Előfizetés

Terápiás kinevezések

Publikálás dátuma
2018.05.03. 22:30
Kásler Miklós - Népszava fotó
Mégsem egy tornatanár vagy illuzionista – értékelte Kincses Gyula egészségügyi szakértő, egykori államtitkár, hogy két kórházigazgató kerül vezető szerepbe az egészségügyért is felelős tárcánál. A szakma ennél kicsit bizakodóbb.

Nincs hiány aggályokban, de összességében inkább óvatos optimizmus érzékelhető – ez derült ki miután lapunk egészségügyi vezetőket, szakértőket kérdezett arról, mit üzen számukra az, hogy két kórházi vezető is fontos feladatot kap az új Orbán-kormányban az ágazatért is felelős tárcánál.

A megkérdezettek egyike sem emlékezett arra, hogy a miniszteri poszt várományosa, Kásler Miklós, az Onkológia Intézet főigazgatója és a reménybeli egészségügyi államtitkár, Nagy Anikó, a Heim Pál gyermekkórház főigazgatója valaha is átfogó egészségpolitikai tervekről beszélt volna előttük. Szakmai múltjuk alapján főként arra tippeltek, hogy a szabályozásban, és a szabályok szigorúbb követésében, az ellátás rendezetlenségeinek visszanyesésében érhetnek el apróbb sikereket. Többen arra is fogadást mertek volna kötni, hogy a nagy rendszerigazgató lépések megvalósítását – már ha lesz ilyen feladat – azt nem a humántárca politikai vezetőitől, hanem a Matolcsy-féle műhelyektől várja a kormányfő.

Járóbetegszakellátók: jó választás
„Két jó vezetőt kapott az ágazat” – állítja Pásztélyi Zsolt, a járóbetegszakellátó szövetség elnöke, aki szerint Kásler Miklós és Nagy Anikó személye garancia arra is, hogy nem egy kívülről kényszerített reformot kell majd végrehajtani, hanem az ágazaton belül kell és lehet meghozni a szükséges döntéseket. Pásztélyi nem számít gyors változásokra. Mint mondja – újabb két választás jön, ezért most valószínűleg néhány hónapig nyugalomra van szükség. A rendszert stabilizálni kell, a meglévő lehetőségekkel és ezt "ki más valósíthatná meg, mint olyanok, akik értik az egészségügyet."

„Egy felkészült egészségügyi szakember helyett, most kettő lesz a humántárcánál. Nagyjából ennyit lehet elmondani” – állítja egykedvűen Tótth Árpád, aki a zirci kórház főigazgatói székét hagyta hátra, hogy Norvégiában szervezze egy teljes régió egészségügyi ellátását. – Meg még talán azt, hogy olyan embert is le lehet váltani az egészségügy éléről, akinek a munkájával kapcsolatban semmiféle kritika nem fogalmazódott meg nyilvánosan, és aki végig hűen követte a kormány stratégiáját, végrehajtotta az utasításokat – utalt Tótth Árpád Ónodi-Szűcs Zoltán, leköszönő államtitkárra. Szerinte fontos üzenet az is: bár továbbra sem tudni mi a feladat, mégis két, a saját területén sikeres és elismert kórházi menedzserre van szükség a kormányban. Az egészségügynek most programra, jövőképre lenne szüksége, az pedig a hétvégén zajlott kórházszövetség kongresszusán is megmutatkozott, hogy az ágazaton belül is mindenki mást gondol a kihívásokról és a következő négy év feladatairól.

Nagy Anikó - MTI/Bruzák Noémi

Nagy Anikó - MTI/Bruzák Noémi

Nagy Anikó 56 éves, Szegeden végezte az orvosi egyetemet. Hat éve a Heim Pál gyermekkórház főigazgatója. Beosztottjai kemény kezű, törtető, akaratos, nagy munkabírású vezetőként jellemzik. „Szakmailag hozzáértő, bizonyos jogi és gazdasági kérdésekben elég jó meglátásai vannak, de még soha nem született olyan papír, koncepció, amit ő jegyzett volna" – mondta egyik forrásunk, aki azt is hozzátette: "Anikó kiváló végrehajtó ember lehet a kormányzatban, de átfogó víziókat az ágazat jövőjéről biztosan nem fog gyártani." Az kiderült róla nem egyszer, hogy a betegekért, kórházi vezetőtársaiért képes akár a hivatalos állásponttal is szembemenni. Az elmúlt évek alatt többször is konfrontálódott az állami kórházfenntartóval és az államtitkársággal is. A Magyar Kórházszövetségben ő volt talán a legharcosabb ellenzője a kórházi kancellária-rendszer bevezetésének. Emiatt "csattanásaik" is voltak Ónodi-Szűcs Zoltánnal. Két éve nagyon szoros a kapcsolata Kásler Miklóssal. „Sülve-főve együtt voltak, az országos intézetek megerősítéséért lobbiztak együtt. Talán most mindketten abban bíznak, hogy lesz lehetőségük egyéni ambícióikat is érvényre juttatni” – mondta egy másik forrásunk. Van aki szerint Nagy Anikó mostani megbízatásában része van annak, hogy Lévai Anikóval, a miniszterelnök feleségének gimnáziumi társa volt. Mások szerint Kásler Miklós személyes kívánságára nevezik ki államtitkárnak. „Azt, hogy Kásler Miklós e kívánságát Orbán Viktor teljesítette, azt is jelenti, hogy nagyon erős mandátuma lesz a kormányban az onkológus-professzornak.”

Ez utóbbira erősít rá Varga Péter Pál gerincsebész a Budai Egészségközpont alapító főigazgatója, aki szerint Kásler Miklós nagy műveltségű, széles látókörű, az onkológiában megkerülhetetlen ember. Ha valaki, akkor ő biztosan ismeri az egészségügy összes rákfenéjét. Varga Péter Pál azt mondja: jó az is, hogy gyakorló kórházi vezető lesz Nagy Anikó személyében az államtitkár. „Nagy kérdés, hogy a szükséges makrogazdasági változásokra mekkora lesz a fogadókészség az egészségügyben.” Varga Péter Pál szerint a három legfontosabb lépés egyike a kiegészítő (másodszintű) biztosítások bevezetése, az intézmények jogállásának átalakítása, azaz a kórházi gazdálkodás váltása költségvetésiről társaságira, a harmadik pedig az egészségügy áfa-körbe való teljes bevonása. (Most a beszerzések után az egészségügyben meg kell fizetni az áfát, de azt az intézmények nem igényelhetik vissza.) A magánellátásban is érdekelt gerincsebész szerint további feladat lenne megállítani a kórházak adósságspirálját, mert ha ezek a kérdések nem kerülnek napirendre – nincs esély az ágazat stabilizálására.

Kásler Miklós - Népszava fotó

Kásler Miklós - Népszava fotó

Kásler Miklós 68 évesen kerül az államigazgatásba, közvetlen politikai tapasztalata nincs. Egyik orvostársa szerint ravasz ember. Hajlandó kompromisszumokat kötni, ha azzal nő a befolyása. Az onkológia központosításával olyan óriás intézménnyé nőtt a Kékgolyó utcai országos intézet, ami ma már képtelen ellátni az odatóduló betegeket. De az intézmény fejlesztésére Kásler szerzett 12 milliárdot. És az is lehet, hogy ezzel több betegen segített, mint amennyinek a központosítás ártott. Egy másik forrásunk szerint sokat elárul a szakterületén megkerülhetetlenként aposztrofált Kásler professzorról, hogy a hazai onkológiai ellátás máig is egyik nagy „rákfenéje”, hogy betegek vesznek el a rendszerben, mert megkésve jutnak el a diagnózishoz, és a terápiához. Ha valami, akkor a személyre szabott követőrendszer már működhetne a rákgyógyításban. Ezzel életeket lehetne megmenteni.

Poller Imre orvos, egészségügyi szakértő szerint az orvos-professzor eddig is csapatjátékos volt. Az igazi nagy kérdés az, hogy mit kell majd végrehajtania. Miután Balog Zoltán kiszállt, elgondolkodtató, hogy ő mit nem akarhatott megcsinálni. Kásler Miklós domináns területe az egészségügy lesz. A professzor rendszerekben gondolkodik, szakterületét és az intézetét 25 éven át építgette, szépítgette. Más kérdés, hogy a saját intézete kötötte le eddig az erőforrásait, ezért az országos onkológiai programban maradtak lyukak. Amivel most a sajtóban mindenki élcelődik, hogy a tízparancsolattal gyógyítaná meg a betegségeket nem jellemző rá, a gondolkodása ennél mélyebben strukturált, személyisége összetettebb. „Ha az idézett mondatait nem politikai pr-fogásnak szánta, akkor csak az történhetett, hogy ahogy az ember idősödik, bizonyos gondolatokat már képes kontroll nélkül kimondani" – adott magyarázatot a szakértő. „Nagy érdeme az onkológiai rendszer egységesítése a regionális és a megyei centrumokig, ezt egyetlen más orvosi területen sem sikerült megvalósítani. Ez a központosítás sok érdeksérelemmel járt, de általános megítélés szerint szükség volt rá, racionális lépés volt. Ő valamit letett az asztalra, és ezzel nehéz vitatkozni – mondja Poller Imre.

Székely Tamás, egykori szocialista egészségügyi miniszter szerint Kásler Miklós jó vezető olyan értelemben, hogy a saját intézményét jól menedzselte. Ha ezt meg tudja ismételni a tárca élén, az nagyon jó lenne. Nagy Anikóval akár jó párost is alkothatnak – azt mondom: „adjunk nekik 100 nap türelmet.”

– Öröm, hogy mégsem egy tornatanár, vagy illuzionista cirkuszigazgató hanem az egyik legnagyobb népegészségügyi probléma szakértője lesz a humánminiszter – állítja Kincses Gyula szakértő, egykori államtitkár, aki rögtön hozzá is teszi, Nagy Anikót nem ismeri, róla nem tud mit mondani. A két név együtt mégis azt jelenti, jobban mehetnek a dolgok, lehet, hogy elkezdenek majd szakmai szabályokat fejleszteni, de érdemi reformok nem, legfeljebb csak finom hangolások várhatók. Ami történni fog, az a tárcán kívül zajlik majd. „Emlékezzünk csak a munkáltatói biztosítások történetére, az egészségbiztosításról biztosításról szóló törvényhez akkor sem nyúlt hozzá senki. Adótörvényt módosították, a változásokról pedig nem az egészségügyért felelős államtitkár adott magyarázatot, hanem az adóhivatal tett közzé állásfoglalást.”

Alapellátók: esély az ágazatnak
– Gyakorlati szakemberek, ismerik a rendszert. Ez jó esélyt jelenthet az ágazatnak – értelmezi a két vezető kiválasztását Selmeczi Kamill, az alapellátó orvosok szövetségének elnöke. Ő csak amiatt aggódik, hogy jusson a figyelmükből a fővároson kívül élőkre is. „Valószínűleg a központi régió fejlesztésével telik majd a ciklus, csak reménykedni tudunk, hogy lesz pénz másra, a háziorvosi praxisok fölzárkóztatásának a folytatására is.”

Százezrekbe kerülő amatörizmus

Bernau Péter
Publikálás dátuma
2018.05.03. 07:50
A mez sincs ingyen - Az amatőrök a profikkal ellentétben nem kapnak fizetést, sőt ők dobják össze a pénzt, hogy kedvenc hobbijuk
A zsebükbe kell nyúlni azoknak az amatőr futballistáknak, akik a szabadidejükben kedvenc hobbijuknak akarnak hódolni, egy-egy szezonban ez fejenként minimum huszonöt-harmincezer forint kiadást jelent.

A labdarúgó NB I és NB II számít a magyar futballban a profi bajnokságnak, igaz, a második vonalban is vannak csapatok, ahol a játékosok egy része munka mellett lép pályára és nem a futball a főfoglalkozása.

Az NB III-tól lefelé már amatőr bajnokságról lehet beszélni, igaz, még megyei szinten is akadnak csapatok – elsősorban az NB III és a megyei első osztály között „liftezők” –, ahol havi díjazásban részesülnek a játékosok.

A megyei bajnokságok általában két osztályban zajlanak, a „legnagyobb megyében”, Budapesten négy szinten küzdenek a pontokért. A negyedik budapesti osztályban négy csoportban, összesen 52 csapat verseng a csoportonként feljutást jelentő első két helyért (illetve feljut a négy csoportból a legjobb harmadik is).

A harmadik vonalban három csoportban 42 együttes lép pályára, itt már csak az elsők kerülhetnek feljebb minden osztályban. Az első és második osztályban 16-16 csapat játszik, itt lehet találkozni 30-as éveik végén vagy 40-es éveikben járó, korábbi NB I-es és NB II-es játékosokkal.

A BLSZ I. osztályában listavezető REAC-ban játszik például Lászka Balázs, aki egy évig volt az FTC játékosa, és hét esztendőt szerepelt Pápán, de vezetőedzőként dolgozik itt többek között Schróth Lajos (Budafok II.), aki 129 bajnokit játszott az Újpestben vagy Véber György, aki nemcsak játszott a fővárosi lila-fehéreknél, hanem edző is volt az élvonalban (Pápa, Mezőkövesd), jelenleg a Fővárosi Vízművek csapatával a nyolcadik helyen áll.

Minden osztály saját versenykiírással rendelkezik. Még a legalacsonyabb osztályban, a BLSZ IV-ben is van légiós szabály: korlátlan számú EU-országból érkezett állampolgár szerepelhet a csapatokban, az Unión kívüli országokból azonban csak legfeljebb hárman lehetnek egyszerre a pályán. A szabályozás szükséges, vannak együttesek, melyek keretében a magyarok mellett találhatók Magyarországon tanuló vagy dolgozó külföldiek, ilyen együttes például a negyedosztályú Mahatma Gandhi FC, ahol a pályán a magyar mellett angolul és spanyolul is kommunikálnak egymással a futballisták.

Az amatőr bajnokságban is nyilvántartják a sárga- és piros lapokat, előbbiből öt után kell egy mérkőzést kihagyni, a kiállított játékosok eltiltásáról a fegyelmi bizottság dönt a játékvezetői jelentés alapján. A hazai csapatnak kötelező biztosítani az online jegyzőkönyv elkészítéséhez szükséges hátteret. Ha valahol nem működik (vagy nincs) a nyomtató vagy valamilyen okból nincs internet - és a játékvezető a saját telefonján kényszerül elkészíteni az online jegyzőkönyvet, akkor a fegyelmi bizottság rendezési hiányosságért tízezer forintra bünteti meg a vétkes vendéglátót.

A negyedik osztályban a nevezési díj a mostani szezonra csapatonként százezer forint volt, ezen kívül az itt szereplők bérleti díjat fizetnek a pályáért, ahol fogadják az ellenfeleket. Ennek összege helyszíntől függően mérkőzésenként 20-30 ezer forint körüli összeg, esti, villanyfényes összecsapás esetén tíz százalékkal szokott drágább lenni a bérleti díj. Ezért a pénzért a csapatok és játékvezetők részére öltözőt is biztosít a létesítmény, igaz, ezek nem mindenhol zárhatók, ahol nem lehet biztonságosan tárolni a ruhákat, ott a játékosok a kispadra viszik ki a civil holmijaikat.

A csapatok veszik maguknak a labdát, csináltatnak számozott mezeket, a játékosok gondoskodnak maguknak a cipőkről (kell egy-egy a füves, illetve műfüves pályákra, mivel helyszíntől függően különböző a talaj), sípcsontvédőkről. Egy szezon egy csapatnak minimum 400 ezer forintba kerül a legalacsonyabb osztályban, az összeget azok fizetik be, akik pályára lépnek, a költség értelemszerűen megoszlik a keret tagjai között. A létszám egy-egy együttesnél megegyezik a profikéval, általában 20-25 játékos alkotja a csapatokat.

Egy-egy meccsre a profikhoz hasonlóan tizennyolc játékos nevezhető, az amatőröknél azonban ötször lehet cserélni. A bajnokságban bármikor születhetnek meglepetések, a csapatok eredményességét az határozza meg, ki ér éppen rá. Előfordul – különösen a szezon vége felé -, hogy az együttesek nem tudnak teljes létszámban kiállni. Ennek oka a munkahelyi elfoglaltságok mellett az, hogy itt nincs orvosi stáb, egy-egy kevésbé súlyos sérülés – enyhébb húzódás – után is hetekig tart a gyógyulási idő. A megfelelő háttér hiánya mellett a másik oka ennek, hogy sok együttesben lépnek pályára 35-40 év feletti játékosok is. Egy keresztszalag-szakadás – ami a profiknál most már fél év alatt gyógyítható – az amatőröknél egy-másfél éves kihagyást is maga után vonhat, rosszabb esetben a játék végleges befejezését. Első alkalommal írásbeli figyelmeztetést kap az a csapat, amelyik tizenegynél kevesebb játékossal lép pályára, második alkalommal pénzbüntetés, majd pontlevonás a büntetés.

A bajnoki mérkőzéseket szombaton és vasárnap kell lejátszani, elvileg délelőtt 10 előtt nem szabad kezdeni, korábban indulhat útjára a labda, ha ehhez mindkét csapat hozzájárul. Minden résztvevőnek a szezon előtt be kell jelenteni a megyei igazgatóságoknál, (fővárosiaknak a budapestinél), hol játsszák a hazai mérkőzéseiket. Csak a szövetség által hitelesített pályán lehet megrendezni a találkozókat.

Egymásért küzdenek - Lelkesen kergetik ők is a labdát Fotó: Shutterstock

Egymásért küzdenek - Lelkesen kergetik ők is a labdát Fotó: Shutterstock

Mindenki focizik

A legalacsonyabb osztályban nem jellemző, hogy komoly futballmúlttal rendelkező játékosok lépnének pályára, az viszont nem ritka, hogy például a futsalbajnokságokban szereplők jutnak szerephez. A szakmákat, szociális hátteret illetően egy-egy csapaton belül is komoly különbségek lehetnek. Egy célért, az ellenfél legyőzéséért küzd együtt takarító, a rendőrrel, marketingigazgató a taxisofőrrel, egyetemista a munkanélkülivel, cégtulajdonos az újságíróval vagy önkormányzati képviselővel. Amatőr mérkőzéseken nem ritka, hogy valaki meccs közben azért jön le a pályáról, mert egy fontos telefont kell elintéznie munka ügyben, ilyenkor csapata tíz emberrel játszik, amíg a játékos nem jön vissza a pályára. A játékvezetők azon sem lepődnek meg, ha valamelyik játékos mérkőzés közben érkezik meg, amennyiben a kezdés előtt leadták a nevét, abban az esetben nincs akadálya a későbbi becserélésének. A legalacsonyabb osztályban, a BLSZ IV-ben az átlagos nézőszám 5-10, megyei első osztályú meccseken 100-200-an is összejönnek, egy-egy presztízscsatánál lehet ennél sokkal magasabb is a nézőszám. A BLSZ IV-ben nincsenek belépődíjak (a meccsekre egy rendezőt kell biztosítani a hazai együttesnek), a megyei első és másodosztályú találkozókon előfordulhat, hogy 500-1000 forint körüli összeget kérnek a nézőktől.

Egészségügyi doboz nélkül nincs meccs
Amatőr bajnoki mérkőzések elengedhetetlen kelléke az egészségügyi doboz. Amíg ez nincs ott a felezővonalnál, addig nem kezdődhet el a mérkőzés. Erre a célra tökéletesen megfelel az a doboz, ami minden autó csomagtartójában megtalálható. A tartalmát sosem ellenőrzik, a doboz jelentősége szimbolikus, ha komoly sérülés történik, akkor mentőt szoktak hívni. Mégis előfordul, hogy azért nem kezdődik időben egy mérkőzés, mert meg kell várni, amíg a hazai csapat valamelyik tagja a kocsijából kihozza a dobozt.
Egyedül dirigál a bíró a Budapest Kupában

A Budapest Kupában a BLSZ négy osztályában szereplő csapatok vehetnek részt, a továbbjutás egy mérkőzésen dől el, döntetlen esetén az alacsonyabb osztályú együttes nyer, 64-es főtábláról indulnak a küzdelmek, több jelentkező esetén rendeznek egy selejtezőfordulót is. Azonos osztályban szereplők esetén tizenegyesek következnek, ha a rendes játékidőben nincs döntés. Nevezési díjat nem kell fizetni, a pálya bérleti díját azonban a hazai csapat állja. Mivel a meccsek általában hétköznap, kötelezően előírt napon vannak, sokkal nehezebb a pályaválasztónak helyszínt találni az első körökben, amikor még sokan vannak versenyben. Mindig az alacsonyabb osztályú együttes a pályaválasztó, neki jelent plusz költséget minden kupameccs.

A mérkőzésekre a BLSZ a negyeddöntőket megelőző szakaszban csak egy játékvezetőt küld, ha valamelyik csapat szeretne asszisztenseket a kupameccsére, akkor ki kell fizetnie a két segítő díját is. A Magyar Labdarúgó-szövetség több milliárdos éves állami támogatásához képest „fillérekből”, egymillió forintból megoldható lenne, hogy minden Budapest Kupa-mérkőzésen játékvezetői hármasok működjenek közre.

Emelkedő játékvezetői díjak
Az amatőr bajnoki meccseken a játékvezetők is munka, tanulás mellett működnek közre a meccseken. Díjazásuk évek óta nem változott, a következő szezontól azonban emelkedik ez az összeg: a bírók tízezer, az asszisztensek hétezer forintot kapnak majd meccsenként. Ha egy helyszínen több találkozó követi egymást, akkor előfordul, hogy a játékvezetői hármas nem változik, csupán annyi módosítás történik, hogy aki először sípmester volt, a második meccsen asszisztensként vesz részt, és értelemszerűen az egyik asszisztens "átváltozik" játékvezetővé.

Semmi sem javult az oktatásban - Kompetencia felmérés

Publikálás dátuma
2018.04.28. 07:02

Nem változott a diákok teljesítménye az országos kompetenciaméréseken. Az iskolák közti különbségeket a Klebelsberg Központtal sem sikerült felszámolni.

Nem javultak, de nem is romlottak a magyar diákok matematikai és szövegértési készségei az utóbbi években - legalábbis a 2017-es, országos kompetenciafelmérés minap ismertetett eredményei szerint. Ez meglepő lehet a nemzetközi felmérések eredményei után: a PISA-tesztekből kiolvasható adatok egyértelmű teljesítménycsökkenést mutattak, a PIRLS-felmérés eredményeinek publikálását követően pedig arról olvashattunk, hogy a magyar diákok soha nem teljesítettek olyan jól az olvasás-szövegértésben, mint 2016-ban.

Az eltérő eredményekben nagy szerepet játszanak a különböző mérési technikák és célok, ám az kérdéseket vethet fel, ha egy felmérés évek óta nem mutat számottevő változást - különösen azután, hogy a közoktatásban jelentős átalakítások történtek. Az Oktatási Hivatal (OH) elemzése szerint az elmúlt évek kompetenciaméréseiben csak enyhe ingadozásokat láthatunk, a különbségek értéke "akár pozitív, akár negatív irányban a skála értékeihez képest oly kicsi, hogy azokkal sem a fejlődésre sem a teljesítményromlásra vonatkozó következtetéseket nem lehet érvényesen alátámasztani". Ráadásul az apróbb ingadozások is csak statisztikai okokra, nem pedig a tanulók tudásában bekövetkezett változásokra vezethetők vissza.

Az OH magyarázata szerint a nemzetközi mérések ugyan fontos elemei a hazai tanulói teljesítménymérési rendszernek, ám azok célja az, hogy az oktatási rendszer egészéről átfogó képet adjanak, nemzetközi kontextusba helyezve az adatokat. A hazai mérések ezzel szemben más célokra, "részletesebb, specifikusabb elemzési lehetőségek biztosítására" szolgálnak. Az országos kompetenciamérésekből valóban képet kaphatunk például a regionális különbségekről: a tavalyi mérés eredményei is azt mutatják, hogy továbbra is jelentős területi egyenlőtlenségek jellemzik az oktatási rendszert.

A legrosszabb átlageredmények az észak-magyarországi és az észak-alföldi iskolákban születtek. A Nyugat-Dunántúl és a Közép-Magyarország régió jól teljesít, a legjobb eredményeket pedig a fővárosi iskolákban produkálták a diákok. Az OH elemzésében ezt a "különböző településtípusok eltérő gazdasági és szociális jellemzőivel" magyarázzák. A helyzet nagyjából ugyanaz, mint évekkel korábban, tehát nagy változás ebben a tekintetben sem figyelhető meg. Holott a kormány célja az iskola-központosítással, a Klebelsberg Központ létrehozásával épp az volt, hogy csökkentse az iskolák közötti különbségeket.

Arra a kérdésünkre, mi állhat annak hátterében, hogy a hazai és nemzetközi mérések eredményei között ilyen nagy különbségek találhatóak, Radó Péter válaszolt. Az oktatáspolitikai elemző szerint a hazai kompetenciaméréseknek az az elsődleges célja, hogy pedagógiai fejlesztőeszközként szolgáljanak, nem pedig az, hogy az oktatási rendszer egészét minősítsék - a feladatokat is ilyen szempontok szerint alakítják ki. - A mérés nagyon jól megmutatja, hogyan alakulnak az egyes iskolák, diákok közötti különbségek. Láthatjuk, hogy ha az összeredményekben nem is, a különböző iskolatípusoknál milyen nagy különbségek vannak - mondta. Például azok a hatodikos és nyolcadikos diákok, akik hat-, illetve nyolcosztályos gimnáziumokba járnak, 160-175 ponttal jobb eredményeket értek el, mint a "normál" általános iskolákba járó kortársaik.

Radó szerint a központosított rendszer teljesen alkalmatlan arra, hogy a különbségeket csökkentse. Szerinte a kormánynak nincs is ilyen szándéka, a Klebelsberg Központ létrehozásának nem célja, csupán indoka volt az iskolák közötti különbségek felszámolása - ezt bizonyítja, hogy még az országos kompetenciamérés sem mutatott ki javulást ezen a területen. A teljes oktatási rendszer minőségének vizsgálatára tehát a nemzetközi mérések más országok eredményeivel összehasonlítható adatai szolgálnak, a kompetenciamérés pedig inkább az iskolák számára ad visszajelzést.

A területi és iskolák közötti különbségek problémája ugyanakkor a nemzetközi mérésekben is megjelenik, az Országgyűlés Hivatala által tavaly kiadott összesítésben is elismerték, hogy a PISA, a PIRLS, és a TIMSS felmérések fő üzenetei egy irányba mutatnak: hazánkban magas a gyengén teljesítő tanulók aránya, az iskolák nagy mértékben szelektívek (vagyis nem arányosan fogadják be az eltérő szociális hátterű diákokat, az oktatási rendszer hátránykompenzáló képessége rendkívül gyenge, nem biztosít egyenlő esélyeket a diákok számára.

Nem ugyanúgy mérnek
  • A PIRLS a "Progress in International Reading Literacy Study"-ból (Nemzetközi Szövegértés Vizsgálat) képzett betűszó, a Tanulói Teljesítmények Vizsgálatának Nemzetközi Társaságának (IEA) felmérése. A vizsgálat ötévente méri a 4. osztályos tanulók szövegértési képességeit. Három aspektusra fókuszál: az olvasás céljára, a gondolkodási műveletekre, az olvasási szokásokra és attitűdökre. A feladatok kifejezetten a résztvevő országok tananyagaira támaszkodnak. A legutóbbi mérésre 2016-ban került sor, a magyar diákok ekkor kifejezetten jól teljesítettek, 554 pontot értek el (a 2011-es tesztek során 539-et).
  • A TIMSS (Trends in International Mathematics and Science Study) felmérései négyévenként követik egymást, ugyancsak az IEA szervezésében. Célja a 4. és 8. évfolyamos tanulók teljesítményének vizsgálata a matematika és a természettudományok területén. A PIRLS-höz hasonlóan ez is tantervi alapú, tehát elsősorban a lexikális tudást kéri számon. A magyar diákok ebben jól teljesítenek: a legutóbbi, 2015-ös TIMSS méréseken a nemzetközi átlag fölött teljesítettek.
  • A PISA (Programme for International Student Assessment) a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) háromévenként megszervezett felmérése. Azt vizsgálja, hogy a közoktatást hamarosan elhagyó 15 éves tanulók milyen mértékben rendelkeznek azokkal az alapvető ismeretekkel, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz vagy a munkába álláshoz szükségesek. Tehát nem az iskolai anyagot kéri számon, hanem azt méri, hogy az iskolában elsajátított tudásanyagot a diákok mennyire tudják alkalmazni a hétköznapokban. A magyar diákok itt már nem teljesítenek olyan jól: a 2015-ös teszteken a matematika, a szövegértés és a természettudományok terén is a nemzetközi átlag alatti eredményeket értek el, sőt utóbbi kettő esetében még soha nem produkáltak ilyen gyenge eredményeket.
  • Az Országos kompetenciamérést minden évben az Oktatási Hivatal szervezi a 6. a 8. és a 10. évfolyamos diákok körében. A tesztek matematikai és szövegértési feladatokat tartalmaznak. Célja, hogy az egyes iskolák objektív képet kapjanak teljesítményükről, megismerjék erősségeiket és gyenge pontjaikat a felmért tudásterületeken.

Nagy baj van a szakképzéssel

Az iskolatípusok közötti különbségek a szakközépiskolák (korábban szakiskolák) esetében rajzolódnak ki leginkább. Az országos kompetenciamérésben ezen intézmények diákjai különösen rosszul szerepeltek, az országos átlageredményt sem érték el. Az Oktatási Hivatal elemzése szerint a 10. osztályos szakközépiskolás diákok eredményei komoly aggodalmakra adnak okot, teljesítményük a 6. osztályos általános iskolások szintjét sem éri el. Vagyis egy egész középiskolai képzési forma tanulói (a népesség 20 százaléka) nem képesek elérni a 6. évfolyam átlagos matematikai és szövegértési képességszintjét sem.

- Elkeserítő helyzet, és sajnos semmi nem utal arra, hogy a jövőben bármi is változna - mondta lapunknak Szenes György. A Magyar Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégiumának elnöke szerint addig, amíg a közismereti óraszámokat alacsonyan tartják a szakképzésben és az iskola nem képes a tanulók hátrányait kompenzálni, semmi esély arra, hogy jobb eredmények szülessenek. - Ráadásul a 15 éves korosztály 25 százaléka funkcionális analfabétának tekinthető. A szakközépiskolás diákok nagy része ebből a 25 százalékból jön. A jelenlegi rendszerben belőlük nem lehet olyan szakmunkásokat képezni, akik megfelelnének a XXI. századi követelményeknek - állítja a szakértő. Hangsúlyozta: a diagnosztika már megvan, a magyar szakképző iskolák képtelenek teljesíteni feladatukat. A kormánynak mihamarabb lépnie kellene ebben az ügyben.

Nemrég Szilágyi János, a szakképzési rendszer átszervezésében jelentős szerepet betöltő Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egykori képzési igazgatója úgy nyilatkozott a Népszavának: a szakképzés "lebutított modelljét" politikai elhatározásra vezették be. Ezt több szakértő - köztük Szilágyi is - is nehezményezte, ám a javító szándékú elképzeléseket keresztülhúzták a politikai érdekek. Mint mondta, ezt a munkaalapú, fizikai, "kékgalléros" szakmunkára épült modellt szakmai körökben "egyszer használatos szakmunkás modellnek" is nevezik. Szilágyi figyelmeztetett: a szakképzésben rendszerváltásra lenne szükség, első lépésként politikamentesíteni kellene a területet.

A szakmunkástanulók a legutóbbi PISA-teszteken sem szerepeltek jól, eredményeik a legrosszabb, egyes kategóriának feleltek meg.