Trump hátat fordított Kubának

Publikálás dátuma
2017.11.10. 06:35
Fotó: AFP/Yamil Lage
Donald Trump korábbi ígéretéhez hűen megnehezítette az amerikai turistáknak és vállalkozóknak, hogy Kubába utazzanak és ott üzleteljenek. Az amerikai elnök döntése súlyos csapás a havannai vezetésnek, s idővel az lehet a helyieknek is.

Jól tették azok a kalandvágyó amerikaiak, akik a 2014-es washingtoni-havannai diplomáciai nyitás után elutaztak Kubába. Donald Trump amerikai elnök egy mozdulattal söpörte le az asztalról az elődje, Barack Obama nevéhez fűződő történelmi megállapodás fontos elemeit.

Az amerikai állampolgárok csütörtöktől ismét igen körülményesen utazhatnak be a szigetországba, erre csak erre specializálódott utazási irodákon keresztül, szigorúan szervezett körutazáson, állandó kíséret mellett lesz lehetőségük. Ez nemcsak az utazás árát emeli meg jelentősen, hanem a valódi kubai mindennapokat is nehezebb lesz megtapasztalniuk.

A szigorítás, pontosabban a kubai vállalkozásokról készült feketelista azoknak az üzletembereknek is rossz hír, akik abban bíztak, hogy a kiaknázatlan karibi országban terjeszkednek vagy indítanak vállalkozást. Ez főképp a turisztikai szektort – a kubai rezsim fő bevételi forrását – érintette volna, ám Trump intézkedéseinek nem titkolt célja, hogy ellehetetlenítsék azokat az üzleti kapcsolatokat, amelyeknek kubai részről a hadsereg a haszonélvezője. Az amerikai adminisztráció azt szeretné elérni – emlékeztet beszámolójában a The New York Times –, hogy az intézkedésekkel az egyszerű kubai emberek zsebében landoljon a profit. Ezért az amerikai turistáknak a jövőben is engedélyezik, hogy látogassák a helyiek által üzemeltetett lakáséttermeket és apartmanokat.

Nincs közük a szónikus támadásoknak a szigorhoz
A kubai-amerikai kapcsolatokat az utóbbi időben egy furcsa eseménysorozat is próbára tette: két tucat amerikai diplomata és családtagjaik szenvedtek tartós halláskárosodást Havannában. A szónikus támadás nyomás Washington kiutasított 15 kubai diplomatát az amerikai fővárosból arra hivatkozva, hogy Kuba nem nyújtott megfelelő védelmet a szigeten dolgozó amerikai diplomatáknak. Egyes, nem hivatalos hangok szerint Havanna állhatott a támadás mögött, vagy legalábbis tudnia kellett róla a rezsimnek, ám Bruno Rodriguez külügyminiszter elutasította a vádakat. Amerikai diplomaták szerint a csütörtöktől életbe lépő szigorításoknak semmi közük a rejtélyes incidensekhez.

A bejelentett szigorítás valóban érvágás lehet a kubai rezsimnek, amely a Szovjetunió összeomlása óta igen komoly anyagi nehézségekkel küzd. Hugo Chávez vezetése alatt Venezuela sokáig támasza volt a Castro-rezsimnek, ám a latin-amerikai ország történelme egyik legnagyobb politikai-gazdasági krízisével küzd. A Barack Obama és Raúl Castro fémjelezte nyitás a legjobbkor jött a rezsimnek, a lehetséges kereskedelmi együttműködésektől a gazdaság élénkülését várták. Bár a keményvonalas, a közeledés minden formáját elutasító hangok azzal vádolták Obamát, hogy mentőövet dob a Kubát közel hat évtizede irányító kommunista rezsimnek, szakértők szerint a fokozatos amerikai befolyás, a gazdasági fellendülés, és az esetleges életszínvonal-növekedés a rendszer erózióját idézte volna elő. Az átlagemberek szintén üdvözölték a lépést, hiszen a kubai propaganda ellenére a helyiek továbbra is a lehetőségek országaként tekintenek az Egyesült Államokra, ahol a legnagyobb kivándorolt kubai közösség él.

Donald Trump színrelépése azonban már elnökjelöltként sem sok jót ígért. Kampányát sok Floridába emigrált, keményvonalas, Castro-ellenes kubai támogatta. Az elnökválasztás szempontjából közismerten kulcsfontosságú államban Trump megígérte, hogy ha rászavaznak, semmissé teszi Obama hagyatékának egy részét.

Ma lesz az elnöki találkozó
A Kreml megerősítette, hogy ma találkozik egymással Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök a vietnami APEC-csúcs keretében. Ezt Putyin külpolitikai tanácsadója Jurij Uscsakov közölte. Előzőleg mindkét államfő hajlandónak mutatkozott a találkozóra. Moszkva szerint főleg az észak-koreai és a szíriai konfliktusról folytatnak tárgyalásokat.
Az ázsiai körúton tartózkodó Trump Kínában 250 milliárd dollár összértékű gazdasági megállapodást kötött vendéglátójával, Hszi Csin-ping elnökkel. Egyebek mellett számítógép-, és autóalkatrész kínai gyártásáról van szó. Trump szerint eddig nagyon „egyoldalú” volt a két ország közötti kereskedelem, amiért nem Kínát, hanem az előző amerikai kormányokat hibáztatja: hagyták növekedni a külkereskedelmi deficitet. Észak-Korea kapcsán Trump arra kérte Kínát, segítsen a probléma megoldásában. „Ha Peking elhatároz valamit, azt meg is teszi” – hangoztatta. Mint mondta, „működik a kémia” közte és a kínai elnök között.

A félelem és a düh politikája

Publikálás dátuma
2017.11.10. 06:31
Fotó: AFP/Jaap Arriens
Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne találkoznánk álhírekkel az interneten. Egy szakértő elmagyarázta lapunknak, miképpen vértezheti fel magát az olvasó ellenük.

Matematika, irodalom, történelem, álhírek – néhány napja így néz ki több ezer olasz középiskolás órarendje. A múlt héten mintegy 8 ezer intézményben startolt el a kísérleti program, amelynek célja, hogy az idejük jelentős részét az interneten töltő fiatalok tudatosabb hírfogyasztók legyenek, s könnyebben meg tudják különböztetni a közösségi médiában gyakran felbukkanó álhíreket és összeesküvés-elméleteket a valós hírektől.

A tananyagot az olasz közszolgálati médium, a RAI újságíróinak segítségével állították össze, de részt vesz benne több érintett, köztük a Facebook is. A kampány egyik ötletgazdája az olasz képviselőház elnöke, Laura Boldrini – számolt be róla a The New York Times. „Az interneten terjedő álhírek úgy szivárognak be a mindennapjainkba, akár a méreg, s úgy megfertőznek minket, hogy észre sem vesszük” – nyilatkozta Boldrini az amerikai napilap tudósítójának. Az egykori újságíró hozzátette: a kormánynak kell megtanítania a szavazók következő generációját arra, miképpen védekezhetnek a félelmekre épített hazugságok és a konspirációs elméletek ellen.

„Az oktatás mindig jó. Jelenleg óriási szükség van arra, hogy az emberek jobban tájékozódjanak a médiában. Nem Olaszországban próbálkoznak egyedül ilyen projektekkel... Minél inkább megtanítjuk az embereket a kritikus gondolkodásra, arra, hogy miként különböztethetnek meg egy álhírt egy profi tudósítástól, annál könnyebben szembenézhetünk a problémával” – mondta a Népszavának Ben Nimmo, nyelvész, akinek egyik szakterülete az álhírek kutatása.

Az Atlantic Council nevű amerikai agytröszt közösségi médiával foglalkozó szakértője szerint nagy a kihívás, hiszen mindenki, aki internetezik, és/vagy regisztrált valamelyik közösségi oldalon, potenciális célpont. Világméretű problémával állunk szemben, amely Magyarországtól az Egyesült Államokig tömegeket érint. Nimmo szerint a népszerű álhíreknek – ilyenek például a Soros-terv létezéséről, vagy az Angela Merkel német kancellárról és az illuminátusokról szóló cikkek – négy fontos alappillérük van, s ezekkel mind külön-külön kell felvenni a harcot.

Az "álhírkirály" halott
38 éves volt az amerikai "álhírkirály", akit másfél hónapja holtan találtak otthonában. Paul Horner kitalált híreivel némileg befolyásolhatta a tavalyi amerikai elnökválasztást is. Egyik legemlékezetesebb álhíre az volt, amely szerint a titkosszolgálat egyik embere Barack Obama volt elnökről "felfedte", hogy homoszexuális és radikális muzulmán. Azt is megírta, hogy Obama azt tervezi, betiltja az amerikai himnuszt, amivel republikánus szavazók tömegét bőszítette fel és állította Trump oldalára. A The Washington Postnak utóbb azt mondta, Trump neki köszönheti győzelmét. "Az emberek manapság határozottan egyre butábbak, már senki nem ellenőriz semmit, és ez félelmetes" - mondta.

Az első jellegzetességük, hogy az érzelmekre hatnak: félelmet, dühöt váltanak ki. „Ha az ember retteg vagy mérges, nem tud logikusan gondolkodni” – magyarázta lapunknak Nimmo. Éppen ezért, ha ilyen hírrel találkozik egy olvasó, ahelyett hogy azonnal megosztaná a cikket, el kell gondolkodnia: miért akarja bárki, hogy így érezzen? Mit akarnak vele elhitetni, miért akarják manipulálni? A második pillér a hitelesség látszata, az álhírekben gyakran bizonyos médiumokra vagy szakértőkre hivatkoznak. A közelmúltban létrehoztak egy weboldalt, amely a neves brit napilap, a The Guardian másolata volt, s ott álhíreket terjesztettek. Nimmo szerint az embereknek nagyon oda kell figyelniük, hogy mi a hír forrása, s mindig ellenőrizniük kell a tényeket. „Ha egy politikus azt mondja, hogy egymillió migráns tart ide, akkor utána kell nézni, hogy valóban így van-e” – hívta fel a figyelmet. A harmadik kritérium maga az interneten való közlés, hiszen manapság így kelnek életre az álhírek. „Ilyenkor az internetszolgáltatót terheli a felelősség: miként lehet az, hogy itt egy oldal, amely a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció melegágya? Hogyan engedhetik meg ezt?” – magyarázta a brit szakértő. Az álhírek negyedik jellegzetessége az, hogy egy hálózaton – többnyire a közösségi médián – keresztül terjednek és jutnak el rengeteg háztartásba. Ez esetben az olyan népszerű szolgáltatókat terheli a felelősség, mint a Twitter vagy a Facebook, amelyek például az amerikai elnökválasztás idején bizonyítottan felületet adtak a Hillary Clinton elleni, orosz internetes trollok által gyártott propagandának. „A Twitteren több százezer hamis fiókról osztanak meg álhíreket. Ez esetben jogosan kérdezik a vállalatoktól, hogy miként történhet meg ilyesmi?”.

Nimmo szerint ha az emberek felvértezik magukat, s elsajátítják a kritikus gondolkodást, akkor másoknak is át tudják adni ezt a tudást, és maguk is ellenállóbbak lesznek az álhírekkel szemben. Ez azonban nem könnyű feladat egy olyan korban, amikor szinte mindenki különösen fogékony az álhírekre és az összeesküvés-elméletekre. Vajon miért alakult ez így? Nimmo úgy véli, a mai világ túl bonyolult, olykor félelmetes, az események irányíthatatlannak tűnnek, ráadásul soha nem állt rendelkezésre annyi információ, mint manapság.

„Gondoljunk csak bele, mi minden történt az elmúlt tíz évben. Ott volt a gazdasági világválság, a migrációs krízis. Ezek sokkolták a társadalmat. Félelmetes dolgok történnek mostanság, s amikor az emberek rettegnek egyszerű válaszokra vágynak. Az igazi válasz azonban rendkívül aggasztó: a politikusok tartják a kezükben a gyeplőt.”

A legnépszerűbb álhírek
A Buzzfeed összeállítást közölt a 2016-os év legnépszerűbb, Facebookon terjedő politikai álhíreiről. Ezek jelentős része az amerikai elnökválasztáshoz kapcsolódott, s igen „kedvező” színben tüntette fel az akkor még republikánus elnökjelölt Donald Trumpot, aki beiktatása óta előszeretettel nevezi álhírgyárosoknak a mérvadó médiumokat. Sokan kattintottak például arra a „leleplező” írásra, amely szerint Ferenc pápa őt támogatta a Fehér Házért folyó küzdelemben. Rengetegen megosztották továbbá azt a cikket, amely arról tudósított: az amerikai elnök ingyen repülőjegyet ajánlott fel Afrikába és Mexikóba mindazoknak, akik önként elhagyják az Egyesült Államokat. Nagy érdeklődéssel olvasták azt az írást is, amely szerint holtan találták a Hillary Clinton korábbi demokrata elnökjelölt e-mail botrányát kiszivárogtató FBI-ügynököt, s a jelek szerint öngyilkosságnak álcázott gyilkosság áldozata lett.

Magyarok a "senki földjén"

A horvát-szerb határvita miatt több mint húsz éve rendezetlen a vajdasági Kengyijában élő néhány magyar sorsa, a szerb-horvát-magyar hármashatár közelében található terület földjei a horvát telekkönyvbe vannak beírva, ezért úgy érzik, hogy a "senki földjén" laknak, életüket az orvosi ellátás és a postai szolgáltatás hiányosságai is nehezítik - mondta Jankovics Róbert horvátországi magyar parlamenti képviselő.

Emlékeztetett, hogy Horvátország a kengyiai lakosokat is saját állampolgárainak tekinti. Mivel a történelmi, illetve az 1995-ben aláírt daytoni szerződésbe foglalt határok nem egyeznek, a szerb és a horvát országhatár mentén néhány helyen, többek között itt is, rendezetlenek a területi viszonyok. "A dolgot viszont nehezíti, hogy itt emberek is élnek" - fűzte hozzá a képviselő. 

Kengyija ugyan jogilag Horvátországhoz tartozik, de a Duna vajdasági (szerbiai) oldalán fekszik. Ezért ahhoz, hogy a kengyijaiak átjussanak a folyó túloldalára, szerb területen kell áthaladniuk, majd a Duna fölötti hídnál kialakított szerb-horvát határállomáson átlépve léphetnek be Horvátországba.

Jankovics elmondta, hogy az egykor 96 tanyából álló, több mint félezer lelket számláló területet két alkalommal is árvíz sújtotta, s ennek következtében jelentősen megfogyatkozott a lakossága. Utoljára 1965-ben árasztották el a területet a Duna vizével, hogy megkíméljék Mohácsot. Ezt követően sokan nem építették újjá a házukat.

Jelenleg néhány család, mintegy 15 ember él a 900 hektárnyi területen. Habár horvát állampolgárok, csak útlevéllel jöhetnek át Horvátországba - hangsúlyozta a képviselő. Hozzátette, számos más probléma is nehezíti e magyarok  mindennapjait, például az, hogy már 20 éve nem jön ki értünk a mentő, nem hozzák át a postát, orvoshoz is Horvátországba kell járniuk, mert ott érvényes a betegbiztosításunk. Megélhetésük is folyamatosan veszélyben forog, hiszen mindannyian földműveléssel foglalkoznak, de termékeiket nem tudják eladni Horvátországban, mert nem vihetik át a határon, így állami támogatásokat sem igényelhetnek. A fiatalok beköltöztek a közeli Bezdánba és Zombor városába, már csak az idősek maradtak ott - tette hozzá a képviselő.

A területet számos horvát politikus, megyei és járási képviselő is meglátogatta az elmúlt évek során, de nem történt előrelépés az ott élők ügyében. Jankovics Róbert csütörtökön a parlamentben is feltette a kérdést, mit lehetne tenni ezeknek az embereknek az érdekében. Marija Pejcinovic Buric külügyminiszter azt mondta: tud a problémáról. Jelezte, hogy kezdeményezni fogja egy új bizottság felállítását, amely tárgyalásokba kezd majd a szerb féllel az ügy rendezése érdekében.

Szerbiával 241 kilométer hosszú határa van Horvátországnak. Míg Zágráb a kataszteri alapon való rendezést szeretné a szerb-horvát határ esetében, addig Belgrád a Duna vonalán húzná meg végleges határt (a Duna medre némileg megváltozott az elmúlt néhány évtizedben). A Duna vonalának 50 kilométeres szakszán Kengyiján kívül, Karapandzsa és két sziget, Sarengrad Ada, Vukovár Ada, valamint egyes Apatinhoz, Zomborhoz és Palánka községekhez tartozó területek is vitatottak: a Duna szerb oldalán tízezer, horvát oldalán ezer hektárnyi földterület. Horvátország és Szerbia még 2002-ben létrehozott egy nemzetközi diplomáciai bizottságot a határvita rendezésére, amely összesen kilenc alkalommal ülésezett, viszont 2011 óta egyszer sem ült össze.

Szerző