Gattuso a Milan új edzője

Publikálás dátuma
2017.11.28. 06:57
Fotó: AFP

Hivatalos honlapján jelentette be az olasz élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban AC Milan, hogy Vincenzo Montella vezetőedző távozik a klubtól, és Gennaro Gattuso veszi át ideiglenesen a csapat irányítását.

Szerző

Gronk, a partiállat

Publikálás dátuma
2017.11.28. 06:55
Fotó: Facebook/Rob Gronkowski

Rob Gronkowski egyik sérülésből a másikba bukdácsol, amikor viszont pályán van, olyan könnyedén gyűjtögeti a rekordokat, mint kirándulók a virágot a tavaszi mezőn. És hogy kicsoda ő? Annak, aki konyít valamicskét az amerikai focihoz, már a kérdés is sértő: az utóbbi idők legsikeresebb NFL-csapata, a New England Patriots sztárjátékosa.

Én, Gronk címmel most magyarul is megjelent „hivatalos önéletrajzi könyve” (ami jelzi, hogy a sportág egyre népszerűbb nálunk).

Képességeit és tudását senki nem vonja kétségbe. Egyéniségét már nem övezi osztatlan rokonszenv.

Csapata támadóegységében, az úgynevezett tight end poszton, a gazella és a bivaly tulajdonságait kell egyesítenie. Ne csodálkozzunk, ha csupa ellentmondás a fickó. A meccseken precíziós gépezetként működő, fegyelmezett és zseniális játékos. A pályán kívül kicsapongásairól híres botrányhős. Ahogyan saját magát is nevezi: partiállat.

Eddig sem szerénysége és visszafogottsága miatt szerettük. Életrajzában tetten érhető az imázsjavító szándék, amely népnevelői attitűddel párosul. „Baromi keményen dolgozom, soha nem szegtem törvényt, és tényleg csak abból áll az életem, hogy mindent beleadok a tréningeken, a legjobb formámat hozom a meccseken, és közben rendes srác maradok” – az elején közölt önjellemzés gyakran visszaköszön. Többször hangsúlyozza, hogy nem nyúl drogokhoz.

A könyv jól érzékelteti, milyen iszonyatos elszántság, akaraterő és munka kell ahhoz, hogy valaki sztárrá váljon az NFL-ben. Gronk receptje így szól:

„A magabiztos játékos uralja a pályát, a gyenge pedig elbukik. Minél jobban felkészülsz, annál magabiztosabb vagy. Minél magabiztosabb vagy, annál kevésbé félsz. Minél kevésbé félsz, annál jobban koncentrálsz. Minél jobban koncentrálsz, annál pontosabbak a mozdulataid. Minél pontosabbak a mozdulataid, annál gyorsabb vagy, és annál könnyebben hagyod le a védődet.”

Ennyire egyszerű.

Szerző

Vékony jégen az új szövetségi kapitány

Publikálás dátuma
2017.11.28. 06:54
Az idei kilenc mérkőzéséből hármat nyert meg a magyar válogatott, tétmeccsen csak Lettországot és Feröert győzte le Fotó: Molnár
Posztonként két-három bármikor bevethető jelöltet szeretne a magyar labdarúgó-válogatottnál látni Georges Leekens, a nemzeti együttes belga szövetségi kapitánya.

Azt nyilatkozta Georges Leekens, a magyar labdarúgó-válogatott belga szakvezetője, hogy minden posztra két-három harcos jelöltet szeretne. Miként mifelénk mondani szokás: hol az az egy?

Bár számszerűleg megvolna a keret, hiszen ebben az esztendőben nemhogy harminchárom, de negyvenegy játékos – vagy annak mondott fiatalember – szerepelt az A együttes címeres mezében. Negyvenmillió forintos kérdés lehetne: Meg tudja-e nevezni azt a negyvenegyet? Puskázás nélkül talán még az andorrai alulnézet után megtartott, utóbb mégis elbocsátott szövetségi kapitány, a német Bernd Storck sem felelne tökéletesen... De papíron megvan a gárda. Tessék csemegézni 2017 fellépőiből: Gulácsi, Dibusz, Kovácsik; Bese, Fiola, Guzmics, Korcsmár, Lang, Vinicius, Kádár, Korhut, Hangya, Tóth Bence, Szabó János; Gyurcsó, Lovrencsics, Kleisz, Varga Roland, Varga József, Gera, Nagy Ádám, Nagy Dániel, Nagy Dominik, Pintér, Kalmár, Pátkai, Elek, Kleinheisler, Márkvárt, Balogh Balázs, Sallai, Dzsudzsák, Stieber; Szalai, Eppel, Balogh Norbert, Böde, Priskin, Nikolics, Németh, Ugrai.

Hosszú a lista, de az ez évi „eredmények” – három győzelem, hat vereség, 8-16-os gólkülönbség – azt mutatják, a megannyi meghívott ellenére a merítés korántsem nagy, sőt olyan kicsi, hogy az idén minden idők mélypontjára jutott a nemzeti gárda. Igaz, gondoltuk már nemegyszer: ennél lejjebb nincs. Ám afféle szégyenvallás, hogy egy esztendőn belül Andorra és Luxemburg legjobbjaival szemben is veszítsen a válogatott, mostanáig nem esett meg.

Leekens helyzetét nehezíti, hogy a készlet minőségileg aligha gazdagítható, még a korábbi kétszeres (egy 1998-ban rendezett teheráni tornán összesen harminc perces) válogatott, a futballista-felfogás tekintetében mintaadónak aligha tekinthető Váczi Zoltán is azt mondta a napokban: „Minek menjek meccsekre? Ezt élőben nézni? Ha megnézek egy külföldi derbit a tévében, aztán átkapcsolok egy NB I-es mérkőzésre, az életkedvem is elmegy. Nincsenek egyéniségek, mint akár a mi időnkben, amikor szinte minden csapatban akadt egy-egy játékos, akiért érdemes volt kimenni a meccsekre.”

Pedig a magyar futball és a fenékig tejfel fogalma már akkor sem fedte egymást. Amikor a labdával jó kontaktusban lévő, ám sajátos életvitelű Váczi a Békéscsabával bajnoki bronzérmet nyert, a válogatott a vb-selejtezőcsoportban oda-vissza kikapott a korabeli „Andorrától”, Izland amatőr csapatától, a viharsarki együttest pedig a Moszkvában rendezett UEFA Kupa-mérkőzésen 6-1-re porolta el a napjainkban másodosztályú, 1993-ban viszont az orosz első liga negyedik helyét megszerző, felejthetetlen Tyeksztyilscsik Kamisin. Azért az immár újra baráti fővárosban rendezték a találkozót, mert az onnan légvonalban nyolcszáz kilométernyire lévő Kamisin pályáját az európai szövetség nem találta alkalmasnak nemzetközi mérkőzések megrendezésére, így a Dinamo stadionjában – ahol egy katonai sátorban volt a sajtópáholy, és számtárcsa nélküli, kurblis telefonnal kapcsolták Budapestet – néhány száz néző előtt zajlott le az Előrének hívott, ám erősen hátraszorított Békéscsaba „Irapuatója”. Az érdeklődés hasonlított a mai magyar állapotokra: a Balmazújváros–Felcsút – hivatalos besorolása szerint: első osztályú – bajnoki meccset szombaton 714 szurkoló tekintette meg.

Váczi amúgy Felcsútról is véleményt mondott: „Az akadémiák bő évtizedes működése során egyetlen komoly, európai topbajnokságban futballozó játékost sem sikerült kinevelni.” Majd üzent a szövetségnek is: „Amíg az MLSZ-ben nem szakemberek, hanem hozzá nem értő emberek vannak, addig ne is várjunk előrelépést. Épülhetnek szép stadionok, de amíg nincs rendben a labdarúgás szakmai oldala, addig nem lesz színvonalas játék a pályán.”

Az utóbbi harminchárom évben a huszonnegyedik edzői megbízatását teljesíteni kezdő Leekensre tehát nem kis feladat vár. Sejti ezt ő is, mert interjúja közben megemlítette: „Semmi sincs rendben.”

Magyarországi működéséről e megállapítás alapján azt lehet mondani: idáig stimmel.