Előfizetés

Talált, süllyedt

Írhatták volna akár ezt is: "A paksi atomerőmű pontosította a 4. blokk süllyedésmérési eljárásait. E jelenség minden épület alatt természetes, az semmiben nem befolyásolja se a szerkezet állékonyságát, se a nukleárisenergia-termelés teljes biztonságát. A jobbító szándékú javaslatokat köszönjük.”

Távol álljon tőlem, hogy pont én adjak kommunikációs tanácsokat a kormánynak, de talán ennyi is elég lett volna, ha már a nemzeti fejlesztési tárca és az állami erőműcég feltétlenül ragaszkodik az Országos Atomenergia Hivatal lapunkban megjelent állításainak véleményezéséhez. Nem mondom, azért a 4. blokk továbbműködtetési engedélyének „lefordításához” szükség volt egy irodista-magyar szótárra, és a hatóság alapvetően inkább bátorító, beleérző sorai közé óvatos kérdőjeleket is csak elszórtan, többszörös alárendelő szerkezetekbe rejtve helyez el. De ha valaki átnyálazza az iratot – mint most először Tóth Bertalan szocialista frakcióvezető -, óhatatlanul találhat egy "legnagyobb" problémát, még ha pirinyót is. Ez most az épületsüllyedés. Nem derül ki, mekkora, csak az, hogy a hatóság elégedetlen a helyzettel. A jelek szerint nincs dráma, de mivel az irat tág teret hagy a fantáziának, a hazájáért, családja, gyerekei biztonságáért aggódó képviselő nyilvános parlamenti kérdéseket intéz a szakminiszterekhez. Lapunk ezt észleli és – némi magyarítással – egyszerűen felsoroljuk az atomhivatal aggályait.

Erre mit reagál a „szak”-tárca? "Rémhírterjesztés zajlik ,Paks süllyedése' körül". No, mondom, az szép lesz, amikor a minisztérium lerémhírez egy atomhivatali engedélyt. De nem. Nem tudjuk meg se azt, mi a rémhír, se azt, ki terjeszti. Szerintük Pakson minden a helyén, minden biztonságos, a süllyedés ellenőrizve. Rendben, mi sem állítottunk mást. Az ennél kissé árnyaltabb hivatali felvetésekről viszont már egy vak szót nem szólnak. Másnap az állami atomerőmű még rátesz egy lapáttal. Szerintük "riadalomkeltésre alkalmas híresztelések jelentek meg a sajtóban a 4. blokki reaktorépület süllyedésével kapcsolatban", ami "évtizedek óta ismert és nyilvános információ, a sajtó hatásvadász felhasználása számunkra ismeretlen célokat szolgál".

Akkor pótolom az ismerethiányt: célunk az olvasók tájékoztatása. Leginkább közérdekű újdonságokról. A „cáfolatok” félrevezető sugallatával szemben a hír nem a süllyedés, hanem hogy az ellenőrök gondokat találtak vele. Mi nem vadásztunk semmilyen hatást, jött az magától, mint ez a két acsarkodó irat is. Még a szakmai megállapításokat is a habonyi propagandagépezet igájába hajtják, amennyiben olyan kijelentéseket cáfolnak velük, amiket senki se tett.

Mire következtessünk abból, hogy ha szerintük egy tény „riadalomkeltésre alkalmas”, akkor az azt közzétevőt óvodás stílusban megtámadják? Bár Orbániában most ez elvárás, ez esetben visszaüthet: talán mégis van valami suskus süllyedésügyben? Komolyabb gondokat is hasonló gyerekes hisztivel igyekeznének palástolni? Az atompártiság érzelem és nem szakmai meggyőződés? Értem én, hogy a Fidesz-propaganda ma ezt követeli meg.

De könyörgöm, ez nem a Fidesz, ez egy atomerőmű!

Szellemidézés

Bizony, megesett, hogy mi is Gobbi Hilda nevével viccelődtünk. Egymás között persze. Amikor - éretlen - gimnazisták voltunk, valamikor az átkos időkben. És aztán ez is elmúlt, mint oly sok rossz szokás, ami a kamaszkort jellemzi. Nem álltunk ki kamerák kereszttüzébe, s azt sem gondoltuk, hogy idétlen tréfálkozásunk a nagyközönségre tartozik.

Nem is érdemelne szót ez a dolog, ha most nem emlékeztettek volna rá. Csakhogy a Fidesz egyik megmondóembere felidézte a régi eseteket. Frissen, fiatalosan. Mint aki megmaradt a tizenéves kamaszok szellemi szintjén. Igaz, erre utaló jelek eddig is voltak, de ennyire nyíltan nem bizonyította. A választókörzetében (is) tapasztalható ellenzéki zűrzavart Németh Szilárd azzal a sokatmondó és nagyon jópofa félmondattal kommentálta, hogy "felőlem Gobbi Hilda is elindulhat".

Van ilyen. Bizonyára afféle szimbóleumnak szánta. Jelezvén, hogy ő nem fél senkitől. Megküzd bárkivel, kit a sors (vagy a Soros) elé vet. Nem elbizakodott, biztosra megy. Pártja jól áll, párttársai - vezetőjük jóvoltából is - magabiztosak. Úgy érzik, bármit megengedhetnek maguknak. Meg is engednek. Mit nekik egy Kossuth-díjas, harminc éve halott nagyszerű művész. Ha ez kell igazuk bizonyításához, hát még az ő nevét is a szájukra veszik.

Egy pillanatig sincs kétségük, hogy mindenben nekik van igazuk. Övék az ország, maguknak építik. Már a saját képükre formálták, már mindent birtokukba vettek, már csak az történhet, amit ők akarnak. Ilyenkor már csökken az önkontroll is. Kántálják a központilag kitalált és jóváhagyott szövegeket, s ha néha becsúszik egy-egy szerencsétlen önálló mondat is, hát az sem nagy baj. Nekik már mindent szabad.

Gobbi Hilda és kortásai meg örülhetnek, hogy ezt nem érhették meg. S ha netán néha forognak is a sírjukban, hát ezeket az sem érdekli.

Szellemidézés

Bizony, megesett, hogy mi is Gobbi Hilda nevével viccelődtünk. Egymás között persze. Amikor - éretlen - gimnazisták voltunk, valamikor az átkos időkben. És aztán ez is elmúlt, mint oly sok rossz szokás, ami a kamaszkort jellemzi. Nem álltunk ki kamerák kereszttüzébe, s azt sem gondoltuk, hogy idétlen tréfálkozásunk a nagyközönségre tartozik.

Nem is érdemelne szót ez a dolog, ha most nem emlékeztettek volna rá. Csakhogy a Fidesz egyik megmondóembere felidézte a régi eseteket. Frissen, fiatalosan. Mint aki megmaradt a tizenéves kamaszok szellemi szintjén. Igaz, erre utaló jelek eddig is voltak, de ennyire nyíltan nem bizonyította. A választókörzetében (is) tapasztalható ellenzéki zűrzavart Németh Szilárd azzal a sokatmondó és nagyon jópofa félmondattal kommentálta, hogy "felőlem Gobbi Hilda is elindulhat".

Van ilyen. Bizonyára afféle szimbóleumnak szánta. Jelezvén, hogy ő nem fél senkitől. Megküzd bárkivel, kit a sors (vagy a Soros) elé vet. Nem elbizakodott, biztosra megy. Pártja jól áll, párttársai - vezetőjük jóvoltából is - magabiztosak. Úgy érzik, bármit megengedhetnek maguknak. Meg is engednek. Mit nekik egy Kossuth-díjas, harminc éve halott nagyszerű művész. Ha ez kell igazuk bizonyításához, hát még az ő nevét is a szájukra veszik.

Egy pillanatig sincs kétségük, hogy mindenben nekik van igazuk. Övék az ország, maguknak építik. Már a saját képükre formálták, már mindent birtokukba vettek, már csak az történhet, amit ők akarnak. Ilyenkor már csökken az önkontroll is. Kántálják a központilag kitalált és jóváhagyott szövegeket, s ha néha becsúszik egy-egy szerencsétlen önálló mondat is, hát az sem nagy baj. Nekik már mindent szabad.

Gobbi Hilda és kortásai meg örülhetnek, hogy ezt nem érhették meg. S ha netán néha forognak is a sírjukban, hát ezeket az sem érdekli.