Előfizetés

Amiről beszélni kell

A süketek párbeszéde nem vezet sehová. A Fidesz és az ellenzék a magáét hajtogatja, és ebből az ország számára nem jön ki semmi jó.

Az ellenzék témáit - korrupció, oktatás, egészségügy, szegénység - a közélet iránt érdeklődő közönség már kívülről-belülről ismeri, sőt. megkockáztatom, a nagy többség egyet is ért vele. De semmire sem jutnak, ha egy sor más olyan fontos kérdésben, amely valós ügy, nincs világos állásfoglalás.

Az első helyen egy mélyen érzelmi téma áll, a nemzeti kérdés. Igenis, létező problémákról van szó - a nemzeti múlthoz való viszonyról, a nemzetfogyásról, az erdélyi autonómiáról, a külföldre szakadt magyar állampolgárok jogköréről (például a szavazati jogról, nyugdíjjogosultságról, különféle juttatásokról stb). Joggal sérelmezi a magyar nép többsége, ha a demokratikus ellenzék ezekkel az ügyekkel nem törődik súlyához méltón, és sokan úgy is vélik: azért nem, mert nemzetietlen, vagy éppen nemzetellenes, valójában internacionalista, mint a bolsik. Fel kell venni a kesztyűt, szembe kell szállni ezzel a rágalommal. A nemzeti múlttal kapcsolatban pedig annyit, hogy a magyar szabadelvűség (Kossuth, Deák, Eötvös gondolkodásmódja) a magyar történelem legszebb, leginkább előremutató hatású időszakait hozta. A hazai "ballib" oldal miért feledkezik meg a történelemről, saját hagyományairól? Miért engedi, hogy szégyenteljesként bélyegeződjön meg az a szerep, amely valójában éppen az ellenkezője volt?!

A második ügy a Fidesz csodafegyvere - a bevándorlás. Százezrek ünneplik, hogy azért van nyugalom hazánkban, mert Orbán Viktor időben megvédett minket az illegális migrációtól. És mivel nem hallják, hogy a demokratikus ellenzék mit kezdene ezzel a témával, elhiszik, hogy azért nem, mert "bevándorláspártiak", migránsok százezreit szabadítanák az országra Soros terve szerint. Ezt nem lehet

egy kézlegyintéssel elintézni. Világos állásfoglalás kell, hogy mi elfogadható a kormány tetteiben és mi nem, és hogy valójában mit kellene tenni.

Sorolni lehetne tovább a hazug állításokat, amelyekkel a Fidesz eléri a magas népszerűséget és a várható választási győzelmet - mivel cáfoló tényeket, határozott, kifejtett, álláspontot nem hallani. Lehet, hogy már késő is, hogy a demokratikus ellenzék beleálljon a kormánypárt témáiba, és felvegye a harcot. Pedig lenne hozzá muníció.

Kilövési engedély

Ahogy a betegség tünete a láz, úgy az önkormányzatokkal szembeni sunyi, cinikus kormányzati cél közeledésének mutatója annak a 17 ezer hivatali dolgozónak a semmibe vétele, aki tíz éve nem kap fizetésemelést. Mit tehet ebben a helyzetben egy szakszervezet? Negyedszer is sztrájkot szervez, tiltakozik, vészharangot kongat, újra meg újra nekifut, kifulladásig. Tünetet kezel. Le a kalappal!

De az akciók mögé nézve tegyük már fel a valódi kérdést is: miért nem hajlandó még csak tárgyalni sem az önkormányzatok képviselőivel az Orbán-kormány a jövőről? Mert hogy nem a béremelést fedező pénznek van híján, hanem az akaratnak, az egyértelmű. Egy polgármester nemrég úgy fogalmazott: már régóta tart az önkormányzatok kivéreztetése, csak az a kérdés, mikor hangzik el a kilövési engedély.

Hogy egyértelmű legyen: tavaly februárban óriási botrány kerekedett egy kiszivárgott, munkaanyagnak aposztrofált, de névtelen belügyi tervből, amely szerint az idei országos, majd a 2019-es önkormányzati választás után jön a kegyelemdöfés: a „központi ügyintézési szolgálat” 2020-ban átveszi a helyi hivatalok feladatait. Jöhet az állami gyámság ebben a szférában is, ránk köszönt az önkormányzati KLIK vagy ÁEEK, vagy micsoda. És akkor agyő önkormányzatiság, annak csak torz mása marad. Hiába cáfolt a BM, a félelem azóta sem múlt el, lépni mégsem mertek a polgármesterek, akiknek a többsége mégiscsak a Fidesz kölyke, aki a pártban megtanulta, mi a fegyelem, s hogy jár, akinek eljár a szája. Igazgat az a bizonyos fortélyos!

Helyi önkormányzatok nélkül nincs egészséges demokrácia, nincs jogállam - fogalmazott Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára a magyar önkormányzati rendszer létrejöttének 25. évfordulóján, 2015-ben. Pedig már akkor is tudta, hogy az egész csak duma. Hisz a hatalmi ágak szétválasztásának elve mögé bújva ekkor már kisöpörték saját polgármestereiket is a parlamentből, nehogy megakadályozhassák a nagy tervet, minden demokrácia táptalajának, az önkormányzatiságnak a kukába küldését. Nem is marad lassan senki a falvakban, aki értené, hogy mi a baj. A 16 évesen közmunkára szánt, vagy a kenyérre sem elegendő segélyre szoruló tömegeknek a demokrácia elvesztése fáj a legkevésbé, nem is tudják, az micsoda. Majd akkor jönnek rá, amikor nem lesz kinek panaszkodni, nem lehet felszaladni a hivatalba, hogy nem értik a villanyszámlát, elfogyott a tüzelő, mit lehet tenni polgármester úr, drága polgármester asszony! Vagy nem lesz helyben senki, vagy csak a tehetetlen faluvezető, hivatal nélkül, amolyan lelkisegély szolgálattá átminősítve. Nem véletlenül mérte fel a TÖOSZ nemrég, hogy 2019 után hányan akarnak nyugdíjba menekülni a mai településvezetők közül. Sokan. Innen már csak egy lépés azt mondani, lám, nem akar itt senki polgármester lenni, cserbenhagytak benneteket emberek, majd a jó állam megszervezi az életeteket, ha már helyben nem vagytok rá képesek.

Ja és mellesleg akkor ötezerrel kevesebb köztisztviselőre lesz szükség, bocs (ez is benne volt a tavalyi szösszenetben). Szép terv? Az. De ördögi.

Üdvhadseregünk

Soros hadserege... Soros hálózata... Ízlelgessük egy kicsit ezeket a szép kifejezéseket, amelyek mára a sajnos még mindig nem elég rémületesen hangzó "civil" szinonimáivá lettek a Fidesz-sajtóban. Ha egy pillanatra eltekintünk attól, hogy mindez velünk történik és végképp tönkreteszi azokat az éveket, amelyeket éppenséggel normálisan is leélhettünk volna, máris belénk hasít a kérdés: hát nem röhejes?! Hogy a fenébe van az, hogy létezik ember - mert bizonyára létezik, nem is egy -, aki komolyan veszi, hogy itt valami világméretű összeesküvés zajlik az Orbán-kormány ellenében jámbor jogvédők, lopás és korrupció ellen felkent jogászok, biciklis hajléktalanistápolók meg magányos menekült gyerekeket egy jobb jövőhöz juttatni igyekvő szociális szakértők részvételével?

A vád bornírtságát és a helyzet tragikomikumát mindennél jobban jól jellemzi, amit Misetics Bálint radikális szocmunkás mesélt a legutóbbi 168 órában. Hogy a kerületi önkormányzatok szakemberei gyakorta keresik meg a Város Mindenkié mozgalmat meg a magánadományokból működő Nyugodt Szív Alapítványt, hogy segítsenek fedelet találni egy-egy családnak, amelyet az utcára kerülés réme fenyeget. Igen, jól értik. Az állampolgári adókkal gazdálkodó, saját területükön tulajdonosként is jelen lévő helyhatóságok lelkiismeretes szakemberei tehetetlenségükben "Soros hálózatához" fordulnak, mert nem tudják nézni, hogy az állam büntető szegénypolitikája és a fővárosi hajléktalan-ellenes direktíva együttesen szétesésre, örökös számkivetettségre ítél bajba jutott családokat.

Értjük mi, hogy most ez az üresfejű gyűlölködés van kormányzás helyett, és a civil-mantra jutott becsület és igazmondás helyett is, de lassan kezdjük helyettük szégyellni magunkat. Mert ha hagy is valamilyen lenyomatot maga után ez a mi korunk, hát sajnos ez lesz az.