Előfizetés

Több a gazdag, több a jacht

Barabás Péter
Publikálás dátuma
2018.04.05. 07:31
Melnyicsenko 300 milliós jachtja Londonban van, de övé a legnagyobb vitorlás is Fotó: AFP/Adrian Dennis
Miközben az orosz milliárdosok az amerikai szankciók következményeitől rettegnek, hóbortjaik mit sem változnak.

A Forbes leggazdagabb üzletembereket rangsoroló összesítése idén sem volt híján az oroszoknak: szám szerint 102-en fértek fel a nívós listára, közülük 13-an most először szerepeltek az amerikai magazin éves lajstromában.

Az első százba összesen kilencen fértek be, a vagyonuk 410,8 milliárd dollár. Vlagyimir Liszin, a legnagyobb orosz acélgyártó, a Fletcher Group Holdings Limited fő tulajdonosa áll az élen, akinek egyetlen év elég volt ahhoz, hogy 3 milliárddal növelje vagyonát 19,1 milliárdra. A világ leggazdagabbjainak a listáján ez „csupán” az 57. helyre volt elegendő. Az acélkirály, Alekszej Mordasov, a „Szeversztal” fő tulajdonosa – 18,7 milliárddal – és Leonyid Michelson, a gázkitermelő Novatek fő részvényese követi a sorban 18 milliárd dollárral. Vagit Alekperov, a Lukoil feje sem panaszkodhat, ő 16,4 milliárdot tudhat magáénak. Gennagyij Timcsenko a Novatek részvényeseként 16 milliárdjának örülhet.

Vlagyimir Potanyinnak, a „Nornikkel” fő tulajdonosának 15,92 milliárdja van, a vegyiparban érdekelt Andrej Melnyicsenkónak 15,5 milliárdja.

Az élenjárók között is akadnak, akik egy év alatt vesztettek a vagyonukból, mások sikeresebbek voltak, és sokan vannak, akik néhány milliárdjukkal fel sem kerültek a listára, pedig esetenként jobban üzleteltek, mint a nagyok.

Na és hogyan élnek a milliárdjaikból? – merül fel sokakban a kérdés. A jelek szerint a gazdagság egyik legjellemzőbb fokmérője a jacht. Több orosz hírportál, így például az „RBK”, valamint a „Superyachtfan” jóvoltából most szembesülhetünk azzal a páratlan vitorlás flottával, amelyet az évek során az újgazdagok létrehoztak, dacolva minden kockázattal, válsághelyzettel és politikai széljárással. Ebben is versengenek, kérkednek egymással, hogy melyiküknek különb a hajója.

Arkagyij Rotenberg, aki fel sem került a leggazdagabbak élbolyába, elsősorban nem a jachtjáról híres, hanem arról, hogy ő és a fivére az orosz elnök régi barátja. Fiatalkorukban együtt dzsúdóztak Putyinnal. Számos jelentős állami megrendeléshez jutottak, Arkagyij építi fel például az orosz szárazföldet a Krím félszigettel összekötő gigantikus hidat. Jachtjának értékét 60 millió dollárra becsülik. Ezen kívül még két hajója van.

Andrej Melnyicsenko jachtja 119 méter hosszú, 300 millió dollárért építették még 2008-ban. 2017-ben azonban átadták neki a világ legnagyobb vitorlását is, egy Németországtól rendelt 143 méteres példányt. Becslések szerint 400 millió eurót érhet, s félszáz ember teljesít szolgálatot rajta.

A Londonban élő Roman Abramovics sem panaszkodhat. Még 2010-ben, Németországban épült „Eclipse” nevű jachtja, amely akkor 162,5 méteres volt, ám azóta meghosszabbították. Több mint 400 millió euróba került az „átalakítás”, a belső tér kialakítása ennek fele volt: 24 kabin, koncertterem, masszázs-szalon, három étterem, mozi, borospince, két uszoda, két helikopter, négy nagyobb motorcsónak, 20 siklócsónak, golyóálló üvegek…

Mihail Prohorov „Palladiumja” 200 millió dollár értékű, Aliser Uszmanov 156 méteres hajója 600 millió dollár, és tavaly kiérdemelte az Év Motoros Jachtja címet. Ez utóbbinak van a legnagyobb úszómedencéje. Szergej Galickij sem panaszkodhat, az ő 250 millió dolláros jachtján még lift is van. Vlagyimir Potanyinnak több hajója van, három közülük összesen 500 millió dollárt ér. Igor Makarov három mellé rendelt egy negyediket is, amelynek wellness részlegéhez szauna, török fürdő, jakuzzi és napozó terasz is tartozik. Andrej Szkocs, az egyik leggazdagabb képviselő, Hollandiában épített jachtja megkapta a World Superyacht elismerését. Az, hogy mi zajlik ezeken a hajókon, már egy másik történet. Néhány nyilvánosságra került botránytól eltekintve, a tivornyák részleteit titok övezi.

Gyerekcipőben az önkéntesség

Publikálás dátuma
2018.04.05. 07:15
Először érdemes olyan programokat szervezni, amelyek azonnal pozitív sikerélményt adnak Fotó: Shutterstock
Mindössze minden ötödik hazai vállalat végzett önkéntes tevékenységet az elmúlt 3 év során. A vállalatok többségénél nem programszerűen zajlik, hanem alkalmi jellegű.

Vállalati önkéntes programok immár 20 éve működnek Magyarországon, egyre többen indítanak kisebb vagy nagyobb projektert, de kutatások hiányában e terület pontos helyzetét és valós léptékét idáig nem ismerhettük. Az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) reprezentatív kutatása témáját és a megkérdezett vállalatok számát tekintve is egyedülállónak tekinthető.

Annak ellenére, hogy a programok minden érintett számára komoly előnyöket hozhatnak, a kutatásból kiderül, hogy a hazai vállalati szférában egyelőre kevesen és rendszertelenül végeznek önkéntes tevékenységet: az elmúlt 3 év során csupán minden ötödik cégnél volt példa az önkéntes tevékenység valamely formájára.

Az önkéntes munka szervezése egyelőre inkább a nemzetközi hátterű cégek esetében bevett dolog, az ÖKA tapasztalatai szerint kkv-k között inkább csak ott jelenik meg, ahol a tulajdonosok között van külföldi.

Az önkéntes tevékenységek fő haszonélvezői a segítséget kapó civil szervezetek, intézmények és azok támogatotti köre. A vállalatvezetők elismerik, hogy elsősorban az együttműködésre és a problémamegoldó készségre hat pozitívan.

„A vállalati önkéntességnek nagy szerepe van a munka világában és abban, hogy a cégek mind felelősebben működhessenek. Az a tapasztalatunk, hogy már az első jól sikerült önkéntes program is jelentős változást hozhat a cég életében, a pozitív közös élmények beégnek a közös tudatba, a viselkedéskultúrába” – mondta F. Tóth András, az ÖKA ügyvezetője.

Az önkéntes tevékenység elsősorban szellemi munka formájában jelenik meg, a legtöbb szegmensben a mentorálás a legjellemzőbb. Kisebb arányban - a közepes cégek 8 százalékánál, nagyvállalatok esetén minden hatodiknál - végeznek a vállalatok fizikai munkán alapuló önkéntességet.

Mérték és fokozatosság
Gyakori hiba, hogy az önkéntességet vállalókat azonnal túlságosan „mély vízbe” dobják. A beteg, sérült emberekkel való találkozás, vagy éppen a hajléktalanok segítése lelkileg igen megterhelő lehet a felkészületlen résztvevők számára, így a hosszú távú segítés vágya helyett inkább menekülésre késztet. A szakértők szerint ezért fontos jól átgondolni, hogy hova és hogyan kérjük segíteni a munkavállalókat. Először érdemes lehet olyan programokat szervezni, amelyek azonnal pozitív megerősítést, sikerélményt hoznak – például szemétszedés, vagy parkok, játszóterek gondozása -, vagy ahol érdekes helyekre lehet bejutni – például színházak vagy más kulturális programok segítése.


A vállalatok részéről jellemzően a HR-vezető és/vagy az ügyvezető, esetleg a marketingvezető vesz részt az önkéntes tevékenységekkel kapcsolatos döntésekben. A válaszok alapján a mentorálás és a pro bono tanácsadás rendszeresebben integrálódott a vállalatok életébe.

A kutatás megállapítja, hogy minden harmadik cég, ahol eddig nem volt önkéntes tevékenység, mutat érdeklődést egy esetleges jövőbeni programra.

A passzív cégek nagy része sem teljesen elzárkózó: főképp idő-, kapacitás- és forráshiányra hivatkoznak, illetve arra, hogy a lehetséges támogatottak részéről nem kapnak megkereséseket. Ez szintén alátámasztja, hogy a vállalati önkéntes és pro bono programok megszületéséért minden irányból érdemes tenni.

Érdekes megállapítása ugyanakkor a kutatásnak, hogy azok a cégek, amelyek nem valósítanak meg önkéntes programokat, úgy gondolják, ezek leginkább a külső kommunikáció szempontjából hasznosak. Ez jól mutatja, hogy a kívül maradók nem értik és nem érzik még e programok működésének és hatásának a lényegét.

Bangóné már az önkormányzati választásra készül

Nagy B. György
Publikálás dátuma
2018.04.05. 07:08
Bangóné Borbély Ildikó idén februárban, amikor létrejött a Választás Szövetsége - Forrás: MSZP/Facebook
Már a 2019-es önkormányzati választásokra készül – mondta lapunknak Bangóné Borbély Ildikó, aki úgy érzi, sikerült visszaépíteni a baloldalt és a balos hitet Csepelen. Mégis visszalépett, mert ezt diktálta felelősségérzete.
Bangóné Borbély Ildikó idén februárban, amikor létrejött a Választás Szövetsége - Forrás: MSZP/Facebook

Bangóné Borbély Ildikó idén februárban, amikor létrejött a Választás Szövetsége - Forrás: MSZP/Facebook

- Miután visszalépett, mi lesz Csepellel: továbbra is itt politizál vagy csak egy epizód volt az életében?

- Az utóbbi három hónapban újra bebizonyítottuk a csepelieknek, hogy a baloldal létezik és bízhatnak benne az emberek. Nemcsak a szervezet pezsdült fel, a támogatóink is lelkesek. Úgyhogy folytatni szeretném az elkezdett munkát. Nagyon jó csapatot raktunk össze, hiszem, hogy 2019-ben győzünk az önkormányzati választásokon.

- Akkor miért lépett vissza? A szocialista párt kényszerítette rá vagy belülről fakadó döntés volt?

- Mindnyájan nehezen éltük meg az utóbbi időszakot. 2014-ben ezt a választókerületet egy színes baloldali összefogás nyerte meg. Hangsúlyozom: nem egy ember teljesítménye volt, szocialisták, liberálisok, együttesek, DK-sok vállvetve küzdöttek. Hasonló összefogásra számítottam, de az utóbbi egy hónap nem arról szólt, miképp szabaduljunk meg Orbán Viktortól, mi jó az országnak, mit kellene tenni az egészségügy életben tartásáért, az oktatás megmentéséért.

- Hanem?

A visszalépési, visszaléptetési taktikázásról. Engem viszont a gyerekeink jövője érdekel. Amiben az segít, ha Németh Szilárd – sok-sok fideszes politikussal egyetemben – nem lesz újra képviselő. Úgyhogy saját akaratomból, felelősségem tudatában döntöttem: visszalépek. A felmérések itt is azt mutatták, hogy az emberek kétharmada azt akarja, Orbán Viktor és Németh Szilárd tűnjön el a hatalomból. A csepeli és a soroksári emberek – beleértve az én baloldali szimpatizánsaimat is – pontosan tudják, hogy kire kell szavazni. És nagyon szépen kérem őket, hogy listán az MSZP-Párbeszéd szövetséget támogassák.

- Országosan is működik ez a modell, magyarán az emberek nem a pártokra, hanem az érdemi kihívóra szavaznak?

- Vannak politikusok akik azon dolgoznak, hogy meglegyen az egzisztenciájuk, és a kampánytámogatást ne kelljen visszafizetni. De ezt az emberek érzik, ahogy azt is, ki akar őszintén kormányt váltani. Nagyon bízom benne, hogy működik az „esélyesre szavazás” modellje, ez április 9-én derül ki. De ha a választási részvétel 70 százaléknál magasabb, akkor már erre a modellre sincs szükség.