Előfizetés

Gerincjóga – Megtanítja használni a testünket

Barabás Júlia
Publikálás dátuma
2018.04.21. 16:14
Illusztráció: pexels.com
A gerincjóga megtanít bánni a testünkkel, erősít, lazít, energetizál, az élet minden területén hatékonyabbá tesz.

A gerincjóga úgynevezett alkalmazott jóga, ami azt jelenti, hogy a hatalmas jógatudomány egy kisebb része, ezáltal könnyebben „emészthető” azok számára is, akik nem akarnak elmélyülni a többi részében. Minden szellemi, spirituális úttól függetlenül az a célja, hogy egészségesebben, energikusabban tudjunk élni, hatékonyabb legyen a mindennapi működésünk, azaz javuljon az életminőségünk. És, ha rendszeresen gyakoroljuk, mindez meg is történik, fizikai, sőt lelki és energetikai szinten is – mondta a Népszavának Bogdán-Molnár Virág jógaoktató.

A gerincjóga a tudatossággal több, mint a gyógytorna, hangsúlyosabb a stresszoldás része és vannak benne légzőgyakorlatok is. Ennek következtében alkalmas az életmódunk káros következményeinek megelőzésre, de akár gyógyítására is. A relaxáció és a légzésgyakorlatok jó hatással vannak a lelkünkre, ami azért is hasznos, mert számos gerincbetegség szorosan összefügg annak állapotával. Javítja a testtudatosságot, hatására kevésbé „használjuk” helytelenül a testünket sportolás közben, de akár a mindennapi életünkben is, megtanulunk „bánni” vele. Megerősíti a gerinc egészségéhez nélkülözhetetlen izmokat, azokat pedig, amelyeknek nyúlékonynak kell lenniük, lazítja. A jógaászanák anatómiai és energetikai szempontból is „tökéletes“ testtartások: kiegyensúlyozzák az izomrendszert, az elmét és beindítják a szervezet öngyógyító folyamatait, így támogatják a hormonális háztartást, a keringést is.

Illusztráció: pexels.com

Illusztráció: pexels.com

Az óra elején egy kis meditációval „érkezünk meg” a jelen pillanatba, a testünkbe, tudatosodik a fizikai és mentális állapotunk. A finom ráhangoló bemelegítés után a speciális erősítő és nyújtó gyakorlatok, majd légzőgyakorlatok következnek. Ezek tisztítják, harmonizálják a gerinc melletti fő energiacsatornákat. A legvégén, a tudatos relaxációval ellazítjuk a testünket és megpróbáljuk kicsit elcsendesíteni az elménket.

Nem minden fa alszik, viszont van pulzusuk

Publikálás dátuma
2018.04.21. 12:10
Illusztráció: pexels.com
Eddig úgy tudtuk, a fák nem mozognak, legfeljebb passzívan alkalmazkodnak a környezetükhöz, így a nappal és éjszaka váltakozásához is. Magyar és dán kutatók egy új kísérlettel kimutatták, hogy a fákban néhány órás időközönként változik a víznyomás. Az eredmények a fák vízszállításának eddig ismeretlen mechanizmusát sejtetik: a fák „pumpálják“ a vizet - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.

A fák a gyökerükkel felszívják a vizet, végigáramoltatják a törzsön, és a nagy részét elpárologtatják a levelük gázcserenyílásain. Mindmáig tudományos viták tárgya az a kérdés, hogy a gravitáció ellenére hogyan juttathatja fel a növény ilyen nagy magasságba a vizet. Ugyanakkor az élőlények nappali és éjszakai, úgynevezett cirkadián ritmusát is intenzíven vizsgálják. 2017-ben ennek a témának a kutatásáért adták az élettani Nobel-díjat.

Egy lézerszkenneléssel dolgozó magyar vezetésű nemzetközi kutatócsoport szerint a két folyamat szorosan összefügg. A lézerszkenner olyan eszköz, amellyel néhány perc alatt többmillió pontban, néhány milliméteres pontossággal lehet méréseket végezni, így nagyon lassú folyamatok nyomon követése is lehetővé válik. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék együttműködésében végzett vizsgálat során egy éjszakán keresztül óránként felmértek 22 facsemetét, szorosan ellenőrzött körülmények között. A korábban megismert alvómozgást csak a fák egy részén lehetett kimutatni, de történt egy új, nem várt felfedezés is.

Ritmikus vízpumpálás

„Adataink azt mutatták, hogy a fák ágai egy-két centimétert mozognak fel-le, az éjszaka hosszánál lényegesen rövidebb ciklusban ismétlődve – mondta Zlinszky András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatója. „Korábban az volt az általános szemlélet, hogy a fákban egyenletesen áramlik a víz, és a legrövidebb, a növényeket érintő periodikus folyamat a cirkadián ritmus. Az eredményeink ezt látványosan cáfolják. Megtaláltuk az összefüggést az ágak mozgása és a víznek a törzs mentén való áramlása között, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fa ritmikusan pumpálja a vizet."

Az ábra bal oldalán a magnólia háromdimenziós modelljének oldalnézete látható. A színes vonalak jelölik azokat a magassági határokat, amelyek a pontok egytizedét tartalmazó tartományokat elválasztják. Ahogy a fa alakja az éjszaka folyamán megváltozott, ezek a tartományok is elmozdultak – ez látható a jobb oldalon. A skála méterben van megadva, az elmozdulás tehát +/- 1 cm körüli. A képen látható, hogy az éjszaka folyamán három, egyenként kb. négy óra hosszú elmozdulási ciklus történt. <br>Forrás: MTA ÖK

Az ábra bal oldalán a magnólia háromdimenziós modelljének oldalnézete látható. A színes vonalak jelölik azokat a magassági határokat, amelyek a pontok egytizedét tartalmazó tartományokat elválasztják. Ahogy a fa alakja az éjszaka folyamán megváltozott, ezek a tartományok is elmozdultak – ez látható a jobb oldalon. A skála méterben van megadva, az elmozdulás tehát +/- 1 cm körüli. A képen látható, hogy az éjszaka folyamán három, egyenként kb. négy óra hosszú elmozdulási ciklus történt.
Forrás: MTA ÖK

Nem mindegyik alszik

Illusztráció: pexels.com

Illusztráció: pexels.com

A növényi mozgások a sejtek víztelítettségével függenek össze. Ha a fák ágai akár napszakos, akár ennél rövidebb ritmusban helyzetet változtatnak, annak az kell legyen az oka, hogy a törzsben periodikusan változik a víz áramlása, nyomása. Az eredmények publikálása során a kutatók áttekintettek korábbi, független méréseket is. Számos, korábban publikált mérési adatsorban ugyanakkor tetten lehet érni ugyanezt a napszakosnál rövidebb periódusú, pulzushoz hasonló átmérőváltozást is, amelyeket korábban egyszerűen mérési zajnak tekintettek a kutatók. A korábbi szemlélettel gyökeresen ellentmond, de az eredmények alapján elképzelhető, hogy a vízszállításban a perisztaltikához hasonló aktív összehúzódási folyamatok is szerepet játszanak. További kísérletekre van szükség ahhoz, hogy a pulzálás okát és pontos mechanizmusát feltárják, de az már biztos, hogy a fák éjszaka is mozognak. A vizsgálat eredményeit két cikkben publikálták a kutatók. Az első a mérést és annak eredményeit mutatja be, a második összeveti ezeket a korábban publikált eredményekkel, és leírja a vízszállítással kapcsolatos új felfedezéseket.

Hajlik, nem törik a világ legkeményebb anyaga

Publikálás dátuma
2018.04.20. 18:16
Illusztráció: Shutterstock
Hajlékonnyá válik a világ legkeményebb természetben előforduló anyaga, a gyémánt, ha nanoméretű tűkké alakítják - írta az MTI a Science című tudományos folyóiratban bemutatott felfedezés alapján.

A Szingapúri Nanjang Technológiai Egyetem (NTU), a Hongkongi Városi Egyetem, az amerikai Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) szakemberei és más kínai, amerikai, dél-koreai kutatók alkotta csoport elektronmikroszkóp segítségével videón rögzítette valós időben a folyamatot, amely bemutatja, amint az emberi hajszál ezredrészének megfelelő gyémánt nanotűk elhajlanak és a gumihoz hasonlóan nyúlnak, majd visszatérnek eredeti formájukba. Felfedezésük utat nyithat gyémántalapú eszközök használata előtt az érzékelésben, az adattárolásban, az optoelektronikában, és az ultraerős nanoszerkezetekben.

Két év kutatás során a szakemberek felfedezték, hogy a néhány száz nanométer átmérőjű, keskeny gyémánttűk 9 százalékkal képesek elhajolni, nyújtózni anélkül, hogy eltörnének. A szabad szemmel jól látható gyémántkő rugalmassága egy százaléknál is kisebb, hasonlóan más kemény, rideg anyagokhoz, és ha megkísérlik hajlítani őket eltörnek. A gyémánttűket egy speciális folyamatban, az úgynevezett kémiai gőzfázisú leválasztásban (CVD) növesztették, végső alakját maratással alkották meg.

A kutatócsoport megmérte, mennyire képes minden egyes tű elhajlani, mielőtt összetörne. "Olyan meglepőek voltak eredményeinek, hogy meg kellett ismételnünk kísérleteinek más feltételek között, hogy bizonyosak legyünk. Elvégeztük a mintadarabok részletes számítógépes szimulációját is, és hajlékonysági kísérleteket végeztünk, hogy megmérjük és meghatározzuk, hogy milyen nagy lehet az a nyújtási stressz és terhelés, amelynek a gyémánt nanotűk képesek ellenállni anélkül, hogy eltörnének" - idézte Szubra Szuresz, a szingapúri egyetem professzorát az EurekAlert tudományos hírportál. "Munkánk bizonyította, hogy ami lehetetlen a hagyományos makro-és mikroszkopikus méretekben, az nanoméretben megvalósítható, amikor a teljes mintadarab csak néhány tucat vagy néhány száz atomból áll és ahol nagy a térfogatarány" - tette hozzá a professzor.