Csók a beteg gyereknek

Publikálás dátuma
2018.04.21. 07:37
FIRST LADY - Barbara két amerikai elnököt is „adott a világnak” – férje, George H. W. Bush és fi a, George W. Bush is a Fehér H
EGY NAGYSZERU ASSZONY - Ma temetik a 92 éves korában elhunyt Barbara Busht, aki first ladyként példamutatással segítette az AIDS-ben szenvedők iránti együttérzés társadalmi kultúrájának kialakulását.

George H. W. Bush elnök hitvese pontosan három évtizeddel ezelőtt, mindössze két hónappal azután, hogy First Lady lett, történelmet írt azzal, hogy látogatást tett egy olyan intézetben, ahol AIDS-ben megbetegedetteket – vagyis a betegség tüneteit mutató HIV-fertőzötteket - ápoltak. Abban az időben az volt a téves közhiedelem, hogy az AIDS a fertőzött személy puszta megérintése révén is „elkapható”. Ez szinte elviselhetetlen stigmát jelentett azok számára, akiket a rettegett „immunhiányos tünetcsoportban” megbetegedettként diagnosztizáltak. Barbara Bush az intézetben karjába vett és ringatott egy újszülöttet, megcsókolt egy tipegő gyermeket, és átölelt egy felnőtt AIDS-beteget.

„Magadhoz ölelheted őket, nem fogsz megbetegedni, kell az együttérzés” - mondta az elnök felesége a rá mindig jellemző természetességgel. Barbara Bush egyórás kórházi látogatását hatalmas médiafigyelem övezte, és a melegek közössége számára feledhetetlen segítségnek bizonyult a társadalmi karanténból való kitöréshez.

Ebben a tekintetben az egyébként számos szempontból elismerésre méltó, kiemelkedőt és maradandót alkotó Ronald Reagan, a Bush előtti elnök hatalmas, súlyos adósságot hagyott hátra örökül. Reagan elnöksége alatt gyakran csak „a melegek járványaként” beszéltek az AIDS-ről, a Fehér Ház nem tett semmit a hamis előítéletek eloszlatása érdekében.

Barbara Bush ráirányította a figyelmet az akkor még alig enyhíthető lefolyású kórban megbetegedett kitaszítottakra. 1994-ben megjelent memoárkötetében az emlékezetes kórházlátogatást felidézve írt arról, hogy egy AIDS-es fiatalember elmondta neki: amikor kiderült betegsége, fel kellett hagynia egyházi tanulmányaival, és a szülei is kitagadták. „Szegényes pótlékként én öleltem át azt a szegény fiatalembert, pedig valójában a családjára lett volna szüksége” - emlékezett vissza Barbara Bush.

Az egykori First Lady humánuma azonban teljesen nem tudta megtörni a vírussal kapcsolatos hiedelmek és a rideg elutasítás láncát. Ezt példázhatja akár Donald Trump, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke, aki tavaly decemberben egy fehér házi megbeszélésen állítólag kijelentette: nem akarja, hogy vízumot adjanak a Haitiról érkező bevándorlóknak, mondván, „azok mind AIDS-esek”.

Az Egyesült Államokban 1993 óta országos hatáskörű hivatal alakítja az AIDS-szel kapcsolatos politikát. Az immár 15 hónapja hivatalban levő Trumpnak mind a mai napig nem jutott ideje arra, hogy kinevezze a hivatal új igazgatóját. Magát a tanácsadói testületet pedig - amely a Fehér Háznak lett volna hivatott észrevételeket tenni az AIDS-szel kapcsolatos ügyekben - tavaly karácsony és szilveszter között szélnek eresztette az elnök – pontosabban azoknak az eddigi testületi tagoknak postázták ki a felmondó levelet, akik addig maguktól nem távoztak. Féltucat tag ugyanis már tavaly nyáron lemondott, látván, hogy tanácsaik leginkább a falra hányt borsóhoz hasonlatosak.

Búcsú
Ma temetik az április 17-én elhunyt volt First Ladyt, aki két amerikai elnököt is „adott a világnak”: férje, George H. W. Bush 1989 és 1993 között, fia, George W. Bush pedig 2001-től 2009-ig volt a Fehér Ház lakója. Barbara 92 éves volt, és otthonában, a texasi Houstonban halt meg, miután hosszú kórházi tartózkodás után úgy döntött, hogy visszautasítja a további orvosi kezelést. Krónikus légúti betegségben és szívelégtelenségben szenvedett.



Szerző

Csökkenő oltási kedv

Publikálás dátuma
2018.04.21. 07:36
FOTÓ: SHUTTERSTOCK
A kontinens tudományos és orvosi akadémiái európai oltási könyv és nyilvántartás létrehozását sürgetik.

Mivel a kanyarós esetek száma Európa-szerte megdöbbentő mértékben nőtt – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégen közzétett jelentése szerint 2017-ben négyszer annyi megbetegedést regisztráltak, mint 2016-ban –, továbbá mivel sürgősen szükség lenne új, más betegségek elleni védőoltások kifejlesztésére, az Európai Bizottság kidolgozott egy ütemtervet. A cél, hogy 2018 közepéig előálljon egy javaslattal, amelyet az Európai Tanács ajánlásként fogadna el.

Az ütemterv megállapítja, hogy az EU-ban mostanában kitört kanyarójárványok azt jelzik, hogy az átoltottság terén súlyos problémák mutatkoznak az Unión belül, legfőképpen azért, mert a kanyaró egy súlyos, potenciálisan halálos gyermekbetegség, amelynek megelőzésére létezik hatékony védőoltás. Az is egyértelmű, hogy az alacsony mértékű átoltottság a gyermekek (illetve serdülők és felnőttek) más, védőoltással szintén elkerülhető, de veszélyesebb közegészségügyi problémát jelentő betegségekkel szembeni védettségét is veszélyeztetheti (mint például a gyermekbénulás, torokgyík, rubeola, szamárköhögés, B típusú Haemophilus influenzae, pneumococcus- és meningococcus-fertőzések).

A védőoltások elérhetőségének ellenére a gyermekek átoltottságának mértéke az EU-tagállamokon belül jelentősen különbözik. Ennek okai nem pontosan tisztázottak. Összetett és eltérő tényezők állnak a háttérben, amelyek tagállamról tagállamra változnak, és amelyeket minden tagállamban azonosítani kell az átoltottság mértékének javításához. Ennek érdekében létre kellene hozni egy EU-s oltási könyvet és nyilvántartást.

Annak, hogy a kisgyermekek átoltottságának mértéke Európa- és világszerte csökken, a hátterében leginkább az áll, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy nem oltatják be sem magukat, sem a gyermekeiket. Döntésük különböző okokra vezethető vissza.

Az oltáselutasítók „mereven elutasítják a védőoltásokról való tájékozódásnak a lehetőségét is”, és az oltásokkal kapcsolatban gyakran összeesküvést emlegetnek.

Az oltásellenesek szintén elutasítják az oltásokat, de hajlandóak figyelembe venni a rendelkezésre álló információkat. Kevésbé hisznek az összeesküvés-elméletekben.

Az oltásszkeptikusok aggódnak az oltások miatt, de nem utasítják el őket következetesen.

Az egyes csoportok megszólítása más-más stratégiát igényel. Elsősorban természetesen az oltásellenesek és az oltásszkeptikusok csoportjára kellene összpontosítani, ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy az oltáselutasítók szélsőséges csoportjának tagjai a félretájékoztatás eszközeivel károsan befolyásolhatják a másik két csoport gondolkodását.

Szerző
Témák
oltási könyv

Komor jövő előtt a Svájci Gárda

Publikálás dátuma
2018.04.21. 07:35
NEM VERSENYKÉPES A FIZETÉS A gárdatagnak az egyházi életben is aktív szerepet kell vállalnia - FOTÓ: AFP/ANDREAS SOLARO
Egyre nehezebben képes utánpótlást találni a Svájci Gárda. A közeli jövőben ugyan még nem kell tartani attól, hogy nem képesek kellő számú személyt delegálni a katolikus egyházfő testőrségébe, hosszabb távon azonban komoly gondok adódhatnak – fogalmazott a toborzásért felelős menedzser, Bernhard Messmer a kat.ch portáljának. „Nehéz idők állnak előttünk” – közölte az üzletember, aki saját menedzseri irodát is irányít.

Messmer szerint az egyik alapvető gond az, hogy Svájcban folyamatosan csökken a születések száma. Ám a gazdasági fejlődés is szerepet játszik. „Általában megfigyelhető, ha gyengélkedik a gazdaság, akkor könnyebb gárdistákat toborozni” – közölte. Ma azonban a svájci munkaadók olyan feltételekkel vesznek fel munkatársakat, hogy azokkal a Svájci Gárda képtelen versenyezni. Az 1995-2010 közötti generáció számára mindemellett nem is jelent vonzerőt Ferenc pápa hadserege. A fiatalok más értékeket képviselnek, mások az elképzeléseik az életről, mint az idősebbeknek. Fontos számukra a szabadidő is, ami a Svájci Gárdánál nehezebben megoldható. Ráadásul ahhoz, hogy valaki bekerüljön az egyházfő elitalakulatába, nem elegendő, hogy érdeklődjék a hadsereg iránt, az egyházi életben is aktív szerepet kell vállalnia, szorgos templomba járónak kell lennie. Messmer, aki 1982-1984 között maga is szolgált a Vatikánban, ugyanakkor utal arra, hogy a Svájci Gárda sosem veszti el a vonzerejét, hiszen olyan élményeket élhetnek át a gárdisták, amilyenre másutt nem lenne lehetőségük. „Az egész világ Rómába akar menni” – magyarázza. Mindemellett, teszi hozzá, kiválóan fel is készít az életre.

A Gárda elődjét IV. Szixtusz pápa (1471–1484) állította fel a Svájci Konföderáció segítségével. Alapfeltétel a svájci állampolgárság, fontos kritérium az 1,74 métert meghaladó testmagasság. A jelentkezők Svájcban alapos orvosi vizsgálaton esnek át, amelybe pszichológiai teszt is tartozik. Jelenleg 110 gárdista szolgál a Vatikánban.

Szerző
Témák
svájci gárda