A közétkeztetési szakácsverseny Budaörsön

Publikálás dátuma
2017.10.08. 16:49
MTI Fotó: Balogh Zoltán
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) és a Közétkeztetők, és Élelmezésvezetők Országos Szövetsége (KÖZSZÖV) hirdette meg a versenyt  közétkeztetésben dolgozó szakácsok számára idén februárban.

A versenyt "tavaszváró ételek a hagyomány és a megújulás jegyében" készítendő ételekkel hirdették meg. A feladat tehát az volt, hogy a modern gasztronómia jegyében készüljenek tradicionális ízeket képviselő ételek. A verseny meghirdetői szerint cél a hagyományos ízek, évszakhoz kötődő szokások megőrzése mellett, az ételek modernizálása, a mai kor követelményeihez igazítása, az étkezési kultúra fejlesztése, az évszakokhoz és szokásokhoz kötődő ételek megismertetése.

A budaörsi METRO Vevőakadémián szombaton zajlott a közétkeztetési szakácsverseny regionális döntője.

Szerző

A Népszabadság sunyi kivégzésére emlékeztettek a Pozsonyi úton - Videó

Publikálás dátuma
2017.10.08. 16:08
A Népszabadság utolsó számát tartják fel egy tüntetésen. FOTÓ: Népszava
Azért "emlékeztetés", mert abban, ami ma történt a főváros XIII. kerületében, ez a lényeg. Emlékezni ugyanis minden érintett fog amíg csak él, nem is tudna máshogy tenni, annyira traumatikus és döbbenetes volt az egész, még akkor is, ha sokan már azidődájt is sejtették: ez a hatalom a maga érdekében mindenre képes. 

A KETTŐS MÉRCE VIDEÓJA

Az emlékezéssel egybekötött emlékeztetésen első alkalommal adták át a Népszabadság-dijat, amelyet az a személy, közösség vagy szervezet kap, amely az egykori lap kollektívája szerint a legtöbbet tette az adott évben a szólás- és sajtószabadságért. Az elismerést a Szabad Pécs nevű portál kapta.

A Népszabadság többségében azóta is összetartó közösségként létező csapata döntött arról is, hogy idén is szerkesztenek egy népszabadságos Fedél Nélkült. Nem utolsó sorban annak ismételt köszönéseképp, hogy a Népszabadság megölése után a hajléktalanok lapja adott felületete az újságírók üzenetértékű írásainak. 

Szerző

„Erélyes rendszabályok" - a sajtószabadság ellen

Publikálás dátuma
2017.10.08. 13:12

Magyarországon, a gyakorlati élet, a történelmi események eléggé beiskoláztak bennünket arra, hogy tudjunk disztingválni igazi és látszat sajtószabadság között

Államférfiak, felelős és felelőtlen állambölcsek ajakáról sokszor hallottuk az igét, amely a sajtószabadság egyetlen korlátját állítja föl: — hazudni nem szabad. Szép, valóban bölcs és igazán egybefoglaló tömör meghatározása ez a leírt gondolat szabadságának és sérthetetlenségének, mert ha volna kormányzat és bírói gyakorlat, amely a sajtószabadságot akarná, merné így kezelni, akkor — ez a fölfogásunk — hamarosan kialakulna egy tisztább közélet, egészségesebb közvélemény és egy olyan újságírói gyakorlat, amely ellen fölösleges volna hadakozni a hatalom kezelőinek.

 A sajtószabadságnak azonban — sajnos — nem ez az egyetlen korlátja van, hanem ezernyi-ezer, aszerint, hogy melyik osztálynak, melyik pártnak, melyik társadalmi és politikai irányzatnak van kezében a hatalom gyeplője, mert mindegyiknek az a törekvése, hogy a sajtó, ez a hetedik nagyhatalom, az ő érdekeit szolgálja és amelyik nem ezt teszi, annak kevesebb legyen a szabadsága, több a korlátozottsága, erőtlenebb a szava, mint azé a sajtóé, amely a hatalomkezelők szolgálatában áll.

Nálunk, Magyarországon, a gyakorlati élet, a történelmi események eléggé beiskoláztak bennünket arra, hogy tudjunk disztingválni igazi és látszat sajtószabadság között, hogy tudjuk értékelni a valódi szabadságot és a kényszerhelyzetet és hogy el tudjuk bírálni, mit jelent az, hogy a sajtónak parancsszóra kell közvéleményt csinálnia, elvtelenül, meggyőződés nélkül tölteni meg a hasábokat — az olvasóközönség elbódítására.

A diktatúra fanatikusai adták erre a legnagyobb leckét, de az eszme, gondolat és előtanulmány nem volt a sajátjuk, ők is tanultak a hatalom mindenkori kezelőitől, sőt csak folytatták és talán erőteljesebben alkalmazták azt a gyakorlatot, amelyet a polgári osztályuralom honosított meg az egész világon és emelt a tökéletesség magaslatára — a háború alkalmára alkotott kivételes törvényekben, a háborús cenzúrában.

Aki mint igazi újságíró és mint gondolkodó újságolvasó, végigélte ezt a korszakot, a háború megindulásától egészen a mai napig, undorodva gondol arra az undorító szellemi és lelki rabságra, amelyet a béklyóba vert gondolat- és írásszabadság jelentenek íróra és olvasóra egyaránt. Ennek a korszaknak és általában a gondolat- és sajtószabadság állandó korlátozottságának virító vadvirágai azok az állapotok, amelyek ellen a hatalom mindenkori kezelői hadakoznak, legyen bár ez a hatalom a jobb- vagy a baloldal kezében. A győzelmes ellenforradalom, a hanyatló kurzus-uralom óta, kiáltó példákat láthatott a magyar újságolvasó közönség arról, hogy míg az egyik oldalon a sajtó egyes orgánumai egészen nyíltan hirdethettek pogromokat, egészen nyíltan uszíthattak gyilkosságra is politikai ellenfeleik ellen, addig a másik oldal sajtójában védekezni sem lehetett, és míg az egyik oldal felé mindig lehunyottak voltak a szemek és süketek a fülek, addig a másik oldal felé olyan odaadó volt a figyelem, hogy egy-egy mondat, egy sor is elegendő okot adót, az elkobzásra, betiltásra, a pörbefogásra.

A kormány ma megint erélyes rendszabályokra határozta el magát a sajtó úgynevezett kilengései ellen és utasítást adott az igazság- és belügyminiszternek a legszigorúbb eljárás gyakorlására. A minisztertanács kommünikéje hangoztatja, hogy ez a szigorú eljárás egyformán szól úgy a bal-, mint a jobboldali sajtónak, a félő persze csak az, hogy balra ez az erélyesség igaz is lesz — eddig sem volt benne hiány —, jobbra pedig ezután is csak körösi szenteltvíz marad.

Ez azonban a kormány dolga. Mi nem kiáltunk ügyész és bíró után, mert a sajtószabadságot a gondolatszabadságot, az emberiség olyan közkincsének, az ország népe olyan vagyonának tekintjük, amelyhez hatalmi súllyal nem volna szabad nyúlni senkinek. A konszolidációt, az ország belső rendjét, a társadalmi békességet nem lehet a sajtó kordába fogásával biztosítani.

Népszava 1922. október 8.

Szerző