Előfizetés

Milliárdos nyereséget ért el Mészárosék cégcsoportja

Publikálás dátuma
2017.10.01. 21:20
FOTÓ: Népszava
Több mint 2,6 milliárd forintos konszolidált adózott eredményt ért el a Mészáros Lőrinc cégbirodalmába tartozó Konzum-csoport az első fél évben – derült ki a Konzum Nyrt. által a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) honlapján közzétett beszámolóból. 

Tavaly ugyanekkor még mintegy 27 milliós veszteségről számolt be a cég. Az kiemelkedő felfutás - ami a tőzsdén elért, mintegy 6000 százalékos részvényárfolyam-növekedésben is tükröződik - alapvetően a cégvásárlások nyomán a csoportba kerülő, főként turisztikai cégeknek köszönhető - áll a jelentésben.

Éber Márk Áron: Itt az idő! Közösségi sportstratégiát!

Éber Márk Áron
Publikálás dátuma
2017.09.30. 08:10
FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS

Vajon megérte a stadionokba és fociakadémiákba öntött temérdek közpénz? Nem inkább az oktatást, az egészségügyet, a szociális intézményrendszert kellene rendbe tenni? Építsünk még több stadiont? Vagy inkább újítsunk fel kórházakat, és ismerjük el jobb fizetéssel a tanárok, ápolók, orvosok munkáját? Sport vagy oktatás? Foci vagy kórház? – jó ideje vagyunk már résztvevői vagy fültanúi ilyen vitáknak (társas dühöngéseknek), holott nem ez a fő kérdés. Az igazi kérdés az, mennyit és hogyan fektet be az állam abba, hogy állampolgárai egészségesek, képzettek, fizikailag és szellemileg „edzettek” legyenek. Nem a sportra szánt pénz a túl sok. Annak elosztása igazságtalan. Vagy legalábbis lehetne sokkal-sokkal igazságosabb és okosabb is!

A jövőbe, állampolgárai egészségébe és tudásába befektető állam nem stadionokat épít, ahol húsz-harminc profi játékos játszik (mindenki más pedig legfeljebb nézi), hanem mozgásba kívánja hozni valamennyi állampolgárát. Az állam igenis támogassa és segítse polgárait abban, hogy minél többet mozogjanak, hogy megőrizzék és javítsák egészségüket. Az állam igenis építsen futóköröket és sportparkokat, újítson fel grundokat és uszodákat. Létesítsen polgárai mind szélesebb köre által használható sportolási lehetőségeket. Néhány sokmilliárdos projekt helyett, amely végül kevés számú profi élsportolót szolgál, támogassa azt, amit valaha „tömegsportnak” vagy „népsportnak” neveztek, és amit ma rekreációnak vagy közösségi sportnak mondunk. Írja hatalmas fehér betűkkel virítóan kék óriásplakátokra: „Őrizd meg az egészséged! Mozogj rendszeresen!” Ösztönözze polgárait mozgásszegény életformájuk megváltoztatására.

Támogassa a kerékpáros közlekedést, fejlessze infrastruktúráját! Ragadja meg a hazai sportsikerek okozta népi örömöt és jelentse be: a következő években közhasználatú grundok, az ízületeket óvó futókörök, közuszodák, sportparkok százai nyílnak szerte az országban – kisvárosban, nagyközségben, megyeszékhelyen, a fővárosban egyaránt. Hirdessen programot, mert azt akarja, hogy polgárai alacsony költségráfordítással be tudjanak kapcsolódni a mozgásformák és a sport világába. Jelezze számukra, hogy ott nemcsak nézőként vagy szurkolóként van helyük. Lássa be: mozgás közben polgárai egyaránt gazdagodnak közösségi élményekkel, hajtanak önmaguknak és másoknak egyéni és közhasznokat. Hangsúlyozza: a rendszeresen mozgó állampolgár egészségesebb, tovább él, jobban dolgozik, nehezebben betegszik meg (és esik ki a munkaerőpiacról), gyorsabban meggyógyul, több adót fizet, javul a közérzete – az élethez is több kedve van.

A kormány úton-útfélen hangsúlyozza, hogy támogatja a magyar sportot. Nos, akkor támogassa is!

FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS

FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS

A rendszeres mozgás – akárcsak annyi minden más – eszközigényes, a hozzáférés a sportinfrastruktúrához pedig szabadidő- és jövedelemfüggő. Az állam ellenben jól felfogott érdekeit szem előtt tartva döntsön csak úgy, hogy célja állampolgárainak mind szélesebb csoportjait mozgásba lendíteni. Igen, az alacsonyabb jövedelműeket is. Ezért ne csak morálisan ösztönözze polgárait az egészségmegőrzésre, de segítse azzal is, hogy viszonylag kedvezményesen (támogatott formában) férhessenek hozzá közhasznú sportlétesítményekhez. Fejlessze az infrastruktúrát, szélesítse a hozzáférést, támogassa az eszközhasználatot. Aki szerint ez „államközpontú”, „államfüggő” mentalitás, építsen maga alá utat önmagának, és vonuljon ki rajta a társadalomból.

Labdarúgó válogatottunk sikerei a tavaly nyári Európa Bajnokságon okoztak kellemes meglepetéseket, a felnőtt férfi kosárlabda-válogatott remek eredményei pedig az elmúlt hetekben leptek meg bennünket. Tavaly nyáron láttuk, hogy jó szervezéssel az EB legolcsóbb csapata is játszhatott döntetlent Portugália ellen. Ráadásul úgy, hogy a magyar csapat három góljával háromszor vezetett a meccsen! Azon Portugália ellen, amelynek egyetlen játékosa (Christiano Ronaldo) egymaga négyszer annyit ér a focipiacon, mint a teljes magyar válogatott együttesen.

Ugyanilyen jó szervezéssel javulhatnának a magyarok katasztrofális egészségügyi mutatói is. Volna hová javítani statisztikáinkat a szív- és érrendszeri megbetegedések terén. Apadhatna a nemzeti sörpocak, nőhetne a nemzeti tüdőkapacitás, javulhatna a magyarok állóképessége. Ehhez szervezett és okos közösségi sportstratégia kellene, ami újabb stadionok építése helyett az állampolgárok mozgásba lendítését szolgálná.

Az államnak polgárai egészségébe és tudásába kell befektetnie. Jobb helyre nem is tehetné a rábízott közpénzt.

Éber Márk Áron: Itt az idő! Közösségi sportstratégiát!

Éber Márk Áron
Publikálás dátuma
2017.09.30. 08:10
FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS

Vajon megérte a stadionokba és fociakadémiákba öntött temérdek közpénz? Nem inkább az oktatást, az egészségügyet, a szociális intézményrendszert kellene rendbe tenni? Építsünk még több stadiont? Vagy inkább újítsunk fel kórházakat, és ismerjük el jobb fizetéssel a tanárok, ápolók, orvosok munkáját? Sport vagy oktatás? Foci vagy kórház? – jó ideje vagyunk már résztvevői vagy fültanúi ilyen vitáknak (társas dühöngéseknek), holott nem ez a fő kérdés. Az igazi kérdés az, mennyit és hogyan fektet be az állam abba, hogy állampolgárai egészségesek, képzettek, fizikailag és szellemileg „edzettek” legyenek. Nem a sportra szánt pénz a túl sok. Annak elosztása igazságtalan. Vagy legalábbis lehetne sokkal-sokkal igazságosabb és okosabb is!

A jövőbe, állampolgárai egészségébe és tudásába befektető állam nem stadionokat épít, ahol húsz-harminc profi játékos játszik (mindenki más pedig legfeljebb nézi), hanem mozgásba kívánja hozni valamennyi állampolgárát. Az állam igenis támogassa és segítse polgárait abban, hogy minél többet mozogjanak, hogy megőrizzék és javítsák egészségüket. Az állam igenis építsen futóköröket és sportparkokat, újítson fel grundokat és uszodákat. Létesítsen polgárai mind szélesebb köre által használható sportolási lehetőségeket. Néhány sokmilliárdos projekt helyett, amely végül kevés számú profi élsportolót szolgál, támogassa azt, amit valaha „tömegsportnak” vagy „népsportnak” neveztek, és amit ma rekreációnak vagy közösségi sportnak mondunk. Írja hatalmas fehér betűkkel virítóan kék óriásplakátokra: „Őrizd meg az egészséged! Mozogj rendszeresen!” Ösztönözze polgárait mozgásszegény életformájuk megváltoztatására.

Támogassa a kerékpáros közlekedést, fejlessze infrastruktúráját! Ragadja meg a hazai sportsikerek okozta népi örömöt és jelentse be: a következő években közhasználatú grundok, az ízületeket óvó futókörök, közuszodák, sportparkok százai nyílnak szerte az országban – kisvárosban, nagyközségben, megyeszékhelyen, a fővárosban egyaránt. Hirdessen programot, mert azt akarja, hogy polgárai alacsony költségráfordítással be tudjanak kapcsolódni a mozgásformák és a sport világába. Jelezze számukra, hogy ott nemcsak nézőként vagy szurkolóként van helyük. Lássa be: mozgás közben polgárai egyaránt gazdagodnak közösségi élményekkel, hajtanak önmaguknak és másoknak egyéni és közhasznokat. Hangsúlyozza: a rendszeresen mozgó állampolgár egészségesebb, tovább él, jobban dolgozik, nehezebben betegszik meg (és esik ki a munkaerőpiacról), gyorsabban meggyógyul, több adót fizet, javul a közérzete – az élethez is több kedve van.

A kormány úton-útfélen hangsúlyozza, hogy támogatja a magyar sportot. Nos, akkor támogassa is!

FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS

FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS

A rendszeres mozgás – akárcsak annyi minden más – eszközigényes, a hozzáférés a sportinfrastruktúrához pedig szabadidő- és jövedelemfüggő. Az állam ellenben jól felfogott érdekeit szem előtt tartva döntsön csak úgy, hogy célja állampolgárainak mind szélesebb csoportjait mozgásba lendíteni. Igen, az alacsonyabb jövedelműeket is. Ezért ne csak morálisan ösztönözze polgárait az egészségmegőrzésre, de segítse azzal is, hogy viszonylag kedvezményesen (támogatott formában) férhessenek hozzá közhasznú sportlétesítményekhez. Fejlessze az infrastruktúrát, szélesítse a hozzáférést, támogassa az eszközhasználatot. Aki szerint ez „államközpontú”, „államfüggő” mentalitás, építsen maga alá utat önmagának, és vonuljon ki rajta a társadalomból.

Labdarúgó válogatottunk sikerei a tavaly nyári Európa Bajnokságon okoztak kellemes meglepetéseket, a felnőtt férfi kosárlabda-válogatott remek eredményei pedig az elmúlt hetekben leptek meg bennünket. Tavaly nyáron láttuk, hogy jó szervezéssel az EB legolcsóbb csapata is játszhatott döntetlent Portugália ellen. Ráadásul úgy, hogy a magyar csapat három góljával háromszor vezetett a meccsen! Azon Portugália ellen, amelynek egyetlen játékosa (Christiano Ronaldo) egymaga négyszer annyit ér a focipiacon, mint a teljes magyar válogatott együttesen.

Ugyanilyen jó szervezéssel javulhatnának a magyarok katasztrofális egészségügyi mutatói is. Volna hová javítani statisztikáinkat a szív- és érrendszeri megbetegedések terén. Apadhatna a nemzeti sörpocak, nőhetne a nemzeti tüdőkapacitás, javulhatna a magyarok állóképessége. Ehhez szervezett és okos közösségi sportstratégia kellene, ami újabb stadionok építése helyett az állampolgárok mozgásba lendítését szolgálná.

Az államnak polgárai egészségébe és tudásába kell befektetnie. Jobb helyre nem is tehetné a rábízott közpénzt.