"Mamahotel" helyett saját lakás? - Sok fiatalnak ez csak álom

Publikálás dátuma
2017.11.08. 06:03

Egyre több fiatal számára elérhetetlen a saját lakás, de még az albérlet is – ezt jelzi, hogy drasztikusan nőtt azoknak a 20-30 éveseknek a száma, akik még mindig a szüleikkel laknak.

Egy évtized alatt tíz százalékkal nőtt azon 25-34 éves magyar fiatalok aránya, akik bár elvileg megkezdték önálló életüket, még mindig szüleikkel élnek: jelenleg a korosztály tagjainak valamivel több mint 44 százaléka lakik „mamahotelben” – derül ki az Eurostat friss felméréséből. A jelenség nem számít hungaricumnak, sőt, akad olyan ország Európában, ahol e generáció tagjainak több mint fele még nem hagyta el a szülői házat. A szlovákoknál a legrosszabb a helyzet, ahol a 25-34 évesek 56,6 százaléka nem tudott érdemben önállósodni, ugyanakkor az arány Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben az elmúlt tíz évben. Saját lakás szempontjából a legjobb helyzetben a skandináv húszasok-harmincasok érezhetik magukat, hiszen a korosztály tagjai közül Dániában csak minden ötvenötödik, a finneknél, norvégoknál és svédeknél minden huszonötödik kénytelen a szülőknél meghúzni magát.

Még elgondolkodtatóbb a magyar statisztika, ha a mai számokat a kilencvenes évekkel hasonlítjuk össze: akkor a fiatal felnőtteknek csak 16 százaléka élt egy háztartásban szüleivel. A szakemberek szerint az ilyen együttélésnek többféle oka lehet: a gazdasági megfontolás vagy kényszer mellett kényelmi szempontok, vagyis a nem feltétlenül egészséges személyiségfejlődés is gátja lehet az önállósodásnak.

– A leggyakoribb indok egyértelműen a családok agyagi helyzete – mondta lapunk érdeklődésére Szabó János szociológus, hozzátéve, hogy folyamatosan kitolódik a mamahotelezők felső korhatára. – A szülőknek nincs annyi megtakarítása, hogy támogassák gyermekeik lakásvásárlását, a fiatalok kezdőfizetéséből pedig lehetetlenség akár még csak a hitelhez szükséges önerőt is összerakni. És még érezteti hatását a gazdasági válság sokkja: sokkal óvatosabbak az emberek, kevesebben mernek évtizedekre eladósodni. Szintén beszédes, hogy a szüleikkel élők nagyjából hatodának helyzete teljesen reménytelen, s csak akkor jutnak majd saját otthonhoz, ha örökölnek…

A szociológus szerint a mamahotelekben élők egyre nagyobb aránya a demográfiai helyzeten is érezteti hatását, hiszen nemcsak szingli fiatalok maradnak a szüleiknél, de a párok házasság után is kénytelenek felmenőikkel egy fedél alatt élni, ami kihat a családtervezésre.

– Miután a jelenség nem új keletű – folytatta a szociológus. – A hatása már egyértelműen jelentkezik a népesedési statisztikákban, sokkal kevesebb gyereket vállal ez a korosztály.

Karczagi Attila közgazdász úgy vélte: ez a korosztály sem mondott le a saját otthonról, sőt, egyfajta tudatosság a mamahotelben lakók részéről, hogy albérleti díj helyett bizonyos ideig vállalják, hogy együtt élnek szüleikkel, hiszen így jobban tudnak spórolni:

– Az elmúlt két évben olyannyira megemelkedtek az albérleti árak, hogy sokan inkább belevágnak egy saját lakás törlesztésébe, hiszen a jelenlegi ingatlanhitel-kamatok kedvezőbbek, mint albérletet fizetni. Sőt, akik nem minimálbér környékén keresnek, a különféle állami támogatásokat is jobban ki tudják használni. Persze ehhez szükséges egyfajta pénzügyi tudatosság, ami nem feltétlenül jellemző a harminc év alattiakra: sokan közülük kiélvezik az első önálló kereset adta szabadságot, utaznak, drága tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak, s egy részüknél az autó is előrébbvaló, mint a lakás.

Kardos Zoltán nem értett egyet a közgazdásszal. A 27 éves kaposvári vállalkozó feleségével és két éves fiával szülei családi házában él, s bár szeretne különköltözni, egyelőre nem lát rá esélyt.

– A párommal ketten nettó háromszázezer forinttal számolhatunk havonta – állította. – Ha nem szórjuk a pénzt, hármunk megélhetése nagyjából 150 ezer forint, emellett ötvenezerrel beszállunk a szüleim rezsijébe is. Vagyis elvileg marad százezer forint, de minden hónapban akad valamilyen extrém kiadás, így biztosan csak úgy 50-60 ezret tudunk félretenni. Ennyiből viszont nem lehet összerakni egy hétmilliós panel önrészét.

Lakatos Milán még rosszabb helyzetből indul: közmunkásként a napi megélhetését sem tudja egész hónapban finanszírozni, vagyis ha nem lakna a szüleivel, nemhogy tető nem lenne a feje felett, de hó végén ennie sem lenne mit.

– A három testvérem is a szüleimnél lakik – mondta. – A legidősebbnek felesége és gyereke is van, de hová mennének? Kicsit ugyan szűkösen vagyunk, de legalább ki tudjuk segíteni egymást, ha valaki anyagilag bajba kerül. És így a rezsi ránk eső részét is vállalni tudjuk. Saját lakásnál a fűtésre sem lenne elég a pénzünk.

Veszélyes a késői leválás
Sajnos az ilyesfajta kényszeres együttélés kihat a személyiségfejlődésre is, mely így nem zárul le érdemben – magyarázta Solymosi Krisztina pszichológus. – Persze kialakulhat egyfajta ésszerű közös élet, aminek ráadásul van is hagyománya a magyar múltban, ám gyakoribb, hogy a folyamatos együttélés miatt nem fejlődik ki a fiatalok egészséges önállóságtudata, s egy idő után már nem is tudnak az idősebbek segítsége nélkül élni. Ezért komoly a szülő felelőssége: az sem jó, ha megfelelő anyagi hátteret garantálva nem ösztönzi a gyerekét az önállósodásra. Minél tovább vár egy fiatal a leválásra, annál nehezebb a dolga: egy idő után ugyanis úgy érezheti, lemaradt valamiről, emiatt csorbul az önbizalma, ami szorongáshoz, s egyéb lelki panaszokhoz vezethet. A fiatalok többségét amúgy zavarja, hogy egzisztenciálisan nem tudnak igazán függetlenedni, így a kisebb anyagi megterhelést jelentő kérdésekben hedonisták: ha már nincs saját lakás, akkor legyen luxustelefon, esetleg autó, divatos ruha, cipő, óra. Egyfajta kompenzációként az önálló élet hiánya ellenében.

Szerző

Pusztába száműzik a fogyatékosokat

Publikálás dátuma
2017.11.08. 06:00
A fóti Gyermekváros lakói Hatvan szélére, egy gyártelep területére tervezett lakóotthonba költözhetnek. FOTÓ: MTI/BRUZÁK NOÉMI
Integráció ahogy a kormány képzeli: a nagy "tömegintézményekből" vidéki falvak határába tervezett otthonokba száműzhetik a fogyatékkal élőket.

Elkezdődött a fogyatékkal élők több száz fős "tömegintézményeinek" kiváltása, ám az uniós pénzből fedezett, úgynevezett kitagolási program szakmai hibáktól hemzseg, olykor még az eredeti célkitűzéssel, a társadalmi integráció alapelvével is ellentétes.

A Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület hétfő esti szakmai beszélgetésén elhangzott például az: noha az Európai Unió több tízmilliárd forintot ad a programra, a kormány csak azokon a településeken hajlandó kisebb, 10-12 fős lakásotthonokat építeni a fogyatékkal élőknek, ahol ingyen kapnak telket a helyi önkormányzatoktól. A kistelepülések azonban jobbára a kevésbé értékes, a központtól távolabbi telkeiket ajánlják fel, így sok esetben a falvak, kisvárosok határába költöztetik a fogyatékkal élőket. A szakmai beszélgetés egyik résztvevője hallott olyanról, hogy egy alig ötszáz fős településen terveznek kialakítani lakóotthont, ahonnan a legközelebbi városig legalább egy órát kell buszozni. Csak emlékeztetőül: a fóti Gyermekváros különleges ellátást igénylő, mozgássérült gondozottjai számára Hatvan szélén, egy gyártelep területén terveznek lakóotthont építeni.

– Nem tudom elképzelni, miféle integráció valósulhat meg, ha a város szélére vagy a pusztába száműzik a fogyatékkal élőket – fogalmazott a beszélgetés egyik résztvevője.

Mindez a szakértők szerint azért is érthetetlen, mert az EU-nak köszönhetően soha nem állt rendelkezésre annyi pénz az ágazati fejlesztésére mint most. Az "Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése - intézményi férőhelykiváltás" című konstrukció keretösszege például 21,8 milliárd forint. Ugyancsak a férőhely-kiváltásra használható egy 2023-ig szóló, 55,4 milliárdos keret. Ide tartozik a még működő nagyobb gyermekotthonok kitagolása is, ami 5,8 milliárdba kerülne.

Az kétségtelen, hogy a fogyatékkal élők, ha nem nagyintézményi keretek között laknak, sokkal teljesebb életet élhetnek, ám mint arra a Szociális Szakmai Szövetség elnöke, Krémer Balázs rámutatott, a kitagolás önmagában nem csodaszer. Szerinte azt, hogy a gondozottak több figyelmet és nagyobb önállóságot kaphassanak, elsősorban nem a több "kisintézmény", hanem a több szakember tenné lehetővé. A kormány stratégiájában azonban nem látszik, hogy jelentősen bővíteni terveznék az ellátó személyzet körét.

– A programról alig van szakmai párbeszéd, nem volt széleskörű egyeztetés. Nem derül ki, hogy a beruházások végeztével, hogyan, miből működtetik tovább az otthonokat, miből fizetik a szakembereket. Nincsenek valódi költségkimutatások, a működési költségeknek még csak a becslése sem jelenik meg a koncepcióban – mondta Krémer. A szakértő felidézte a borzalmas gondozási körülmények miatt elhíresült gödi Topház Speciális Otthon ügyét, és figyelmeztetett: amíg nincs megfelelő számú szakember, hiba azt gondolni, hogy egy kisebb intézményben nem történhet hasonló.

A Hilscher Egyesület rendezvényén részt vett a hazai fogyatékosügy egy másik elismert szakértője, a kaposvári Napsugár Központ vezetője, Hegedüs Lajos is. Ő arról beszélt, hogy a nemzetközi trendekkel ellentétben a fogyatékkal élők gondozásának magyarországi gyakorlatban alig jelenik meg az emberi jogi szempont, de nemcsak a gondozásban, az egész társadalomban szemléletváltásra lenne szükség a fogyatékosok irányában.

Szerző

Pusztába száműzik a fogyatékosokat

Publikálás dátuma
2017.11.08. 06:00
A fóti Gyermekváros lakói Hatvan szélére, egy gyártelep területére tervezett lakóotthonba költözhetnek. FOTÓ: MTI/BRUZÁK NOÉMI
Integráció ahogy a kormány képzeli: a nagy "tömegintézményekből" vidéki falvak határába tervezett otthonokba száműzhetik a fogyatékkal élőket.

Elkezdődött a fogyatékkal élők több száz fős "tömegintézményeinek" kiváltása, ám az uniós pénzből fedezett, úgynevezett kitagolási program szakmai hibáktól hemzseg, olykor még az eredeti célkitűzéssel, a társadalmi integráció alapelvével is ellentétes.

A Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület hétfő esti szakmai beszélgetésén elhangzott például az: noha az Európai Unió több tízmilliárd forintot ad a programra, a kormány csak azokon a településeken hajlandó kisebb, 10-12 fős lakásotthonokat építeni a fogyatékkal élőknek, ahol ingyen kapnak telket a helyi önkormányzatoktól. A kistelepülések azonban jobbára a kevésbé értékes, a központtól távolabbi telkeiket ajánlják fel, így sok esetben a falvak, kisvárosok határába költöztetik a fogyatékkal élőket. A szakmai beszélgetés egyik résztvevője hallott olyanról, hogy egy alig ötszáz fős településen terveznek kialakítani lakóotthont, ahonnan a legközelebbi városig legalább egy órát kell buszozni. Csak emlékeztetőül: a fóti Gyermekváros különleges ellátást igénylő, mozgássérült gondozottjai számára Hatvan szélén, egy gyártelep területén terveznek lakóotthont építeni.

– Nem tudom elképzelni, miféle integráció valósulhat meg, ha a város szélére vagy a pusztába száműzik a fogyatékkal élőket – fogalmazott a beszélgetés egyik résztvevője.

Mindez a szakértők szerint azért is érthetetlen, mert az EU-nak köszönhetően soha nem állt rendelkezésre annyi pénz az ágazati fejlesztésére mint most. Az "Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése - intézményi férőhelykiváltás" című konstrukció keretösszege például 21,8 milliárd forint. Ugyancsak a férőhely-kiváltásra használható egy 2023-ig szóló, 55,4 milliárdos keret. Ide tartozik a még működő nagyobb gyermekotthonok kitagolása is, ami 5,8 milliárdba kerülne.

Az kétségtelen, hogy a fogyatékkal élők, ha nem nagyintézményi keretek között laknak, sokkal teljesebb életet élhetnek, ám mint arra a Szociális Szakmai Szövetség elnöke, Krémer Balázs rámutatott, a kitagolás önmagában nem csodaszer. Szerinte azt, hogy a gondozottak több figyelmet és nagyobb önállóságot kaphassanak, elsősorban nem a több "kisintézmény", hanem a több szakember tenné lehetővé. A kormány stratégiájában azonban nem látszik, hogy jelentősen bővíteni terveznék az ellátó személyzet körét.

– A programról alig van szakmai párbeszéd, nem volt széleskörű egyeztetés. Nem derül ki, hogy a beruházások végeztével, hogyan, miből működtetik tovább az otthonokat, miből fizetik a szakembereket. Nincsenek valódi költségkimutatások, a működési költségeknek még csak a becslése sem jelenik meg a koncepcióban – mondta Krémer. A szakértő felidézte a borzalmas gondozási körülmények miatt elhíresült gödi Topház Speciális Otthon ügyét, és figyelmeztetett: amíg nincs megfelelő számú szakember, hiba azt gondolni, hogy egy kisebb intézményben nem történhet hasonló.

A Hilscher Egyesület rendezvényén részt vett a hazai fogyatékosügy egy másik elismert szakértője, a kaposvári Napsugár Központ vezetője, Hegedüs Lajos is. Ő arról beszélt, hogy a nemzetközi trendekkel ellentétben a fogyatékkal élők gondozásának magyarországi gyakorlatban alig jelenik meg az emberi jogi szempont, de nemcsak a gondozásban, az egész társadalomban szemléletváltásra lenne szükség a fogyatékosok irányában.

Szerző