Kezdd újra, László!

Botka László lemondása erkölcsileg teljesen érthető. Akit csata közben hátulról lőnek, az joggal mond le a vezérségről. De politikailag totális katasztrófa a magyar baloldal számára. És az előbbi hasonlattal élve a jó hadvezér ilyen esetben nem adja fel, hanem határozott kézzel megtisztítja a hátországát.

Tudom, nagyon sok baloldali érzelmű ember egyetért velem, amikor azt javasolom Botka Lászlónak, hogy másítsa meg elhatározását. Maradjon az MSZP miniszterelnök jelöltje, és vezetésével a párt induljon el egy tisztességes baloldali programmal a választásokon. Egyedül, sunyi alkuk nélkül, egyenes gerinccel. Egy ilyen tisztességes kiállás sokkal több szavazót vonzana, mint más pártoknál való kuncsorgás, listákon, egyéni helyeken való marakodás, szánalmas kutyavásár. Ha vezetésével a Magyar Szocialista Párt lefedné a baloldali, a Demokrata Koalíció pedig a balliberális tábort, akkor – közös egyéni jelöltekkel - még esély lehetne a választások megfordítására. Ha viszont a karakteres vezetés nélkül maradt szocialisták néhány mandátumért feladják a párt önállóságát, programját, baloldali karakterét, akkor maguk lökik oda Orbán Viktornak a kétharmados többséget az új parlamentben. És a Jobbiknak az egyetlen, kormányváltásra képes párt szerepét.

Ez túl nagy ár Botka László amúgy jogos sértődéséért. Most még érvényes az MSZP 95 százalékos kongresszusi döntése a támogatására. Minden lehetősége megvan tisztességes, tehetséges egyéni jelöltek kiválasztására. Ő állíthatja össze az országos listát, egyszer és mindenkorra megtisztítva a pártot a beépített árulóktól. Az önálló indulás lehetőséget teremt arra, hogy az MSZP miniszterelnök jelöltjeként másokkal való alkudozás helyett a párt programjáról beszéljen. Arról, hogy egy ütős szociáldemokrata program jegyében élhetőbb ország lehetnénk, mint a jobboldali, vagy a neoliberális dogmák rabságában.

Az MSZP az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt utódpártja. Nincs olyan európai ország, amelyben ne működne szocialista-szociáldemokrata párt, ez ugyanúgy hozzátartozik európaiságunkhoz, mint a fizetett szabadság és a szociális biztonság. (Mely utóbbiakat éppen a baloldal harcolta ki.) Ha Botka László visszavonja lemondását és erős kézzel vezeti az MSZP-t, akkor a párt a 2018-as választások eredményétől függetlenül megmarad Magyarország egyik vezető pártjának. Ha nem, akkor csak a bukás, a széthullás fokozatai lehetnek enyhébbek, vagy súlyosabbak. Ma az ő kezében van e történelmi párt sorsa.

Coriolanus a római történelem egyik legrokonszenvesebb hőse. Amikor az őt eláruló, meghurcoló Róma nagy bajba került, akkor sértettségén felül emelkedve visszatért és harcba szállt az övéiért. Ezt parancsolta a tisztessége és a saját édesanyja. Botka László sok tekintetben a szocialista párt „gyermeke”. Ha most felül tud emelkedni coriolanusi sértettségén, akkor az MSZP és a magyar baloldal megmentőjévé válhat.

Kezdd újra, László!

Szerző
Hegyi Gyula publicista, volt európai parlamenti képviselő

Botka és az ellenzék

Amikor egy ajtó bezárul, egy másik megnyílik, de gyakran olyan sokáig és olyan szomorúan nézzük a bezárult ajtót, hogy nem vesszük észre a kitáruló másikat. A mondásból egyelőre annyi igaz, hogy Botka László visszalépésével becsukódott egy amúgy is legfeljebb résnyire nyílt ajtó. Ellenben akárhogy nézzük, sehol sem látni azt a másikat, amelyik most éppen tárulna. Lehet, hogy még nem kerestük elég hosszan vagy elég figyelmesen, és holnap, netán egy hét, egy hónap múlva majd világos lesz, merre kellene tartaniuk a demokrácia magyarországi híveinek. Csakhogy nincs elég napunk, hetünk, hónapunk, meg elég türelmünk sincs. Fél év múlva választások lesznek. Az eddig "csupán" borzalmas helyzet jelenleg tragikus.

Botka László ugyanúgy lépett le, ahogy egykor nemezise, Gyurcsány Ferenc. Előkészítés, figyelmeztetés nélkül, váratlanul, maga mögött nem egyszerűen űrt, hanem káoszt hagyva. Ráadásul mindketten gondoskodtak néhány, a saját oldaluk ellen később is jól felhasználható, sértett mondatról. Botka kudarca nem csak az övé, bár kétségtelen, hogy számos hibát követett el. Nem keresett szövetségeseket, ellenben bőven csinált új ellenségeket, néha ott is, ahol addig nem voltak. Nem költözött föl Szegedről, hogy közvetlenül irányítsa az eseményeket, nem tudott hatékony szervezetet kialakítani, amely azonnal reagált volna az eseményekre, az erőviszonyok mozgására a párton belül és kívül. Azt hitte, elég, ha ő a fehér köpenyes lovag, a csatarendben mindenki magától beáll majd mögé.

A kudarc még csak nem is csupán a szocialistáké, akik legkevesebb három éve képtelenek nem hogy az egységes, de legalább az érthető, kiszámítható politizálásra. A kisebb ellenzéki pártok ma még netán elégedetten mosolygó politikusai is rá fognak jönni, hogy a fő baloldali ellenzéki erő gyengülésével az ő esélyeik is tovább romlanak: lehet, hogy bekerülnek a parlamentbe, még az is lehet, hogy frakciót tudnak majd alakítani, de ha a Fidesz újra kétharmados többséget szerez, nekik nem lesz befolyásuk semmire. Akkor pedig, mivel űr a politikában betöltetlen nem maradhat, a mai ellenzéki pártok helyén újak jelennek majd meg. Az eddigi politikai mezőnynek ez az utolsó versenye.

A választópolgárt nem érdekli a háztömb körüli futam. Annyit viszont ért, hogy az ellenzéki pártok, amelyek között amúgy nem tesz túl nagy különbséget - elvégre a mondanivalójuk, a programjuk majdnem ugyanaz - újra cserben hagyják. Nem az egyik, hanem szinte mind. Már eddig is ki lehetett tapintani az országban az apátiát, de a mostani fejlemények nyomán még kevesebben mennek majd el szavazni, ami persze a hatalmon lévőket segíti.

Botka volt hosszú idő óta az egyetlen baloldali politikus, aki legalább körülnézett, mi történik a térfelén Európában. Új színt hozott a hazai politikába, és megpróbált kitörni a nemzeti reménytelenségből. Bukása nem azt jelenti, hogy a vállalkozás eleve lehetetlen, de azt igen, hogy embertelenül nehéz. Valami biztosan lesz majd az ellenzékkel, valaki majd vállalja a miniszterelnök-jelöltséget. De nem fog tudni előre figyelni. Folyton forgolódik majd, amikor eszébe jut Botka sorsa.

Szerző
Horváth Gábor

Tervek

Aligha valószínű, hogy a megmondóemberek bevallják, csak félreértés volt az egész és nincs is Soros-terv. Ha így történne (nem fog), borulna az egész fideszes és kormányzati kommunikáció. Talán még a jövő tavaszi választási győzelem is veszélybe kerülne.

Nem kell tehát foglalkozni az olyasfajta állításokkal, hogy a fő gonosznak kikiáltott milliárdos csak a véleményét írta meg. Nem is egyszer, különböző cikkekben a korábbi években. Minderről a Nyílt Társadalom Alapítvány budapesti szóvivője beszélt, de nem is várhattunk mást a Soros által alapított és pénzelt civil szervezet emberétől. Csontos Csaba szerint a Soros-terv csak egy hazai használatra kitalált kampányelem, az unióban nem is ismerik. Na, ezzel aztán szembement minden hivatalos propagandával.

Azért egy pillanatig érdemes elgondolkodni ezen. Képzeljük el, hogy ami az újságok, vagy a portálok vélemény-oldalain szerepel, az több annál, mint aminek látszik. Nem vélemény tehát, hanem terv. A cikkeket olvasva mindenki elszörnyülködhet a szerzők - újságírók, netán politikusok - álláspontján, vagy éppen helyeselheti. S leszűrheti, hogy ami megjelent, az nem egyszerűen értékeli, esetleg elemzi a világot, hanem program az átalakításra. Naponta sok-sok terv lát így napvilágot. A felkészült propagandistáknak utána már csak ki kell választaniuk, melyiket tűzik ki (ellen-)kampányuk zászlajára.

De persze tudjuk - hiszen naponta sokszor elmondják -, nálunk ez nem így van. Amit Soros leírt, vagy mondott, az más. Azt hiába nevezik véleménynek, hiszen szörnyű célja a világ rosszabbá tétele. De leginkább ellenünk, magyarok ellen irányul. Viszont biztos, hogy az újabb nemzeti konzultáció bebizonyítja, a mi népünket nem lehet becsapni.

A Soros-tervet acélos Orbán-tervek ellensúlyozzák. És ez nem vélemény, hanem tény, tény, tény.

Szerző