Előfizetés

Merre tovább, magyar labdarúgó-válogatott?

Hatos Szabolcs
Publikálás dátuma
2017.10.13. 07:51
Fotó: Molnár Ádám
Bernd Storck szövetségi kapitány csapata a realitásoknak megfelelően harmadikként zárta a labdarúgó vb-selejtezőket, ám az elhullajtott pontok a német állásába kerülhetnek.

A helyére került a nemzeti tizenegy.

A tagadhatatlanul magasabb szintet képviselő Portugália és Svájc mögött elért helyezés összességében megfelel az előzetes várakozásoknak, legalábbis lépten-nyomon ezt hangoztatja mindenki, aki a napokban a gárda teljesítményének értékelésére vállalkozik. Az ellenfelek ismeretében a vb-kvalifikáció még a sikertörténetként kezelt Európa-bajnokság után sem lehetett – nem is volt – elvárás a Storck-csapattal szemben, a mutatott produktum és főleg a jövőkép viszont mégis aggodalomra ad okot. Valószínűleg ennek tulajdonítható azoknak a drukkereknek a tüntetése a Feröer elleni, keddi találkozón, akik mindvégig kitartottak a csapat mellett, s az esélytelen oroszországi részvétel ellenére is minden budapesti mérkőzésen megtöltötték a Groupama Arénát.

„Sajnálom, hogy így ért véget a sorozat – kezdte a kvalifikációs szakaszt lezáró selejtező után lapunknak nyilatkozó játékos, Stieber Zoltán. – Nem az én tisztem eldönteni, hogy jogos volt-e a füttykoncert a szurkolók részéről, vagy sem, azt viszont elismerem, hogy voltak olyan mérkőzések, amelyeket ha szerettünk volna közelebb kerülni a nemzetközi elithez, akkor be kellett volna húznunk. Gondolok itt az andorrai vagy a feröeri idegenbeli meccsre, ahol elvesztegettük a pontokat. Összességében reális a harmadik hely, Svájccal és Portugáliával jelenleg nem lehet egy lapon említeni minket. Az kell, hogy legyen a cél, hogy a hasonló riválisokkal is fel tudjuk venni a versenyt. Mindenkinek ez az érdeke, mi is ezért fogunk dolgozni – mondta a Népszavának az Egyesült Államokban légióskodó Stieber.

Hogy a következő sorozatoknak, a Nemzetek Ligája jövő szeptemberben elkezdődő csoportküzdelmeinek és a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőinek Storck irányításával, esetleg mással vághat-e neki a csapat, keddig mindenképpen nyitott kérdés marad, az viszont bizonyos: a téma aligha merülne fel ilyen hangsúlyosan – az andorrai égés után visszatérően –, ha a csapat nem kapott volna kijózanító pofont a nyitányon Feröer ellen és Andorrában (0-0 és 1-0 – a szerk.). Utóbbi betli talán világszinten is az egész selejtezősorozat egyik legmegdöbbentőbb eredménye, amelyre akkor is nehéz mentséget találni, ha tudható: sérülések és olyan elhibázott döntések, mint Nikolics Nemanja vagy Futács Márkó jegelése miatt Storck nem a legjobb formában lévőkből összeállított tizenegyet küldte pályára.

Az említett két selejtezőn napjaink egyik komoly "nyűgje" is előjött. Az Eb-szereplés után mindenkit sokkoló tórshavni remi után játékosai nemzetközi rutintalanságát emelte ki a kapitány, Andorrában, de már a kiutazást megelőző, Oroszország elleni budapesti felkészülési találkozón vagy akár a tavaly novemberi, svédek elleni barátságos mérkőzésen viszont az is világosan megmutatkozott: hiába kapják meg a bizalmat az NB I-ben vagy másutt edződő felfedezettek, címeres mezben - nemzetközi tapasztalat híján - nem tudnak felnőni a feladathoz. Jó példa a magyar gólkirály, Eppel Márton esete, aki a Budapest Honvéd egyik erőssége, a válogatott színeiben viszont gólképtelen, legutóbb 45 perc után lecserélték.

A végeredményre bár rásüthető, hogy a papírforma szerint alakult, mégsem intézhető el egyetlen legyintéssel. Storck 10 selejtezőn és két barátságos mérkőzésen közel 40 futballistát próbált ki az elmúlt másfél évben, mégis csupán egészen haloványan (ha...) körvonalazódik az az együttes, amellyel neki lehetne kezdeni a következő feladatoknak.

Jelenleg persze az a legnagyobb kérdés: Storckkal vagy nélküle folytatja a magyar válogatott?

Az elnök is csalódott
Egyes eredményeivel a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Csányi Sándor szerint is alulmúlta a várakozásokat a Bernd Storck által felkészített együttes. A német szakmai beszámolóját jövő kedden hallgatják meg, akkor dönthetnek a pozíciójáról is.

Brexit - Egyhelyben topogás

Egyelőre több a vita, mint az egyetértés a brit kilépés utáni teendőkről az Európai Unió és London tárgyalói között.

Gyakorlatilag egyhelyben topognak a tárgyalások a Brexitről az Európai Unió és az Egyesült Királyság között — derült ki a megbeszélés-sorozat csütörtökön lezárult ötödik fordulóján. Michel Barnier uniós főtárgyaló brüsszeli sajtótájékoztatóján bejelentette: azt fogja javasolni a jövő hét végén összeülő állam- és kormányfői csúcsnak, hogy ne adjon zöld utat az egyeztetések következő szakaszának a megkezdéséhez. A francia politikus ugyanakkor nem zárta ki, hogy a két tárgyalóküldöttség decemberig kellő haladást érhet el a britek kiválásáról szóló megállapodás három legfontosabb témakörében.

A megbeszélések kimenetele miatt egyre jobban aggódó polgárok és az üzleti szféra megnyugtatására az Egyesült Királyság mielőbbi tárgyalásokat sürget a jövőbeni kapcsolatokról. David Davis brit kilépésügyi miniszter elismerte, hogy még vannak nézetkülönbségek, de megerősítette: London bízik benne, az október 19-20-iki EU csúcs felhatalmazást ad Michel Barnier-nak a Brexit utáni átmeneti időszakról szóló megbeszélések megkezdésére.

Jelenleg a pénzügyi elszámolás látszik a továbblépés legfőbb akadályának, de az uniós polgárok jogairól és az északír, illetve írországi helyzetről sem sikerült még közös nevezőre jutni. Barnier “nagyon zavarónak” nevezte, hogy a brit távozás költségeiről pusztán technikai jellegű tárgyalásokat folytattak, mert London továbbra sem hajlandó tisztázni, hogy milyen pénzügyi kötelezettségvállalásokat kíván tenni. A britek azt mondják, hogy erre csak akkor lesznek hajlandók, ha már tudják, hogyan fog alakulni a viszony a La Manche csatorna két partja között az EU-ból történő távozásuk után. Nem sokat közeledtek az álláspontok a szigetországban élő uniós polgárok, illetve a kontinensen letelepedett britek jogainak garantálásáról sem, bár ezen a téren sokkal jobbak a megállapodás esélyei, mint a többi tárgyalási fejezetben.

Szabály szerint
A Lisszaboni Szerződés 50. cikke szerint az uniós tagság a kilépési szerződés hatályba lépésével, annak hiányában pedig a távozási szándék bejelentése után két évvel szűnik meg. Ebben az esetben ez a dátum 2019. március 29-e, de a kiválási tárgyalások a tagállamok konszenzusos döntésével meghosszabbíthatók. Az Európai Bizottság legkésőbb a jövő év novemberére szerette volna lezárni a tárgyalásokat, hogy 2019 márciusáig legyen elég idő az egyezmény tagországi és európai parlamenti ratifikálására.

Brexit - Egyhelyben topogás

Egyelőre több a vita, mint az egyetértés a brit kilépés utáni teendőkről az Európai Unió és London tárgyalói között.

Gyakorlatilag egyhelyben topognak a tárgyalások a Brexitről az Európai Unió és az Egyesült Királyság között — derült ki a megbeszélés-sorozat csütörtökön lezárult ötödik fordulóján. Michel Barnier uniós főtárgyaló brüsszeli sajtótájékoztatóján bejelentette: azt fogja javasolni a jövő hét végén összeülő állam- és kormányfői csúcsnak, hogy ne adjon zöld utat az egyeztetések következő szakaszának a megkezdéséhez. A francia politikus ugyanakkor nem zárta ki, hogy a két tárgyalóküldöttség decemberig kellő haladást érhet el a britek kiválásáról szóló megállapodás három legfontosabb témakörében.

A megbeszélések kimenetele miatt egyre jobban aggódó polgárok és az üzleti szféra megnyugtatására az Egyesült Királyság mielőbbi tárgyalásokat sürget a jövőbeni kapcsolatokról. David Davis brit kilépésügyi miniszter elismerte, hogy még vannak nézetkülönbségek, de megerősítette: London bízik benne, az október 19-20-iki EU csúcs felhatalmazást ad Michel Barnier-nak a Brexit utáni átmeneti időszakról szóló megbeszélések megkezdésére.

Jelenleg a pénzügyi elszámolás látszik a továbblépés legfőbb akadályának, de az uniós polgárok jogairól és az északír, illetve írországi helyzetről sem sikerült még közös nevezőre jutni. Barnier “nagyon zavarónak” nevezte, hogy a brit távozás költségeiről pusztán technikai jellegű tárgyalásokat folytattak, mert London továbbra sem hajlandó tisztázni, hogy milyen pénzügyi kötelezettségvállalásokat kíván tenni. A britek azt mondják, hogy erre csak akkor lesznek hajlandók, ha már tudják, hogyan fog alakulni a viszony a La Manche csatorna két partja között az EU-ból történő távozásuk után. Nem sokat közeledtek az álláspontok a szigetországban élő uniós polgárok, illetve a kontinensen letelepedett britek jogainak garantálásáról sem, bár ezen a téren sokkal jobbak a megállapodás esélyei, mint a többi tárgyalási fejezetben.

Szabály szerint
A Lisszaboni Szerződés 50. cikke szerint az uniós tagság a kilépési szerződés hatályba lépésével, annak hiányában pedig a távozási szándék bejelentése után két évvel szűnik meg. Ebben az esetben ez a dátum 2019. március 29-e, de a kiválási tárgyalások a tagállamok konszenzusos döntésével meghosszabbíthatók. Az Európai Bizottság legkésőbb a jövő év novemberére szerette volna lezárni a tárgyalásokat, hogy 2019 márciusáig legyen elég idő az egyezmény tagországi és európai parlamenti ratifikálására.