Botka László tisztázott és távozott

Publikálás dátuma
2017.10.02. 23:06
FOTÓ: Molnár Ádám
Az LMP és a DK elzárkózása után mérleget vont az MSZP miniszterelnök-jelöltje, s miután úgy látta: "a választáson legyőzendő ellenféllel kellett harcolni a pártomon belül is", lemondott, s visszavonult Szegedre.

Alulértékelte a Fidesz aljasságát, ahogyan azt sem tudta, hogy a politikai maffia mennyire behálózta a demokratikus ellenzéket – fogalmazta meg Botka László a sajtó képviselőinek elküldött levelében, majd tévébeszédében is azt, hogy mi volt az oka annak: hétfőn reggel lemondott az MSZP miniszterelnök-jelöltségéről.

A szegedi polgármester levelében elsőként a DK és az LMP hétvégi döntésével indokolta a távozását: "A Fidesz néhány ügynökének azonnali médiamegjelenése mellett – itt vélhetően Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő és Lattmann Tamás nemzetközi jogász, valamint az általuk és Bodnár Zoltán bankár által alkotott Magyar Progresszív Mozgalomra célzott – a héten az LMP és a DK is kimondta, hogy külön listát állít. Külön indulásukkal a demokratikus oldal további szétforgácsolódását érik csak el, és azt, hogy az Orbán leváltását kívánó tömegek otthon maradjanak a választás napján, vagy a Jobbikot erősítsék majd szavazatukkal. Ez az én elmúlt néhány hónapnyi munkám, politizálásom kudarca. Ha ezek a pártok, az LMP és a DK deklarálják, hogy céljuk mindössze a parlamentbe kerülés, és nem Orbán leváltása, akkor lelkük rajta.”

Botka László ezután arról írt, új politikát hirdetett, és olyan stratégiát, amely meggyőződése szerint az egyetlen győzelmi út: ez az ellenzék közös fellépése. „Sajnos hibáztam, mert nem gondoltam, hogy a demokratikus pártok nem akarnak nyerni 2018-ban, céljuk csupán annyi, hogy néhány ellenzéki helyet szerezzenek az Orbán-rezsim parlamenti padsoraiban. Azt sem tudtam, hogy a politikai maffia mennyire behálózta a demokratikus ellenzéket, benne sajnos a saját pártomat is” – fogalmazott az MSZP visszalépett miniszterelnök-jelöltje. Botka azzal folytatta: „Hiába a kongresszusi küldöttek elsöprő támogatása, hiába a baloldali szimpatizánsok reménykedése, az elmúlt négy hónap a szövetségi politikámat a párton belülről, de a nyilvánosságban érő támadásokkal telt. A választáson legyőzendő ellenféllel kellett harcolni a pártomon belül is. Hibáztam, mert alulértékeltem a Fidesz aljasságát, azt, hogy semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy megállítsa azt, ami hatalmát leginkább veszélyezteti: az ellenzéki összefogást. Én a legjobb tudásommal és teljes szívvel szolgáltam a demokrata választókat. Történelmi bűnnek tartom a demokratikus pártok viselkedését.”

Botka azt is írta: „Hiszek a változást akaró milliókban. Nekem nem sikerült győzelemig vezetnem őket, nem sikerült elérnem az ellenzéki összefogást, pedig továbbra is abban hiszek. De ha másnak sikerülne, beállok mellé. Addig is őrzöm városomat, Szegedet, a szabadság és az igazságosság szigeteként.” A kormányfő-jelölttel együtt két közvetlen munkatársa Kerényi György és Ruff Bálint is távozott az MSZP-től.

Mindezek és egy elnökségi ülés után a karakteres szociáldemokrata politika folytatását ígérte Molnár Gyula. Az MSZP elnöke úgy értékelte Botka visszalépését a miniszterelnök-jelöltségtől: „Ezt a menetet elvesztettük, de a csatát meg fogjuk nyerni”. Molnár közölte, jelenleg nem foglalkoznak azzal, hogy a párton belül új miniszterelnök-jelöltet találjanak, a legfontosabb most, hogy együttműködést alakítsanak ki az egyéni választási körzetekben. Az elnökség délelőtti ülésén meghozott döntésekről elmondta: létrehoznak egy tárgyalódelegációt, amelynek tagja ő maga, Hiller István, valamint Tóth Bertalan frakcióvezető lesz, és haladéktalanul megkezdik az egyeztetéseket az ellenzéki pártokkal. A döntés értelmében először az egyéni kerületekben kell megállapodni, utána lehet a listáról egyeztetni. Még idén kongresszust tart az MSZP, ezen hagyják jóvá a jelölteket. A választási kampányt mostantól maga Molnár Gyula vezeti, ő lesz a párt országos választási bizottságának elnöke.

Botka a szocialistákat is erősen kritizáló szavairól a pártelnök azt mondta, hogy 94 százalékban mindig egyetértett a szegedi polgármesterrel, de pont ebben a kérdésben nem, szerinte nem szabad belső vitákat ilyen politikai színezetben feltüntetni. Arról is beszélt, nem szeretné, hogy ezt a problémát az átlagosnál súlyosabbnak tüntessék fel. Csakhogy Botka távozása és a belső problémák nagyon is komoly tüneteként, lényegében Botkával egyidőben lemondott posztjáról Ujhelyi István is. Az MSZP távozott alelnöke azzal indokolt: „Méltatlan és számomra vállalhatatlan az a folyamat, ami a demokratikus oldalon történik. Orbánisztán egyértelműen befurakodott az ellenzéki erők sorai közé, beépítette embereit majd minden potens mozgalomba. Ezt eddig is sejtettük, de őszintén hittem, hogy magunk mögött hagyva eddigi hibáinkat győzhetünk felettük. Egyelőre úgy tűnik, hogy a hatalom piszkos eszközeivel támogatott 'puccs' eléri célját: a demokratikus erők végletesen megosztottá és megtörtté váltak”. A politikus közölte: az MSZP alelnökeként a továbbiakban nem tud felelősséget vállalni a párt jövőjéért és a 2018-as választáson való szerepléséért.

Odaveszett pártjelleg?

Botka távozása után az MSZP már nem fog felállni a padlóról, amiből rövidtávon a DK és az LMP, végül viszont a Jobbik profitál. Botka visszavonulásával az MSZP elveszítette pártjellegét – fogalmazott Juhász Attila a Political Capital szakmai vezetője. Az elemző szerint az MSZP jövőjét most nehéz megjósolni, de úgy látja: lehetőségei a teljes széteséstől addig terjednek, hogy valahol megkapaszkodik a 10 százalék körüli kispárti-középpárti határvonalon. Az MSZP azt a szerepét már biztosan elveszítette, hogy a Fidesz legesélyesebb kihívója lehessen a 2018-as választáson – mondta.

Az elemző úgy látja: a DK és az LMP vezetői Botka visszavonulására lehetőségként tekintenek, bíznak abban, hogy fel tudják szabdalni az MSZP szavazótáborát. Juhász szerint hosszútávon a Jobbik lehet az ügy nyertese. „Azokat a szavazókat, akik kormányváltást szeretnének és az esélyes kihívóra akarnak szavazni, a Jobbik begyűjtheti” – mondta Juhász Attila. A választók zömét ugyanis nem korlátozza az ideológiai vagy pártelkötelezettség – ahogy 2010 előtt is Észak-kelet Magyarországon a Jobbik a volt szocialista szavazókkal erősödött meg.

Az elemző úgy véli: Botka László vállalkozása lehetett volna sikeres. Csakhogy szerinte is tény az: a párton belülről dolgozhattak Botka ellen, hiszen „a mai ellenzéki térben vannak olyan szereplők, akik teljesen nyilvánvalóan fideszes érdekek szerint cselekednek”. Másfelől Juhész szerint Botka ellehetetlenülésében szerepet játszott az is, hogy tavaly decemberi bejelentkezése óta szinte minden lépése rossz volt. Példaként azt említette: Botka már a kezdetek kezdetén feltételként szabta a közös listát, holott a legtöbb politikai szereplő akkor már régen koordinált indulásban gondolkozott. "Ha Botka László taktikusabb, akkor később is bedobhatta volna a közös lista ötletét, amikor már kialakult valamilyen együttműködés az ellenzéki erők között" – mondta az elemző.

Török Gábor politológus a Facebookon közzétett elemzésében azt írta: Botka távozásával elméletileg megnyílt az út egy MSZP-DK közös lista felé, vagy akár Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti beemelésével egy ennél is szélesebb összefogás irányába. "Ugyanakkor ma már nem biztos, hogy a DK-nak ez annyira csábító megoldás lenne, az első nyilatkozataik alapján az sem elképzelhetetlen, hogy Gyurcsány Ferenc pártja már nem összefogást akar, hanem feldarabolást." – írta, hozzátéve, hogy ha a szocialisták egyedül és a siker minden reménye nélkül maradnak, akkor a DK mellett az LMP és a Jobbik is örömmel vesz részt a csalódott szavazóik elhalászásában. Török szerint a helyzet tehát nem új, de a helyzet kulcsa a baloldalon egyértelműen kikerült a szocialisták kezéből: ma elsősorban Gyurcsány Ferenc és másodsorban Karácsony Gergely döntésén múlhat, hogy mi lesz a baloldalon, és ki profitálhat az MSZP történelmi elgyengüléséből. - Batka Zoltán, Boda András

"Túl sok kusza információt hallani a háttérből"

Botka távozásával nem romlott az ellenzék választási esélye, sőt – így látja a 68 éves Páva Zoltán, aki 1994 és 2010 között Komló körzetének szocialista parlamenti képviselője volt. Szerinte Botka feleslegesen megsértette lehetséges koalíciós partnereit, főleg Gyurcsányt, magatartása pedig azt sugallta, hogy a politikusra nincs szüksége, csak a szavazóira. – Egy baloldali érzelmű, falusi, vállalkozó barátom ezzel kapcsolatos véleménye így hangzott: az nem megy, hogy kell a hozomány, de a menyasszonyt durrantsa meg más, mert csúnya – fogalmazott.

Meixner András, Pécs korábbi szocialista alpolgármestere szerint Botka nem azt kereste, hogy az ellenzék miképp működhetne együtt, inkább viszályt okozott a potenciális támogatók között. Márpedig a választók nem szavaznak veszekedő ellenzékre. A fentiek okán Meixner András szerint van még elég idő arra, hogy az Orbánt-rendszer megbuktatni akarók között egység szülessen a választásig, – Botka épp időben mondott le, s a történet tanulsága is egyértelmű, csak közös erővel megy… – tette hozzá.

– Mellbe vágott Botka László bejelentése – kommentálta az MSZP miniszterelnök-jelöltjének visszalépését Pintér Attila, a szocialista párt kaposvári elnöke, önkormányzati képviselője. – Annak ellenére is meglepett, hogy benne volt a levegőben egy ilyesfajta lépés a részéről. Botka László kijelentései és programja sok konfliktust generált. A közös listáról szóló ajánlatát meglehetősen hamar visszautasították, ennek egyértelmű következménye a lemondása.

Ha lesz bármiféle közös kezdeményezés – tette hozzá –, akkor annak az MSZP bizonyosan része lesz, része kell, hogy legyen.

– Nagyon sajnálom. De nem állhatunk meg, megyünk előre: szombaton a választmány várhatóan mandátumot ad majd Tóth Bertalannak, hogy a Botka László kezdeményezte választási szövetségről elkezdett tárgyalásokat tovább folytassa a demokratikus ellenzék pártjaival – mondta az egri Korózs Lajos országgyűlési képviselő. Szavai szerint az, hogy ki lesz a párt miniszterelnök-jelöltje, „még a jövő zenéje”.

– Meglepett, váratlanul ért, csalódott vagyok – így reagált Hiesz György Gyöngyös szocialista polgármestere, akit Botka László pár hete elsőként kért fel országgyűlési képviselőjelölti posztra. Szavai szerint most gondolkodni és tájékozódni kell, mert jelenleg túl sok kusza információt hallani a háttérből, s ezek talán két-három hét múlva letisztulnak.

Szerző

Hosszú sorok – Hét hónap várakozás egy szakorvosra

Publikálás dátuma
2017.10.02. 07:00
FOTÓ: Németh András Péter
Egyre többen vannak, akik azért nem jutnak orvosi kezeléshez, mert az túl drága, túl messze van, vagy pedig túl hosszú a várólista.

„Az mind semmi, amit írtak, mert az én feleségem hét hónapra kapott időpontot endokrinológiai szakrendelésre” – reagált Bajzát László olvasónk a Népszava minapi ábrájára, amin az látszott, hogy átlagosan csaknem egy hónapot kell várni a hormonális betegséggel küszködőknek a szakorvosi konzultációra. Az említett beteget, aki Ormosbányán él, miután 18 milliméteres göböt találtak a pajzsmirigyén, a háziorvos szeptember 12-én beutalta a megyei kórház endokrinológusához. A településen élőknek ezért az ellátásért elvileg csak Kazincbarcikáig kellene utazniuk, ám az ottani szakrendelés szünetel, évek óta nem találnak oda orvost. Így a betegeknek a miskolci megyei kórház szakrendelései maradnak. Bajzát Lászlóné föl is hívta őket, hogy mikor mehet a leleteivel, mire mondták, hogy várják, április 11-én 10 óra 45 percre. „Először el sem akartuk hinni, hogy 210 nap múlva derülhet csak ki, mekkora a baj ” – mondta a férje.

A megyei kórház főigazgatója, Tiba Sándor is megerősítette: nem sürgős esetben nincs korábbi időpontjuk. „Ez a várakozási idő sajnos nem tekinthető rendkívülinek, hiszen nagyon sok beteget kell ellátni” – mondta. A főigazgató hozzátette azt is, hogy a háziorvosnak nem kell feltétlenül várnia a szakorvosra, mert maga is kérheti betege pajzsmirigy ultrahang, izotóp-, illetve a pajzsmirigy működéshez kapcsolódó laborvizsgálatát. Tiba Sándor szerint, ha ezek eredményéből a háziorvos úgy ítéli meg, hogy az ellátás nem tűr halasztást, kérheti betege sürgős vizsgálatát. „Természetesen ezen eset kapcsán meg fogjuk vizsgálni, hogy lehet-e az endokrinológiai szakrendelést olyan formában módosítani, – akár rendelési idő bővítéssel –, hogy ne legyen ilyen hosszú a várakozási idő.”

FOTÓ: NÉPSZAVA

FOTÓ: NÉPSZAVA

Az eset után körbekérdeztünk, mennyire nyúltak meg a szakorvosi vizsgálatokra váró sorok: a fővárosban ez az idő az endokrinológiánál egy-másfél hónap, a kardiológián hasonló. Bár utóbbinál van olyan hely, ahol, ha valaki nem ragaszkodik konkrét szakorvoshoz, akkor már két-három héten belülre kaphat időpontot. A reumatológiákon másfél-két hónap várakozás sem számít kiugrónak. Vidéken ennél sokkal rosszabb a helyzet. S nem ritka az sem, amit az ormosbányai beteg tapasztalt. (Konkrét intézmények megnevezésére nincs lehetőségünk, mert az intézményvezetők mindegyike arra kérte lapunkat, ne említsük forrásként. Utasításba kapták ugyanis, hogy nem nyilatkozhatnak.)

Tudunk olyan betegről, aki az előjegyzés egyéb viszontagságai miatt képtelen eljutni a szakorvoshoz. Azt mondták neki júliusban, hogy csak októberre kaphat időpontot egy fővárosi szakrendelőben, de előjegyezni most nem tudják, mert csak minden hónap huszadikán nyitják meg a következő hónapot. Szeptember huszadikán viszont órákon át vagy csak hosszan kicsöngött, vagy foglalt jelzést kapott, mire sikerült kapcsolatba kerülni az intézmény munkatársával, már minden hely foglalt volt. Az asszony nem érti, hogy júliusban miért nem tudták rögzíteni a neki ajánlott októberi időpontot. Illetve, ha csak minden huszadikán nyitják meg a következő hónapot, akkor hogyan ajánlhatták meg neki július elején az októberi dátumot? Akkor ugyanis elvben még minden augusztusi időpontnak is szabadnak kellett volna lennie.

Pásztélyi Zsolt, a Medicina2000 Járóbeteg és Szakellátási Szövetség elnöke a relatív orvoshiánnyal, bürokratikus és finanszírozási akadályokkal magyarázta a várakozások meghosszabbodását. Utóbbiakra példaként említette: bár évek óta kérik, mindmáig nem sikerült  bővíteni a háziorvosok receptírási jogát. Sok beteg csak azért jön a szakrendelésre, hogy ott megkapja a szükséges receptjét, ami szükségtelenül növeli a forgalmat. Az endokrinológia úgynevezett „mostoha” rendelés, mert egy-egy beteg terápiájának beállításához sok laborvizsgálatra van szükség, azok költségesek és rosszul finanszírozottak – így ez a szakma jelentős veszteséget okozhat a rendelőknek. Budapesten jellemző leginkább, hogy a szakorvosokat mind gyakrabban hívják a magánrendelők, ami felviszi a béreket, és elszippantja a kollégákat, akiket csak még több pénzzel lehetne pótolni.

Mint ahogyan a kórházi várólisták esetében ez már két éve zajlik, a szakrendelők részére is a hosszú várólistával rendelkező szakmákra juttatott többletforrással lehetne mérsékelni a várakozási időket. Pásztélyi Zsolt szerint a járóbetegellátásban e célra évente legalább egymilliárd forintos alappal kellene elindulni, és a tapasztalatok értékelése után módosítani a programot. 

A szakmai szövetség szeptemberi konferenciáján a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő vezetője, Kiss Zsolt arról beszélt: a háziorvosok hamarosan érdekeltté válhatnak abban, hogy lehetőség szerint ne küldjék szakrendelésre a beteget. A kormányzat ezzel is csökkentené a szakrendelők zsúfoltságát. Valamint a hamarosan az e-egészségügyi információs rendszeren keresztül látni fogják majd a beutalásokat, és azt is, hogy azokkal hova érkeznek a betegek. Az adatokból az is kiderülhet, hol és hogyan érdemes beavatkozni az előjegyzési listák rövidítésének érdekében. A szakellátók szerint viszont mire ebből valami lesz, az legalább 2-4 év. Az ellátórendszernek pedig sokkal gyorsabb beavatkozásra van szüksége.

Már a lakosság több mint fele magánrendelőbe megy az állami helyett
A Szinapszis piackutató legfrissebb adatai szerint 2014-ben országosan 45 százalék, a fővárosban pedig 49 százalék volt azoknak az aránya, akik magán-egészségügyi szolgáltatóhoz fordultak. 2016-ra ez az arány a fővárosban már 60 százalékra nőtt. A legtöbben szakorvosi ellátást vettek igénybe (49 százalék), ezt követi a magándiagnosztikai (34 százalék) és a magánklinikai sebészeti ellátás (9 százalék).


A magyarok nyolc százaléka el sem jut az orvoshoz

Egy tanyán élő férfit hasi panaszai miatt küldött háziorvosa a megyei kórházba diagnosztikai vizsgálatra áprilisban. A háztáji gazdálkodásból élő embernek azonban már az is nehézséget okozott, hogy időpontot kérjen. A család egyetlen mobiltelefonján hónapok óta csak néhány száz forintnyi lebeszélhető egység volt, ennek az összegnek a fele is arra ment el, hogy a központ kapcsolja a megyei kórház diszpécserét, akitől végül nyár végére kapott előjegyzést. Csakhogy május elején már a talicskát sem tudta megmozdítani, annyira legyengült, végül távoli rokona segítette ki néhány tízezer forinttal, hogy soron kívül fogadják egy magánrendelőben. A lelet alapján ugyan további vizsgálatokra lett volna szükség, de arra már szinte esélye se volt. Újabb soron kívüli vizsgálatra már nem volt pénze.

A Political Capital az egészségügyi egyenlőtlenségeket is ismertető 2017-es elemzésében arról ír, hogy nőtt a népességen belül azoknak az aránya, akik a megelőző egy évben azért nem tudtak igénybe venni orvosi ellátást, mert az túl drága volt, túl messze volt, vagy mert várólistára került, illetve nem kapott beutalót. 2010-től 2012-ig minden jövedelmi szinten emelkedett az ilyen esetek előfordulása. 2012 után a legszegényebbek, az alsó jövedelmi ötödbe tartozók körében folytatódott az emelkedés.

Szerző

Becsületbeli ügy a referendum

Publikálás dátuma
2017.09.30. 07:31
Fotó: AFP/Carles Palacio
Katalónia története legfontosabb szavazására készül, ám az eredmény egész Európára hatással lehet. A lapunknak nyilatkozó szakértő atrocitásoktól tart.

Az ellenállás koncertje – így is nevezhetnénk az esti fazékcséplést, vagyis caceroladát, amely mostanra mindennapossá vált Katalóniában. Amint lecsendesednek az utcák, Barcelona számos negyedében szélesre tárják az ablakokat, majd az emberek a konyhaszekrényből előveszik a fazekat, és egy kanállal ütni kezdik, de olyan erővel, hogy még Madridban is meghallják: elszántságuk elé a spanyol kormány sem gördíthet akadályt, vasárnap szavaznak.

„Ilyen hangzavart az iraki háború elleni tiltakozás óta nem hallottam itt… Olyanoknál is betelt a pohár, akik korábban nem voltak függetlenségpártiak” – mondja a Népszavának Barcelonából Xavier Arbós Marín, alkotmányjogász. A Barcelonai Egyetem oktatója megerősítette lapunknak, ami az elmúlt napok helyszíni beszámolóiból kiderül: a madridi kormány az elmúlt hetekben soha nem látott keménységgel lépett fel a népszavazás ellen, és ezzel – bár nehezen mérhető –, sok olyan embert is a függetlenség ügye mellé állíthatott, akik korábban bizonytalanok voltak. „Sokan elnagyoltnak és megalázónak érzik a spanyol kormány fellépését. Azt különösen nehezen viselték itt, amikor a katalán kormány magas rangú tagjait bilincsben vezették el… egy helyi újságíró úgy fogalmazta meg, hogy most már a katalán méltóság forog kockán. Azt hiszem jól leírta az állapotot” – számol be a hangulatról Arbós, aki hozzátette: a felháborodás ellenére békés a hangulat, de ez aligha lesz így vasárnap. Óriási a rendőri készültség, az ország számos pontjáról küldtek erősítést Katalóniába.

„Félő, hogy hatalmas lesz a feszültség, hiszen a helyi rendőröknek, ha kell, fizikailag is meg kell akadályozniuk, hogy megtörténjen a népszavazás. Több mint hatezer szavazóhelyiség van, a katalán polgárok bejelentették, hogy ezek közül többet is elfoglalnak már péntektől, nehogy a hatóságok bezárják a helyiségeket. Az iskolákban például szülői szervezetek ‘iskolakzedési programot’ tartanak, péntektől vasárnapig. Ha a rendőrségnek szülőket és gyerekeket kell eltávolítaniuk, az igencsak feszült helyzetekhez vezethet” – magyarázza az alkotmányjogász, aki szerint egy igazi kérdés van: sikerül-e megtartani a referendumot. Ha Madrid nem tudja megakadályozni, akkor a szakértő szerint aligha kérdés, hogy a referendumon – ahol nincs részvételi küszöb – az igenek fognak nyerni, ám jogi szempontból még így sem tekinthető majd érvényesnek, hiszen az alkotmánybíróság felfüggesztette. Hogy ezek után mi történik, azt nem lehet tudni. A katalán parlament által szeptember elején elfogadott törvény szerint kikiáltják a függetlenséget, ám Carles Puigdemont katalán vezető pártja, a PDeCAT tagai ellentmondásos üzeneteket közöltek a sajtóban a Madriddal való tárgyalás szükségességéről.

„Az már biztos, hogy a katalán függetlenségi mozgalom szárnyakat adhat azoknak az európai közösségeknek, amelyek nagyobb autonómiát, vagy esetleg függetlenséget akarnak maguknak kiharcolni” – mondta lapunknak Mari Carmern Grau katalán újságíró. A skót függetlenségi népszavazás, sőt – bár teljesen más a kontextus –, a Brexit is gyakran hangoztatott referenciapont a katalánoknak. Akárhogy is alakul a vasárnapi referendum, a spanyol kormány akaratlanul is hozzákezdett ahhoz, hogy mártírokat faragjon a katalán függetlenségi mozgalom vezetőiből. Így a katalán függetlenségi mozgalom is referenciaponttá válhat, akár a magyarok lakta határon túli területeken is. Ennek tükrében érdekes a magyar kormány álláspontja, amely szerint elfogadják a népszavazás eredményét, akármi is legyen is az. - Körösi Ivett

„Ha holnap felhúzzák a határt, végem”

Ha van, ahol Barcelonánál és Madridnál is nagyobb érdeklődéssel figyelik az október 1-jei függetlenségi népszavazást, az minden bizonnyal Aragónia és Katalónia határa, és a közelben fekvő települések.

Massalcoreig – az utolsó katalán falu Aragónia előtt – polgármestere rendkívül aggódik, hiszen a megélhetése is függ az eredménytől: a szerelőműhelyébe többnyire a négy kilométerre fekvő szomszédos autonóm régióból érkeznek. „Ha nekem ide holnap felhúzzák a határt, végem” – nyilatkozta az El País helyszíni tudósítójának a férfi. „Egyik napról a másikra megváltozik az életünk. Az itt dolgozók vagy Aragóniában vagy Katalóniában élnek. Az emberek gyakran átmennek a ’szomszédba’ vásárolni, van, aki ott vett hétvégi házat. A diákok, kereskedők is ingáznak… itt nincs határ, ezer szálon össze vagyunk kötve. El sem tudom képzelni, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha szétválasztanak minket” – folytatta.

A térképen ugyan feltüntetik a határvonalat, vagyis a Franját, ám a spanyol napilap szerint az itt fekvő katalán és aragóniai falvak olyan hasonlóak, hogy az ember elsőre azt sem tudja, hogy hol van. Az aragóniai falvakban is erős a katalán identitás: a beszélgetések, és a táblák jó része katalán nyelvű. A határ két oldalán van némi megosztottság arra vonatkozóan, hogy jó lenne-e a függetlenség, ám abban mindenki egyetért, hogy fogalmuk sincs, mi történne, ha október 1-jén az igenek győznének.

„Ha holnap kikiáltják a katalán köztársaságot, nekünk spanyoloknak garantálják a jogainkat? Nekem senki nem magyarázott el semmit. Én a spanyol kisebbség tagja lennék, ezért biztosítaniuk kellene, hogy a gyerekeim spanyolul tanulhassanak, s, hogy én a jövőben is használhassam a nyelvet. Erről persze nem beszél senki” – osztotta meg kétségeit egy Katalóniában, Serosban élő aragóniai férfi. A bizonytalanságon túl más is összeköti őket, akár függetlenség, akár egységpártiak: nem tudják elképzelni, hogy fizikai határ válassza el egymástól a két régiót. „Nem akarunk határokat, nem kell itt semmiféle elválasztás. Testvérek vagyunk, nem akarunk egymástól eltávolodni” – nyilatkozta elkeseredetten a katalóniai Granja d’Escarpban élő José.

Szerző