Egyre vénülő hazai autópark

Publikálás dátuma
2017.09.29. 07:22
FOTÓ: Molnár Ádám
Minden eddiginél több és idősebb használtautó érkezhet magánimporttal Magyarországra. Ezt némileg ellensúlyozza, hogy nekilódult az újautó-értékesítés is.

A hazai több mint 3 milliós személygépkocsi állomány átlagéletkora eléri a 13,9 évet és szakértők szerint egyhamar nem várható a fiatalodás. Idén becslések szerint több mint 150 ezer használtautó érkezhet magánimporttal Magyarországra. Ez a szám minden eddigi csúcsot megdönthet. A szakemberek szerint azonban már tavaly is látható volt, hogy a használtautó behozatal dinamikája az előző évekhez képest mérséklődött. Míg 2014-ben kis híján 97 ezer használtautót hoztak be, vagyis nagyjából éppen a kétszer annyit, mint ahány újautót értékesítettek. Idén az előrejelzések szerint 110-120 ezer újautó találhat gazdára. A különbség jócskán összezsugorodott. Igaz, 2004-2005-ben még 200-220 ezer újautóra 25-30 ezer használtautó behozatal jutott.

FOTÓK: Molnár Ádám

FOTÓK: Molnár Ádám

A 2008-as gazdasági világválságig a hazai személyautópark átlagéletkora már lecsökkent 10 évre, ami persze még mindig magas, de mégsem 14 év. A statisztikai adatok szerint egyébként 2012-ben 12,5, 2013-ban 13, 2014-ben már 13,5 év volt az átlagéletkor. Az évente félévvel növekvő öregedéshez képest csökkenő dinamikával ugyan, de három év alatt érte el a jelenlegi magas szintet. Ha nem számítjuk bele a személyautó állományba az egykori "szocialista" autóipar márkáit és modelljeit, a kép akkor sem kevésbé lehangoló, hiszen 12,5 év lenne az átlagéletkor.

A hazai személygépkocsi-állomány átlagéletkorában a kedvező tendenciák ellenére sem várható még jó ideig érdemi változás. A szakemberek becslései szerint évente legalább 140-150 ezer újautó eladására lenne szükség csak ahhoz, hogy ne öregedjen tovább az magyar személyautó-állomány. Egyelőre azonban tízezer szám érkeznek a 10 évesnél idősebb járművek.

A regisztrációs díjak 2012-es csökkentésének, a viszonylag stabil euró-forint árfolyamnak, valamint a jövedelmek jelentős emelkedésének tudható be a használtautó import erősödése - említette lapunk megkeresésére Fojt Attila a Magyar Gépjárműkereskedők Országos Egyesületének (MGOE) elnöke. Lényegesen kevesebben vergődnek a devizahiteles csapdában is a 2008-at követő évekhez képest.

Azt az egyesület elnöke is elismerte, hogy rengeteg 10 év körüli autót hoznak be, de a képet árnyalja, hogy ezekkel az idősebb járművekkel gyakran 15-20 éves kocsikat váltanak le. A korosabb használtautók importjának az is az oka, hogy nyugat-Európában az 1-3 éves autók ára jóval meghaladja a magyarországiakat.

A megkérdezett szakemberek hangsúlyozták, a legtöbben még mindig készpénzért vásárolnak akár új, akár használt autót, bár kétségtelenül kezd visszatérni a bizalom a hitelekbe. Sokan inkább megvásárolnak egy 10 év körüli autót 1,5 millió forintért, ahelyett, hogy ezt önrészként befizetnék valamilyen hitelkonstrukcióban egy új autóra. A legkeresettebbek továbbra is a 2-6 éves alsó-középkategóriás autók, de az árak itt is megindultak felfelé. Ma már ebben a szegmensben márkától és modelltől függően 2-3 millió forintot kell rászánni a kiválasztott gépkocsira. A népszerű luxus márkák ebben a korosztályban 4-5 millió forintot kóstálhatnak.

Az lenne az ideális, ha a külföldről behozott használtautók előéletét egy uniós adatbázisban lehetne ellenőrizni, de ehhez össze kellene kötni a tagállamok adatbázisait - jegyezte meg Fojt Attila. Addig marad a pontosan vezetett papíralapú, vagy elektronikus szervizkönyv, vagy egy szakértővel elvégeztetett vizsgálat. A regisztrációs díj már a jelenlegi formájában is preferálja a fiatalabb, korszerűbb autókat az egyesület elnöke szerint. Egy 9 éves 2 literes motorral rendelkező autónak akár 200 ezer forint is lehet a regisztrációs díja, míg egy 2011-es hibridautóra 20-30 ezer forintot kell kifizetni. Elképzelhető lenne az is, hogy a regisztrációs díjat a kilométerenként kibocsátott gramm/széndioxid alapján szabnák meg. Ennek viszont ellentmond, hogy nem igazán előnyös, ha a közteherviselés szabályait gyakran változtatják. A jelenlegi regisztrációs díjtáblázat áttekinthető, könnyen kezelhető.

Még óvatos a magánvásárló

A 2010-es évekhez képest, amikor csak 50-60 ezer új autót értékesítettek Magyarországon, már tavaly is tapasztalható volt a fellendülés. A majd' 100 ezer eladott járműszám biztató volt, és ez a tendencia idén is folytatódhat. Ami nem változott jelentős mértékben, hogy a magánvásárlók még mindig kivárnak, óvatosak. Viszonylag kevesen vállalják be akár a legkedvezőbb hitelkonstrukciót is, A devizahitelek bedőlésénél nemcsak az ingatlanvásárlók égették meg magukat, de sok ezer személygépkocsit is akkor olcsónak tűnő svájci frank és euróalapú hitelre vettek meg. Ráadásul sokáig 10 éves futamidőre, önrész nélkül is kínált újautót jó néhány autókereskedő. Mára sokat szigorodott a hitelezés. Megszűnt az 5-6 évnél hosszabb futamidő, és akinek nincs rendszeres euró, vagy svájci frank jövedelme kizárólag forint kölcsönt vehet föl, illetve a pénzintézetek a korábbinál jóval alaposabban ellenőrzik az ügyfelek hitel- és fizetőképességét.

Míg 2008 előtt az újautók nagyjából háromnegyedét vették meg magánszemélyek, ez a válság után éppen azt ellenkezőjére fordult és az értékesített személyautók zömét a céges vásárlások tették ki. A mélyponton alig 20 százalék volt a magánvásárlások aránya.

Mostanra valamit javult a helyzet, de még mindig a vállalkozások húzzák az újautó piacot. Igaz, sok magánvevő a vállalkozása nevére vásárolja meg a saját használatra szánt autót is, egyebek mellett az áfavisszaigénylés lehetősége miatt is.

Nagyobb a füstje
- Évente közel 70 ezer európai polgár fizet az életével egy elhibázott döntés miatt, amely a dízelautóknak biztosított különféle előnyöket éghajlatvédelmi érvekre hivatkozva – és amiatt is, hogy a hatóságok nem szereztek érvényt a kipufogógáz nitrogéndioxid-tartalmát korlátozó jogszabálynak, és így a gázolaj-üzemű járművek akár negyvenszer többet is kibocsáthatnak ebből a súlyos egészségkárosító gázból, mint amit a jogszabály megenged – állítja a Levegő Munkacsoport.
A környezetvédő szervezet európai dimenzióba helyezte a csalószoftver-botrányban kicsúcsosodott dízelproblémát (mint emlékezetes, a VW-csoport olyan programokat integrált a járművekbe, amelyek a mérések idejére alacsonyabb kibocsátásúra állították át a valós forgalmi körülmények között többet szennyező motorokat), ám a kérdéskörnek van egy speciálisan hazai vonatkozása is. Magyarország ugyanis egyedülálló módon semmilyen érdemi szabályozási lépést nem tett a dízel-skandalum kipattanása után. Pedig a jó gyakorlatokért nem kellett volna messzire menni: számos uniós tagállamban vezettek be szankciókat és korlátozásokat az adathamisítás ismertté válása után.
Nálunk egyedül a két zöldpárt, a Párbeszéd és az LMP horizontjára került föl a dízelügy. A Párbeszéd azt javasolta, hogy az első számú állami személyautó-beszállítónak számító vétkes céget zárják ki a közbeszerzésekből (ugyanazzal az érvvel, amellyel a Simicska-féle Közgépet is megpróbálták: hogy t.i. hamis adatokat szolgáltatott), de a kormány erre nem mutatott fogadókészséget. Egy másik, az LMP-s Sallai R. Benedek kérésére adott írásbeli válaszból az is kiderült: a kabinet a dízelautók mérési ciklusára vonatkozó európai szabályozás átalakításánál is „mindvégig tekintettel volt az autógyártók szempontjaira" (azt csak mi tesszük hozzá: a lakosság és az egészséges környezet szempontjaival szemben), azaz "a fejlesztéshez szükséges elegendő idő biztosítására".
Fontos következmény, hogy a dízelbotrány mellékhatásaként Európa-szerte megszigorított szabályok miatt mindenütt csökkenni kezdett a kereslet a dízelautók iránt, ami a használtautó-piacon is érezteti a hatását: a kínálat bővülésével egyidejűleg visszaesett a kereslet. Mivel sokfelé az importot is korlátozzák vagy „orientálják”, az európai dízelautó-fölösleg hazánk felé vette az irányt.
Ebből is adódik, hogy míg a legnagyobb használtautó-kereső portálon pár éve még a benzines járművek voltak döntő fölényben, mára 50 százalék fölötti arányt, vagyis (a benzinesek mellett a hibrid és elektromos járműveket is figyelembe véve) abszolút többséget szereztek a kínálatban a használt dízelek, aminek nem csak a levegőminőségben, hanem - olcsón adott, de drágábban javítható technológiáról lévén szó - a kispénzű autósok szervizszámlájában is érzékelhető következményei lesznek. - Hargitai Miklós


Élénkül az újautópiac is

Kedvező tendencia indult meg az elmúlt 1-2 évben, de még így is messze van az optimális darabszámtól a hazai újautó-eladás - állítja Erdélyi Péter, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének ügyvezető elnöke.

- Idén végre ismét átlépheti a hazai újautópiac a 100 ezer eladott személygépkocsit. Ez biztató előjel az autópark fiatalítására?

- Mindenképpen jó hír, de a képhez hozzátartozik, hogy az itthon értékesített 110 ezer új személygépkocsiból mintegy 12-15 ezer darab reexporttal el is hagyja Magyarországot, vagyis nem itt helyezik forgalomba azokat az autókat. 

- Közben egyre több használtautót hoznak be. Mi ennek az oka?

- Sok újautó vásárlásakor a kereskedők beszámítják a vevő használt autóját is. Csakhogy ezek az import használtautóknál többnyire fiatalabbak és drágábbak is. Ezért egyelőre még jelentős az érdeklődés az idősebb, de jóval olcsóbb külföldről behozott autók iránt. Emellett a hazai autóvásárlók előnyben részesítik a döntő részben precízen vezetett szervizkönyvvel kínált, főleg németországi importból származó gépkocsikat, miközben a hazai autótulajdonosok között sokan nem szentelnek különösebben nagy figyelmet a szervizkönyvnek. 

- Mikorra várható, hogy évente ismét több új autót adnak el, mint ahány használtautót importálnak?

- Ha nem következik be újabb válság a világban és így Magyarországon sem, akkor szerintem 2020-ra megfordulhat az arány. Tudni kell persze, hogy a használtautók teljes hazai piacán évente átlagosan majd' 600 ezer adásvételi szerződést kötnek.

Szerző

Nemzeti kormány kontra nemzeti örökség

Publikálás dátuma
2017.09.27. 07:45
Fotó: Tóth Gergő
Veszélybe kerültek a hazai műemlékek. A nemzeti örökségre szavakban oly szigorúan vigyázó Orbán-kormány szétverte a műemlékvédelem intézményi és jogi hátterét, a szakembereket pedig lecserélte. Mindez összefügg a soha nem látott léptékű EU-s támogatásokkal is.

Hazánk épített öröksége az európai kulturális örökség integráns része. Ennek megóvása és átörökítése a mostani helyzetben veszélyeztetett Magyarországon. Felkérjük a hazai- és európai társintézményeket, szakmai/civil szervezeteket, tudományos intézeteket valamint a kultúrpolitika alakítóit, hogy minden fórumon hallassák hangjukat egy újjászervezett műemléki intézmény létrehozása érdekében. Ezekkel a drámai mondatokkal zárult a szakmai szervezetek által a napokban közreadott nyílt levél, melyet lapunk is lehozott. A műemlékvédelem működésének bázisa a védett és védendő értékekre vonatkozó tudásanyag. A műemlékvédelem központi intézménye ezt a tudással kapcsolatos feladatot látja el minden európai országban, a világ legtöbb országában.

Ausztriában a műemlék-védelemmel foglalkozó állami testület, a Bundesdenkmalamt 1937 óta működik ugyanazon a néven. A jogszabályok változnak ugyan, de az intézményt mindenki ismeri, tekintélye van. Ehhez képest az 1881-től a közelmúltig létezett magyar műemlékvédelem hivatalos szerve csak az elmúlt néhány évben legalább háromszor változtatott nevet. Legutóbb Forster Központnak hívták, majd 2016 végén megszűnt, feladatait - bár kormánydöntés még nem született róla - a hírek szerint a Miniszterelnökség, a Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia, illetve a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. láthatja el. Ez utóbbiaknál a kompetencián kívül a szándék is megkérdőjelezhető azokban az években, amikor az állami nagyberuházások élveznek elsőbbséget a kulturális örökségvédelemhez képest.

"A műemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül fenn kell tartani. A fenntartási kötelezettség kiterjed a műemléki jelentőségű területekre (MJT)." - így szólt az 1964-ben hozott rendelet. Most a 2001-ben hatályba léptetett, és azóta rendszeresen puhított rendelet a hatályos. Az MJT-n az egyedileg nem védett épületek bontásához a műemléki hatóság engedélye kellett, amit az meg is tagadhatott. A mostani legnagyobb veszteségek egyike a területi védelem kiüresítése. A „műemléki jelentőségű területeken” (például a városmagokban) korábban mindent engedélyeztetni kellett, ami a homlokzatokra vonatkozott, hogy a városkép ne változzon. Most MJT-n bármit el lehet bontani, a bontás csak bejelentés-köteles. Ez annyit jelent, hogy a műemlékvédelem hivatalos szervét értesítik, hogy „most van lehetőség utoljára megnézni, dokumentálni, mert holnap lebontjuk.” - panaszolja a szakmában negyven évet eltöltött egykori osztályvezető. Kérdésünkre, hogy a szabályozás hiányából milyen típusú károk származnak, több forrás is azt válaszolta, hogy nem szabályozatlanság, hanem káosz jellemzi a jelenlegi helyzetet. Minél kisebb politikai, gazdasági súlyt képvisel a műemléktulajdonos, annál inkább tartatják be vele a szabályokat. Jellemző, sokak által ismert példa a budai műemlék villák ablakcseréje.

Fotó: Vajda József

Fotó: Vajda József

A civil tulajdonosnak még azért is küzdenie kell, hogy az eredeti nyílászárók hiteles kópiáját rakhassa be, míg a kiemelt építészettörténeti értéket képviselő pécsi püspöki palota műemléki kutatás nélkül újult meg, miközben reneszánsz részletek pusztultak el. A budapesti világörökségi területen is sorra cserélik műanyagablakokra a történeti szerkezeteket. Az örökségvédelemmel foglalkozó szakemberek szerint a budapesti Belváros ingatlanpanamáival is kapcsolatos a műemléki törvények kikerülhetősége. Ahol a telekben elsősorban a maximálisan kihozható profitot nézik, az a közösség érdekével ellentétes, és az egyén, az építtető érdeke. Örökségi területen ez az egyik legveszélyesebb tényező.

Furcsaságok a Várban
A kormányzati szervek számára átalakítandó vári műemlékek felújítását kiemelt beruházássá tették, ezzel kivették az engedélyezi eljárásokból, átláthatatlanná téve az ügymenetet. Így kaphatott engedélyt a barokk homlokzat elcsúfítására erkéllyel és az épület új szárnnyal való bővítésére a Várszínházat is magában foglaló egykori karmelita kolostor, mivel oda tervezik költöztetni a miniszterelnökséget. A volt Pénzügyminisztérium épületén (Szentháromság tér 6.) a szakmai konszenzus ellenére vissza akarják építeni a II. világháborúban elpusztult felső szinteket és két tornyot, amely hatalmas tömegével újra elnyomná a Mátyás templomot és a környezetét
Az 1957 óta védett műemléki épületben működő műemlékvédelmi intézmények székházát (Táncsics Mihály u. 1.) tavaly nyáron rohamszerűen kiköltöztették. A több mint 140 éves gyűjteményeket (a tervtárat, a fotótárat, és a könyvtárt a tudományos irattárral) bedobozolták, majd fűtés hiányában ezek közül sok elázott. A mai napig nem született koncepció az állagóvó elhelyezésről, és nem is kutathatók a gyűjtemények. "A múltból ki akarunk szedni olyan dolgokat, amelyek tetszenek és elfelejteni ami nem dicsőséges, ez a társadalmi tudat az országban és ez látszik a műemlékvédelmen is." - mondta el lapunknak Lővei Pál művészettörténész.

Érdekellentétek, pénz, hatalom, közösségi tulajdon

A műemlékvédelmet a tudományos akadémiához és az egyetemekhez hasonló, függetlenül működő intézménynek kellene képviselnie, mivel a műemlékvédelem mindenkor egy vállalt konfliktust jelent a közösség érdekében a tulajdonosi jogok ellenében. Az ex-Forster Központ egyik régésze arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy a műemlék-védelemnek akkor is a tudása és törvényi szabályrendszere szerint kellene a tulajdonos ellenében, a közösség érdekében védenie a műemléket, ha a tulajdonos maga az állam. "De amikor az államban egy olyan, a túlsúlyra, a kizárólagos hatalomra alapozó szemlélet jut érvényre, amilyet a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata (2010) tanúsít, ez a helyzet tarthatatlanná válik" - teszi hozzá.

A közösségi érdek és a magántulajdonosi jog közötti elkerülhetetlen konfliktushelyzet miatt a műemlék-védelemnek minden fejlett kultúrpolitikájú országban az 1975-ös Amszterdami Nyilatkozat óta nyílt és elsődleges alapja a kölcsönösség: a kedvezmény, támogatás nem kérelmezendő, hanem normatívan és alanyi jogon jár a törvényi korlátozásokért cserébe. Ez Magyarországon nem így van. Nyugat-Európában az épített örökség normatív anyagi támogatásának külön rendszere épült ki: ez egy nemzeti szintű, jelentős műemlékvédelmi alapítvány, amely támogatást és kamatmentes kölcsönt nyújt, a fenntartó szervezeteknek és tulajdonosoknak pedig kedvezményt ad. Nálunk a rendszerváltás után sem honosodott meg a normatív támogatás elve és eszközrendszere, az egymást követő kormányok ugyanis mind paternalista szellemben politikai illetve kampányeszközként használták a műemlék-védelemre szánt pénzeket. Forrásunk szerint ez a helyzet az EU-s támogatások eddig hallatlan nagyságrendjével lépett új fokozatba.

Kastélyprogram: pusztítás vagy gyarapodás
A kastély- és várprogram nagyszerű lehetőség volna, ennyi pénz alig volt korábban műemlékekre. Műemléki intézmény nélkül azonban ezeknek a pénzeknek az elköltése aggályos. Hamis képet ad az állami műemlék-gondozásról a program elvárt célkitűzése, hogy önfenntartóak legyenek ezek az épületek. Az épületek nem tudják eltartani önmagukat. Ez lehetetlenség, és egyben jó eszköze a felelősséghárításnak, eltereli a figyelmet egy fontos állami feladat ellátatlanságáról.
Néhány kastély időleges - főként turisztikai - felfrissülése nem műemlékvédelem. A kastély- és várprogramba bevont épületek listája folyamatosan változik a politikai lobbitevékenységek eredményeként, szakmai vélemények figyelmen kívül hagyásával. Ráadásul a sikerpropaganda több évtizede folyó helyreállításokat is a mostani program eredményei közé sorol (lásd Gödöllő, Fertőd). A kötelező közbeszerzési eljárás kizárja a valódi szakmai versenyt.

Szerző

Bekeményít a német kancellár - Összefognak a populisták ellen

Publikálás dátuma
2017.09.26. 07:31
A pártvezetők a köztévében értékeltek. Fotó: DPA/Ero Breloer
Angela Merkel nehéz kormányalakítási tárgyalásokra számít. Mindenekelőtt meg kell győznie a közvéleményt arról: hasznos az államnak a CDU/CSU, az FDP és a Zöldek koalíciós együttműködése.

Azzal, hogy a német szociáldemokraták már vasárnap jelezték: nem kívánják folytatni a nagykoalíciót, el is dőlt: Merkelnek a szabaddemokrata FDP-vel és a környezetvédőkkel kell tárgyalnia az új kormányról, ha abszolút többségre kíván szert tenni. Azért nem lesz könnyű az egyezkedés, mert három különböző programot, ideológiát valló tömörülésről van szó, amelyek egyvalamiben értenek maradéktalanul egyet: vissza kell szorítani a populista Alternatívát (AfD), amely gyűlöletkeltésre, az emberek félelmeire alapozta negatív kampányát, ezzel pedig 12,6 százalékot szerzett.

Az első reakciókból kivehető, sem a liberálisok, sem a környezetvédők nem utasítják el a közös kormányzás gondolatát, s úgy vélik, olyan földindulásszerű eredmények születtek, hogy felelősséget kell vállalniuk az ország sorsáért. A CDU-nál érezhetően rendkívül csalódottak amiatt, hogy az SPD nem hajlandó a nagykoalíció folytatására. Így ugyanis már nem elég az, hogy a kancellár a kormány egyfajta moderátora legyen, bizonyos kérdésekben a korábbinál határozottabb állásfoglalásra lesz szükség a részéről. Illetve nemcsak a CDU, a bajor keresztényszociális CSU is hiányolja az SPD-t a jövőbeni kormányból. Az uniópártban sokan mintha most döbbentek volna rá arra: milyen jó partner volt az SPD, mennyire gördülékeny volt az együttműködés.

Az FDP ugyan a múltban már többször is együttműködött a CDU-val kormányzati szinten, természetes szövetségesének számított, sok liberális szavazó azonban máig nem bocsátotta meg a kancellárnak, hogy a 2013-as választáson számos FDP-s szavazót is magához édesgetett. A szabaddemokraták most jóval határozottabb politikát akarnak folytatni, amit Christian Lindner pártelnök már előre jelzett is. Közölte, ragaszkodnak ahhoz, hogy ők kapják meg a pénzügyi tárca irányítását. Ez azonban nagyon nincs a CDU ínyére kivált azért, mert jelenleg a párt szürke eminenciása és ikonikus alakja, Wolfgang Schäuble a pénzügyminiszter.

A Zöldek nem soroltak fel olyan kitételt, amely a koalíciós együttműködés akadálya lehetne. Különféle csatornákon jelezték, nem ragaszkodnak mindenáron ahhoz, hogy az ország végérvényesen szakítson a szénenergiával, hajlandóak a kompromisszumra. A környezetvédőknek egy feltételük van: listavezetőjük, Cem Özdemir azt közölte, egy Európa-ellenes populizmusban biztosan nem vesznek részt. Ezzel azonban nyitott kapukat dönget, mindegyik párt célja az, hogy megálljt parancsoljon az AfD térnyerésének. Egyes szakértők ráadásul úgy vélik, az AfD nem homogén csoportosulás, ezért széteshet. A frakciójukban lesznek nyíltan szélsőjobboldaliak, de olyanok is, akik elutasítják a szélsőségeket.

Bár a CDU-t és a CSU-t egy tömbnek vesszük, nem magától értetődő az sem, hogy a koalíciós tárgyalások során a Keresztényszociális Unió szelíd kezesbárányként viselkedik majd. Érdekes volt Horst Seehofer, a CSU elnöke, bajor miniszterelnök reakciója, amikor emlékeztették arra: Bajorországban történelmien gyenge eredményt értek el. Úgy tett, mintha nem is a kormány belső ellenzékeként lépett volna fel négy éven keresztül. Tegnap annak a lehetősége is felmerült, hogy külön frakciót alakítsanak a keresztényszociálisok a Bundestagban, ebből azonban végül nem lett semmi. Ugyanakkor Seehofer komoly nyomás alá helyezte Merkelt: folytasson az eddiginél jobboldalibb politikát, a kancellár azonban elutasítja a kurzusváltást.

Ha a potenciális koalíciós partnerekkel boldogul is a kancellár, a közvéleményt is meg kell győznie arról: egy hárompárti együttműködés mindenki számára előnyökkel jár. Egyelőre ugyanis senki sem nem lelkesedik egy Jamaica-koalícióért. A CDU/CSU támogatóinak 38, az FDP szavazóinak 42 és a Zöldek bázisának 38 százaléka helyeselné ezt a megoldást. Az összes szavazó körében pedig mindössze 23 százalék örülne egy ilyen koalíciós együttműködésnek.

A New York Times egyébként már azt találgatta, hogy a kancellár négy év múlva is a CDU listavezetője lesz-e. 2021-ben 67 éves lesz, fiatalabb, mint Hillary Clinton, vagy Donald Trump.

A kelet pártja
Az AfD Kelet-Németországban a második legerősebb párt lett. Míg a CDU az „új” tartományokban 28,6 százalékot kapott, az AfD 2,8-at, a Balpárt 17,1-et, az SPD pedig mindössze 13,8 százalékot. Szászországban ráadásul a populistákra voksoltak a legtöbben. E tartományban 27 százalékot kapott, 0,1-gyel előzte meg a CDU-t. Elsősorban a keletnémet férfiak voksoltak az AfD-re. Frauke Petry pártelnök egyéni körzetében nyerni tudott, nagy pártbéli riválisa, Alexander Gauland viszont nem. Az Alternatíva azonban nem csak a volt NDK területén volt népszerű. A dél-bajorországi körzetekben sok helyütt a második helyen végzett a CSU jelöltjei mögött. Az osztrák határ közelében fekvő területeken 12-19 százalékkal előzte meg az SPD-t.
A legkevésbé Észak-Németországban szavaztak az AfD-re. Hamburgban csak 7,8 százalék voksolt rá. Ami a további sorrendet illeti: Schleswig-Holstein (9,2), Alsó-Szászország (9,1), Észak-Rajna-Vesztfália (9,4), Bréma (10,0). A statisztikák szerint a CDU volt szavazói közül 1,07 millióan vándoroltak át az AfD-hez. De az SPD félmillió korábbi támogatója is a populisták neve mellé húzta be az ikszet. Sőt, a Balpárt 430 ezer szavazója is már az AfD-re voksolt. Elenyésző a szavazók átvándorlása a Zöldek és az FDP esetében.

Kemény napok várnak a magyar kormányra

Az Alternatíva harmadik helye az Európai Unió számára is igen rossz hír, hiszen egy olyan pártnak lett parlamenti képviselője az EU motorjának számító Németországban, amely nyíltan kilépne az euróövezetből, s nem támogat egy sor közös uniós projektet. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter szerint egyetlen lehetőség van: minden demokratikus német pártnak össze kell fognia, akár a kormány tagja lesz, akár ellenzékbe kerül.

Akadnak azonban, akik úgy vélik a német kormány Európa-politikájára vajmi kevés hatással lesz az AfD Bundestagbeli jelenléte. Fabian Zuleeg, az European Policy Centre szakértője szerint a pártnak erre nem is lenne lehetősége, hiszen ellenzékben marad, s a következő kormányt az Európa-párti erők alkotják majd.

A legnagyobb kérdés, hogy az FDP kormányzati szerepvállalása kapcsán Angela Merkel változtat-e uniós pénzügypolitikáján. A szabaddemokraták elutasítják az euróövezet mélyebb integrációját, illetve a transzferuniót arra hivatkozva, hogy annak a német polgárok látnák kárát. Mindez azt is jelenti, hogy Emmanuel Macron francia elnöknek nehezebb lesz keresztülvinnie az EU reformjára vonatkozó elképzeléseit, amelyeket részleteiben ma ismertet. Alexander Graf Lambsdorff, az FDP európai parlamenti képviselője, aki a jövőben a párt Bundestag-frakcióját erősíti, kijelentette, közös költségvetést sem akarnak az euróövezet számára. Mint mondta, „beszélni fogunk erről a franciákkal”.

A pártvezetők a köztévében értékeltek. Fotó: DPA/Ero Breloer

A pártvezetők a köztévében értékeltek. Fotó: DPA/Ero Breloer

Brüsszelben az FDP elképzelései ellenére szintén nem várnak jelentősebb változásokat Berlin Európa-politikájában. Az EU központjában azonban azt remélik, hogy Németország és Franciaország mihamarabb egyeztet az Uniót érintő elképzeléseikről. Erre már akár csütörtökön, Tallinnban lehetőség nyílik Macron és Merkel számára, az észt fővárosban rendezik meg ugyanis az EU digitális jövőjéről szóló uniós csúcstalálkozót.

Márpedig az EU reformjára szükség lesz ahhoz, hogy hatékonyabban működjön. Erre a Brexit-tárgyalások, illetve Budapest és Varsó jogsértései is alapot adnak. Sem az FDP, sem a Zöldek nem akarnak majd kesztyűs kézzel bánni az Unió rebelliseivel, a párt politikusainak nyilatkozatai alapján éppen arra számíthatunk, hogy ennek az ellenkezője történik. Alexander Graf Lambsdorff például már többször követelte Angela Merkeltől, keményebben lépjen fel Orbán Viktorral szemben, Cem Özdemir, a Zöldek listavezetője pedig két hete azt közölte: az EU-nak „határozottabban kell fellépnie olyan önkényes vezetők ellen, mint Vlagyimir Putyin, Recep Tayyip Erdogan, vagy Orbán Viktor”.

Így látja a külföldi sajtó

A világ lapjainak első számú témája is a német választás volt. Az újságok nagy részét nem lepte meg az Alternatíva szereplése.

The Times

Angela Merkel győzött ugyan, de egy kevéssé stabil kormányt kell irányítania. Energikusan kell fellépnie, hogy változás menjen végbe a társadalomban - vélekedett a konzervatív brit napilap.

Tages-Angeiger

A svájci lap szerint az Alternatíva jó szereplésével tabuk dőltek le Németországban, ami teljesen érthető a náci-éra által előidézett trauma miatt. Ugyanakkor akár fogalmazhatnánk úgy is, hogy a politikai élet „normalizálódik”. Németország volt Európa szívének utolsó állama, ahol nem volt a parlamentben protesztpárt. A német demokrácia elég érett ahhoz, hogy megküzdjön ezzel.

De Volksrant

A berlini hétköznapok most így néznek ki – írja a holland lap: politikailag szétforgácsolódott a parlament, s nincs esély a gyors kormányalakításra. Nyugtalanító az, hogy az AfD is a parlamentbe került, amely nem riad vissza a szélsőséges kijelentésektől. A német politikai élet „normalizációját” Európa is megérzi majd.

De Standaard

A belga napilap megjegyzi, elkezdődhet Európa és Németország vezetőjének negyedik, egyúttal utolsó hivatali ideje. Túl kevés hatalma lesz ahhoz, hogy képes legyen mozgásba hozni Európát.

Il Messaggero

A liberális olasz lap az SPD népszerűségének zuhanásával foglalkozva megjegyzi, hogy a szociáldemokraták számára nincs is más választás, mint az ellenzékbe vonulás. A kormányban ugyanis csökkent a párt népszerűsége, ellenzékben viszont van esélye arra, hogy ismét új erőre kapjon.

Lidové Noviny

A jobboldali cseh lap szerint megbüntették a kormányzó pártokat azért a kísérletért, hogy megnyitották a kapukat a menekültek előtt. Ugyanakkor a nagykoalíció modellje számára is büntetést jelent, mert a kormányt bírálók alig kaphattak szerepet. Ez pedig a populisták, a szélsőségesek malmára hajtotta a vizet.