Szlovákiai táblavita fehéren feketén

Publikálás dátuma
2018.02.26. 06:31
Érsek Árpád miniszter Somorja magyar nyelvű táblájával Forrás: Szlovák Közlekedési Minisztérium Honlapja
A Magyar Közösség Pártja (MKP) kevesli, kormánykoalíciós partnerei pedig sokallják a Bugár Béla vezette Híd által a vizuális kétnyelvűség terén elért eredményeket Szlovákiában.

Kék alapon fehér helyett ezentúl fehér alapon fekete betűkkel tüntetik fel a magyarok és más nemzetiségek által lakott városok és falvak megnevezését a helységnévtáblákon. Az egyenjogúsítás jegyében az új táblák azonos színűek és a szlovák feliratúval egyforma méretűek lesznek.

„A magyaroknak is ugyanakkora lesz, mint a szlovákoknak” – kommentálta egy szlovákiai magyar hírlapíró a közlekedési tárcát is vezető Híd által elért eredményt, melynek negatív megítélésében jelenleg egymással verseng a parlamenten kívüli, ám a Fidesz által kizárólagos szlovákiai magyar partnernek tartott MKP, valamint a Híd két koalíciós partnere.

„Egyes politikusok hisztérikus reakciója arról tanúsodik, hogy nincsenek tisztában a kisebbségi jogokkal és fölöslegesen feszültséget keltenek“ – véleményezte lapunk kérésére Debnár Klára, a Híd szóvivője a Robert Fico miniszterelnök vezette Smer és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alelnökének felháborodott reakcióját. A két politikusnál az ütötte ki a biztosítékot, hogy Érsek Árpád közlekedésügyi miniszter a múlt héten a Pozsonyhoz közeli Somorján bemutatta a város új magyar nyelvű helységnévtábláját, saját kezébe véve még 2016-ban hozott miniszteri rendeletének gyakorlati megvalósítását.

Juraj Blanár (Smer) szerint a helységnévtáblák nagyobbra cserélése „megzavarja a jó kapcsolatokat” a magyarok és a szlovákok között. Anton Hrnko, az SNS második embere szerint pedig hasznosabb lenne, ha az új helységnévtáblák helyett felújítanának akár csak egy kilométernyi csallóközi útszakaszt.

„A kenyér ettől tényleg nem lett olcsóbb, de ahogy mondani szokták, nem csak kenyéren él az ember” – fogalmazott Ravasz Ábel, a Híd alelnöke, aki szerint Szlovákiában olyan változást sikerült elérniük, „amitől sokunknak lett egy kicsit jobb kedve, sokunk egy kicsivel büszkébb arra, hogy ebben az országban él.”

„Ha Magyarországon Tótkomlós és Slovensky Komlós megnevezése lehet azonos méretű, akkor Dunaszerdahely és Dunajská Streda is nyugodtan legyen” – nyilatkozta lapunknak a párt nemzetpolitikai kabinetjének vezetője.

A Híd kisebbségi jogokért felelős kormánybiztosa sem érti, miért háborogtak koalíciós partneriek. „A törvény eddig is biztosította a lehetőséget, hogy ugyanolyan méretben szerepeljenek a magyar táblák, mint a szlovákok, így az Érsek Árpád által bemutatott táblák sem mentek túl sem a törvényeken, sem a kormányprogram célkitűzésein" – mondta lapunknak Bukovszky László.

A városok és falvak kétnyelvű megjelölése egyébként akkor használatos Szlovákiában, ha a nemzeti kisebbség aránya az adott településen eléri a 20 százalékot. Ahhoz azonban egy tavalyi miniszteri rendeletre volt szükség, hogy a közutakhoz hasonlóan a vasútállomásokon is megjelenhessenek a magyar feliratok. A Híd az előző Fico-kormány idején többször is indítványozta a vasúti kétnyelvűség bevezetését is, de a parlamenti többség mindig elkaszálta azt. Végül az első, a szlovák feliratokkal azonos betűméretben és színben kivitelezett magyar nyelvű vasúti helységnévtáblákat tavaly áprilisban leplezték le Dunaszerdahely és Révkomárom vasútállomásain, szeptemberig pedig további 52 magyarok lakta település állomását kétnyelvűsítették.

A Magyar Közösség pártját nem hatották meg a Híd eredményei. Fiala Ilona, az MKP sajtótitkára „lehangolónak” tartja, hogy a Híd egyáltalán eredményként kommunikálhatja, „ha a törvényben deklarált jogok érvényesíthetőségének akár csak szimbolikus mértékű javítására tesznek kísérletet”.

„A kétnyelvű vasúti táblák ügyének jelenlegi megoldása egy korábban elhibázott törvénymódosítás felemás és jogilag gyenge lábakon álló megoldási kísérlete, míg az egyforma nagyságú helységnévtáblák már egy 1994-től megoldott probléma „szépítése” – írta lapunknak adott válaszában a szóvivő, aki szerint a szlovákiai magyarok kisebbségi nyelvhasználati jogai gyakorlati érvényesíthetőségének lényegi vonatkozásaiban, prioritást élvező területein „eddig semmilyen előrelépés nem történt”.

Az elmúlt években saját szakállukra kétnyelvűsítő (lásd keretes írásunkat) KDSZ mozgalom egyik tagja szerint még van hová fejlődni. Orosz Örs (aki a tavalyi választások során az MKP színeiben szerzett megyei képviselői mandátumot) az Új Szó pozsonyi napilapnak nyilatkozva ugyan „vitathatatlanul pozitív fejleménynek“ nevezte az új közúti táblák kihelyezését, „ellenben a kétnyelvű irányjelző táblák ügye továbbra sem rendeződött” – mutatott irányt a Hídnak a további kétnyelvű célok felé Orosz.

Kétnyelvűsítések gerilla módjára
Az elmúlt években a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért (KDSZ) mozgalom és a parlamenten kívüli MKP egymáson túllicitálva helyezett ki gerillaakciók keretében magyar táblákat több szlovákiai vasútállomás és közút közelében. A KDSZ aktivistái kezdetben álarcban, overallban szerelték fel a magyarított irányjelző táblákat és vasútállomás-neveket, az akcióikról készült videókat pedig megküldték a sajtónak és feltöltötték a közösségi hálókra is. Az előírásokkal ellentétben álló táblákat persze az illetékesek hamar eltávolították. Később, mikor már arccal is vállalták munkájukat, kiderült, közülük néhányan az MKP listáján indultak a parlamenti választásokon. Körültekintőbben járt el maga az MKP: Berényi József, a párt akkori elnöke (munkaruha helyett öltöny-nyakkendőben, álarc helyett pedig nagy csinnadrattával) az állomások közelében, magánterületen csavarozta fel a táblákat, amelyeket így nem szerelhetett le senki.

Szerző

"Lője le valaki... legszívesebben megölném…"

Publikálás dátuma
2018.02.26. 06:06
Az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak az erőszakos jelenetek a politikai rendezvényeken FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Magukból kivetkőző tüntetők, ellenségeskedő kommentelők, elcsattanó pofonok – mind több gyűlöletet szabadít fel a politikai a kisemberekben.

„Azt kívánom, hogy lője már le valaki őket! Sokszor úgy érzem, hogy szívesen megtenném én is…”

A pécsi Jókai Zsolt az ország fideszes vezetőiről mondja ezt. Az egyetemista fiát egyedül nevelő, 50 esztendős özvegyember főképp vagyonőrként dolgozott az elmúlt években. Nyolc osztályt végzett, de tájékozottsága, előadói készsége állja a versenyt a diplomásokéval, e-bookja mindig vele van, mániákus olvasó, legutóbb a világhírű, angol elméleti fizikus, Stephen Hawking művén, Az idő rövid történetén hámozta át magát. Jókai Zsolt azért gyűlölte meg a fideszes politikusokat, mert szerinte mindent elloptak: a magánnyugdíj-pénztárakat, a trafikokat, az állami földeket, az uniós támogatások ezermilliárdjait, ráadásul a törvényeket visszamenőleg és mindig úgy változtatják meg, hogy ők nyerjenek, ugyanakkor még a saját jogszabályaikat se tartják be. A férfi állítja, hogy környezetében sok ember érez hasonlóan, mint ő, és átkozza, pokolra kívánja az ország vezetőit.

– Pusztuljanak el mind! – ezt már egy Jánosként bemutatkozó, pécsi nyugdíjas mondja, aki „Gyurcsányt és bandáját” szeretné sírban tudni. A Fideszt feltétel nélkül támogató férfi biztos abban, hogy Orbán felvirágoztatja és megvédi az országot, míg a másik oldal tönkretenné és migránsok millióival telepítené be hazánkat. A férfi naponta tapasztalja, hogy ismerősei is a sírban látnák a baloldali politikusokat.

Az elmúlt hetekben arról faggattam a dél- és nyugat-dunántúli embereket, hogy mennyire látják indulatosnak a környezetükben élőket. A mintegy félszáz kérdezett döntő többsége úgy vélte: az elmúlt öt-hat évben a magyar társadalom sokkal indulatosabbá vált, és rendkívül gyakran hallani olyat, hogy az egyik politikai oldal hívei legszívesebben megölnék a másik oldal meghatározó személyiségeit. A megszólalók nem mindig adták teljes nevüket nyilatkozatukhoz, azt viszont az anonim válaszadók is megengedték, hogy szavaikat magnón megőrizzem.

A paksi Magyar Józsefben nincsenek gyilkos indulatok egyik oldal iránt sem, ugyanakkor a vízműnél dolgozó, 64 éves férfi is sűrűn hallott ismerőseitől olyan kitöréseket, ami arról vallott, hogy az egyik vagy másik oldalhoz húzó ismerősei lemészárolnák az ellentábor vezetőit. Magyar bevallotta, hogy korábban a Fideszre szavazott, ám a párthoz kötődők lopásairól olvasott hírek őt is elszomorították, ezért, ha valaki szidja a kormány tagjait, akkor ő már nem védi meg őket.

Éva 30 éve óvónő Pécsen, s a nagyobbik fiánál épp unokát váró, elvált asszony is úgy látja, hogy tele van szélsőséges indulattal a társadalom. A politikába magukat mélyen beleásó ismerőseitől sűrűn hallja, hogy ők meg tudnának ölni valakit.

Az indulatok szításában a kérdezettek szerint kardinális szerepe van annak, hogy a politikával foglalkozó média is megosztott: a sajtótermékek egy része a kormányt szolgálja, a másik az ellenzéket. Általános vélemény az is, hogy a netes olvasók a kommentjeikkel tovább fokozzák az ellenségeskedést.

– Elképzelhetetlen, hogy valaki a másik oldalon állót a kommentjével meg tudná győzni, a táborok süketek egymás érveire, csak hajtogatják a magukét – osztja meg velem megfigyelését Rácz Attila, a pécsi egyetem rendésze. – Aki politikailag elkötelezett, az csakis azokat a cikkeket osztja meg, ami az ő táborának az igazát erősíti. A megosztott cikkek egy része ostoba konteó. Hogy az írás forrása, igazságtartalma bizonytalan, az a megosztókat nem érdekli, csak az a fontos, hogy a hír erősítse a saját véleményét, előítéletét.

A kommentelők elfogultságáért a megszólalók többsége a politikusokat teszi felelőssé, mondván: folyamatosan hergelik a táborukat. A bátaszéki Grill László is arra hajlik, hogy a politikusok ugrasztják egymásnak választóikat, pedig azok békében akarnának élni. De a politikusoknak fontos, hogy legyen a társadalomban ellentét, mert az kell ahhoz, hogy a táboruk összetartson. Miattuk van az is, hogy ma Magyarország kettészakadt, és az emberek egy része legszívesebben megölné a másikat.

Amikor a zalaegerszegi Pénzes Jánosnét arról kérdezem, tapasztal-e gyilkos indulatokat az ismerősei körében, a vendéglátó vállalkozásából tavaly nyugdíjba vonuló, 70 éves asszony elcsodálkozik:

– Hogy lehet ilyen butaságokat kérdezni?! Az én életemben soha nem volt akkora ellenségeskedés Magyarországon, mint a legutóbbi években. Naponta hallom, hogy valaki kijelenti, ő simán megölné Orbánt vagy Gyurcsányt. Meg hogy akasztófára velük! Már oda se figyelek erre, annyira megszokott dolog ez. Egy ideje nem is merek politizálni, mert nem tudom, hogy akinek mondok valamit, az utána nem fordul-e ellenem, mivelhogy megsértem az ő politikai véleményét.

Olykor az is előfordul, hogy a politikai ellentétek a házasfelek kapcsolatát is kikezdik. Judit, Kaposváron egy önkormányzati hivatalban dolgozik, s a két tini fiút nevelő, 44 esztendős, háromdiplomás asszony több párt jelöltjére is szavazott már, önmagát függetlennek gondolja, mérnök végzettségű élettársa viszont kormánypárti.

– Nem jó vele együtt tévét nézni – sóhajt Judit. – Mert ő a kormánypropagandát maradéktalanul elhiszi, és ha megjegyzem, érdemes elolvasni, mit ír a független sajtó, akkor ő ideges lesz. Talán mostanában van egy kis változás nála, mert a civilek elleni támadások, meg az állandó sorosozás már őt is zavarják.

Judit egyébként úgy véli, hogy az emberek egymás iránti gyűlöletét az elmúlt negyedszázad közéleti csalódásai motiválják.

A rendszerváltáskor azt reméltük 15-20 év alatt utolérjük a nyugatot, ma viszont semmivel se vagyunk közelebb hozzájuk, sőt. Azt hittük, hogy az unió egy csodás dolog, most meg azt halljuk, hogy az unió ellenünk van, és a mi szövetségeseink az oroszok meg azeriek. Azt hittük, hogy a kapitalizmusban a tehetséges jut pozícióhoz, a valóság az, hogy kapcsolatok nélkül nem lehet elnyerni egy jól fizető állást. Úgy tudtuk, az oktatásunk Európa elitjében van, ám a felmérések szerint egyre lejjebb csúszunk a nemzetközi mezőnyben. Bíztunk a nagy fölénnyel megválasztott kormányban, erre a kormánypolitikusok ellopnak mindent, és hiába írják meg a lapok ezerszer, ők ugyanúgy folytatják. A sok csalódás miatt oda lett az intellektuális biztonságérzet, az emberek úgy érzik, nincs már olyan eszme, párt, ígéret, politikus, akiben bízni lehetne. A csalódásoktól és a szellemi bizonytalanságtól vagyunk indulatosak és machinálhatók.

A baranyai Gyöngyfán élő, sajttermeléssel foglalkozó Németh István nem szíveli a mostani kormányt, mégis azt kívánja, hogy újra a Fidesz nyerjen. A 67 éves, kisgazda-múltú férfi így érvel:

– Évtizedekig a börtönben dolgoztam, és megtapasztaltam, hogy a rabokban hogyan nőtt a benti körülményektől a feszültség, míg aztán elkövettek valami szörnyűséget. A feszültség óriási ma Magyarországon, a gyűlölet rekordméretű. Ha a Fidesz a közvéleménykutatások alapján nem nyer újra, akkor a kormány mozgósítja a talpasait, utcai zavargásokat szervez, majd a helyzetre hivatkozva rendkívüli állapotot vezet be, és nem lesz választás. Ha meg váratlanul veszítenek a választáson, akkor kirobbantanak egy polgárháborút. A cél az lesz, hogy kialkudjanak egy békét az új hatalommal, ami után amnesztiát hirdetnek és nem vizsgálják hány ezer milliárdot loptak el ennek a kormánynak a politikusai. De ha kitör a polgárháború, és ártatlan vér folyik, akkor végképp oda az igazság, ezért az is jobb, ha nyernek.

A szombathelyi Gyurácz Bea is polgárháborútól tart. A nyugdíjas pedagógus – akinek féltucatnyi nyelven beszélő, többdiplomás lánya tíz éve Nyugat-Európában boldogul – „megérti”, hogy a különböző oldalon álló választók gyűlölik egymást.

– Magyarországon nincs ember és nincs párt, aki azt szeretné, hogy ide migránsok jöjjenek tízezerszámra – mondja a 64 esztendős asszony. – Ettől még abnormális, hogy a kormány folyamatosan a gyűlöletkeltésre használja a migráns-ügyet. Ahogy a Soros-elleni gyűlölet-kampány se normális. De mivel a rasszizmusra, az antiszemitizmusra mindig van nálunk kuncsaft, bejön ez a politika. És az emberek azt gondolják, ha a kormány gyűlölhet, akkor miért ne gyűlölhetnék én is?

Amikor az érvek elfogynak
Az elmúlt években egyre gyakrabban fordult elő, hogy egy politikai rendezvény résztvevői és a velük egyet nem értő ellentüntetők között tettlegességig fajult a vita. 2015 március 15-én, a Nemzeti Múzeum előtt emlékezett meg Orbán Viktor a 48-as forradalomról, eközben kicsit odébb a miniszterelnök ellen tüntettek. Utóbbi rendezvény résztvevőit a kormány harcos védői bántalmazták. Egy, az eseményről tudósító újságírót is ütlegeltek. 2016 október 23-án az 56-os forradalomról megemlékező Orbán Viktor beszédét sípoló ellentüntetők zavarták meg a Parlamentnél. A tüntetőket többen – főképp nyugdíjas korúak – megütötték, megrugdalták. A demonstrálók egyike, Ungváry Krisztián történész volt, neki a bal szemét ököllel megütötte egy férfi, majd elfutott.
Pécsen 2017 októberében Niedermüller Péter, a DK Európa Parlamentbe delegált képviselője fórumot tartott, amire „Hazaáruló! Szégyelld magad!” transzparenssel érkezett a Fidelitas két helyi tagja, s ez annyira felbőszített egy idős „dékás”-t, hogy megpofozta egyiküket. Nemrégiben Simon József, az MSZP pécsi szervezetének elnökségi tagja egy olyan Orbán-montázzsal kommentelt egy írást, amin az ájult kormányfő halántékából vér csorog. A fideszesek Simon távozását követelték a politikából, mire ő kilépett pártjából, s így üzent: „Az erőszak minden formáját elutasítom, kezet soha senkire nem emeltem, de az tény, hogy az utóbbi években néha ökölbe szorult a kezem. Meggondolatlan voltam...”

"Lője le valaki... legszívesebben megölném…"

Publikálás dátuma
2018.02.26. 06:06
Az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak az erőszakos jelenetek a politikai rendezvényeken FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Magukból kivetkőző tüntetők, ellenségeskedő kommentelők, elcsattanó pofonok – mind több gyűlöletet szabadít fel a politikai a kisemberekben.

„Azt kívánom, hogy lője már le valaki őket! Sokszor úgy érzem, hogy szívesen megtenném én is…”

A pécsi Jókai Zsolt az ország fideszes vezetőiről mondja ezt. Az egyetemista fiát egyedül nevelő, 50 esztendős özvegyember főképp vagyonőrként dolgozott az elmúlt években. Nyolc osztályt végzett, de tájékozottsága, előadói készsége állja a versenyt a diplomásokéval, e-bookja mindig vele van, mániákus olvasó, legutóbb a világhírű, angol elméleti fizikus, Stephen Hawking művén, Az idő rövid történetén hámozta át magát. Jókai Zsolt azért gyűlölte meg a fideszes politikusokat, mert szerinte mindent elloptak: a magánnyugdíj-pénztárakat, a trafikokat, az állami földeket, az uniós támogatások ezermilliárdjait, ráadásul a törvényeket visszamenőleg és mindig úgy változtatják meg, hogy ők nyerjenek, ugyanakkor még a saját jogszabályaikat se tartják be. A férfi állítja, hogy környezetében sok ember érez hasonlóan, mint ő, és átkozza, pokolra kívánja az ország vezetőit.

– Pusztuljanak el mind! – ezt már egy Jánosként bemutatkozó, pécsi nyugdíjas mondja, aki „Gyurcsányt és bandáját” szeretné sírban tudni. A Fideszt feltétel nélkül támogató férfi biztos abban, hogy Orbán felvirágoztatja és megvédi az országot, míg a másik oldal tönkretenné és migránsok millióival telepítené be hazánkat. A férfi naponta tapasztalja, hogy ismerősei is a sírban látnák a baloldali politikusokat.

Az elmúlt hetekben arról faggattam a dél- és nyugat-dunántúli embereket, hogy mennyire látják indulatosnak a környezetükben élőket. A mintegy félszáz kérdezett döntő többsége úgy vélte: az elmúlt öt-hat évben a magyar társadalom sokkal indulatosabbá vált, és rendkívül gyakran hallani olyat, hogy az egyik politikai oldal hívei legszívesebben megölnék a másik oldal meghatározó személyiségeit. A megszólalók nem mindig adták teljes nevüket nyilatkozatukhoz, azt viszont az anonim válaszadók is megengedték, hogy szavaikat magnón megőrizzem.

A paksi Magyar Józsefben nincsenek gyilkos indulatok egyik oldal iránt sem, ugyanakkor a vízműnél dolgozó, 64 éves férfi is sűrűn hallott ismerőseitől olyan kitöréseket, ami arról vallott, hogy az egyik vagy másik oldalhoz húzó ismerősei lemészárolnák az ellentábor vezetőit. Magyar bevallotta, hogy korábban a Fideszre szavazott, ám a párthoz kötődők lopásairól olvasott hírek őt is elszomorították, ezért, ha valaki szidja a kormány tagjait, akkor ő már nem védi meg őket.

Éva 30 éve óvónő Pécsen, s a nagyobbik fiánál épp unokát váró, elvált asszony is úgy látja, hogy tele van szélsőséges indulattal a társadalom. A politikába magukat mélyen beleásó ismerőseitől sűrűn hallja, hogy ők meg tudnának ölni valakit.

Az indulatok szításában a kérdezettek szerint kardinális szerepe van annak, hogy a politikával foglalkozó média is megosztott: a sajtótermékek egy része a kormányt szolgálja, a másik az ellenzéket. Általános vélemény az is, hogy a netes olvasók a kommentjeikkel tovább fokozzák az ellenségeskedést.

– Elképzelhetetlen, hogy valaki a másik oldalon állót a kommentjével meg tudná győzni, a táborok süketek egymás érveire, csak hajtogatják a magukét – osztja meg velem megfigyelését Rácz Attila, a pécsi egyetem rendésze. – Aki politikailag elkötelezett, az csakis azokat a cikkeket osztja meg, ami az ő táborának az igazát erősíti. A megosztott cikkek egy része ostoba konteó. Hogy az írás forrása, igazságtartalma bizonytalan, az a megosztókat nem érdekli, csak az a fontos, hogy a hír erősítse a saját véleményét, előítéletét.

A kommentelők elfogultságáért a megszólalók többsége a politikusokat teszi felelőssé, mondván: folyamatosan hergelik a táborukat. A bátaszéki Grill László is arra hajlik, hogy a politikusok ugrasztják egymásnak választóikat, pedig azok békében akarnának élni. De a politikusoknak fontos, hogy legyen a társadalomban ellentét, mert az kell ahhoz, hogy a táboruk összetartson. Miattuk van az is, hogy ma Magyarország kettészakadt, és az emberek egy része legszívesebben megölné a másikat.

Amikor a zalaegerszegi Pénzes Jánosnét arról kérdezem, tapasztal-e gyilkos indulatokat az ismerősei körében, a vendéglátó vállalkozásából tavaly nyugdíjba vonuló, 70 éves asszony elcsodálkozik:

– Hogy lehet ilyen butaságokat kérdezni?! Az én életemben soha nem volt akkora ellenségeskedés Magyarországon, mint a legutóbbi években. Naponta hallom, hogy valaki kijelenti, ő simán megölné Orbánt vagy Gyurcsányt. Meg hogy akasztófára velük! Már oda se figyelek erre, annyira megszokott dolog ez. Egy ideje nem is merek politizálni, mert nem tudom, hogy akinek mondok valamit, az utána nem fordul-e ellenem, mivelhogy megsértem az ő politikai véleményét.

Olykor az is előfordul, hogy a politikai ellentétek a házasfelek kapcsolatát is kikezdik. Judit, Kaposváron egy önkormányzati hivatalban dolgozik, s a két tini fiút nevelő, 44 esztendős, háromdiplomás asszony több párt jelöltjére is szavazott már, önmagát függetlennek gondolja, mérnök végzettségű élettársa viszont kormánypárti.

– Nem jó vele együtt tévét nézni – sóhajt Judit. – Mert ő a kormánypropagandát maradéktalanul elhiszi, és ha megjegyzem, érdemes elolvasni, mit ír a független sajtó, akkor ő ideges lesz. Talán mostanában van egy kis változás nála, mert a civilek elleni támadások, meg az állandó sorosozás már őt is zavarják.

Judit egyébként úgy véli, hogy az emberek egymás iránti gyűlöletét az elmúlt negyedszázad közéleti csalódásai motiválják.

A rendszerváltáskor azt reméltük 15-20 év alatt utolérjük a nyugatot, ma viszont semmivel se vagyunk közelebb hozzájuk, sőt. Azt hittük, hogy az unió egy csodás dolog, most meg azt halljuk, hogy az unió ellenünk van, és a mi szövetségeseink az oroszok meg azeriek. Azt hittük, hogy a kapitalizmusban a tehetséges jut pozícióhoz, a valóság az, hogy kapcsolatok nélkül nem lehet elnyerni egy jól fizető állást. Úgy tudtuk, az oktatásunk Európa elitjében van, ám a felmérések szerint egyre lejjebb csúszunk a nemzetközi mezőnyben. Bíztunk a nagy fölénnyel megválasztott kormányban, erre a kormánypolitikusok ellopnak mindent, és hiába írják meg a lapok ezerszer, ők ugyanúgy folytatják. A sok csalódás miatt oda lett az intellektuális biztonságérzet, az emberek úgy érzik, nincs már olyan eszme, párt, ígéret, politikus, akiben bízni lehetne. A csalódásoktól és a szellemi bizonytalanságtól vagyunk indulatosak és machinálhatók.

A baranyai Gyöngyfán élő, sajttermeléssel foglalkozó Németh István nem szíveli a mostani kormányt, mégis azt kívánja, hogy újra a Fidesz nyerjen. A 67 éves, kisgazda-múltú férfi így érvel:

– Évtizedekig a börtönben dolgoztam, és megtapasztaltam, hogy a rabokban hogyan nőtt a benti körülményektől a feszültség, míg aztán elkövettek valami szörnyűséget. A feszültség óriási ma Magyarországon, a gyűlölet rekordméretű. Ha a Fidesz a közvéleménykutatások alapján nem nyer újra, akkor a kormány mozgósítja a talpasait, utcai zavargásokat szervez, majd a helyzetre hivatkozva rendkívüli állapotot vezet be, és nem lesz választás. Ha meg váratlanul veszítenek a választáson, akkor kirobbantanak egy polgárháborút. A cél az lesz, hogy kialkudjanak egy békét az új hatalommal, ami után amnesztiát hirdetnek és nem vizsgálják hány ezer milliárdot loptak el ennek a kormánynak a politikusai. De ha kitör a polgárháború, és ártatlan vér folyik, akkor végképp oda az igazság, ezért az is jobb, ha nyernek.

A szombathelyi Gyurácz Bea is polgárháborútól tart. A nyugdíjas pedagógus – akinek féltucatnyi nyelven beszélő, többdiplomás lánya tíz éve Nyugat-Európában boldogul – „megérti”, hogy a különböző oldalon álló választók gyűlölik egymást.

– Magyarországon nincs ember és nincs párt, aki azt szeretné, hogy ide migránsok jöjjenek tízezerszámra – mondja a 64 esztendős asszony. – Ettől még abnormális, hogy a kormány folyamatosan a gyűlöletkeltésre használja a migráns-ügyet. Ahogy a Soros-elleni gyűlölet-kampány se normális. De mivel a rasszizmusra, az antiszemitizmusra mindig van nálunk kuncsaft, bejön ez a politika. És az emberek azt gondolják, ha a kormány gyűlölhet, akkor miért ne gyűlölhetnék én is?

Amikor az érvek elfogynak
Az elmúlt években egyre gyakrabban fordult elő, hogy egy politikai rendezvény résztvevői és a velük egyet nem értő ellentüntetők között tettlegességig fajult a vita. 2015 március 15-én, a Nemzeti Múzeum előtt emlékezett meg Orbán Viktor a 48-as forradalomról, eközben kicsit odébb a miniszterelnök ellen tüntettek. Utóbbi rendezvény résztvevőit a kormány harcos védői bántalmazták. Egy, az eseményről tudósító újságírót is ütlegeltek. 2016 október 23-án az 56-os forradalomról megemlékező Orbán Viktor beszédét sípoló ellentüntetők zavarták meg a Parlamentnél. A tüntetőket többen – főképp nyugdíjas korúak – megütötték, megrugdalták. A demonstrálók egyike, Ungváry Krisztián történész volt, neki a bal szemét ököllel megütötte egy férfi, majd elfutott.
Pécsen 2017 októberében Niedermüller Péter, a DK Európa Parlamentbe delegált képviselője fórumot tartott, amire „Hazaáruló! Szégyelld magad!” transzparenssel érkezett a Fidelitas két helyi tagja, s ez annyira felbőszített egy idős „dékás”-t, hogy megpofozta egyiküket. Nemrégiben Simon József, az MSZP pécsi szervezetének elnökségi tagja egy olyan Orbán-montázzsal kommentelt egy írást, amin az ájult kormányfő halántékából vér csorog. A fideszesek Simon távozását követelték a politikából, mire ő kilépett pártjából, s így üzent: „Az erőszak minden formáját elutasítom, kezet soha senkire nem emeltem, de az tény, hogy az utóbbi években néha ökölbe szorult a kezem. Meggondolatlan voltam...”