiszolgálja őket. Ez a szezon is kemény lesz, de talán valahogy lefut még, jövőre viszont, ha valami nem változik meg gyökeresen, nagyon nagy bajban lesznek a tóparti vállalkozók.

Gondban vannak a szállodák is
A munkaerőhiány nemcsak a vendéglátókat érinti: a különböző boltokba, bazárokba sem találnak eladót a tulajdonosok, de a szállodákból is hiányoznak a takarítók, szobaasszonyok. Sőt, egyes területi képviselők szerint a főszezonban akár az ellátással is gond lehet, hiszen a nagy raktárakban, lerakatokban nincsenek rakodómunkások, targoncások, így például előfordulhat, hogy egy büfébe nem érkezik majd meg időben a sör- vagy üdítő-utánpótlás.



Szerző

Egyszülős központ nyílt Budapesten

Publikálás dátuma
2018.05.28. 22:53
A családok legnagyobb problémája az anyagi nehézségen túl az elmagányosodás, az izoláció Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Megnyílt az ország első egyszülős központja hétfőn Budapest VIII. kerületében, az Üllői út és a Mária utca sarkán. Az állami segítséggel (az EMMI 500 millió forinttal támogatta) létrehozott civil intézményben a kávézó és a játszóház mellett segítő szakemberek várják az egyedülálló szülőket, akik akár mobilirodaként is használhatják a közösségi teret.

Az egyszülős családok legnagyobb problémája az anyagi nehézségen túl, az elmagányosodás, az izoláció. Az alapítványhoz fordulók jogi segítséget, életvezetési tanácsokat kaphatnak, valamint igénybe vehetik pszichológusok és mediátorok szolgáltatásait is. Mindezeken túl szívesen segítenek a válás határán lévőknek és a mozaikcsaládoknak, valamint azoknak a szülőknek, akik nem láthatják minden nap a gyerekeiket. A családok körülbelül fele szegénységben él, így esetükben különösen fontos szerepet tölt be a munka, ezért munkaerőpiaci szakemberekkel és fejvadászokkal tanácsadást és képzéseket is szerveznek majd.

Magyarországon 300 ezer egyszülős családban mintegy félmillió gyerek nevelkedik, az ilyen családok aránya Budapesten a legmagasabb. Az egyszülős családok a bölcsődei felvételnél előnyt élveznek, gyerekeiket várják az Erzsébet-táborokba, és igénybe vehetik a családi otthonteremtési kedvezményt (csok) is. (MTI)

Szerző