Ragadj tollat! - Levélíró kampányt indít az Amnesty International

Publikálás dátuma
2017.12.04. 06:10
Támogatói üdvözlik Issa Amro ismert palesztin emberi jogi aktivistát Hebronban. Amrót szeptember 4-én vették őrizetbe és 10-én
December 15-ig tart a világ legnagyobb emberi jogi kampánya, a Levélíró Maraton. Ebben az évben öt ember vagy közösség ügyében kéri az Amnesty International a segítséget.

Minden évben az emberi jogok világnapja (december 10.) környékén az Amnesty támogatói a világ minden tájáról levelek és üzenetek millióit küldik olyanoknak, akikkel soha nem találkoztak. A Levélíró Maraton az elmúlt évek alatt a világ legnagyobb emberi jogi eseményévé nőtte ki magát, amelynek keretében emberek 2016-ban a világ számos országából csaknem 4,6 millió üzenetet küldtek különféle jogsértések áldozatainak, hogy kifejezzék a támogatásukat és szolidaritásukat, valamint a hatóságoknak írtak, felszólítva őket, hogy engedjék szabadon a jogtalanul bebörtönzött foglyokat, vizsgálják ki a jogsértéseket, és vonják felelősségre az elkövetőket.

Már az esemény ideje alatt emberek szabadulnak ki a börtönből, hatóságok tesznek eleget a követeléseknek, jogsértő törvényeket semmisítenek meg vagy módosítanak. Nem mindig sikerül rögtön elérni a célt. De egy valami biztos: a levelek hatalmas erőt adnak az igazságtalanságok áldozatainak és szeretteiknek.

„A Levélíró Maraton egy kiváló eszköz arra, hogy kiálljunk a jogsértések áldozatai mellett, és erősítsük Magyarországon is a globális szolidaritás eszméjét. A magyarok gyakran nem hiszik el, hogy egy petíció aláírása számít, de a Levélíró Maraton évről-évre bebizonyítja, hogy milyen ereje van, ha emberek milliói fognak össze egy közös ügy érdekében" - mondta Iván Júlia, az Amnesty International Magyarország igazgatója.

- Az érdeklődés rendszerint azokban az országokban a legnagyobb, ahol saját történetek vannak - mondta lapunknak Demeter Áron. Az AI Magyarország médiafelelőse és emberi jogi szakértője szerint annak ellenére, hogy hazai ügy még nem szerepelt az akcióban, a Levélíró Maraton eddigi története során Magyarországról is számos levelet, üzenetet küldtek a különféle jogsértések áldozatainak. A 2014-es kampány során például 8082-en írták alá az AI Magyarország petícióját, és azóta is több ezer üzenet, aláírás érkezik minden évben.

Shackelia Jackson (Jamaica) - Harcol a rendőri büntetlenség ellen

Amikor 2014-ben a bátyját lelőtte egy rendőr, ő gondoskodott róla, hogy független jamaicai nyomozók biztosítsák a bűnügyi helyszínt. A rendőrség éppen rablás miatt üldözött egy „raszta férfit”, a gyanúsított személyleírása pedig épp ráillett Nakieara. Egy kis étteremben akadtak rá, ahol agyonlőtték. Az elmúlt évtizedben nagyjából 2000, általában szegény fiatal férfival végeztek hasonló módon a rendőrök Jamaicában.

Shackelia több tucat olyan családot mozgósított, akiknek szeretteivel hasonló körülmények között végeztek rendőrök. A rendőri válasz nem maradt el: razziákat szerveztek a Shackelia által szervezett közösségnél. Megszégyenítették őt és a családját is.

Tadjadine Mahamat Babouri (Csád) - Életfogytiglant kaphat egy Facebook-poszért

Mahadine, ahogyan mindenki ismeri 2016 szeptemberében feltett néhány videót a Facebookra, amelyekben a csádi kormányt és kormány közeli embereket vádolt meg korrupcióval és hűtlen kezeléssel. Nem sokkal később elfogták valószínűleg a titkosszolgálat emberei. Elmondása szerint börtönről-börtönre hurcolták, megverték, áramot vezettek bele és hetekre láncra verték. Felesége és gyermekei semmit sem tudtak róla, maguknak kellett kinyomozniuk, mi történt a férfival. Életfogytiglani szabadságvesztésre ítélhetik, az egyik vádpont ellene a nemzetbiztonság veszélyeztetése. Mahadine fogvatartása alatt tuberkolózist kapott, ezért sürgős orvosi ellátásra van szüksége.

Sakris Kupila (Finnország) - Harcol, hogy önmaga lehessen

Sakris Kupila sosem érezte magát nőnek. Ennek ellenére a 21 éves orvostanhallgatót naponta alázzák meg, mert a hivatalos dokumentumai szerint még mindig nő. Sarkis tinédzserként jött rá, hogy a születésekor megállapított neme nem azonos a valódi nemével. Új, jellemzően férfiaknak adott nevet választott magának, azonban a finn törvények nem teszik lehetővé, hogy az emberek biológiai nemüktől eltérő nevet viseljenek. Sakrist „mentális betegséggel” kellett ahhoz diagnosztizálni, hogy megtarthassa az új nevét. Ahhoz azonban, hogy Finnországban nemcsak mentális betegnek kell hogy nyilvánítsák, hanem még egy sterilizáló műtéten is át kell esnie. Sakris számára a döntés egyértelmű. Ellenzi ezt a megalázó eljárást, és a törvény megváltoztatását követeli.

Taner Kilic, Idil Eser (Törökország) - Üldözött jogvédők

11 ember, aki annak szentelte az életét, hogy megvédi az újságírók, aktivisták és a török kormány más kritikusainak az emberi jogait. Most ők vannak veszélyben. Köztük van az Amnesty International török elnöke, Taner Kilic és igazgatója, Idil Eser. Mindannyiukat terrorizmussal összefüggő bűncselekményekkel vádolják, ami egy abszurd kísérlet arra, hogy elhallgattassák őket.

Farid al-Atrash és Issa Amro (Izrael/Megszállt Palesztin Területek) - Eljárás, mert háborús bűncselekmények ellen tiltakoztak

Farid Mindketten ellenzik az izraeli telepek létezését, és véget akarnak vetni az 50 éve Izrael által elfoglalt Palesztin területeken zajló háborús bűncselekménynek. A megszállt területek jelentős részét megközelíthetetlenné tette Izrael a palesztinok számára, megsértve ezzel a szabad mozgáshoz való jogukat. Ezek a korlátozások azonban az izraeli telepesekre nem vonatkoznak, ők teljes szabadságot élveznek a megszállt területek egészén. Issa arra bíztatja a palesztin fiatalokat, hogy találják meg az erőszakmentes tiltakozás módját az izraeli megszállással és diszkriminatív törvényekkel szemben. Issát nem egyszer tartóztatták már le ezért, fogvatartása alatt pedig megverték, bekötötték a szemét és vallatták is. Hasonló zaklatásnak van kitéve az ügyvéd Farid is, aki az izraeli és a palesztin hatóságok által elkövetett visszaéléseket tár a nyilvánosság elé. Issának és Faridnak nevetséges vádakkal kell szembenézniük, amelyeket egyértelműen arra találtak ki, hogy akadályozzák őket az emberi jogi munkájukban.

Szerző

A kiéhezett kecskebak és a káposzta

Publikálás dátuma
2017.12.04. 06:05

Debreczeni József megírta 15. könyvét. Az Orbán–rezsim 2010-20?? a napokban került a könyvesboltokba.


- Ez lenne a borító?

- Igen, amikor Varsóban kiadták a Viktor Orbán című könyvemet, brutálisan jó címlapot raktak rá, s akkor eldöntöttem, ha írok a rezsimről, ez lesz a címlapja.

- Hányadik könyve ez?

- A tizenötödik, ha a Bibó-breviáriumot nem számolom. Ez kissé vastagabb a legutóbbiakhoz képest, a részletes kronológiával és a névmutatóval 370 oldal.

- Amikor 2009-ben megjelent az Arcmás, sokan morogtak, hogy Debreczeni túloz, Orbán Viktor nem bonthatja le a demokráciát. Aztán bekövetkezett. Milyen érzés Kasszandrának lenni?

- 2008-tól, az úgynevezett „szociális népszavazás” és a világgazdasági válság után nem volt számomra kérdés, hogy kétharmada lesz a Fidesznek. És az sem, hogy addigi pályafutása, szavai és tettei alapján mit kezd a hatalommal Orbán. Nekem semmilyen jóstehetségem nincs. Viszont csodálkoztam, hogy nálam értelmesebb, tájékozottabb emberek miért nem látják, mi történik majd, ha a nyolc éve éhező kecskebak végre megkaparintja a káposztát.

- 2010-ben sokan mondták, egyáltalán nem baj, ha kétharmada lesz a Fidesznek, mert végre stabil lesz a kormányzás. Utólag nem győztek bocsánatot kérni.

- Azért nem vitték túlzásba. Amúgy még annál is durvább lett a rezsim, mint amilyennek gondoltam. Abban biztos voltam, hogy a két világháború közötti parlamentarizmushoz hasonló hegemonisztikus hatalmi erőtér fog kiépülni. Lesz egy megingathatatlan kormánypárt, és lesz egy megosztott, minden téren hátrányos helyzetű ellenzék, amely – konszolidált viszonyok esetén – nemigen tudja veszélyeztetni a hatalmat. Ám ezen túl megdöbbentő volt tapasztalni, ahogy a politika és a csak rablásnak nevezhető anyagi haszonszerzés összenő. Hogy az államhatalmat ilyen méretekben, üzemszerűen, gátlástalanul használják a közjavak, sőt a magánjavak kisajátítására. Az a gyűlöletpropaganda pedig egészen szürreális, ami 2014 után bontakozott ki. Pedig voltak, akik azt hitték, hogy a 2014-es újabb kétharmad megnyugtatja Orbánt, és valamiféle konszolidáció következik, mint a Kádár-rezsimben, 1963 után. De erről szó sincs, épp ellenkezőleg.

- Ahhoz, hogy le tudjuk győzni, tudnunk kell, hogy mit akarunk legyőzni. Ön mire jutott?

- Könyvem egyfajta kézikönyv. Eseménytörténet, tematikus csomópontokkal és elemzésekkel. A végén pedig kvázi a tudományos munkák metódusa szerint igyekeztem kritikailag elemezni az Orbán-rezsimről szóló interpretációkat. Az abszolút apológiáktól – Tellér Gyulától és Lánczi Andrástól – a megvilágosító erejű értelmezéseken át – itt elsősorban Kornai Jánosra és Szilágyi Ákosra utalok – a legradikálisabb opponens véleményekig, Magyar Bálintig és Ungváry Rudolfig. Az utóbbiak szerintem túlzó látleleteit érdemben vitatom, noha számos tekintetben igen hasznos és érvényes leírását, illetve elemzését adták az Orbán-rezsim működésének, különösen Magyar Bálint és igen kvalifikált, népes szerzői köre. A könyv utolsó fejezetében pedig a mindezek nyomán is összegzett saját értelmezésemet vázolom föl a rezsim karakteréről.

- Akkor hát, miben élünk?

- A hatalmi képlet nyilvánvaló: nem hogy liberális demokráciáról, hanem demokráciáról sem lehet beszélni. A demokrácia díszletei között önkényuralom érvényesül. A Kornai nevéhez kötődő meghatározást, az autokráciát – amelyet magam is régóta használok – annyiban tartom finomítandónak, hogy itt többről van szó, mint egy olyan látszatdemokráciáról, amelyből teljesen kiiktatnák a demokrácia alapvető kritériumát, a kormányzat választások útján való leváltásának esélyét. Ezen fölül is: ez a rendszer kifejezetten egyeduralmi. A Kornai-féle autokráciafogalom ráillik a dualizmus korára és a Horthy-korszakra is, ám ezek egyikében sem érvényesült afféle egyszemélyi uralom, amely az Orbán-rezsim sajátja. Ennek az uralomnak pedig az a logikája, hogy egyre zártabb lesz és halad a nyílt diktatúra felé.

- Megállíthatatlan ez a belső logikai mozgás?

- Nem, mert e logika ellenében is hatnak bizonyos tényezők.

- Mifélék?

- Ez egy olyan autokrácia, amelynek nincsenek saját gazdag anyagi erőforrásai. Sem olaj, sem földgáz, mint Oroszországban, és természetesen olyan hatalmi potenciálja sincs, mint mondjuk, Kínának. Az uniós pénzek nélkülözhetetlen forrásai a rendszer üzemszerű működésének. Orbán nyilván tisztában van vele, ha nyílt diktatúrává változna ez a rezsim, akkor kilökődne az Európai Unióból.

- Így nem fog?

- Nem kizárt, de így ez borzasztó hosszú folyamat. Megkezdődhet a 7. cikkely szerinti eljárás, de a végső verdiktet, az összes tagállam teljes konszenzusával lehet csak kimondani. A lengyelekkel szembeni esetleges döntést a magyar kormány meg fogja vétózni és viszont.

- Ha a 27 tagállamból 25-en igennel szavaznának, az nem egyfajta kritikus többség?

- Hát nem tudom...

- Most beszéltünk, a Kasszandra Debreczeniről.

- Ahhoz képest, hogy 2010 előtt mennyire világos volt, mi fog történni, most senki meg nem mondja, meddig tart ki a rendszer és hogyan bukik meg. Csak az biztos, hogy vége lesz. Aki az egyeduralmak történetét figyeli, látja, hogy évtizedekig fönnálltak olyan rezsimek, amelyekről azt kell gondolnunk, hogy rég össze kellett volna omlaniuk, és mégse. Másfelől láttunk olyan stabilnak és szilárdnak tűnő diktatúrákat, amelyek váratlanul, napok alatt megbuktak. De visszatérve a nyílt diktatúra esélyére, van itt még valami: Orbán olyan játékos, aki mégis csak a parlamentáris pártpolitika keretei között szocializálódott, akkor is, ha végül lerombolta azokat. Szerintem őt a játékszenvedélye, a győzelmi mámor iránti vágya is vezeti. Élvezi, hogy a demokrácia intézményeit látszólag fönntartva tudja újra és újra kicsikarni a lehetőleg kétharmados többséget a választásokon. Ami persze legitimációs szükséglet is. De ő élvezi ezt a játékot, mint ahogyan az Európai Unió színpadán újra és újra ellejtett pávatáncot is.

- A kormányfő politikai mentalitását nem egy téves politikai filozófia káros eluralkodása jellemzi?

- Szerintem Orbánnak nincs politikai filozófiája, nincs meggyőződése, nincs saját ideológiai elkötelezettsége.

- Csak megszállott pragmatikus?

- A politikai cinizmus és a politikusi szenvedély egyaránt jellemzi, és az utóbbi nélkül nincs komoly politikai teljesítmény. Az angolok political animal-nak mondják ezt a típust. Ilyen volt Antall József vagy Horn Gyula is, csak nekik volt saját értékrendjük is. Medgyessy Péterből vagy Bajnai Gordonból viszont teljesen hiányzott az a szenvedély, amit hatalomvágynak is szoktak nevezni. Orbán az abszurditásig birtokolja azt az egyébként nélkülözhetetlen politikusi tulajdonságot, hogy igen gyorsan azonosul is azzal, amit az érdekeként ismert föl. Ami aztán immanenssé, a meggyőződésévé is válik. Bármi – és bárminek az ellenkezője. Nem egyszerű színészi produkcióról van tehát szó. Egy újabb politológiai műszóval: Orbán igazi toxikus vezető. Nála a rendkívüli politikai képességek rendkívüli kártékonysággal párosulnak.

- Mi lesz, ha a király eltűnik a sakktábláról?

- Ez a rezsim, ahogy a Fidesz is, Orbán Viktor alkotása. Ráillik Max Weber definíciója: karizmatikus uralom. Ahol az utódlás rendre megoldhatatlan probléma. Sem a rendszer, sem a párt nem tudna Orbán nélkül működni. Ami korántsem jelenti azt, hogy amíg ő van, addig biztosan működni fog.

Névjegy
Debreczeni József
1955-ben született politikus, politikai elemző, közíró, a Miskolci Egyetem tanára.
1979-ben a Debreceni Egyetemen szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát, 1981-ben bölcsészdoktori címet. 
1989-ben ellenzéki képviselőként az utolsó pártállami parlamentbe jutott az MDF színeiben. 
1990-től országgyűlési képviselő. 
1992-ben élesen bírálta párttársát, Csurka Istvánt szélsőségesnek tartott nézetei miatt. 
1993-ban Elek Istvánnal együtt kizártak az MDF-frakcióból, kilépett a pártból.
2003-tól egyre élesebben fordult szembe Orbán Viktor politikájával.
2011-től a Demokratikus Koalíció, elnökségének a tagja. 

Szerző

Beolvasott Orbánéknak Pittella

Publikálás dátuma
2017.12.03. 22:56
FOTÓ: WIKTOR DABKOWSKI / DPA
Gianni Pittella, az Európai Parlament szociáldemokrata képviselőcsoportjának vezetője szerint nem a magyar nép, hanem a magyar kormány a felelős, amiért megbuktatott egy 160 ezer menedékkérő áthelyezésére vonatkozó tervet, pusztán azért, mert nem volt hajlandó ezer menedékkérőt befogadni. Az olasz politikus az M1 aktuális csatornának adott interjújában azt hangsúlyozta, hogy a magyar kormánynak szolidaritást kell vállalnia az Európai Unió (EU) többi tagországával.

Gianni Pittella felidézte: Olaszország több ezer bevándorlót, menekültet fogadott be anélkül, hogy bizonyos európai országok részéről a szükséges szolidaritásban részesült volna. Ezzel szemben bizonyos kormányok, mint a magyar kormány, nem voltak hajlandók ezer menekültet befogadni. Nagyon alacsony számról beszélünk, ha összevetjük azzal a több százezer bevándorlóval, menekülttel, akiket Olaszország, Franciaország és Németország befogadott - fogalmazott.

Az olasz politikus szerint külön kell kezelni a menedékkérők és a gazdasági bevándorlók helyzetét. Azokra, akik háború elől menekülnek, a befogadás elve vonatkozik - szögezte le. A gazdasági migránsok érkezését szerinte meg kell tervezni, meg kell nyitni a jogszerű csatornákat számukra, figyelembe véve, hogy milyen szakmai képesítésekre van szükség egy olyan Európában, ahol egyre kevesebb gyermek születik, ahol kedvezőtlen a demográfiai helyzetet jellemző úgynevezett korfa, ahol bizonyos szakemberekből hiány alakult ki. Úgy folytatta: a gazdasági migránsok érkezése hasznos lehet az európai társadalmaknak, de tervszerűen kell őket befogadni, hogy fenntartható legyen az országok lakosaihoz mérten, akiknek változatlanul joguk van az iskolai oktatásra, a biztonságra és a tömegközlekedésre.

Gianni Pittella feltette a kérdést: "miért kellene megfosztanunk magunkat attól a lehetőségtől, hogy afrikai országokból érkezzenek olyan emberek, akik így tesznek egy lépést a saját problémájuk megoldására, és hozzájárulnak a mi problémánk megoldásához is?". Szerinte ezt ideológiai okokból vagy egy "vallási természetű előítélet miatti óvintézkedésből" elutasítani irracionális gondolkodásmódra vall, amit csak a választási logika diktál, amely egyedül a szavazatgyűjtést tartja szem előtt.
Úgy értékelt: minél inkább megnyitják a legális gazdasági migráció csatornáit, annál inkább lesznek képesek szavatolni azok hazatérését, akik nem jogosultak menekültstátuszra, és vissza kell térniük az országukba.

A kötelező kvótával kapcsolatos kérdésre válaszolva jelezte: az áthelyezés a menedékkérőket érinti, nem a gazdasági migránsokat. Úgy vélte: egy menedékkérő, ha eredetileg Belgiumba vagy Németországba akart is menni, ott marad, ahol adottak számára a méltóságteljes életkörülmények. Ezért ürügynek nevezte, hogy ha ők egy meghatározott helyre akarnak menni, de köteleznék őket, hogy máshova menjenek, úgysem maradnának ott.

Kiemelte: ahogy az olaszok szolidárisak a magyarokkal, amikor a strukturális alapok megítéléséről van szó, a magyar kormánynak ugyanúgy szolidaritást kell vállalnia Olaszországgal a menedékkérők bizonyos hányadának megosztásában.

"Nem arról van szó, hogy menedékkérők százezrei kerülnének át Magyarországra" - fogalmazott, hanem arról, hogy "kis kvótákra felosztva" kerülnének mind a 27 európai országba. "Lehetséges, hogy nem vagyunk képesek közös nevezőre jutni ebben a bölcs, ésszerű és igazságos dologban?" - tette fel a kérdést.

Mindenben helye van a vitának, kivéve, ha a parlament és a tanács megegyezésre jut valamiben, annak kötelezőnek kell lennie, különben "komolytalan az egész" - mondta a szociáldemokrata politikus.

Gianni Pittella kitért arra is: tisztában van azzal, hogy az olasz, a francia és a német hagyományok nagyon különböznek a magyar, a lengyel vagy a szlovák hagyományoktól, ezért nem mondja, hogy Magyarországnak ki kell tárnia a kapuit és be kell fogadnia százezer menedékkérőt, csupán "kis léptékű, akár szimbolikus kvótáról" beszél.

Kiemelte, bizonyítani kell, hogy nem veszítettük szem elől a szolidaritás elvét, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem mondhatja: "én az Európai Unióból kiveszem, amit akarok", aztán amikor adni kellene valamit az EU-nak, arra nem hajlandó, mert az már "nem tetszik". Megjegyezte: senki sem kéri Orbán Viktortól, hogy megnyissa a kapukat "boldog-boldogtalan előtt", ha ő ilyet állít a magyar állampolgároknak, "akkor hazugságot állít" - mondta az európai parlamenti képviselő.

Szerző