Előfizetés

Elítélték Versend polgármesterét

Költségvetési csalás miatt nem jogerősen pénzbüntetésre ítélték K. Istvánt (független), Versend polgármesterét szerdán.

A Pécsi Törvényszék közleménye szerint a Pécsi Járásbíróság ítéletével K. I. elsőrendű vádlottat üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntette, folytatólagosan és üzletszerűen nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette, számvitel rendjének megsértése bűntette és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt hatszázezer forint pénzbüntetésre ítélte.

Élettársát, K.-M. I. másodrendű vádlottat bűnsegédként folytatólagosan, üzletszerűen, kisebb értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt, valamint folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt százezer forint pénzbüntetésre ítélte a bíróság, és 1,2 millió forint vagyonelkobzást is elrendelt az elsőrendű vádlottal szemben.

Kárász István 2006-tól Versend község polgármesteri tisztségét töltötte be, míg élettársa 2003-tól 2013-ig az önkormányzatnál közalkalmazottként foglalkoztatták, feladatai közé tartozott a többi között a pénztár kezelése.

Az elsőrendű vádlott 2012-ben a közmunkaprogram keretében, valótlanul foglalkoztatott két ember részére hívott le a Baranya Megyei Munkaügyi Központtól - hamis okiratokat benyújtva -, összesen csaknem ötszázezer forint munkabért úgy, hogy azt egy olyan számlára utaltatta, amelyhez kizárólag ő férhetett hozzá. Így jogtalanul eltulajdonította Versend vagyonát - írták.

Emellett a polgármester 2012-ben fizetési előleget adott több embernek papíron úgy, hogy azt az érintettek nem is igényelték. Fizetési előleget nem kaptak, annak átvételét nem ők írták alá. Emellett ténylegesen is adott fizetési előleget több embernek, amelyet az érintettek visszafizettek neki, ő azonban nem fizette be az önkormányzat pénztárába. Összesen csaknem hétszázezer forint értékre követte el a bűncselekményt, ehhez K.-M. I. mintegy négyszázezer forint erejéig nyújtott segítséget.

Az ítélet nem jogerős, mert bár az ügyész tudomásul vette, a két vádlott és védőjük elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett - olvasható a közleményben.

Lex CEU - A kormány térfelén a labda

Publikálás dátuma
2017.10.11. 21:30
Fotó: Molnár Ádám

Szerdán járt le az első határidő, amit a felsőoktatási törvény lex CEU-ként elhíresült módosítása szabott a Magyarországon működő külföldi egyetemek számára, a törvény szerint legkésőbb ekkora kell megkötni az intézmények itteni működéséhez szükséges nemzetközi megállapodásokat. Mint ismert, a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) esetében ez még nem történt meg; igaz, az atv.hu korábban kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, a CEU ügyében az Orbán-kormány számára nem október 11-e lesz a határnap.

A CEU szerdán közölte: megszakítás nélkül folytatják tevékenységüket. A következő határidő 2018. január 1-jén jár le, és ez megköveteli, hogy Magyarország és New York állam között nemzetközi megállapodás legyen érvényben. "A január elsejei határidőt érintő tárgyalások New York állam és a magyar kormány között egy olyan keretmegállapodást eredményeztek, amely lehetővé teszi, hogy a CEU Budapesten maradhasson, és továbbra is amerikai és magyar akkreditációjú diplomákat adhasson ki" - írta az intézmény. Jelenleg arra várnak, hogy a magyar kormány aláírja a megállapodás-tervezetet New York állammal, és elküldje azt az Országgyűlésnek ratifikálásra. "Szorgalmazzuk, hogy a magyar kormány ezt haladéktalanul tegye meg" - állt a CEU közleményében.

Újra kell tervezni a paksi bővítést

Publikálás dátuma
2017.10.11. 20:00
Fotó: Molnár Ádám
Jelentős drágulással jár az atomberuházás minap elkottyantott késlekedése, így viszont Magyarország nem tudja tartani az uniónak tett vállalásait.

Egyre biztosabb, hogy rákényszerül a kormány a paksi bővítés teljes újratervezésére. Ennek óvatos beharangozását Süli János Paks-ügyi miniszter már megkezdte – annak bejelentésével, hogy az építkezés késni fog –, arról viszont nem beszélt, hogy milyen sürgető kényszerek teszik szükségessé az egész projekt újragondolását.

F

Süli a napokban egy konferencián úgy fogalmazott: „módosítani kell az erőmű elkészültének a végső idejét”, így a blokkok közül „az elsőt 2026-ban, a másikat 2027-ben szeretnék átadni”, ami pontosan egy éves csúszás az eredeti ütemtervhez képest. Már ez az egyetlen módosítás is a feje tetejére állítaná a költségkalkulációt, hiszen eddig úgy tervezték, hogy az első új blokk 2025 tavaszán, a második pedig egy évre rá kezdi meg a kereskedelmi üzemet, így a 2026 márciusától fizetendő hitelrészleteket már a piaci bevételeiből tudná fizetni az erőmű, amire már nincs esély. Ugyanakkor a Népszava információi szerint ennél sokkal radikálisabb változásokra kell felkészülni.

Árulkodó a csúszás indoklása: Süli szerint „a korábbi brüsszeli vizsgálatok miatt jelenleg 16+6 hónapos csúszásban vannak”. Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti (EP-) képviselője (az egyik említett eljárás kezdeményezője) arra hívta föl lapunk figyelmét, hogy egyrészt amikor a kormány a paksi beruházási tender elhagyása és az állami támogatással történő finanszírozás ügyében előzetes notifikáció nélkül eltért az EU-szabályoktól, számítania kellett az alapos vizsgálódásra, érthetetlen tehát, hogy ennek időigénye miért nem jelenik meg a tervekben. Másrészt viszont az előzetes ütemtervhez képest a magyar hatósági engedélyezés is jelentős (a létesítési engedély esetében jelenleg már 2 éves) késében van, és az utóbbinak semmi köze az EU-hoz.

Jávor úgy látja, hogy a beruházás már a legelején komoly projektmenedzsment-hibákat mutat, hiszen a megrendelő és a beruházó annak az engedélyezési procedúrának a valós időszükségletét sem tudta reálisan megbecsülni, amelyre egyébként a magyar hatóságokat felügyelő kormánynak közvetlen ráhatása van. Az EP-képviselő úgy érvelt: általános nemzetközi tapasztalat, hogy az előkészítő időszakban összeszedett csúszás az építkezés folyamán tovább nő (a kortárs atomerőmű-építések között nincs olyan, ami a tervezett idő- és költségkereten belül befejeződött volna, a tipikus késés 3-5 év, a tényleges költségek pedig jellemzően a tervekben szereplő szint két-háromszorosára rúgnak). Jávor szerint a kivitelező Roszatomnak nem csak nálunk gyűlt meg a baja a nemzeti és az uniós engedélyezéssel, Finnországban is ugyanez történik, ahol épp most jelentették be a hatósági eljárás egy éves prolongálását.

Jávor a Népszavának azt is mondta: az igazi baj, hogy a késés jelentős költségnövekedést jelent, ami részben abból adódik, hogy a lekötött tőke egy évvel hosszabb ideig „nem termel” – de az építkezésen dolgozókat is hosszabban kell fizetni –, a törlesztés megkezdésének viszont fix időpontja van. Mindez azért jelent nehezen megoldható problémát, mert a magyar kormánynak pénzügyi értelemben nincs mozgástere. Az orosz fél a Putyin-látogatásnál jelezte, hogy nem engedi megváltoztatni a magyar szempontból előnytelen hitelszerződést. Az uniós engedélyezési eljárást lezáró, most nyilvánosságra hozott bizottsági döntés (aminek publikálásával gondosan megvárták az ausztriai választásokat, hogy a jelenlegi osztrák kormány már ne tudja az Európai Bíróságnál megtámadni) pedig azt tartalmazza: Magyarország nem költhet többet a beruházásra a tervezettnél.

A kormány a tavaly Brüsszelnek beadott papírokban rögzítette, hogy nem lesz késés, illetve ahhoz kapcsolódó költségtúllépés – amit már meghaladott a valóság –, és hogy a csatlakozó beruházások (például a szükséges hálózatépítés) költségei is benne vannak a 12,5 milliárd eurós árban, ami tényszerűen nem igaz. Ha viszont a vállaltaktól eltérünk, új uniós engedélyre lesz szükség, hiszen „újraszámolódik” a megtérülés, illetve az állami támogatás mértéke is.

Tervezett veszteség
A paksi bővítés szerdán a parlament nemzetbiztonsági bizottságában is téma volt, ahol Aszódi Attila az LMP-s Szél Bernadett kérdésére megerősítette: a bővítési beruházás éves szinten 7,35 százalékos hozamot fog hozni. Aszódi azonban csúsztatott: az általa említett adat a projekt úgynevezett belső, tőkeköltségek nélküli megtérülése.
A várható tőkeköltség ugyanakkor ennél magasabb, évi 8,79 százalék, vagyis a projekt évente 1,44 százalékos veszteséget termel majd – éppen ezért volt szükség arra, hogy az Európai Bizottság engedélyezze az állami támogatást, vagyis a veszteség költségvetésből történő kiegyenlítését.