Előfizetés

Bottal üthetik a riválisok a Manchester City nyomát

Hatos Szabolcs
Publikálás dátuma
2018.01.04. 06:51
Fotó: AFP/Paul Ellis
Karácsonykor korábban egyetlen együttes sem vezette akkora előnnyel az angol labdarúgó-bajnokságot, mint a Manchester City, a fór pedig az ünnepek alatt csak nőtt.

Miközben ilyentájt a világ meghatározó futballbajnokságainak főszereplői megérdemelt pihenőjüket töltik, a briteknél az óév utolsó és az újév első napjaiban sincs leállás: Angliában a december 22. és január 3. között eltelt alig két hétben nem kevesebb, mint négy-négy mérkőzést játszottak a csapatok. Mostanra csillapodni látszanak a kedélyek, a résztvevőkre a hazai kupasorozat hétvégi játéknapjai után egy teljes hétnyi pihenő – pontosabban: meccsmentes időszak – vár, így eljött a számvetés ideje.

Az ünnepnapokon sem lanyhuló őrületnek eleve komoly előnnyel nekivágó listavezető, a Manchester City ebben a félévben sorra dönti a rekordokat, kettőt az utóbbi napokban is átírt. Pep Guardiola csapata karácsonykor 13 pont előnnyel vezette a tabellát (hasonló dominanciára korábban sosem volt példa), az ünnepek után pedig 15 egységgel előzi meg városi riválisát, a Manchester Unitedet. Ráadásul a kékek kedden, a Watford ellen 3-1-re megnyert párharc alkalmával Raheem Sterling 38. másodpercben szerzett gólja révén megszerezték az idény leggyorsabb találatát is. Habár a fór vendégsiker esetén a 22. kört lapzártánk után lezáró Arsenal–Chelsea után lehet „csak” 14 pont is, ez még így is nagy szám, már-már behozhatatlannak tűnő hátrány az üldözők részéről.

A vizsgált időszakban a Bournemouth, a Newcastle és a Watford együttesét is legyőző City egyedül a Crystal Palace ellen, december 31-én került átmenetileg az élet árnyékos oldalára: az akkor 0-0-ra végző gárdának egyfelől megszakadt a 18 mérkőzést számláló győzelmi sorozata, másrészt a kékmezes csapat két sérülttel tudta le a londoni látogatást (a hazaiaknál szintén megsérültek ketten). Kevin de Bruyne és Gabriel Jesus közül utóbbi húzta a rövidebbet: a brazil válogatott támadójának a keresztszalagja sérült, várhatóan másfél, két hónapig nem számíthat rá Guardiola.

Az ünnepek idején kétségtelenül a City malmára hajtotta a vizet az elsőszámú üldöző hanyatló formája is. A Manchester United erejéből háromszor is csak döntetlenre futotta az év végén, pedig a vörösöket lefékező Leicester, Burnley, Southamton trió sincsen túl jó formában. A szintén a dobogóra vágyódó Chelsea és a Liverpool ugyan eredményes időszakot tudhat maga mögött, ám mindez csak a felzárkózásra volt elég: az éllovas az eddigiekben megállíthatatlannak bizonyult, a felektől inkább a Unitednek kell tartani.

Ha a továbbiakban is minden az eddigiek szerint folytatódik, a City háza táján aligha kell jövő szilveszterig várni a következő pezsgős koccintásra.

Harc a bennmaradásért
A West Ham és a West Bromwich 2-1-re végződő keddi összecsapása drámai körülmények között ért véget. A bajnokságban augusztusban óta nyeretlen, a játéknap előtt utolsó előtti West Brom halasztást kért, hiszen míg a vendégcsapat szilveszterkor is játszott, az előtte egy ponttal, szintén kiesőhelyen álló pályaválasztó előzőleg karácsony másnapján lépett pályára. A liga nem engedett, a szinte telt ház előtt, a megszokott színvonalon lejátszott találkozón pedig bár vezettek is a vendégek, a pontok sorsa végül a hosszabbításban dőlt el: a kifáradó vendégjátékosok őrizetlenül hagyták a házigazda első találatát is jegyző Andy Carollt, aki így a 94. percben szerezte meg azt a győzelmet csapata számára – ezzel a West Ham elmozdult a kiesőzónából. Angliában ilyen egy kiesési rangadó.

Kiderült, mi okozta a vívónő halálát

Publikálás dátuma
2018.01.03. 14:10
Fotó a Balaton Vívóklub oldalán
Múlt szombaton a tapolcai kolbásztöltőversenyen lett rosszul és hunyt el Szalay Gyöngyi, olimpiai bronzérmes egykori párbajtőrvívó. Férje szerint egy vérrög okozta a halálát.

Az eset megrázta a tapolcaiakat, a városban a szilveszteri mulatságot törölték, több százan gyújtottak mécseseket és gyertyákat a Balaton Vívóklub vezetőjére, a település volt önkormányzati képviselőjére emlékezve - írta a Blikk.

Fotó a Balaton Vívóklub oldalán

Fotó a Balaton Vívóklub oldalán

Szalay Gyöngyit a férje és a rokonok mellett a barátai, volt csapattársai, edzői és tanítványai gyászolják. – Huszonhat évig éltünk boldog házasságban - mondta a férj, Horváth Ernő. - A tragédiát megelőző napokban fájt a vádlija, mondtam is neki, hogy pihenjen, ne erőltesse a lábát. Ő azonban sohasem panaszkodott, minden felkérésnek, meghívásnak eleget tett, ezek közé tartozott a kolbásztöltőverseny is. Valószínűleg vérrög alakult ki a lábában, ez vezetett a trombózishoz. Ugyanakkor pontos magyarázatot az értelmetlen halálra csak a patológiai vizsgálat ad majd” – idézte fel a férj.

Szalay Gyöngyit a Magyar Vívó Szövetség saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. 

Megírtuk, hogy a vívónőt a helyszínen és a mentőautóban is újraélesztették, majd helikopterrel a veszprémi kórházba szállították, de az életét már nem tudták megmenteni. 

A mi keresztünk

Újévi köszöntőjében így fogalmazott Orbán Viktor: „Eloldódunk a hétköznapi gondoktól, tágabbra nyílik a lélek horizontja (…) ebben a különleges állapotban végezhetjük el az év végi számvetést, és gondolhatjuk újra, hogy mi lesz a dolgunk a következő évben a világban.” A Mészáros Lőrinc által birtokolt összes megyei napilapban megjelent az írás, ami – ha családonként mindenki elolvassa – legalább negyedmillió választó elérését jelenti. (Ekkora előfizetést/olvasottságot senki más nem tudhat magáénak a sajtópiacon.)

A miniszterelnök és stábja azonban biztosra megy. Magabiztos áthallásossággal jelenti ki: „Európában még az ateista is keresztény!", illetve ”Büszkék vagyunk arra, hogy nemzetünk évezredes teljesítményével hozzájárultunk Európa felemelkedéséhez.” A kormányfő Márk evangéliumából Krisztus második parancsolatát is idézi meggyőzésképpen: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Hiszen „Szeretni kell önmagunkat, ami azt is jelenti, hogy vállaljuk és óvjuk mindazt, amik és akik vagyunk.” (Végre egy igazi orbáni mondat, habár Petőfi és társai, de a pesti srácok is aligha emellett rántottak volna kardot és puskát.) Orbán nem átall úgy fogalmazni: „az élet kultúrája a mi kultúránk”. Ugyan, ki másé is lehetne? A kabinet első embere azt is fennen hangoztatja: „az európai élet fundamentumai folyamatos támadás alatt állnak”. Vajon ki támadja őket?

Azt sem akarja első számú honfitársunk, hogy az „aggodalom és félelem kísérje év végi istentiszteleteinket”, mi több, az újévi forgatagban önfeledten ünneplő tömegben tinédzser és meglett migráns férfiak tömege zaklassa a lányokat, asszonyokat. Orbán semmilyen formában nem akarja a multikulturalizmust, Európa nagy olvasztó tégelyét, ahol az ember mindenhol és minden körülmények között embernek számít. Kirekeszteni akar, magára húzni az ajtót, nehogy keveredjünk más népekkel. Mint mondja: „el akarják venni saját életünket”, és egyúttal az Európai Unió megszűnését vizionálja.

A miniszterelnök saját (!) és családja (!) életét akarja élni. Csakis az övéket. Persze időnként közéjük enged egy Mészárost vagy egy Garancsit, semmi több. Utópiák, álmok vezérlik gondolatait. Igaz, nagy részüket kiismerhetetlenség, homály és értelmetlenség jellemzi, de a jövőbe vetett hit mégiscsak az övé.

Az Orbáni ámokfutás – számos kinyilatkoztatásból erre következtethetünk – a jövőben sem fog alábbhagyni. A történelem ura akar lenni, egyelőre Európában. Nem ismer önfeladást, és mint mondja: „amíg a nemzeti kormány áll az ország élén, addig okosan, szelíden, de megalkuvás nélkül dolgozunk, hogy hazánk keresztény kultúrájú magyar ország maradjon".

Ez a fajta erőszakosság úgy árt szervezetünk védekező rendszerének, mint a stressz mindennapi elviselése. Pedig félig legalábbis igaza van a miniszterelnöknek: mi valóban magyarok vagyunk, mégpedig mindnyájan, egytől egyig. A tiszteletet azonban nem kikövetelni, hanem kiérdemelni kell.