Közös minimum az oktatásban

Publikálás dátuma
2017.11.08. 06:05
A kép illusztráció.

Az egészségügy után az oktatásban is szakmai minimumot dolgoztak ki az ellenzéki pártok szakpolitikusai. Ikotity István (LMP) már be is nyújtott egy erről szóló határozati javaslatot az Országgyűlésnek. A "Közös nevező - az oktatáspolitika pártfüggetlen alapelveinek elfogadásáról" című javaslat húsz pontjának a Karátson Gábor Kör februári oktatási konferenciájának eredményei szolgáltatják az alapját. Ezen a rendezvényen politikusok mellett oktatási szakértők és civilek próbáltak közös nevezőre jutni.

Az ellenzéki pártok által elviekben támogatott javaslatban leszögezik: az oktatáspolitikát "ki kell szabadítani a pártérdekek csapdájából", ehhez pedig legelőször valamennyi, oktatásban érintett félnek biztosítani kell az érdemi közreműködés lehetőségét például a döntések előkészítésében. Az államnak az oktatási intézmények igazgatásával, működtetésével kapcsolatos jogokat is meg kell osztania a közvetlenül érintettekkel, elsősorban a helyi önkormányzatokkal. Hangsúlyozták: az oktatásirányítás elsőrendű feladata a minőség biztosítása, melynek a bürokratikus elemek csökkentésével, az intézmények önértékelését segítve kell eleget tennie.

Nagyobb önállóságot adnának a tantestületeknek és az igazgatóknak. Az iskolahálózat területi fejlesztésével kapcsolatos döntéseknek is a helyi körülmények és regionális érdekek mérlegelése alapján kell megszületniük, az érintettek bevonásával. Ha egy településen csak egyetlen iskola működik, annak - fenntartótól függetlenül - világnézetileg semlegesnek kell lennie. A szakképzésben növelnék az átjárhatóságot, hogy az "ne legyen zsákutca": a szakiskola készítsen fel a felnőttkori tanulásra, a szakközépiskola a szakma elsajátítása mellett nyújtson továbbtanulási lehetőséget is.

A javaslatban szóba kerülnek a tartalmi, illetve a pedagóguspályát érintő kérdések is. Előbbivel kapcsolatban a pártok úgy látják, a közoktatás tartalmi szabályozását mentesíteni kell a kormányzati ciklusonként változó, szakmailag előkészítetlen "rögtönzésektől". A tantervi szabályozás célja ne a kötelezően elsajátítandó ismeretanyag növelése, illetve csökkentése legyen, hanem az elsajátítás "mélységét" ösztönözze ("kevesebbet, de alaposabban"). A tananyagot a diákok életkori sajátosságaihoz igazítanák, megszüntetnék az állami tankönyv monopóliumot.

A pedagóguspályával kapcsolatban azt írták: törekedni kell arra, hogy a fiatal pedagógusjelöltek a legkorszerűbb képzést kapják. A pedagógusbéreknek el kell érnie a közép-európai országok átlagos értelmiségi bérszínvonalát, illetve gondoskodni kell arról, hogy minden iskolában legyen kellő számú pedagógiai asszisztens, legyen elérhető a szociálpedagógus, a pszichológus, a szabadidő-szervező, a logopédus, a fejlesztő- és gyógypedagógus.

Fontos hangsúlyozni: a javaslat nem az ellenzéki pártok "közös programját", hanem egy olyan szakmai alapot fektet le, amelyre minden párt ráépítheti saját programját. A pártok képviselői szerda délelőtt egyeztetnek újból a közös oktatási minimumról, szombaton pedig a Civil Közoktatási Platform budapesti rendezvényén is beszámolnak oktatási elképzeléseikről.

Szerző

"Mamahotel" helyett saját lakás? - Sok fiatalnak ez csak álom

Publikálás dátuma
2017.11.08. 06:03

Egyre több fiatal számára elérhetetlen a saját lakás, de még az albérlet is – ezt jelzi, hogy drasztikusan nőtt azoknak a 20-30 éveseknek a száma, akik még mindig a szüleikkel laknak.

Egy évtized alatt tíz százalékkal nőtt azon 25-34 éves magyar fiatalok aránya, akik bár elvileg megkezdték önálló életüket, még mindig szüleikkel élnek: jelenleg a korosztály tagjainak valamivel több mint 44 százaléka lakik „mamahotelben” – derül ki az Eurostat friss felméréséből. A jelenség nem számít hungaricumnak, sőt, akad olyan ország Európában, ahol e generáció tagjainak több mint fele még nem hagyta el a szülői házat. A szlovákoknál a legrosszabb a helyzet, ahol a 25-34 évesek 56,6 százaléka nem tudott érdemben önállósodni, ugyanakkor az arány Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben az elmúlt tíz évben. Saját lakás szempontjából a legjobb helyzetben a skandináv húszasok-harmincasok érezhetik magukat, hiszen a korosztály tagjai közül Dániában csak minden ötvenötödik, a finneknél, norvégoknál és svédeknél minden huszonötödik kénytelen a szülőknél meghúzni magát.

Még elgondolkodtatóbb a magyar statisztika, ha a mai számokat a kilencvenes évekkel hasonlítjuk össze: akkor a fiatal felnőtteknek csak 16 százaléka élt egy háztartásban szüleivel. A szakemberek szerint az ilyen együttélésnek többféle oka lehet: a gazdasági megfontolás vagy kényszer mellett kényelmi szempontok, vagyis a nem feltétlenül egészséges személyiségfejlődés is gátja lehet az önállósodásnak.

– A leggyakoribb indok egyértelműen a családok agyagi helyzete – mondta lapunk érdeklődésére Szabó János szociológus, hozzátéve, hogy folyamatosan kitolódik a mamahotelezők felső korhatára. – A szülőknek nincs annyi megtakarítása, hogy támogassák gyermekeik lakásvásárlását, a fiatalok kezdőfizetéséből pedig lehetetlenség akár még csak a hitelhez szükséges önerőt is összerakni. És még érezteti hatását a gazdasági válság sokkja: sokkal óvatosabbak az emberek, kevesebben mernek évtizedekre eladósodni. Szintén beszédes, hogy a szüleikkel élők nagyjából hatodának helyzete teljesen reménytelen, s csak akkor jutnak majd saját otthonhoz, ha örökölnek…

A szociológus szerint a mamahotelekben élők egyre nagyobb aránya a demográfiai helyzeten is érezteti hatását, hiszen nemcsak szingli fiatalok maradnak a szüleiknél, de a párok házasság után is kénytelenek felmenőikkel egy fedél alatt élni, ami kihat a családtervezésre.

– Miután a jelenség nem új keletű – folytatta a szociológus. – A hatása már egyértelműen jelentkezik a népesedési statisztikákban, sokkal kevesebb gyereket vállal ez a korosztály.

Karczagi Attila közgazdász úgy vélte: ez a korosztály sem mondott le a saját otthonról, sőt, egyfajta tudatosság a mamahotelben lakók részéről, hogy albérleti díj helyett bizonyos ideig vállalják, hogy együtt élnek szüleikkel, hiszen így jobban tudnak spórolni:

– Az elmúlt két évben olyannyira megemelkedtek az albérleti árak, hogy sokan inkább belevágnak egy saját lakás törlesztésébe, hiszen a jelenlegi ingatlanhitel-kamatok kedvezőbbek, mint albérletet fizetni. Sőt, akik nem minimálbér környékén keresnek, a különféle állami támogatásokat is jobban ki tudják használni. Persze ehhez szükséges egyfajta pénzügyi tudatosság, ami nem feltétlenül jellemző a harminc év alattiakra: sokan közülük kiélvezik az első önálló kereset adta szabadságot, utaznak, drága tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak, s egy részüknél az autó is előrébbvaló, mint a lakás.

Kardos Zoltán nem értett egyet a közgazdásszal. A 27 éves kaposvári vállalkozó feleségével és két éves fiával szülei családi házában él, s bár szeretne különköltözni, egyelőre nem lát rá esélyt.

– A párommal ketten nettó háromszázezer forinttal számolhatunk havonta – állította. – Ha nem szórjuk a pénzt, hármunk megélhetése nagyjából 150 ezer forint, emellett ötvenezerrel beszállunk a szüleim rezsijébe is. Vagyis elvileg marad százezer forint, de minden hónapban akad valamilyen extrém kiadás, így biztosan csak úgy 50-60 ezret tudunk félretenni. Ennyiből viszont nem lehet összerakni egy hétmilliós panel önrészét.

Lakatos Milán még rosszabb helyzetből indul: közmunkásként a napi megélhetését sem tudja egész hónapban finanszírozni, vagyis ha nem lakna a szüleivel, nemhogy tető nem lenne a feje felett, de hó végén ennie sem lenne mit.

– A három testvérem is a szüleimnél lakik – mondta. – A legidősebbnek felesége és gyereke is van, de hová mennének? Kicsit ugyan szűkösen vagyunk, de legalább ki tudjuk segíteni egymást, ha valaki anyagilag bajba kerül. És így a rezsi ránk eső részét is vállalni tudjuk. Saját lakásnál a fűtésre sem lenne elég a pénzünk.

Veszélyes a késői leválás
Sajnos az ilyesfajta kényszeres együttélés kihat a személyiségfejlődésre is, mely így nem zárul le érdemben – magyarázta Solymosi Krisztina pszichológus. – Persze kialakulhat egyfajta ésszerű közös élet, aminek ráadásul van is hagyománya a magyar múltban, ám gyakoribb, hogy a folyamatos együttélés miatt nem fejlődik ki a fiatalok egészséges önállóságtudata, s egy idő után már nem is tudnak az idősebbek segítsége nélkül élni. Ezért komoly a szülő felelőssége: az sem jó, ha megfelelő anyagi hátteret garantálva nem ösztönzi a gyerekét az önállósodásra. Minél tovább vár egy fiatal a leválásra, annál nehezebb a dolga: egy idő után ugyanis úgy érezheti, lemaradt valamiről, emiatt csorbul az önbizalma, ami szorongáshoz, s egyéb lelki panaszokhoz vezethet. A fiatalok többségét amúgy zavarja, hogy egzisztenciálisan nem tudnak igazán függetlenedni, így a kisebb anyagi megterhelést jelentő kérdésekben hedonisták: ha már nincs saját lakás, akkor legyen luxustelefon, esetleg autó, divatos ruha, cipő, óra. Egyfajta kompenzációként az önálló élet hiánya ellenében.

Szerző

"Mamahotel" helyett saját lakás? - Sok fiatalnak ez csak álom

Publikálás dátuma
2017.11.08. 06:03

Egyre több fiatal számára elérhetetlen a saját lakás, de még az albérlet is – ezt jelzi, hogy drasztikusan nőtt azoknak a 20-30 éveseknek a száma, akik még mindig a szüleikkel laknak.

Egy évtized alatt tíz százalékkal nőtt azon 25-34 éves magyar fiatalok aránya, akik bár elvileg megkezdték önálló életüket, még mindig szüleikkel élnek: jelenleg a korosztály tagjainak valamivel több mint 44 százaléka lakik „mamahotelben” – derül ki az Eurostat friss felméréséből. A jelenség nem számít hungaricumnak, sőt, akad olyan ország Európában, ahol e generáció tagjainak több mint fele még nem hagyta el a szülői házat. A szlovákoknál a legrosszabb a helyzet, ahol a 25-34 évesek 56,6 százaléka nem tudott érdemben önállósodni, ugyanakkor az arány Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben az elmúlt tíz évben. Saját lakás szempontjából a legjobb helyzetben a skandináv húszasok-harmincasok érezhetik magukat, hiszen a korosztály tagjai közül Dániában csak minden ötvenötödik, a finneknél, norvégoknál és svédeknél minden huszonötödik kénytelen a szülőknél meghúzni magát.

Még elgondolkodtatóbb a magyar statisztika, ha a mai számokat a kilencvenes évekkel hasonlítjuk össze: akkor a fiatal felnőtteknek csak 16 százaléka élt egy háztartásban szüleivel. A szakemberek szerint az ilyen együttélésnek többféle oka lehet: a gazdasági megfontolás vagy kényszer mellett kényelmi szempontok, vagyis a nem feltétlenül egészséges személyiségfejlődés is gátja lehet az önállósodásnak.

– A leggyakoribb indok egyértelműen a családok agyagi helyzete – mondta lapunk érdeklődésére Szabó János szociológus, hozzátéve, hogy folyamatosan kitolódik a mamahotelezők felső korhatára. – A szülőknek nincs annyi megtakarítása, hogy támogassák gyermekeik lakásvásárlását, a fiatalok kezdőfizetéséből pedig lehetetlenség akár még csak a hitelhez szükséges önerőt is összerakni. És még érezteti hatását a gazdasági válság sokkja: sokkal óvatosabbak az emberek, kevesebben mernek évtizedekre eladósodni. Szintén beszédes, hogy a szüleikkel élők nagyjából hatodának helyzete teljesen reménytelen, s csak akkor jutnak majd saját otthonhoz, ha örökölnek…

A szociológus szerint a mamahotelekben élők egyre nagyobb aránya a demográfiai helyzeten is érezteti hatását, hiszen nemcsak szingli fiatalok maradnak a szüleiknél, de a párok házasság után is kénytelenek felmenőikkel egy fedél alatt élni, ami kihat a családtervezésre.

– Miután a jelenség nem új keletű – folytatta a szociológus. – A hatása már egyértelműen jelentkezik a népesedési statisztikákban, sokkal kevesebb gyereket vállal ez a korosztály.

Karczagi Attila közgazdász úgy vélte: ez a korosztály sem mondott le a saját otthonról, sőt, egyfajta tudatosság a mamahotelben lakók részéről, hogy albérleti díj helyett bizonyos ideig vállalják, hogy együtt élnek szüleikkel, hiszen így jobban tudnak spórolni:

– Az elmúlt két évben olyannyira megemelkedtek az albérleti árak, hogy sokan inkább belevágnak egy saját lakás törlesztésébe, hiszen a jelenlegi ingatlanhitel-kamatok kedvezőbbek, mint albérletet fizetni. Sőt, akik nem minimálbér környékén keresnek, a különféle állami támogatásokat is jobban ki tudják használni. Persze ehhez szükséges egyfajta pénzügyi tudatosság, ami nem feltétlenül jellemző a harminc év alattiakra: sokan közülük kiélvezik az első önálló kereset adta szabadságot, utaznak, drága tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak, s egy részüknél az autó is előrébbvaló, mint a lakás.

Kardos Zoltán nem értett egyet a közgazdásszal. A 27 éves kaposvári vállalkozó feleségével és két éves fiával szülei családi házában él, s bár szeretne különköltözni, egyelőre nem lát rá esélyt.

– A párommal ketten nettó háromszázezer forinttal számolhatunk havonta – állította. – Ha nem szórjuk a pénzt, hármunk megélhetése nagyjából 150 ezer forint, emellett ötvenezerrel beszállunk a szüleim rezsijébe is. Vagyis elvileg marad százezer forint, de minden hónapban akad valamilyen extrém kiadás, így biztosan csak úgy 50-60 ezret tudunk félretenni. Ennyiből viszont nem lehet összerakni egy hétmilliós panel önrészét.

Lakatos Milán még rosszabb helyzetből indul: közmunkásként a napi megélhetését sem tudja egész hónapban finanszírozni, vagyis ha nem lakna a szüleivel, nemhogy tető nem lenne a feje felett, de hó végén ennie sem lenne mit.

– A három testvérem is a szüleimnél lakik – mondta. – A legidősebbnek felesége és gyereke is van, de hová mennének? Kicsit ugyan szűkösen vagyunk, de legalább ki tudjuk segíteni egymást, ha valaki anyagilag bajba kerül. És így a rezsi ránk eső részét is vállalni tudjuk. Saját lakásnál a fűtésre sem lenne elég a pénzünk.

Veszélyes a késői leválás
Sajnos az ilyesfajta kényszeres együttélés kihat a személyiségfejlődésre is, mely így nem zárul le érdemben – magyarázta Solymosi Krisztina pszichológus. – Persze kialakulhat egyfajta ésszerű közös élet, aminek ráadásul van is hagyománya a magyar múltban, ám gyakoribb, hogy a folyamatos együttélés miatt nem fejlődik ki a fiatalok egészséges önállóságtudata, s egy idő után már nem is tudnak az idősebbek segítsége nélkül élni. Ezért komoly a szülő felelőssége: az sem jó, ha megfelelő anyagi hátteret garantálva nem ösztönzi a gyerekét az önállósodásra. Minél tovább vár egy fiatal a leválásra, annál nehezebb a dolga: egy idő után ugyanis úgy érezheti, lemaradt valamiről, emiatt csorbul az önbizalma, ami szorongáshoz, s egyéb lelki panaszokhoz vezethet. A fiatalok többségét amúgy zavarja, hogy egzisztenciálisan nem tudnak igazán függetlenedni, így a kisebb anyagi megterhelést jelentő kérdésekben hedonisták: ha már nincs saját lakás, akkor legyen luxustelefon, esetleg autó, divatos ruha, cipő, óra. Egyfajta kompenzációként az önálló élet hiánya ellenében.

Szerző