Kivizsgálási színjáték Szíriában

Publikálás dátuma
2018.04.19. 07:32
Szombat óta biztonsági incidensek késleltették a szakértői kivizsgálást Fotó: AFP/Louai Beshara
Többnapos várakozás után állítólag elkezdődhet a helyszíni szakértői vizsgálat Dúmában a vegyifegyver használatról. Eddig furcsa véletlenek gátolták a tisztázást.

Bassar el-Aszad szír elnök és a rezsimjét támogató orosz vezetés szavak szintjén igencsak támogatja, hogy az április 7-i dúmai vegyifegyver támadást az OPCW szakemberei vizsgálják ki, ám a gyakorlatban mindeddig furcsa véletlenek gátolták a bizottság bejutását a városba. A Vegyifegyver-tilalmi szervezet szakértői szombat óta a helyszínen vártak az engedélyre, amelyet eddig biztonsági okokra hivatkozva az orosz fegyveres erők tagadtak meg a csoporttól. A kormányhadsereg és az oroszok állítólag nem tudják szavatolni a csoport biztonságát. Kedden még úgy tűnt, végre megkezdődhet a vizsgálat ám még aznap ismeretlenek rálőttek az ENSZ előreküldött biztonsági csoportjának tagjaira, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy felmérjék, eléggé biztonságos-e a terep ahhoz, hogy az OPCW szakértők elkezdhessék a munkát. Azt egyelőre nem tudni, kik támadtak az ENSZ biztonsági csoportjára, és arra sincs magyarázat, hogy szerdára mitől lett biztonságosabb a hely. Az viszont biztos, hogy a folyamatos halasztás egyre inkább fölöslegessé teszi a helyszíni vizsgálatot, ugyanis semmi garancia nincs arra, hogy a kormányerők vagy támogatóik nem tüntetik el a bizonyítékokat. A szakértői véleményezésre azért van szükség, mert bár a helyszíni orvosi jelentések szerint egyértelműen vegyifegyvert vetettek be a lázadók kezén lévő Dúmában április 7-én, és erre a következtetésre jutott az amerikai, brit és francia hírszerzés is, Damaszkusz és Moszkva vitatja a klógáztámadás valódiságát. Az orosz külügy egyenesen azt állítja, megrendezett akcióról van szó, az amerikai-brit-francia légicsapást pedig bizonyítékok nélkül indították a szövetségesek szír katonai célpontok, vélelmezett vegyifegyver központok ellen.

„A szíriai kormány megtett minden tőle telhetőt, hogy biztosítsa a vegyifegyver-szakértők munkáját” – érvelt Bassár Dzsafari szíriai ENSZ-nagykövet az ENSZ Biztonsági Tanácsa irányába, Damaszkusz pedig „mossa kezeit” és továbbra is együttműködési szándékát nyomatékosítja.

Ugyancsak döbbenetes leleplezést közölt a belgiumi La Libre Belga szerdán. A napilap szerint három belga vállalat 2013 júliusától 2016 decemberéig 24 alkalommal különböző vegyi fegyverek, egyebek mellett a szaringáz egyik összetevőjét szállította Szíriába annak ellenére, hogy a közel-keleti országban már 2013-ban is történt vegyifegyver támadás. A szállítmányokat a belga vámhatóság jogellenesen hagyta jóvá, hiszen bizonyos vegyi anyagok szíriai importjára 2013 óta különleges engedélyre lett volna szükség, – köztük az izopropanol, amit szállítottak - mások bevitelére a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet tiltása alatt álltak. A belga exportőrök azzal védekeznek, hogy szíriai és libanoni magánvállalatoknak szállítottak, a vegyi anyagok pedig főként festékek és lakkok alapanyagaként szolgálnak. A vállalatok ellen eljárás indult.

Szaringáz Szíriában
Először 2013 augusztusában merült fel, hogy az Aszad-rezsim szarin gázt vetett be Damaszkusz közelében a lázadók ellen. Barack Obama akkori amerikai elnök jelezte, a vegyifegyver használat az a vörös vonal Washington számára, amelyet büntetlenül nem lehet átlépni és légicsapást helyezett kilátásba, amelyet végül nem lépett meg. Oroszország vállalta a felelősséget a szíriai vegyifegyver készlet átadásáért és megsemmisítéséért. Ez a kérdés volt az egyetlen, amelyben az ENSZ BT is határozatot tudott hozni. Akkor 1300 tonnára becsülték a szír vegyifegyver készletet, a megsemmisítést 2014 augusztusáig kellett volna elvégezni. A folyamatot a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet felügyelte. Később derült ki, hogy, ha nem is Szíriában, de a térségben nyilván maradtak készletek, amelyek aztán visszakerültek a polgárháborús országba. Az utóbbi években is több ilyen támadásra került sor, minden esetben a felkelők a rezsimet vádolják, a rezsim pedig a „terroristákat”.

Szerző

Nem fontos Európa

Publikálás dátuma
2018.04.19. 07:31
Merkelt láthatóan nem zavarja, hogy Macron lett az EU-reform karmestere Fotó: Ludovic Marin/AFP
A német kormány eddigi lépései alapján még nem vált egyértelművé, hogy Angela Merkel negyedik kabinetje számára valóban olyan fontos-e az Európai Unió jövője, mint az a koalíciós szerződés sugallta.

Már a német koalíciós szerződés preambulumát az Európa-politika uralja. „Közösen kívánunk tenni azért, hogy Németország (…) a kölcsönös szolidaritás szellemében lépjen fel” – hangzott a szöveg. Vagyis már a koalíciós szerződés kitért arra: szolidaritást várnak el más országoktól a menekültkérdésben.

Egy hónap telt el a közös kormányzásból, ám az Európa-politika eddig inkább háttérbe szorult. Ennek, látszólag legalábbis, egyszerű oka lehet. A koalíciós megállapodást még akkor dolgozták ki, amikor Martin Schulz volt a koalíciós partner szociáldemokraták elnöke. Az Európai Parlament egykori elnökeként mindig is kivételesen fontos szerepet játszott számára az Unió sorsa, jövője. Schulz népszerűsége azonban jelentősen megcsappant, rossz, egymásnak ellentmondó döntései után, nem maradt más lehetőség számára, lemondott az SPD elnökségéről, Olaf Scholz alkancellár lett a párt új erős embere, aki ideiglenesen, a következő tisztújításig került a balközép politikai erő élére. A volt hamburgi polgármester láthatóan sokkal kevésbé tartja fontosnak az EU-t érintő kérdéseket Schulznál.

Csak egy személyi változáson múlna a német kormány EU-val kapcsolatos visszafogottsága? Aligha. Míg a koalíciós szerződésben már-már eufóriával emlegették az Európai Uniót, a berlini kormány most némi ambivalenciával tekint az Uniót érintő kérdésekre – emlékeztet a Süddeutsche Zeitung. A kancellárt mintha cseppet sem zavarná, hogy Emmanuel Macron vált az EU átalakulásának karmesterévé. Hogy a francia köztársasági elnök mennyire szívén viseli a témát, az is jelzi: reformterveit kedden hosszasan ismertette az Európai Parlamentben. Tegyük hozzá: sokan Európában ugyanilyen kiállást vártak volna Angela Merkeltől az újabb nagykoalíció megalakulása után.

Oka lehet a német magatartásnak az is, hogy amíg nem kellett lépéseket tenni az Európai Unió átalakulásához, addig Berlin is lelkes volt, amikor azonban már konkrét tervekkel kellene előállni a közös európai valutát, az Európai Pénzügyi Alapot, vagy éppen a Macron által felvetett közös euróövezeti pénzügyminiszteri tisztséget illetően, akkor a német kormány lelkesedése is erőteljesen kezd alábbhagyni.

A Süddeutsche Zeitung úgy véli, emiatt elsősorban nem az SPD-t, hanem a CDU-t terheli felelősség, a pártban ugyanis sokan mintha irtóznának az uniós reformoktól. Amikor a Görögországnak szánt hitelről szavazott a Bundestag, a kereszténydemokratáknál hatvan elhajló volt. Ha most szavazna ugyanennyi képviselő a kormány terveivel szemben, vagy akár az ellenzékkel együtt, az a kabinet bukását jelentené: a 709 tagú törvényhozásban ugyanis a nagykoalíció 399 mandátumra támaszkodhat, az amúgy távolról sem egységes ellenzék pedig 310 képviselővel rendelkezik. Merkel alighanem attól tart, hogy egy az EU jövőjét jelentős mértékben meghatározó javaslat a CDU megosztottságát eredményezi.

Senki sem vitathatja azonban azt, hogy fontos reformokra van szükség az Európai Unióban. A munkanélküliség ugyan 2013 áprilisa óta folyamatosan csökken az EU-ban, Németországban például tavaly decemberben mindössze 3,6 százalékos volt, de egyes tagországokban továbbra is igen magas, Olaszországban még mindig meghaladja a 10 százalékot. Nemcsak a gazdasági növekedés üteme nem megnyugtató, több bank állapota sem. Ráadásul Bulgária például az euróövezet tagja lenne, miközben a gazdasága ezt még aligha tenné lehetővé. A CDU-nál sokan attól tartanak, hogy a kancellár túl nagy kompromisszumokba menne bele az Európa-politikát illetően, a párt több tagja folyvást attól fél, hogy egyes államok Berlinnel akarják megfizettetni az adósságukat. Ez a hozzáállás azonban azt eredményezi, hogy Berlin nem válik az EU motorjává, ami nem valami jó hír az Uniónak.

Ezért is különösen fontos Macron és Merkel mai találkozója, hiszen kiderülhet, Németország milyen szerepet szán magának az átalakítandó Európában, elválhat, hogy a francia elnök teljesen magára marad-e az EU átalakítására vonatkozó merész elképzeléseit illetően.

A kereszténydemokratáknál óriási a bizalmatlanság a kancellár Európa-politikája kapcsán: a CDU és a CSU frakciójában eredetileg az is felmerült, hogy kikössék a kancellárnak: a képviselőcsoport nélkül nem születhet semmiféle, az EU jövőjét befolyásoló döntés. Erre a minilázadásra végül nem került sor kedden, amikor a kancellár az Európai Uniót érintő elképzeléseit vázolta fel. Sőt a képviselőcsoport tagjai bizalmukról biztosították a német kormány fejét, támogatják őt az Unió reformját célzó tárgyalások során. Ezt azonban még nem kell annyira jelentős előrelépésként értékelni. Merkel ugyanis kikerülte a kényes témákat. Elmondta, Németország érdekében is áll az EU külső határainak védelme, valamint az, hogy több forrást biztosítsanak a védelmi kiadások számára. Ezek azonban olyan célok, amelyeket senki sem kérdőjelezett meg. Nyilvánvaló, hogy ezekről egyetlen pillanatig sem lesz vita a francia elnökkel. Macron reformelképzeléseinek legfontosabb elemei azonban nem ezeket a témákat érintik, hanem az euróövezet jövőjét. E tekintetben már Angela Merkel is jóval megfontoltabban beszélt a kereszténydemokrata-keresztényszociális frakció tagjainak. Kifejtette, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), illetve az euróövezetet érintő előírások megváltoztatásához az Unió alapszerződését is módosítani kell. Erre egyrészt vajmi kevés az esély, másrészt pedig egy ilyen döntést a német Bundestag képviselőinek is meg kellene szavazniuk, vagyis egy ilyen lépésből a CDU/CSU frakcióját sem hagynák ki.

E tekintetben azonban nincs egyetértés a berlini kormány és az Európai Bizottság között, A brüsszeli testület úgy véli, nincs feltétlenül szükség az alapszerződés módosítására.

Visszautasítják az SPD vádját
Ralp Brinkhaus, a CDU frakcióvezető-helyettese visszautasította az SPD azon vádját, amely szerint a kereszténydemokraták szándékosan lelassítják az EU reformfolyamatát. A CDU külpolitikai ügyekben illetékes politikusa, Norbert Röttgen szerint a „nemzetközi rend” került veszélybe, mivel Donald Trump amerikai elnök magatartása miatt a nyugat nem tud egységes választ adni a világban felmerülő kihívásokra. Mint mondta, ezért is szükséges a német-francia-tengely megerősítése.

Eladhatják a MET-et

Publikálás dátuma
2018.04.19. 07:21
Népszava fotó
Váltás Hírek szerint a tulajdonosok egy része megválna a MET nevű, Orbán-közeli energiacsoporttól. Állítólag az oroszoknak áll a zászló.

Egyes tulajdonosai eladnák az Orbán Viktorhoz közel álló energiakereskedőt, a MET-et – értesültünk több független forrásból. Megkeresésünkre az állami MVM-mel folytatott zavaros gázügyleteiről elhíresült, magyar hátterű, svájci székhelyű társaság négy áttételes tulajdonosa közül egy se reagált.

A MET csak az ex-molos Lakatos Benjamin nevében küldött egy nyilatkozatot. Eszerint „a MET Magyarország szóvivője, Pócs Balázs megkeresésünkre elmondta: nincs róla szó, hogy a MET Holding AG vezérigazgatója és tulajdonosa, Lakatos Benjamin eladná a vállalatcsoportban birtokolt 24,7 százalékos részesedését, és cáfolta az ezzel kapcsolatos találgatásokat”. A többi gazda hallgatása ugyanakkor beszédes. A MET legnagyobb, 40 százalékos áttételes tulajdonosához, a Molhoz közel álló forrásaink egyike se cáfolta az eladási szándékot. Egyikük úgy fogalmazott, „jó áron minden eladó”.

Egy forrásunk tudni véli, hogy az ügylethez amerikai tanácsadót választották, illetve a vevőjelölt orosz. Ez a fejlemény a legkevésbé se lenne meglepetés. A MET elődjét, a Mol Energiakereskedőt a Mol alapította 2007-ben; a cég fele 2009-ben a belize-i székhelyű Normestonhoz került. Az engedélyező Európai Bizottság az offshore-szerű társtulajdonos mögött „egy orosz magánszemélyt” azonosított. Ő többek szerint a szintén számos zavaros – többek között Mol-ellenes - hazai ügyletben érdekelt befektetőveterán, Megdet Rahimkulov. (Mások viszont felhívták a figyelmet: Belize-ben az kapja az osztalékot, aki - akár név nélkül – bemutatja a részvényt.) Akkori értékelések az oroszok bevonását azért nevezték szükségesnek, mert a MET alapvetően ottani eredetű olajjal és gázzal kereskedett. 2012-ben a Normeston eladta részét a kezdetben szintén orosz hátterűnek tartott ciprusi RP Explorer Liquid Fundnak, a Mol pedig értékesített 10 százaléknyi MET-et a svájci MET ManCo AG-nak, azon keresztül pedig Lakatos Benjaminnak. 2013-ban teljesen átszervezték a csoportot: a csúcsra a szintén Svájcban alapított MET Holding AG került.

Az így még átláthatatlanabbá váló tulajdonosi adásvételek már ennek részvényeivel zajlanak. 2014-re a Wisdre átkeresztelt RP mögött – további offshore-szerű hálózatokon keresztül – 10 százalék erejéig megjelent Orbán Viktor kötélbarátja, Garancsi István, 12,7 százalék jutott a szinte teljesen ismeretlen orosz üzletemberre, Ilja Trubnyikovra, ugyanennyit jegyzett Csányi Sándor ex-wallisos üzlettársa, Nagy György, Lakatos Benjamin közvetett része pedig 25 százalékra nőtt. (A társaságnál sokan köthetőek Csányi Sándor Mol-alelnökhöz: a csoport életében 2009 óta egykori OTP-s helyettese, Lantos Csaba is részt vesz.) A szinte követhetetlen átszervezések pont arra az időszakra estek, amikor a MET – a kiszivárgott adatok szerint – élénk, az Orbán-kormány által is segített kereskedelmi kapcsolatokat épített az állami MVM-mel. Számos jel szerint ráadásul a haszon az MVM kontójára valahogy mindig a MET-nél kötött ki. A szocialista Tóth Bertalan – pert is megjárt – saját kutatásai alapján az így átvándorolt hasznot százmilliárdosra becsülte.

Bár a MET váltig tagadta az effajta gazdagodás vádját, 2013-ban a 2012-es év teljesítménye után 55 milliárd forintos top-osztalékot fizettek tulajdonosaiknak. Igaz, a haszonosztás ma már a fürkésző szemek elől jóval rejtettebb - számos nemzetközi holding leánycégének is otthont adó - svájci Zugban zajlik. Tavaly Ilja Trubnyikov része is Nagy Györgyhöz került, aki így 25 százalékot tudhat magáénak. Az oroszok fokozatos kiszorulását, illetve a svájci székhelyválasztást is többen a MET nemzetköziesedésével indokolták. Eszerint partnereik mögött jelentősen csökkent az oroszok aránya, illetve ilyen típusú kereskedelmet a legegyszerűbb Svájcból irányítani. (Igaz, továbbra is a MET Holding igazgatósági tagja az azóta levitézlett Jukosz nevű orosz energiamultit egykoron erősítő szlovák Ján Kridla.) Egy Mol-közeli forrásunk számára ugyanakkor a mostani geopolitikai helyzetben „nem lenne életszerű”, ha orosz kézbe kerülne a MET. Az amerikai kormány legalábbis – több-kevesebb sikerrel bár, de – erőteljesen igyekszik akadályozni az orosz üzleti befolyás erősödését.

Megjegyzendő: mivel a piacon már a hazai parlamenti választások előtt szárnyra kapott a MET állítólagos eladási szándékáról szóló pletyka, a Fidesz kétharmados választási győzelmével a kérdés akár le is kerülhetett a napirendről.

Eszközfelvásárlásba kezdett a kereskedő
Habár a világpolitikai nézőpont még talán kissé túlzó, hazai viszonylatban cseppet se lényegtelen, kinek a tulajdonában áll a MET. Az „egyszerű” energiakereskedőként indult társaság ugyanis Magyarországon nagy léptékű eszközfelvásárlásokba kezdett. Négy éve átvették a francia GDF Suez (ma Engie) kezében a csőd szélére került, jelentős méretű Dunamenti Erőművet, tavaly pedig bejelentették, hogy az olasz ENI-től hozzájuk kerül az ország legnagyobbjaként ismert kelet-magyarországi Tigáz-rendszer. Bár állításuk szerint emögött kizárólag üzleti megfontolások állnak, elemzők a lépéseket csak úgy tartják értelmezhetőnek, ha az offshore-szerű MET-re az Orbán-kabinet energiastratégiájának végrehajtójaként tekintenek, illetve hazai üzletei megtérüléséhez továbbra is szükséges a törvényhozók, valamint az állami és Fidesz-közeli kör jóindulata.



Szerző
Témák
MET Orbán