LMP: ez a rezsiemelés kormánya

 Az LMP pert indít, hogy nyilvánosságra kerüljön, Magyarország mennyiért vásárol földgázt Oroszországtól.    

Ungár Péter, az ellenzéki párt elnökségi tagja vasárnap, Budapesten tartott sajtótájékoztatón azt mondta, a magyar fogyasztók a világpiaci árnál 20-30 százalékkal többet fizetnek a földgázért, mert "Orbán Viktor túl drágán veszi a gázt Vlagyimir Putyintól".

Ez része annak a politikának, amivel "Orbán Viktor Vlagyimir Putyin igája alá hajtja a magyar embereket" - fogalmazott, majd hozzátette, "ez a kormány már rég nem a rezsicsökkentés kormánya, ez a rezsiemelés kormánya".

Az LMP politikusa közölte, pénteken az MVM Magyar Villamos Művek és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) is megtagadta annak a 2019-ig szóló szerződésnek a kiadását, amelyből pontosan kiderülne, Magyarország mennyiért vásárolja a földgázt Oroszországtól, ezért mindkét féllel szemben pert indítanak.

Ungár Péter kérdésekre válaszolva elmondta, az LMP megtartja csepeli országgyűlési jelöltjét, az Együtt ezzel ellentétes politikai nyomásgyakorlását pedig a kormányváltás érdekével ellentétesnek gondolják. Az LMP választási stratégiája évek óta változatlan, amennyiben az mégis módosulna, akkor azt közlik majd - tette hozzá arra reagálva, hogy máshol számítani lehet-e az LMP-s jelölt visszalépésére.

Az LMP elnökségi tagja egy másik válaszában beszámolt arról, hogy pártja 150 millió forintos hitelkeretet igényelt az OTP-től, ebből eddig 125 millió forintot hívtak le kampányköltéseik fedezésére.

Szerző

Rákmegelőzési stratégiát sürget az MSZP és a Párbeszéd

Az MSZP-Párbeszéd országgyűlési határozati javaslatban sürget olyan kormányzati intézkedéseket, amelyekkel minden daganatos beteg hozzáférhetne a leghatékonyabb, személyre szabott terápiához.

Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke és Szakács László, a szocialisták országgyűlési képviselője vasárnap, a rákbetegek világnapja alkalmából tartott sajtótájékoztatón jelentették be közös kezdeményezésüket.

A Párbeszéd politikusa kifejeztette, Magyarországon az uniós átlagnál 33 százalékkal többen halnak meg rákos megbetegedésben, ami azt jelenti, hogy évente 30 ezer ember hal meg olyan daganatos betegségben, amely megelőzhető, illetve gyógyítható lenne. Szabó Tímea szerint ennek oka, hogy a kormány az egészségügy fejlesztése helyett fölösleges presztízsberuházásokra költi az adófizetők pénzét.

Az MSZP-Párbeszéd ezért parlamenti határozati javaslatában elsőként azt kezdeményezi, hogy a kabinet - a szakmai szervezetekkel közösen - dolgozzon ki egy nemzeti rákmegelőzési stratégiát, továbbá indítson felvilágosító kampányokat a szűrővizsgálatok fontosságáról, valamint az alkoholfogyasztás és a dohányzás visszaszorítása érdekében.

A kormánynak emellett a legmodernebb diagnosztikai berendezésekkel, valamint mobil szűrőállomásokat is használva mindenkinek könnyen elérhetővé kellene tennie a korai felismerés lehetőségét - fejtette ki Szabó Tímea, majd hozzátette, az egészségügyben dolgozók valódi fizetésemelését is követelik az ágazatban dolgozók elvándorlásának csökkentése, illetve a már külföldön dolgozók hazacsábítása reményében.

Szakács László úgy fogalmazott, a magyar egészségügyi rendszer a világszínvonalú orvosok és ápolók munkája ellenére is szétrohad, mert a kormány nem foglalkozik az ágazattal. A szocialista politikus sajtóhírekre hivatkozva azt mondta, az egészségügyben olyan utasítást adtak ki, hogy a daganatos betegek ne a személyre szabottan legjobb kezelést, hanem a legolcsóbbat kapják. Emlékeztetett, az MSZP egy költségvetési módosító javaslatában 77 milliárd forintot adott volna a daganatos betegek terápiájának javítására, azonban azt a kormányoldal vita nélkül leszavazta. 

Szakács László szerint az egészségügyi források csökkentése mellett az is problémát jelent, hogy az ágazatban rendelkezésre álló pénzeket sem megfelelően költik el. Példaként említette, hogy a kormány a Korányi-projektben 17 milliárd forintot fordított egy üres épületre, ahelyett, hogy a két budapesti onkológiai központ fejlesztette volna ebből az összegből a várólisták csökkentése érdekében.

Szerző

A Lukács Archívum cáfolja az akadémia közleményét

Alább olvashatja a Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány közleményét, amelyet változtatás nélkül jelentetünk meg.

A hétvégén végigfutott a sajtón egy jó hírnek látszó álhír, melynek alapja az MTA honlapján pár napja olvasható, már a címében is inkorrekt közlemény. A közlemény, elébe vágva az eseményeknek, arról az Akadémia és a Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány (LANA) között született megállapodásról óhajt hírt adni, amelyet az MTA részéről annak elnöke, az MTA Könyvtár és Információs Központ, illetve az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója írtak alá, a LANA részéről pedig az alapítvány elnöke és helyettese készülnek aláírni a napokban. Ebben a nyilatkozatban az aláírók elkötelezik magukat a Lukács-hagyaték kutatásának és kutathatóságának ügye mellett, és a közlemény első, vastagon szedett bekezdése arra is utal, hogy a nyilatkozat útját az akadémiai és az alapítványi elnök közt folytatott megbeszélések egyengették. Ami igaz is. A hír tálalása, és az, ahogy a szöveg folytatódik, az inszinuációk, ferdítések, valótlan állítások, ténybeli és szakmai tévedések, valamint a demagóg hóbortosság vegyes salátája. A szöveg szerint az MTA és a LANA elnöke közt lefolyt beszélgetés („személyes egyeztetés”) során a felek mindjárt „a hagyaték rendezésének lépéseiről” is megállapodtak, és a közlemény első bekezdését követő 6681 karakteres dolgozat mintha éppen ezt, „a hagyaték rendezésének” „személyes egyeztetés” során közösen leszögezett lépéseit tárná az olvasó elé. Erről azonban szó sincs. Az elnökök beszélgetésében természetesen csak szándékokról esett szó, ahogy a nyilatkozat is csak a felek kölcsönös jóakaratát rögzíti. (Hogy a közleményt a részleteket is érintő tárgyalásokat és egyeztetéseket megelőzve adták ki, arról a végén olvasható frissítés is tanúskodik, amelyből kiderül, hogy az ugyancsak érintett Filozófiai Intézettel sem folytak megbeszélések.)

A bevezetést követő 6681 karakter kizárólag az MTA Könyvtár főigazgatójának (más forrásból is ismert) elképzeléseit fejti ki – és ezek az elképzelések vállalhatatlanok, vállalhatatlanok nemcsak a LANA, hanem az MTA számára is. A főigazgatói koncepció szakmai bizarrságait itt nem kell érintenünk, kíméletes, de tárgyilagos kritikájuk pár hónapja olvasható volt az Élet és Irodalomban. Itt elég annyit rögzítenünk, hogy ebben az elképzelésben „a hagyaték rendezésnek” kulcsa a Lukács-kéziratok eltávolítása az archívumból, aminek egyetlen elképzelhető célja és lehetséges következménye a Lukács Archívum tönkre-, sőt nevetségessé tétele. A Lukács Archívum kutatóhely, amelynek egyik különleges vonása éppen az, hogy (még) együtt található meg benne Lukács könyvtára, folyóiratainak gyűjteménye, kéziratos hagyatéka, levelezése és a szekunder irodalom. Hogy a kéziratok eltávolítása ebből az együttesből milyen remek ötlet, azt talán meggyőzően jelzi az a vagy 250 hazai és külföldi Lukács-kutató által aláírt tiltakozás a főigazgatói tervek ellen, amelyet a múlt hét közepén kapott kézhez az Akadémia (és a könyvtár főigazgatója is!).

Az MTA-közlemény első bekezdésében mindenesetre az olvasható, hogy „korábbi terveitől eltérően az MTA mégis fenntartja a Lukács György korábbi lakásában kialakított kutatóhelyet”. A főigazgatói elképzelés szerint ezzel szemben valamiféle „állandó kiállításnak” kellene nyílnia az archívumban, „többnyelvű vezető füzettel és ismertető leporellóval” a látogatók számára, így hasznosítva a lakást (!) „szélesebb felhasználói kör számára” (no igen, kutató oda már nem tenné be a lábát, mert a kéziratok stb. nélkül nincs miért), valamint „a fiatal kutatók érdeklődésének felkeltésére”. A 6681 karakteres dolgozat első bekezdése szerint „Lukács […] végrendeletében könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetére, kéziratait pedig megőrzés végett a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozta. Ebből következően a hagyaték őrzésének és feldolgozásának felelőssége az MTA intézményeit illeti” (a nyelvtani hibát javítottuk). Nos, ez a kommüniké fogalmazójának olvasatában igazából annyit tesz: ’a hagyaték az enyém, a sorsába senki nem szólhat bele’. Csakhogy történetesen tényleg úgy van, hogy a hagyaték őrzésének és feldolgozásának felelőssége az MTA intézményeit illeti – és a főigazgatói koncepció vállalhatatlan.

Utóirat: tűnődésre ingerlő kérdés, ki fogalmazhat meg, ki adhat ki és kinek a megbízásából közleményeket a Magyar Tudományos Akadémián?

Szerző