Előfizetés

Róma elkerülné a káoszt

Publikálás dátuma
2018.04.19. 07:34
Maria Casellati, a szenátus elnöke - tőle várják a csodát Fotó: AFP/Andreas Solaro

Negyvenöt nappal a választások után még nincs kormánya Olaszországnak és egyelőre nem is körvonalazódik semmiféle koalíció. Sergio Matterella államfő két kudarcba fulladt egyeztetés után szerdán Maria Casellatit, a szenátus elnökét bízta meg a kormányalakítási tárgyalások folytatásával. A nem miniszterelnök jelölt, a szenátus elnökeként pártok fölöttinek számító szenátusi elnöktől nagyobb rugalmasságot remélnek Rómában. Ha ez sem hoz eredményt, akkor az államfő újabb személyt kérhet fel a kormányalakítás folytatására, aki az olasz gyakorlat szerint általában már sokkal nagyobb politikai súllyal bíró személy. Mivel Mattarella a választások után elsőként elődjével, a nagy tiszteletnek örvendő Giorgio Napolitanoval egyeztetett, nem zárható ki, hogy rá esik a választás.

Matematikailag az Ötcsillag Mozgalom (M5S) és az Északi Liga adhatná a kormány, de az M5S a Silvio Berlusconival való szakítást kéri cserében a Ligától, amit egyelőre megtagadott Matteo Salvini. Eddig az M5S bizonyult a legrugalmasabbnak, feltételekkel ugyan de kész együttműködni a Ligával és ajánlatot tett a PD-nek is, amit azonban a volt kormánypárt elutasított.

Nem fontos Európa

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2018.04.19. 07:31
Merkelt láthatóan nem zavarja, hogy Macron lett az EU-reform karmestere Fotó: Ludovic Marin/AFP
A német kormány eddigi lépései alapján még nem vált egyértelművé, hogy Angela Merkel negyedik kabinetje számára valóban olyan fontos-e az Európai Unió jövője, mint az a koalíciós szerződés sugallta.

Már a német koalíciós szerződés preambulumát az Európa-politika uralja. „Közösen kívánunk tenni azért, hogy Németország (…) a kölcsönös szolidaritás szellemében lépjen fel” – hangzott a szöveg. Vagyis már a koalíciós szerződés kitért arra: szolidaritást várnak el más országoktól a menekültkérdésben.

Egy hónap telt el a közös kormányzásból, ám az Európa-politika eddig inkább háttérbe szorult. Ennek, látszólag legalábbis, egyszerű oka lehet. A koalíciós megállapodást még akkor dolgozták ki, amikor Martin Schulz volt a koalíciós partner szociáldemokraták elnöke. Az Európai Parlament egykori elnökeként mindig is kivételesen fontos szerepet játszott számára az Unió sorsa, jövője. Schulz népszerűsége azonban jelentősen megcsappant, rossz, egymásnak ellentmondó döntései után, nem maradt más lehetőség számára, lemondott az SPD elnökségéről, Olaf Scholz alkancellár lett a párt új erős embere, aki ideiglenesen, a következő tisztújításig került a balközép politikai erő élére. A volt hamburgi polgármester láthatóan sokkal kevésbé tartja fontosnak az EU-t érintő kérdéseket Schulznál.

Csak egy személyi változáson múlna a német kormány EU-val kapcsolatos visszafogottsága? Aligha. Míg a koalíciós szerződésben már-már eufóriával emlegették az Európai Uniót, a berlini kormány most némi ambivalenciával tekint az Uniót érintő kérdésekre – emlékeztet a Süddeutsche Zeitung. A kancellárt mintha cseppet sem zavarná, hogy Emmanuel Macron vált az EU átalakulásának karmesterévé. Hogy a francia köztársasági elnök mennyire szívén viseli a témát, az is jelzi: reformterveit kedden hosszasan ismertette az Európai Parlamentben. Tegyük hozzá: sokan Európában ugyanilyen kiállást vártak volna Angela Merkeltől az újabb nagykoalíció megalakulása után.

Oka lehet a német magatartásnak az is, hogy amíg nem kellett lépéseket tenni az Európai Unió átalakulásához, addig Berlin is lelkes volt, amikor azonban már konkrét tervekkel kellene előállni a közös európai valutát, az Európai Pénzügyi Alapot, vagy éppen a Macron által felvetett közös euróövezeti pénzügyminiszteri tisztséget illetően, akkor a német kormány lelkesedése is erőteljesen kezd alábbhagyni.

A Süddeutsche Zeitung úgy véli, emiatt elsősorban nem az SPD-t, hanem a CDU-t terheli felelősség, a pártban ugyanis sokan mintha irtóznának az uniós reformoktól. Amikor a Görögországnak szánt hitelről szavazott a Bundestag, a kereszténydemokratáknál hatvan elhajló volt. Ha most szavazna ugyanennyi képviselő a kormány terveivel szemben, vagy akár az ellenzékkel együtt, az a kabinet bukását jelentené: a 709 tagú törvényhozásban ugyanis a nagykoalíció 399 mandátumra támaszkodhat, az amúgy távolról sem egységes ellenzék pedig 310 képviselővel rendelkezik. Merkel alighanem attól tart, hogy egy az EU jövőjét jelentős mértékben meghatározó javaslat a CDU megosztottságát eredményezi.

Senki sem vitathatja azonban azt, hogy fontos reformokra van szükség az Európai Unióban. A munkanélküliség ugyan 2013 áprilisa óta folyamatosan csökken az EU-ban, Németországban például tavaly decemberben mindössze 3,6 százalékos volt, de egyes tagországokban továbbra is igen magas, Olaszországban még mindig meghaladja a 10 százalékot. Nemcsak a gazdasági növekedés üteme nem megnyugtató, több bank állapota sem. Ráadásul Bulgária például az euróövezet tagja lenne, miközben a gazdasága ezt még aligha tenné lehetővé. A CDU-nál sokan attól tartanak, hogy a kancellár túl nagy kompromisszumokba menne bele az Európa-politikát illetően, a párt több tagja folyvást attól fél, hogy egyes államok Berlinnel akarják megfizettetni az adósságukat. Ez a hozzáállás azonban azt eredményezi, hogy Berlin nem válik az EU motorjává, ami nem valami jó hír az Uniónak.

Ezért is különösen fontos Macron és Merkel mai találkozója, hiszen kiderülhet, Németország milyen szerepet szán magának az átalakítandó Európában, elválhat, hogy a francia elnök teljesen magára marad-e az EU átalakítására vonatkozó merész elképzeléseit illetően.

A kereszténydemokratáknál óriási a bizalmatlanság a kancellár Európa-politikája kapcsán: a CDU és a CSU frakciójában eredetileg az is felmerült, hogy kikössék a kancellárnak: a képviselőcsoport nélkül nem születhet semmiféle, az EU jövőjét befolyásoló döntés. Erre a minilázadásra végül nem került sor kedden, amikor a kancellár az Európai Uniót érintő elképzeléseit vázolta fel. Sőt a képviselőcsoport tagjai bizalmukról biztosították a német kormány fejét, támogatják őt az Unió reformját célzó tárgyalások során. Ezt azonban még nem kell annyira jelentős előrelépésként értékelni. Merkel ugyanis kikerülte a kényes témákat. Elmondta, Németország érdekében is áll az EU külső határainak védelme, valamint az, hogy több forrást biztosítsanak a védelmi kiadások számára. Ezek azonban olyan célok, amelyeket senki sem kérdőjelezett meg. Nyilvánvaló, hogy ezekről egyetlen pillanatig sem lesz vita a francia elnökkel. Macron reformelképzeléseinek legfontosabb elemei azonban nem ezeket a témákat érintik, hanem az euróövezet jövőjét. E tekintetben már Angela Merkel is jóval megfontoltabban beszélt a kereszténydemokrata-keresztényszociális frakció tagjainak. Kifejtette, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), illetve az euróövezetet érintő előírások megváltoztatásához az Unió alapszerződését is módosítani kell. Erre egyrészt vajmi kevés az esély, másrészt pedig egy ilyen döntést a német Bundestag képviselőinek is meg kellene szavazniuk, vagyis egy ilyen lépésből a CDU/CSU frakcióját sem hagynák ki.

E tekintetben azonban nincs egyetértés a berlini kormány és az Európai Bizottság között, A brüsszeli testület úgy véli, nincs feltétlenül szükség az alapszerződés módosítására.

Visszautasítják az SPD vádját
Ralp Brinkhaus, a CDU frakcióvezető-helyettese visszautasította az SPD azon vádját, amely szerint a kereszténydemokraták szándékosan lelassítják az EU reformfolyamatát. A CDU külpolitikai ügyekben illetékes politikusa, Norbert Röttgen szerint a „nemzetközi rend” került veszélybe, mivel Donald Trump amerikai elnök magatartása miatt a nyugat nem tud egységes választ adni a világban felmerülő kihívásokra. Mint mondta, ezért is szükséges a német-francia-tengely megerősítése.

Nem fontos Európa

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2018.04.19. 07:31
Merkelt láthatóan nem zavarja, hogy Macron lett az EU-reform karmestere Fotó: Ludovic Marin/AFP
A német kormány eddigi lépései alapján még nem vált egyértelművé, hogy Angela Merkel negyedik kabinetje számára valóban olyan fontos-e az Európai Unió jövője, mint az a koalíciós szerződés sugallta.

Már a német koalíciós szerződés preambulumát az Európa-politika uralja. „Közösen kívánunk tenni azért, hogy Németország (…) a kölcsönös szolidaritás szellemében lépjen fel” – hangzott a szöveg. Vagyis már a koalíciós szerződés kitért arra: szolidaritást várnak el más országoktól a menekültkérdésben.

Egy hónap telt el a közös kormányzásból, ám az Európa-politika eddig inkább háttérbe szorult. Ennek, látszólag legalábbis, egyszerű oka lehet. A koalíciós megállapodást még akkor dolgozták ki, amikor Martin Schulz volt a koalíciós partner szociáldemokraták elnöke. Az Európai Parlament egykori elnökeként mindig is kivételesen fontos szerepet játszott számára az Unió sorsa, jövője. Schulz népszerűsége azonban jelentősen megcsappant, rossz, egymásnak ellentmondó döntései után, nem maradt más lehetőség számára, lemondott az SPD elnökségéről, Olaf Scholz alkancellár lett a párt új erős embere, aki ideiglenesen, a következő tisztújításig került a balközép politikai erő élére. A volt hamburgi polgármester láthatóan sokkal kevésbé tartja fontosnak az EU-t érintő kérdéseket Schulznál.

Csak egy személyi változáson múlna a német kormány EU-val kapcsolatos visszafogottsága? Aligha. Míg a koalíciós szerződésben már-már eufóriával emlegették az Európai Uniót, a berlini kormány most némi ambivalenciával tekint az Uniót érintő kérdésekre – emlékeztet a Süddeutsche Zeitung. A kancellárt mintha cseppet sem zavarná, hogy Emmanuel Macron vált az EU átalakulásának karmesterévé. Hogy a francia köztársasági elnök mennyire szívén viseli a témát, az is jelzi: reformterveit kedden hosszasan ismertette az Európai Parlamentben. Tegyük hozzá: sokan Európában ugyanilyen kiállást vártak volna Angela Merkeltől az újabb nagykoalíció megalakulása után.

Oka lehet a német magatartásnak az is, hogy amíg nem kellett lépéseket tenni az Európai Unió átalakulásához, addig Berlin is lelkes volt, amikor azonban már konkrét tervekkel kellene előállni a közös európai valutát, az Európai Pénzügyi Alapot, vagy éppen a Macron által felvetett közös euróövezeti pénzügyminiszteri tisztséget illetően, akkor a német kormány lelkesedése is erőteljesen kezd alábbhagyni.

A Süddeutsche Zeitung úgy véli, emiatt elsősorban nem az SPD-t, hanem a CDU-t terheli felelősség, a pártban ugyanis sokan mintha irtóznának az uniós reformoktól. Amikor a Görögországnak szánt hitelről szavazott a Bundestag, a kereszténydemokratáknál hatvan elhajló volt. Ha most szavazna ugyanennyi képviselő a kormány terveivel szemben, vagy akár az ellenzékkel együtt, az a kabinet bukását jelentené: a 709 tagú törvényhozásban ugyanis a nagykoalíció 399 mandátumra támaszkodhat, az amúgy távolról sem egységes ellenzék pedig 310 képviselővel rendelkezik. Merkel alighanem attól tart, hogy egy az EU jövőjét jelentős mértékben meghatározó javaslat a CDU megosztottságát eredményezi.

Senki sem vitathatja azonban azt, hogy fontos reformokra van szükség az Európai Unióban. A munkanélküliség ugyan 2013 áprilisa óta folyamatosan csökken az EU-ban, Németországban például tavaly decemberben mindössze 3,6 százalékos volt, de egyes tagországokban továbbra is igen magas, Olaszországban még mindig meghaladja a 10 százalékot. Nemcsak a gazdasági növekedés üteme nem megnyugtató, több bank állapota sem. Ráadásul Bulgária például az euróövezet tagja lenne, miközben a gazdasága ezt még aligha tenné lehetővé. A CDU-nál sokan attól tartanak, hogy a kancellár túl nagy kompromisszumokba menne bele az Európa-politikát illetően, a párt több tagja folyvást attól fél, hogy egyes államok Berlinnel akarják megfizettetni az adósságukat. Ez a hozzáállás azonban azt eredményezi, hogy Berlin nem válik az EU motorjává, ami nem valami jó hír az Uniónak.

Ezért is különösen fontos Macron és Merkel mai találkozója, hiszen kiderülhet, Németország milyen szerepet szán magának az átalakítandó Európában, elválhat, hogy a francia elnök teljesen magára marad-e az EU átalakítására vonatkozó merész elképzeléseit illetően.

A kereszténydemokratáknál óriási a bizalmatlanság a kancellár Európa-politikája kapcsán: a CDU és a CSU frakciójában eredetileg az is felmerült, hogy kikössék a kancellárnak: a képviselőcsoport nélkül nem születhet semmiféle, az EU jövőjét befolyásoló döntés. Erre a minilázadásra végül nem került sor kedden, amikor a kancellár az Európai Uniót érintő elképzeléseit vázolta fel. Sőt a képviselőcsoport tagjai bizalmukról biztosították a német kormány fejét, támogatják őt az Unió reformját célzó tárgyalások során. Ezt azonban még nem kell annyira jelentős előrelépésként értékelni. Merkel ugyanis kikerülte a kényes témákat. Elmondta, Németország érdekében is áll az EU külső határainak védelme, valamint az, hogy több forrást biztosítsanak a védelmi kiadások számára. Ezek azonban olyan célok, amelyeket senki sem kérdőjelezett meg. Nyilvánvaló, hogy ezekről egyetlen pillanatig sem lesz vita a francia elnökkel. Macron reformelképzeléseinek legfontosabb elemei azonban nem ezeket a témákat érintik, hanem az euróövezet jövőjét. E tekintetben már Angela Merkel is jóval megfontoltabban beszélt a kereszténydemokrata-keresztényszociális frakció tagjainak. Kifejtette, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), illetve az euróövezetet érintő előírások megváltoztatásához az Unió alapszerződését is módosítani kell. Erre egyrészt vajmi kevés az esély, másrészt pedig egy ilyen döntést a német Bundestag képviselőinek is meg kellene szavazniuk, vagyis egy ilyen lépésből a CDU/CSU frakcióját sem hagynák ki.

E tekintetben azonban nincs egyetértés a berlini kormány és az Európai Bizottság között, A brüsszeli testület úgy véli, nincs feltétlenül szükség az alapszerződés módosítására.

Visszautasítják az SPD vádját
Ralp Brinkhaus, a CDU frakcióvezető-helyettese visszautasította az SPD azon vádját, amely szerint a kereszténydemokraták szándékosan lelassítják az EU reformfolyamatát. A CDU külpolitikai ügyekben illetékes politikusa, Norbert Röttgen szerint a „nemzetközi rend” került veszélybe, mivel Donald Trump amerikai elnök magatartása miatt a nyugat nem tud egységes választ adni a világban felmerülő kihívásokra. Mint mondta, ezért is szükséges a német-francia-tengely megerősítése.