A nehéz kő

Most már tényleg nem lehet tudni, hol áll meg. Valaki elgurította Amerikában, onnan átcsorgott Európába, ahol már szinte minden országot érintve kugligolyó módján sodort le a pályáról értékes és kevésbé értékes figurákat. Újabb és újabb nők emelték fel a kezüket, hogy igen, őket is molesztálták a munkahelyükön, zsarolták, tolakodó emberek kellemetlen közeledését kellett elfogadniuk, vagy kivédeniük.

Nem véletlen, hogy az idén októberben a hollywoodi álomvilágból indult a botránylavina, ahol a pénz az úr, ahol a hatalom, a siker vagy a bukás múlhat a befolyásos producerek döntésein. Tévedtünk, amikor azt gondoltuk, ez a színészvilág valami belterjes botránya lesz. A nehéz kő sehol nem állt meg a film, a színház világánál, a nyikorgósra koptatott "szereposztó díványoknál".

Átszakadt a hallgatás fala. Nagyhatalmú politikusokról, kőgazdag üzletemberekről, menő újságírókról, sőt, egyházi atyafiakról derültek ki botrányos ügyek. A minap öngyilkos lett egy Kentucky állambeli lelkész, aki otthona alagsorában erőszakolt meg egy tizenéves lányt, elbukott egy szenátor-jelölt, aki a 70-es években kiskorúakat zaklatott. Jelentkeznek egyre többen, mind magasabbra csapnak a hullámok, vannak, akik már "kóstolgatják" az amerikai elnököt is. Neki szerencséje volt, egy éve még nem indult el ez az erkölcsi megtisztulást követelő áradat, ő még büntetlenül büszkélkedett a "vonzerejével". Egy felvételen önmagára tett terhelő nyilatkozatot, de nem lett következménye.

Az Amerikában eldobott kő hozzánk is elért. Neves rendezőket, ismert újságírót is megvádoltak azzal, hogy tekintélyükkel visszaélve szexuális ajánlatokkal zaklatták környezetükben a nőket. Már nálunk is politikai felhangot kapott egyik-másik ügy, a Jobbik elnökéről írt könyvet a karaktergyilkosság divatos csomagolására használják.

A szexuális molesztálásra nincs mentség, nincs elévülés, érdemekre hivatkozás, senki nem bújhat politikai vagy szakmai sikerei mögé. A vád azonban gyorsan politikai eszköz lett, amelyet minden oldal használ. Nem lenne meglepő, ha a közelgő választások kapcsán idehaza is újabb esetekre derülne fény, ha politikusok kerülnének a „#MeToo” célkeresztjébe.

Szerző
Somfai Péter

Pillantás a kilencedikről - Kotyolók

Igazán semmi közöm hozzá, ha némely szülők úgy érzik: elérkezett az ideje, hogy gyermekük kotyoljon egy kicsit, ha egyszer áldozni akarnak a Luca-napi népszokásnak. Igaz, ezt lopott szalmára térdepelve tették egyes helyeken, amiből persze nyugodtan következtethetek a mai fideszes világra, végül is a lopás, még ha szalma is az, stimmel. Talán még a térdeplés is, bár az kétségtelen újítás, hogy nem felkeresett házban kotyolnak és térdepelnek, hanem a friss Alkotmány (!) utcai betonon, de azért valóban: ez már a XXI. század.

Ismétlem: semmi közöm hozzá, ha ezt a csepregi szülők elfogadják, mit elfogadják, hálásak is, hogy a több évtizede elhanyagolt utca most új burkolatot kap, hála a Fidesznek, hála a polgármesternek és persze hála Orbán Viktornak. Illő lenne, ha végre mi sem a negatívumokat keresnénk, ha észrevennénk miként épül, gyarapodik az ország, ha legalább Luca napján mi is kotyolnánk, azaz szerencsekívánó, termésvarázsló rigmusokat adnánk elő. Azt azért nem ajánlanám, hogy mi is lopott szalmán tegyük ezt; félő, hogy bennünket elvinne a rendőr, mondván: durván megsértettük a közösséget, félelmet keltettünk, ráadásul mindezt Soros által felbujtva tettük…

De nem akarok tovább gúnyolódni ezen a kotyoláson, már csak azért sem, mert valójában mélyen fel vagyok háborodva, bár nem is tudom mi dühít jobban: maga az elképesztő performansz, vagy azok a magyarázatok, amelyek – általában - az ilyen akciókat kísérni szokták. Sokadszor írom le, s feltehetően még sokszor meg is fogom tenni, ha tehetem: ipari mennyiségben nézik immár hülyének az embereket. A kormánypárt ideológusai, kommunikátorai tökélyre fejlesztették a „kotyolást”, ha értik mire akarok utalni. Itt most már bármire bármit lehet mondani, úgy sem lesz következménye semminek. Hann Endre, a Medián vezetője mondja: az emberek tökéletesen immúnissá váltak, jószerivel meg se hallják a mindennapos botrányok zajait, teljesen érdektelenséget mutatnak a korrupció, a lopás iránt. Felőlük ugyan itt szalma hegyeket vihetnek el az orruk előtt, akkor is csak maximum legyintenek, de leginkább elfordítják a fejüket. És bezárják a fülüket, meg se hallják, hogy már megint ostobának, vaknak és hülyének nézték őket. Bár azért a Fidesz ennek is megtalálta az ellenszerét: mindent elsöprő gyűlölet-kampányt kell folytatni, a társadalomra zúduló idegen- és Soros-ellenesség előbb utóbb megteszi hatását. És így is van, megtette, ma már a magyar emberek fele utálja és kiutálja az idegeneket, s nem törődik azzal, hogy naponta becsapják őket. Hogy például a kormány az eleve hazug nemzeti konzultáción belül is hazudik; olyan állításokra hivatkozik, amelyek el sem hangzottak, olyan kijelentéseket állít be tényként, amelyek hamisak.

És akkor? Kotyolunk tovább. Például így: "Kitty-kotty, kitty-kotty, adjon az Isten bő bort, bő búzát, boroczkot, vörösfarkú malacot". Amiből kiolvasható, láthatják: Pócs János sem tett egyebet, mint kotyolt. Ott volt a vörösfarkú malac. Tudják, az amelyik éppen a soros volt.

Szerző
Németh Péter

Kevin a fronton

Nincs nyugalom, nem is lehet. Az ellenségeskedés változatlanul átszövi az egész országot, bár a választási kampány még el sem kezdődött. De kampány az van, minden nap. És hozzá - sorvezetőként - a főnöki útmutatás. Szövetségeseivel - elvileg: barátaival - találkozva is a háborús retorikát használja. Azt üzeni haza Brüsszelből, hogy "politikai kézitusa" folyt. Szerencsére "a közép-európaiak jól harcoltak". És aztán még: "a hadállásokat meg tudtuk őrizni".

Ha ő így, akkor csatatérnek kell lennie a határokon belül is. Mindenütt. Keressük az ellenségeket és igyekezzünk végképp legyőzni. Ilyen légkörben aztán mennyire hatásos lehet a keresztényi szeretet és a béke hirdetése, amit azonban csak akkor érhetünk el, ha a jelenlegi hatalmat választjuk. Ugye, érthető?

Amiképpen az is, hogy egy ilyen országban még a nagy tévétársaságok sem pusztán versenyeznek és minél több nézőt igyekeznek magukhoz láncolni, hanem háborúznak. Ehhez pedig mindent felhasználnak. Még Kevint is. Igen, a Reszkessetek betörők című film ifjú főhősét, aki már majdnem három évtizede hódít Magyarországon. Az RTL Klub - amely évekig karácsonyi programján tartotta a sorozatot -, már régebben bejelentette, hogy az idén lesz karácsony Kevin nélkül is. Több se kellett a konkurenciának. Ők meg most azt közölték, hogy mégsem lesz, akkor majd a TV2 műsorra tűzi a filmet. És közleményük hátterében - kimondatlanul, de mindenki számára érthetően - ott a jelzés, legyűrték az RTL-t. És ezzel folytatódott az a háború, amely önálló gyártású filmek és vetélkedők soron kívüli bemutatásával az utóbbi hetekben indult. Mintha a nézők érdekeit képviselnék. Pedig csak a sajátjaikat nézik.

Orbán Viktor meg elégedett lehet: a háborús retorika, az ellenségkeresés, a gyűlölet szítása egyre termékenyebb talajra hull. És nem lehet nyugalom.

Szerző
Sebes György