Légy népszerűtlen!

"A washingtoni vezetés döntései miatt félő hogy elszáll az államadósság az Egyesült Államokban, az államcsőd réme miatt pedig brutális emelkedésbe kezdenek az állampapírok hozamai. A Pénzügyminisztérium közbelép, hogy limitálja a kamatokat – a jegybank szerepét betöltő Fed pedig elveszíti függetlenségét." Ilyen és hasonló, ma még őrültségnek tetsző jóslatokkal örvendezteti meg minden esztendő végén ügyfeleit a dán Saxo Bank, amikor felméri a következő esztendő - most 2018 - kilátásait. Ezeknek a pénzügyi centrumokon végigpásztázó prognózisainak közös sajátja, hogy - akaratlagosan - mindig egy lépéssel túllépnek a realitásokon. Azután a következő év végén általában kiderül, hogy a jóslatok zöme mégsem bizonyult irracionálisnak. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az Egyesült Államokban, és természetesen világszerte is, elképzelhetetlen szenzációnak bizonyulna, ha a jegybank szerepét betöltő Fed elvesztené a függetlenségét, a mi nemzeti bankunk esetében ez Matolcsy György elnöksége, vagyis 2013 óta már megtörtént, még ha megszokni aligha lehet.

Pedig az amerikaiknak se könnyű! Szerdán - magyar idő szerint késő este - tervszerűen felemelték az alapkamatot 1,25-1,50 százalékra, azt a rátát, amely minálunk 0,9 százalékos, és 2019 közepéig feltehetően így is marad, míg az amerikaiak - több lépcsőben - meg se állnak majd 2,50 százalékig. Aligha tűnik ezek után őrült jóslatnak, hogy a világban helyüket kereső pénzek milyen irányba fognak áramlani. Ez törvényszerű, az azonban már aligha az, hogy alig egy esztendővel Donald Trump megválasztása után rendületlenül rekordokat döntenek az amerikai tőzsdeindexek, s nyomukban loholnak a többiek is, köztük a budapesti börzével. A Trump-hatást már csak azért sem értik a szakértők, mert gazdasági tervei továbbra is homályosak, viszont a dollár erősödik, s az elemzők nap mint nap azzal vigasztalják magukat, hogy ez a "buborék" bármelyik pillanatban kipukkanhat. A tapasztalatok szerint azonban csak nem akar. A népszerűtlenség kifizetődővé vált!

Szerző

A politizálás joga mindenkié

Az Amnesty International, közismert emberi jogi civil szervezet, a lehető legnagyobb médianyilvánosságban tette közzé, hogy nem állhat a Momentum, mint párt, népszavazási kezdeményezése mögé a külföldről támogatott civil szervezetekről szóló törvény eltörlése érdekében, mert – bár egyetértenek azzal, hogy a törvény aljas, megbélyegző, cinikus, káros a civil szektorra nézve -, de közhasznú szervezetként nem folytathatnak egy párthoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységet.

Nem tudom, hogy miért tartotta szükségesnek az Amnesty a nem-cselekvésük (hallgatásuk, passzivitásuk) szándékát és indokait a legszélesebb nyilvánosság elé tárni. Szívből remélem, hogy csupán egy túldimenzionált nonprofitjogi szakmai tévedésről van szó. Egy olyan hibáról, amelynek a nyilvánosság előtt történő hangsúlyozása sajnos nagyon is hajaz arra az autokráciákban szokásos érvelésre, miszerint a "politikai tevékenység" veszélyes, ártalmas és kártékony magatartásokat foglal magába, ezért csak különleges szervezetek (leginkább a hatalmon lévő politikai pártok) számára megengedhető korlátlanul, mindenki másnak csak feltételek mentén.

Így vált teljesen természetellenes módon tiltott témává életünk politikai vonatkozásainak felvetése, megbeszélése, tárgyalása, de még sajtója, elemzése, kutatása is például az iskolákban, az egyetemeken, a munkahelyeken, a közszolgáltatások és közintézmények dolgozói körében. Szinte mindennapos a közintézmények, közigazgatási és közszolgáltató szervezetek vezetői által kiadott "nyilatkozati stop", amely tulajdonképpen az ott dolgozók véleménynyilvánítási szabadságának, mint állampolgári alapjognak a helyi szintű korlátozása. Már fel sem tűnik lassan, annyira a levegőben van a hatalom (a főnök, a gazda, a tulajdonos, a megbízó, az igazgató) mindenhatósága, és az annak való kényszerű, de racionális alávetés a köz- és magánszektorban is.

Törvénysértő-e a közhasznú civil szervezet részéről egyetérteni egy politikai párt népszavazási kezdeményezésével? Segíteni a népszavazás propagandájában, az azzal kapcsolatos felvilágosításban, a lakosság meggyőzésében arról, hogy a népszavazás útján sok minden elérhető? Nem szabad tudatosítaniuk, hogy a népszavazás maradt jóformán az utolsó elérhető hajtószíja és produktív mozgásformája általában a nyilvánosság társadalomkritikájnak és a civil érdekvédelemnek konkrétan is? Törvénysértő-e egy közhasznú civil szervezet részéről közreműködni népszavazási kampányban és aláírásgyűjtésben? A válaszom egyértelműen: nem!

A közhasznú szervezetekről szóló törvény csak a "közvetlen politikai tevékenységet" tiltja a közhasznú civileknek, és meg is határozza, hogy mi értendő ez alatt. "Közvetlen politikai tevékenység: párt érdekében végzett politikai tevékenység", továbbá az országgyűlési-, a megyei- és a fővárosi önkormányzati -, az EU-parlamenti -, a megyei jogú városi választásokon a jelöltállítás, valamint a polgármester jelölése. Ezek a közvetlen politikai tevékenységek. Ebből a törvényi meghatározásból nyilvánvalóan "a párt érdekében végzett politikai tevékenység" tétele az, ami megzavarhatta az Amnesty – amúgy jól képzett és tehetséges, munkájukat magas színvonalon végző – jogászainak éleslátását.

Véleményem szerint azonban súlyosan tévednek, mert a civil szervezet részéről e tilalomba ütköző tevékenység például a tagtoborzás, az adományszervezés, a jótékonykodás, alapítványi gyűjtés, pénzalap előteremtése lehetne valamilyen párt részére, vagy a kampánytevékenység, kifejezetten a politikai párt jelöltje érdekében. Civil szervezet nem működhet egy konkrét párt ifjúsági szervezeteként, nőtagozataként, nyugdíjas frakciójaként, nem terjesztheti a párt programját, szórólapjait vagy üzeneteit azok tartalmára tekintet nélkül. Nem tehet valamely politikai párt kampányrendezvényén az adott párt támogatására buzdító politikai nyilatkozatot. Ezek valóban a "párt érdekében végzett politikai tevékenységek" lennének.

Nem szabad azonban összekeverni a párt érdekét azoknak az érdekével, akiket a párt álláspontja, programja, akciója szolgál. A civil törvényről szóló népszavazás kezdeményezése nem a Momentum, mint párt érdekét jeleníti meg; hanem a civil szektorét, az egyesületekét és az alapítványokét, a külföldről támogatott civil szervezetekét. A civil ügyben szorgalmazott népszavazás támogatása, segítése nem a kezdeményező párt (szervezet) támogatása, hanem a civil ügyben történő közakarat nyilvánítást célzó népszavazás felkarolása.

A "politizálás" nem tartozik "a párt érdekében végzett politikai tevékenységek" körébe, sőt, az egyik legalapvetőbb emberi és állampolgári szabadságjogról van szó. A vélemény-nyilvánítás joga az, ami alkotmányos erővel biztosítja a politikai véleményformálás szabadságát Magyarországon. Bárki részéről, így a közhasznú szervezetek részéről is.

A közhasznú civil szervezetek ezreinek tehát nincsen miért aggódniuk a közhasznú státuszukat féltvén – legalábbis nonprofit jogi szempontból –, a népszavazás elvi vagy gyakorlati támogatása miatt.

A politizálás joga mindenkié. Csak az autokrata hatalmak féltik a politikai véleménynyilvánítástól a társadalmat. A demokratikus hatalmak erőforrást látnak benne.

Szerző
Bíró Endre jogász

Tüzes ló - Belinerkendő

Kendő. Háromszög alakúra hajtott, egyik sarka a viselő hátára lóg le, a másik kettőt a mellén keresztezik és többnyire a karja alatt újra hátravezetik, ott deréktájt összeerősítik. Általában csak egymás mellé fogják a két ágat és hamisan kötik át madzaggal vagy virágos szalaggal - így szól a definíció.

Hivatalosan nem is beliner a neve, hanem berliner, úgy írják a lexikonok, úgy ejtik ki ál-néprajzosok, csak azok nem ejtik így soha, akik viselték. A nagyanyám például. Meg a dédanyám. Meg én. És igaz, hogy nem mondom sajtalannak a sótlant, és nem mosakodok, ha mosogatni kezdek, de azért a szilva még ma is bercencei nálam, és nem besztercei, miként alig ismerek öreg nénit a faluban, legfeljebb, ha nenét.

Évekig sóvárogtam azért a nagy fekete kendőért. Nagyanyámnak három volt: egy ünnepi, amit csak a templomba vett elő, meg két hétköznapi, amiket akkor viselt, ha télen ki kellett menni fát hasogatni az udvarra, vagy elindultak a nagyapámmal a pincesorra, hogy a télre elvermelt krumpliból hazavigyenek egy fél zsákkal. Meg persze abból a savanykás szilvási borból is, amit ott tároltak hordóban, teletöltötték a kis demizsont. Unokaöcsém szerint deminyont, mert annak legalább van valami értelme.

"- Nem kérsz sütit?

- De, minyont."

Ám hogy tökéletesen hűek legyünk a valósághoz, meg persze nyelvészként és hajdani honismereti szakkörösként is megmaradjunk a precizitás talaján: valójában demizsony az. Mert a népnyelv lágyít, gyűlöli a magánhangzók torlódását, egyáltalán, minden pattogást, katonás pödrést és hadarást utál, kivéve, ha kifejezetten nyelvtörőről van szó. Ha nagyjaink valóban beszélnék a nép nyelvét - vagy ha így jobban tetszik: a nép nyelvét beszélnék -, akkor nem dadognának, nem selypegnének, nem motyognának az orruk, s még kevésbé kackiás bajszuk alatt, hanem gyengéden, tisztán ejtenék ki a szavakat. Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír - szépen kimondhatók a legszebbek is, de nem töri meg dallamosságukat Kosztolányi favoritja, a "fülolaj" sem. (Mondd ki szépen, kisfiam, hogy "nemzeti együttműködés rendszere". Vagy "oligarcha". Na ugye?).

Az egyik használt belinert hosszas könyörgésre még főiskolás koromban nekem adta nagyanyám. Az ajándékozási procedúra azért húzódott sokáig, mert előre bevallottam, hogy bizony a kendőt nem a klasszikus módon akarom hordani - lett volna kacagás fonetika órán, ha belibbenek egy elől átvetett, derékban hátrakötött kendőben, nagy fekete hollóként -, hanem bizony középen szépen kivágom, ott bedugom a fejem, s hosszú slafrokként suhan majd velem a beliner, amit persze nyaktájékon mindenféle színes sálakkal dobok fel.

A templomosat, az annyi év után is szinte vadonatújat halála után örököltem. Arra kucorodok most a lócán, abba a sarokba, ahol dédapám olvasta reggelenként az újságot, vagy könyvelte be, ki mennyi pálinkát főzetett azon a héten. Rá telepszem le, kávéval a kezemben, s őt vetem át a derekamon, ha hideget lehel a fal. Nem kell fűtőszálas pokróc, termó, vagy gyapjúcsoda. Semmi sem ad hasonló meleget.

Szerző
Doros Judit